2011. 12. 21.

Példa az életből: éjjeli támadás


A mai bejegyzésben ismét az életből merítünk példát és a cikk elemzésén keresztül hívom fel a figyelmet a fontosabb részletekre.


„Pillanatok alatt elfogták a nőt bántalmazó férfit
2011. december 16. péntek 18:53 |

A támadó azzal fenyegette meg a nőt, hogy ha nem ad neki pénzt, elvágja a torkát.

Elfogtak a rendőrök egy férfit, aki megtámadott, bántalmazott, majd kifosztott egy fiatal nőt Szombathelyen - közölte a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese pénteken az MTI-vel.

Molnár Miklós hadnagy tájékoztatása szerint az elkövető csütörtökön kora este a Rohonci úti lakótelepen támadta meg a gyalogosan haladó fiatal nőt: hátulról a nyakánál megragadta őt, az emeletes házak közötti füves, bokros területre kényszerítette, ott a földre nyomta, rátérdelt, befogta a nő száját és többször ököllel arcul ütötte.

A támadó azzal fenyegette meg a nőt, hogy ha nem ad neki pénzt, elvágja a torkát. A bántalmazás és a fenyegetés hatására a sértett hagyta elvenni a nála lévő értékeket, a tettes pedig elfutott a helyszínről.

A nő segélykiáltására egy közelben lakó férfi a támadó után szaladt, sikerült a tettest utolérnie, majd a rendőrök helyszínre érkezéséig visszatartania.

A gyanúsítottat a rendőrök előállították, majd őrizetbe vették. A férfi elszámoltatása során kiderült, hogy a támadó az idén szabadult a börtönből, korábban is hasonló bűncselekmény miatt szabtak ki rá büntetést.”


Ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, a támadó a fizikai fölényét kihasználva, elrángatja az áldozatot egy félreeső helyre, ahol fegyver fenyegetve elveszi tőle az értékeit.
Mivel a körülmények részleteit nem ismerjük, ezért általánosságban írom le azokat a szempontokat, amik betartásával nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni ezeket a helyzeteket.

A nőt hátulról kapta el a támadó. Mit tehetünk, hogy nagyobb eséllyel elkerüljük az ilyen támadásokat?
Ne hallgassunk zenét, ha kihalt vidéken vagyunk, mert nem halljuk, ha valaki jön mögöttünk.
Ha kivilágítatlan, sötét, zegzugos helyen visz az utunk, akkor kerüljük el azokat a részeket, ahova beránthatnak minket, ami fedezéket jelenthet a támadónak. Ilyen helyek lehetnek, a bokrok, sövények, garázssorok stb. Ne restelljünk az úttesten menni, ahol lesből nem támadhatnak ránk.
Kihalt, veszélyes környéken készítsük elő az önvédelmi eszközünket.

A cikkben olvashatjuk, hogy a férfi elkapta a nő nyakát és úgy kényszerítette a bokros területre. Ha már megtörtént a baj, nem tudtuk elkerülni a támadást (nem lehet minden balhét elkerülni!), akkor itt tudjuk használni az önvédelmi képzések során elsajátított technikákat. A megbízható önvédelmi irányzatok megbízható technikákat tanítanak az ilyen helyzetekre.
Ilyenkor minden erőnkkel azon legyünk, hogy szabaduljunk, hogy megmenekülhessünk. A támadó olyan helyre, helyzetbe akar kényszeríteni minket, ami neki kedvez; minél jobban engedünk neki, annál rosszabb lesz a helyzetünk.
A földre teperés, szájbefogással ugyanaz a helyzet, mint amikor a támadó hátulról megragadta a nő torkát: ilyen helyzetekre is tanítanak az önvédelmi irányzatok technikákat.

Egy önvédelmi eszközzel nagyobb valószínűséggel tudott volna szabadulni az áldozat, de ehhez az szükséges, hogy az önvédelmi eszközt tényleg jól tudja használni a védekező! De ne csak az eszközös önvédelemre hagyatkozzunk, kell érteni a pusztakezes technikákhoz is, hiszen előfordulhat, hogy az eszköz nem áll a rendelkezésünkre. Példával élve: egy gázspray-vel nagyobb eséllyel szabadulunk a szorult helyzetből, de ha nincs nálunk spray, akkor is kell, hogy olyan tudás legyen a birtokunkban, amivel esélyt adunk magunknak, hogy meg tudjuk magunkat védeni!

Feltehetőleg a támadó azért fogta be a nő száját, mert az sikított, segítségért kiáltozott. Nagyon jól tette! A cikkből kiderül, hogy valaki az áldozat segítségére sietett, mert meghallotta a segélykiáltásokat. Tudom, hogy nagyon banális, de ne némuljunk meg, ha támadás ért minket. A hangunk is lehet fegyver! El tudjuk képzelni, hogy milyen az, ha valaki pár centiről, tiszta erejéből a fülünkbe üvölt? Ettől pár pillanatra ledermed az ember, és ez a pár pillanat életet menthet.


Vigyázzatok magatokra!

2011. 12. 16.

Még egy példa az életből: késes támadás

A mai villám posztban, egy cikk részletével ismét rávilágítok arra, hogy a kés miért nem jó önvédelmi eszköz.

„A vádlott egy kést vett elő, majd amikor a sértett a folytatódó szóváltást hallva kilépett a lakásból, Rafael László Róbert eltette a kést. A veszekedés csitultával a háziasszony visszaindult otthonába, ekkor a vádlott újra elővette kését, és megpróbálta hátulról megszúrni a nőt. Férje ezt meglátva - feleségét védve - a szúrás irányába lépett, így a vádlott késével a férfi hasát szúrta meg. A két férfi dulakodni kezdett, és a vádlott még kétszer megszúrta a sértettet.


A cikkben azt olvashatjuk, hogy a támadó hasba szúrt valakit, majd a szúrás után még dulakodtak és további két szúrás kellett ahhoz, hogy a támadó fél el tudjon menekülni a helyszínről.
Ezt most képzeljük el önvédelmi szituációban, úgy, hogy a védekezőnél van a kés. Hiába használ kést a védekező fél, így is dulakodásra kerül a sor, ahol a támadó még bőven okozhat kárt a megtámadottnak. Ismét bebizonyosodott, hogy a késnek kicsi a stophatása, tehát (többek között) ezért sem ajánlott önvédelmi eszköz.

A cikk folytatásában az is kiderül, hogy a késes támadás életveszélyes sérüléseket okozott. Egy átlagember nincsen arra felkészülve, hogy megöljön egy másik embert. Persze, a képernyő mögött, elképzelve a szituációt azt mondhatjuk, hogy „Engem nem érdekel, ha rám támadt dögöljön is meg!” stb., de higgyük el, ha valakit a kezünkkel ölünk meg, amikor érezzük, ahogyan markolatig döfjük a kést a hasába, nem fogjuk ilyen könnyen félvállról venni, és bizony megmozdul az emberben a lelkiismerete. De ez így is van rendjén, ne felejtsük el, jól szocializált, érző emberek vagyunk.  


Vigyázzatok magatokra!

2011. 12. 06.

Ha már megtörtént a baj...

A mai bejegyzésben nem a konfliktus, az önvédelmi helyzetek megelőzéséről fogok írni, hanem azok utóéletéről. 
 

Elsőként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mit csináljunk, ha már megtörtént a baj.
Ha egy önvédelmi helyzet rosszul végződik, ne rágódjunk rajta. Nem szabad azon tépelődni, hogy „mi lett volna ha…”, hanem túl kell lépni. Tudom, hogy ez így leírva egyszerűen hangzik, de a tanulságok levonása után nem szabad agyalni az eseten, mert komoly lelki-mentális problémákhoz vezethet. Próbáljuk meg feldolgozni az esetet. Kezeljük úgy, hogy ez „benne van a pakliban”.
Gondoljunk bele: nem lehet mindenre előre felkészülni. Nem lehet mindent megúszni. Sajnos, benne van a pakliban, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Természetesen, meg kell próbálni elkerülni a gázos helyzeteket, meg kell próbálni a lehető legkevesebb sérüléssel, veszteséggel kikerülni a bajból, de ha nem sikerült, akkor se essünk kétségbe. Tanuljunk a hibából, vagy fogadjuk el, hogy most nem volt szerencsénk.
Nem szabad összetörni, tovább kell lépni (néha nehéz, de meg kell tenni) és arra kell törekedni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő velünk.

Ha sikeresen megoldottunk egy önvédelmi szituációt, akkor örüljünk neki, hogy megúsztuk. Jegyezzük meg azokat a momentumokat, amik segítettek abban, hogy jól jöjjünk ki a helyzetből, később ez a tapasztalat még jól jöhet.
Ne értékeljük túl magunkat. Például, ha egyszer sikeresen megvédtük magunkat, akkor később ne játszunk köpenyeges szuperhőst. Az önbizalom hasznos és szükséges, de a túlzott önbizalom veszélyes lehet.


Vigyázzatok magatokra!