tag:blogger.com,1999:blog-5623256277475924122.post5281140987225692992..comments2024-01-21T21:11:28.862+01:00Comments on Hova ne?: Sniccer: Példa az életbőlSztyopahttp://www.blogger.com/profile/00469486173333295758noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-5623256277475924122.post-89266485521003026742015-02-16T10:19:23.186+01:002015-02-16T10:19:23.186+01:00A bulváros cikkből csak pont a lényeg maradt ki, n...A bulváros cikkből csak pont a lényeg maradt ki, nem volt semmiféle támadás csak játszottak a talált sniccerrel és véletlenül megsebezte egyik a másikat. De ez már annyira nem eladható meg szenzáció, az eredeti oldalról már kimoderálták ,de a Wayback Machine még eltárolta.<br /><br />Tessék itt a hiteles beszámoló:<br />"Tisztelt Hozzászólók, Cikkolvasók!<br />A szóban forgó "késelő kisfiú" nevelőapukája vagyok. Nem tudok és nem is akarok e cikk és hozzászólások mellet elmenni, úgy érzem a némi helyreigazítás szükségeltetik a fenti témában. A történet röviden. Vasárnap du. a nevezett kislány hívta le a gyermeket a játszótérre (ha látásból ismeri miért hívja le? egyébként azóta is többször kereste már...), útközben együtt találták a tapétavágót egy szemétgyűjtő mellett. Ez a kés mindannyiójuknál volt, mindegyikőjük "játszott" vele. Semmilyen labdázás nem történt, egyszerűen ültek négyen a fűben és egymásnak adogatták azt a kést, kvázi egymást riogatva. Egyébként a kislány nadrágját és pulóverét ő saját maga vágta el!! De gondoljunk is bele, lehet egy nadrágot hadonászva úgy elvágni, hogy alatta a bőr ne sérüljön? Ugyan!!! Sajnos az a bizonyos vágás, valóban a gyermekem gondatlanságából, véletlenül történt, nem kétséges. Azonban nem volt kergetőzés, halk mormogó káromkodás, de még elfelejtett 3-ig számolás sem, sőt hadonászás, nyakelvágás sem. Egészen egyszerűen az együtt talált eszközzel játszva, véletlenül megvágta. A menekülés egy közeli házba sem történt meg, a vágást követően ugyan úgy egymást hergelve tovább "játszadoztak" sőt, a késelő fiú még fel is ajánlotta segítségét hogy szól szüleinek. A kislány utasította el e szándékot azzal. hogy "áááá, nincs semmi baj, úgy sem veszik észre a szüleim". Tehát tovább üldögéltek mindaddig amíg valamelyikük ráeszmélt hogy ez nem játék. Mindentől függetlenül mélyen lesújtott a hír, nagyon sajnálom a kislányt. Azt gondolom tőlünk szülőktől a gyermek nem láthatott ilyet, de még nem is hallhatott hasonlót sem. Ezek után nem engedtük az iskolába gyermekünket, jelenleg orvosi felügyelet alatt áll, szakember fog foglalkozni vele. Próbálunk mindent megtenni, de azt hiszem ide már csupán a szülői gondviselés és törődés nem elég. Nem akarok felelősséget áthárítani vagy kibújni semmi alól. Ami történt az megtörtént. Én sem tudom hirtelen mitévő legyek, nagyon ellenkezik ez a viselkedésmód velünk. Értetlenül, egyenlőre tehetetlenül állok az ügy előtt, azt gondolom ennek a gyermeknek segítség kell! Az okokra rávilágítva, a miérteket kell kideríteni, hogy megoldást találjunk a problémára. Csak ennyit szerettem volna mondani. Egyébként nem tartozunk semmilyen etnikai vagy vallási csoporthoz sem, próbálunk tisztességesen élni és nevelni gyermekeinket."<br />Ugye, hogy így már másképp fest. Persze ott is rávágták többen, hogy ez nem igaz, de hát honnan is tudhatnánk mi igaz és mi nem?"<br />Anonymousnoreply@blogger.com