2014. 02. 11.

"Szégyen a futás, de hasznos."

„Szégyen a futás, de hasznos.” tartja a mondás, de tényleg hasznos a futás? 

Először is, a futás nem szégyen. Szerintem semmi szégyellnivaló nincsen abban, ha az ember nem kockáztatja saját testi épségét, ha van lehetőség a menekülésre. Senki nem fizet azért, ha önként vállalod a veszélyt és nem a biztos menekülés mellett döntesz. Arról nem is beszélve, hogy a szükségtelenül vállalt harcnak maradandó következményei lehetnek. Sérült egóval még lehet élni, sérült májjal már nem annyira vicces. Természetesen, vannak olyan esetek, mikor nincsen más választásod, mint a harc, ezt majd külön kitérek.  

De visszatérve az eredeti témára, tényleg hasznos a futás? Amennyiben lehetőségünk van rá, mindképpen. Nem hiába ajánlja azt a legtöbb önvédelmi oktató, hogyha teheted, fuss el; sőt sokaktól (nem önvédelemben jártas emberektől) hallottam már azt is, hogy a 100 méteres sprint a legjobb önvédelmi módszer. De, ezzel az a gond, hogy nincs mindig lehetőség futni, mint például:
- Ha zárt térben (jármű, lépcsőház, lift, szórakozóhely stb.) ért minket a támadás
- A körülmények nem kedveznek a futásnak, mint pl. az ónos esőtől csúszós-jeges járda
- Ruházatunk (Pl. magassarkú cipő a nőkőn stb.)
- Állapotunk (Pl. sérülés, elhízottság, kor stb.)
- Támadónk állapota (biztos, hogy utolér)
- Környék ismeretének hiánya (elég kellemetlen, ha zsákutcába futottunk a támadó elől)
- Helyhez kötöttség (Pl. ájult társat nem hagyhatunk magára)

Láthatjuk, nem minden esetben van lehetőség a konfliktus elkerülésére, ilyenkor kénytelenek vagyunk felvenni a harcot, ha akarjuk, hanem. Ritkán van lehetőség az ilyen helyzeteket szóval elsimítani, hiszen ha már eljutottunk arra a pontra, hogy elfutunk, akkor ott már a szép szó nem fog segíteni. 

Az előbb felsorolt eseteket kivédeni nem lehet, hozhatja úgy az élet, hogy ilyen helyzetbe kényszerülünk. Nem lehet mindenki olyan egészséges, sportos és fitt, hogy bármilyen támadó elől elmenekülhessen; nem lehetünk mindig kényelmes ruházatba, hogy bármikor elfuthassunk, és nem számíthatunk arra sem, hogy a támadás egy nyílt, jól átlátható terepen ér minket. Mit tehetünk ilyenkor? Szembeszállunk a támadóval, támadókkal. 

Miért tegyük ezt? 
- Mert ha egyből megadjuk magunkat, akkor a támadó olyan helyzetbe kényszeríthet minket, ami rosszabb, mint az eredeti. 
- Ha megpróbálunk megalkudni, semmi sem biztosítja, hogy a támadó állni fogja a szavát és nem gondolja meg magát, erre egyszerűen semmi biztosítékunk nincsen.
- Nincs más választásunk. Fontos, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, amikor már nincsen más mód a menekülésre, mint a harc. 

Összegzésül: amikor tehetjük és lehetőségünk van rá, kerüljük az összecsapást, nem éri meg kockáztatni, de ha nincs más választásunk, a körülmények miatt nem tudunk kitérni a támadás elől, akkor mindent meg kell tenni a védelmünk érdekében. Ezért is kell minden eshetőségre felkészülni, pl. fegyveres önvédelmet tanulni, hogy egy ilyen helyzetben növeljük a túlélésünk esélyét, mert sajnos nem lehet mindig a békés úton járni.


Vigyázzatok magatokra!