2010. 02. 17.

A jogos védelemről - kérdések és válaszok

Pintér Márton krav-maga oktató újabb írását szeretném ajánlani nektek, ami ragyogóan kiegészíti a korábbi bejegyzést, ami a jogos védelemmel foglalkozott.

Az eredeti posztot a krav-maga blogon találjátok, ott tegyétek fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
Az itt közzétett bejegyzésből hiányoznak a krav-magára vonatkozó kérdések, és válaszok. Ha ezekre kíváncsiak vagytok, azt az eredeti oldalon megtaláljátok; az ezzel kapcsolatos kérdésetekre is ott kaptok választ.


http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/16/58/

"Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.

És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.


Mi van ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.

Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk. A legjobban egyértelműen akkor járunk, ha nem egy eszközre bízzuk magunkat, hanem megtanuljuk azt, hogy miként védhetjük meg magunkat eszköz nélkül. Egy eszköz segíthet a védekezésben, de nem pótolja az önvédelmi tudást.

Mi a helyzet a gázpisztollyal, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. A gázpisztoly önvédelmi célú tartása teljesen legális, engedéllyel a viselése is. Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.

Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.

Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.

Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.

Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk.
Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetban, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.

Szóval ha megtámadnak az utcán, akkor nekem egyszerre ennyi mindent kellene mérlegelnem? Lehetséges ez?
Ha megtámadnak az utcán, akkor az a legfontosabb szempont, hogy miként tudunk épségben kikerülni a szituációból. Lehet, hogy futással, lehet, hogy ellentámadással, de az is lehet, hogy együttműködünk. Ha technikailag és gondolkodásban egyaránt igyekszünk felkészülni egy ilyen helyzetekre, akkor egy támadás esetén sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd mérlegelni és kiválasztani a legjobb megoldást. Persze ahogy minden mást, ezt is tanulni és gyakorolni kell.

(…)

Végül: Mit tehetünk még a megelőzés körében?
Igyekezzünk önvédelmi szemléletű gondolkodást ,hozzáállást kialakítani. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Szánjunk rá egy kis időt és gondoljuk végig mit tennénk, ha bajba kerülnénk. Mivel védekeznénk, hogyan, vagy merre menekülnénk, kit hívnánk, kitől kérnénk segítséget, stb. Ne úgy gondoljunk magunkra, vagy családunkra, mint akik bármikor egy támadás potenciális áldozatai lehetnek, hanem azt képzeljük el, hogy egy támadás esetén mernénk és tudnánk is védekezni. Ha szükségét érezzük, akkor tanuljunk önvédelmet, képezzük magunkat. Ez nemcsak technikai tudást ad nekünk, hanem azt a magabiztosságot is, ami miatt a támadó szemében nem tűnünk majd könnyű prédának.

Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató"



Pintér Mártonnak ezúton is köszönjük munkáját!


Vigyázzatok magatokra!

2010. 02. 15.

Az önvédelmi eszközökről

Sokan megkérdezték már, hogy a bejegyzésekben taglalt „önvédelmi eszköz” mit is takar. A válasz elég egyszerű: olyan tárgy, amivel meg tudod magad védeni. Ez lehet az elterjed, direkt erre a célra kifejlesztett eszköz, pl.: gázspary, de lehet alternatív célszerszám is, pl.: kulcscsomó.

Különböző önvédelmi eszközök ismeretesek, különböző hatásmechanizmussal, különböző alakban, és méretben. Lényegében, amivel meg tudod magad védeni (és nem lépsz át egy bizonyos határt, akár jogi, akár erkölcsi határt), azt nevezhetjük önvédelmi eszköznek.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ha beszerzünk egy ilyen önvédelmi eszköz, az önmagában még nem fog megvédeni bennünket, mert lényegében csak egy szerszám. Az eszközünk nem rendelkezik önálló tudattal, nem lép akcióba helyettünk akkor, ha megtámadnak bennünket. Csak akkor hatékony, ha elsajátítottuk a használatát.
Nagyon fontos, hogy nincs olyan önvédelmi eszköz, amit gyakorlás nélkül tudnánk hatékonyan alkalmazni. Még a gázspray-vel is kell gyakorolni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan, milyen rövid idő alatt veszed elő, hogyan tartod stb.

Nem szabad elbízni magunkat, ha birtokában vagyunk az önvédelmi eszközünknek. Előnyt jelenthet számunkra az esetleges alkalmazása, de minden esetben kockázatos a használata, hiszen előkerül egy olyan tényező, amit ellenünk fordíthatnak; vagy olyan reakciót válthat ki, aminek hatására a támadó fegyvert vesz elő (nem törvényszerű, de előfordulhat).
Fontos, hogy az eszközünket stressz helyzetben is tudjuk használni. Ne felejtsük el: ami működik a biztonságos környezetben, az nem biztos, hogy működik az utcán is!

Csak akkor használjunk bármilyen eszközt, ha valóban merjük alkalmazni. Ha elővesszük, és remegő kézzel, bizonytalanul tartjuk/forgatjuk, akkor az többet árt(hat), mint használhat. Épp ezért soha ne blöfföljünk! Ha már odáig fajult a helyzet, hogy elő kell vennünk az eszközt, akkor használjuk! Nem fenyegetőzzünk, hanem védekezzünk, felejtsük el a filmbeli drámai jeleneteket; az utca sokkal prózaibb annál.
Bármikor szükség lehet az eszköz használatára! Mindig álljunk készen egy esetleges támadásra. Ne hagyjuk, hogy a (hamis) biztonságérzet miatt hátrányba kerüljünk. Pl.: ne hagyjuk, hogy a gázspray a táska aljára keveredjen, vagy a másik kabátunk zsebében felejtsük.

Ne lépjük át a jogi határokat sem! Adott esetben sokkal nagyobb bajba keverhetnek minket, ha törvénytelen eszközhöz nyúlunk, mint sejtenénk. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor nem a kisembereket védi a törvény, és éppen ezért ne kockáztassunk!

Amire még szeretném felhívni a figyelmet: ne higgyünk a kóklereknek! Nincs olyan eszköz, ami 100%-osan megvédene bennünket. Nincsenek varázsszerek, amik teljes védelmet garantálnak. Alaposan gondoljuk át, hogy az adott eszközt tényleg tudnánk-e használni az utcán, élesben. Azért, mert a bemutató videón/képeken a támadó hagyja, hogy lefegyverezzék, az nem azt jelenti, hogy a való életben is ilyen simán megy majd minden. És mi még nagyon fontos: nem szabad elfelejteni, hogy a támadó sem hülye! Ő sem akar megsérülni, és ő is megtesz mindent azért, hogy elérje a célját!
Nem lehet minden szituációra felkészülni, és nem lehet a támadás menetét előre megjósolni; ezt soha ne hagyjuk számításon kívül!

És végezetül: akkor tudunk a leghatékonyabban védekezni, ha elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol meg kell magunkat védeni.



Vigyázzatok magatokra!

2010. 02. 11.

Kerülendő vonalak

Végre egy elemzős poszt! A mai bejegyzésben az urbanikum blogon megjelent írást szeretném nektek ajánlani. Grace Park szépen összegyűjtötte, hogy melyek a gázos közlekedési vonalak (amiket ő is rendszeresen igénybe szokott venni) Budapesten.


A poszt eredeti bejegyzését ezen a linken érhetitek el: http://urbanikum.blog.hu/2010/02/05/kerulouton_6

"Pesti gyerekként, ha békésen szeretnék utazni a tömegközlekedési járműveken (micsoda elvárások!), van néhány vonal, amelyet jobb, ha elkerülök. Én elhiszem, hogy vannak/lesznek emberek, akik azt mondják, hogy X éve arra járnak haza, és soha semmi baj nem volt, de ebben az írásban néhány általam kerülendőnek ítélt busz- és villamosjáratot fogok bemutatni.

Hasonlóan a többséghez, én se csak a munkahely/iskola/otthon háromszöget érintem a járművekkel, bármi más dolgom is adódhat a városban, és bizony volt már rá példa, előzetes tapasztalatok alapján, hogy kerülőúton jutottam el a célomhoz, mert rohadtul nem vagyok kiváncsi a jellegzetes roma becserkészésre, amikor furcsán közvetlen, haveri hangon szólítanak meg egy járművön, majd szinte átmenet nélkül ellenséges stílusra váltanak. Egyébként ez nem egy cigányellenes írás, csak hát volt ilyen tapasztalatom is (és ezzel sajnos nem vagyok egyedül, sőt, mindenkinek van egy története). Pedig aztán se pici nem vagyok, se nagy, se punk, se skinhead, sőt, még provokatív se – azt viszont már megtanultam, hogy igaziból a szutyok/szemét emberek teljesen mindegy, kibe kötnek bele. Nem is kell, hogy belémkössenek ahhoz, hogy kerüljek egy járatot egyébként, elég, ha kívülről kell hallgatnom valami Joshi barat szintű családi cirkuszt. Különösen imádom azt is, amikor mulatós zene megy mobilról, és ha nem szólsz rá semmit, akkor abba kötnek bele, ha pedig szólsz, akkor aztán életed végéig viselheted a következményeit.. Miután megvettem azt a csudaolcsó bérletet, ugyan miért vagyok köteles hallgatni, ahogy nem dolgozó, lopkodó emberek játsszák a királyt egyes járműveken? Valami itt nagyon el van torzulva.

Azt sem először veszem észre, hogy a normális (értsd: nem bűnöző, nem inzultáló) emberek annyira bele vannak ebbe fáradva, hogy sokszor kötözködés/baj esetén inkább kifelé bámulnak az ablakon, mint hogy belekeveredjenek. Egészen abszurd jeleneteket tud ereményezni. Egyébként ha lehetne választani, inkább ’szagolnék’ egy alvó hajléktalant, mint hogy végignézzem, hogyan zsebelnek ki karácsony előtt egy nyugdíjast gyerekek, vagy gyereküket figyelemelterelésre felhasználó szülők. Elvileg ki van az is írva, hogy tilos zenelejátszót mások által hallhatóan üzemeltetni, de máris visszaveszek a rószaszín álmaimból, elvégre Budapesten vagyunk.


Villamosvonalak: 3, 21, 24, 28, 37, 52

A 3-mason a ’kedvenc’ szakaszom az Ecseri út és a kőbányai Szent László gimnázium közötti, szinte minden alkalommal, ha arra jártam, vagy szaralakok veszekedtek egymással, vagy 10 éves gyerekek inzultálták az utazóközönséget. Az Örs és Mexikói úti szakasz tapasztalatom szerint valamivel jobb.

A 21-es villamost nem tudom, be kell-e mutatni bárkinek is, a régi 30-as, ha valaki úgy ismeri, Ferenc körút és Pesterzsébet között jár, az iszonyú hírű/állapotú Gubacsi úton (is). Én még nem láttam olyan 21-est, amin ne ülne legalább 3 olyan arc, hogy 200 méteres körzetébe nem szívesen mennék. A legendás Dzsumbuj mellett is elhaladt, és hiába bontották el, a környéken van még pár hasonló ház. Volt már rá példa, hogy a Borárosról kellett volna eljutnom az erzsébeti Szt.Imre Herceg utcába (tudom, 23-mas is jó), de direkt nem ezt a villamost választottam. Nevetséges, hogy a saját városomban kerülök, de hát ki kiváncsi a miagecitnézel-addideamobilod-mészótábetesvéremnek szentháromságra?

A 24-esről csak hasonlóakat tudok mondani, pedig milyen jó lenne néha a Keleti pu. felé utazva használni, metrós kerülőút helyett a külvárosból.

A 28-37 ’gyémántduó’ viszi a pálmát az összes közül – a legdurvább proli részeken halad át, főleg a 37-es, mielőtt kijön az MTK pálya mellől, atombrutál. A szipusok teljesen alap jelenség. A környékről (pl Pongrác út) meg annyit, hogy egyszer egy motoros haveromat le akarták rántani menet közben a motorról. Óriási.

Az 52-essel nem szeretném megsérteni azokat az erzsébetieket, akik szeretik kerületüket, elég baj az nekik, hogy el kell viselni az utazóközönséget, kiváltképp a Nagysándor József utca- Vörösmarty utca sarok utáni/külső szakaszon. Ha már XX. kerület és közbiztonság, nyugodtan említhetném külön a 23, 23E, 35, 66 buszjáratokat, de kb. ugyanez vonatkozik rájuk.


Buszvonalak: 9, 95, 99, 120 + néha 54, 55

A 9-es busz Kőbányáról jár be a Deák térre, t.k. a Kőbányai úton át, érintve a ’görögkolónia’-ként ismert házat is, ami a Hungária-Kőbányai sarkán van.

A 95-ös Lőrinc és a város között közlekedve érinti a Pongrác utat, Hős utcát, a Hős utca Budapest legveszélyesebb helyeinek egyike. Ismerek olyan lőrincit, aki inkább másképp megy a belvárosba, és ez elég szomorú.

A 99-es a délpesti bérletnemvevők/metróutálók körében nagyon népszerű, mert hamar bevisz a Blahára, sajnos a VIII. kerületen keresztül. Itt szeretném megemlíteni, hogy ez nem valami mindenkitlenézős/sznob cikk akar lenni, és egy esetet leszámítva velem sosem volt gáz ezen a vonalon, talán a helyiek megszokták, hogy ’külsősök’ is járnak ezzel a busszal, és remélhetőleg ezért nem (annyira) csesztetik őket. Velem csak annyi történt egyszer, hogy az Ikarus 260-as leghátsó, egyes ülésén ültem, és köztem meg a korlát között volt kb. egy kisgyereknyi hely, ehelyett egy kb. 30-as éveiben járó nagydarab fazon direkt beállt oda, és farkasszemet nézett velem, meg próbált kötözködni, de nem reagáltam.
A buszt dobáló/köpködő gyerekek is teljesen megszokott jelenség errefelé, ügyesen-okosan bólogatok, nem szabad rászólni, kultúrális sajátosság, hadd játsszon a gyerek. Mi a szarért nem lehet békésen utazni? Költői kérdés.

A 120-as ’veszélyes’ szakaszaként főleg az angyalföldi részt tudom említeni. Az 54-55 párosnak pedig nyilván a Boráros tér-Határ út közti szakaszát értem, mert ez is érinti az ex-Dzsumbujt és környékét, valamint az Illatos utat. Egyszer egy népes család Tescós bevásárlása után őrjöngött, meg szétlocsolták a buszon a nemrég vett kólát. Ha az ember rájuk szól, akkor meg előkerülnek olyan kulcsszavak, mint pl. késelés, szegregáció, előítéletek.

Ha idióta sznob lennék, említettem volna a 85-öst, vagy a 196-ost, esetleg a 20E/30 Reitter Ferenc utcai részét, vagy a 14-es villamost (késő este Frangepán-Fiastyúk-Rokolya!!!), mert külső szemmel elvileg gázos járatnak tűnhetnek, elvégre Kőbányáról, Újpestről, Újpalotáról és Angyalföldről van szó, mégis azt mondom, ezek teljesen elviselhetőek és használhatóak, ezzel is bizonyítva, hogy nem az alapján válogattam össze a ’kerülendő vonalakat’, hogy melyiken láttam már EGY DARAB rosszarcú embert. Itt a szempont inkább az volt, hogy melyik vonalak azok, amiken tényleg RENDSZERES és mindennapos az ilyen jellegű probléma. A 28-37 villamosduóról pedig a BKV Figyelőn is mindenkinek szokott lenni egy ’szép’ története (kedvencem az ülésre szaró hajléktalan).


Ilyenkor gondolom azt, hogy ha Budapest nem lenne olyan elcseszett hely, mint amilyen, akkor bármerre lehetne békésen utazni, és az nagyon jó lenne. A kamerák bevezetésével a buszokon/villamosokon nagyon egyetértek, és alig várom, hogy sor kerüljön rá (ha sor kerül rá). A kamerákat ellenző adatvédelmi biztos gyanítom, hogy nem utazott még a 28-as vilin, a másik pedig, hogy nem értem, miért a bűnözőket/támadókat kell védeni
."


A bejegyzéshez csak annyit fűznék hozzá , hogy én rendszeresen járok Újpesten, és az Angyalföld bizonyos részein, és nem az alapján bélyegzem gázos helyeknek, hogy ezeken a helyeken láttam már EGY rosszarcú embert…
A kedvencem az volt, amikor Angyalföldön, és Újpesten pár nap különbséggel leszúrtak egy srácot, és hátba lőttek egy másik embert (http://www.mno.hu/portal/671722 / http://index.hu/bulvar/hirek/2009/10/29/hatba_lottek_egy_ferfit_ujpesten/).



Vigyázzatok magatokra!

2010. 02. 10.

A jogos védelemről

A mai bejegyzésben Pintér Márton, krav-maga oktató cikkét szeretném nektek ajánlani. A krav-maga blogon jelent meg az írás, ami rendesen, közérthetően magyarázza el, hogy mikor-hogyan-milyen mértékben védhetjük meg magunkat.

Az eredeti bejegyzést itt találjátok:

http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/


Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.

A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.

A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).

Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.

Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.

Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.

Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató



Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).

Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.



Vigyázzatok magatokra!

2010. 02. 03.

SZEM - Szomszédok Egymásért Mozgalom

A mai bejegyzésben egy bűnmegelőzési mozgalomra szeretném felhívni a figyelmet.

Sajnos, sokszor tapasztaltam már, hogy nagyon sok bűncselekményt azért követ(het)nek el, mert az embereknek szelektív az érzékelése. Ha baj van, akkor a legtöbb ember elfordítja az arcát, megőrzi passzivitását; ugye, mondanom sem kell, ez egy nagyon rossz magatartás. Nem kell hősnek lenni, de a lehetőségeink szerint mindent meg kell tenni, hogy segítsünk a másiknak. Nem kell a saját épségedet kockáztatni, de a telefonodba nyugodtan beütheted a 112-t, vagy a 107-t.

Sokszor megelőzhetőek lennének a bűncselekmények, ha az emberek odafigyelnének egymásra. A SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom) erre a tényre szeretné felhívni az emberek figyelmét, megpróbál felrázni minket a passzivitásból, és arra ösztönözni, hogy a közvetlen környezetünkre figyeljünk oda.

Az alábbi szöveg a mozgalom hivatalos honlapjáról (http://www.szem.freeweb.hu/) származik, érdemes végig olvasni, mert végig gondolandó, amit írnak, és hasznos tanácsokkal is szolgálnak.



"A Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) civil bűnmegelőzési tájékoztató program

Köztudott, hogy a közbiztonság helyzete nem túl kedvező. A gazdag ember meg tudja fizetni személyi és vagyonbiztonságát. Az őrző-védő személyek száma hazánkban: 100 000 fő. Az átlag állampolgárt körülbelül 40 000 rendőr és körülbelül 60 000 polgárőr "védi," viszont hiányzik a nyugaton általános milliós nagyságrendű lakossági területi önvédelmi szerveződés a ("Neigbourhood Watch") a "Szomszédok Egymásért" civil védelmi szervezete.

A bűnmegelőzés olyan összetett kormány- és önkormányzati feladat, amely az emberek ezreinek és százezreinek részvétele nélkül egyszerűen megoldhatatlan. A Szomszédok Egymásért Mozgalom (későbbiekben SZEM) magyarországi megjelenése épp oly természetes volt néhány évvel ezelőtt, mint minden más, ami a fejlett nyugati demokráciákban jól bevált. A személy- és vagyonbiztonság védelmével, az erőszakos garázdák elleni védekezéssel Hollandiában, Svédországban, Németországban, Angliában, Franciaországban, az USÁ-ban, Kanadában, ezen országok városaiban, falvaiban három szinten foglalkoznak:

Az első: növelik a bűn elkövetésének kockázatát.

A második: számba veszik a veszélyeztetett területek, személyek szempontjából a helyzetet, és az előre kiszámítható bűncselekmények elkerülésének lehetőségét.

A harmadik: ha a bűntett mégis megtörtént, megvizsgálják, hogy annak megismétlődésé- től miként óvhatják meg az embereket, a közösséget, és hogyan enyhíthetik a bűncselekmény okozta kárt, sérelmet.

Számos helység határában tábla vagy ablakra, ajtóra ragasztott matrica hirdeti, hogy a területet a "NW" védi. Statisztikailag bizonyított, hogy ezeket a "biztonsági folyosókat," (utcarészeket) városnegyedeket az átlag bűnözők elkerülik.

A bűn megelőzésének terepén természetesen mindez egyidejű cselekvést jelent, hiszen sajnos kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy nincs "veszélytelen", "bűnmentes" övezet. Tudomásul kell venni a legfontosabbat: környezetünk védelmének érdekében mi magunk tudnánk a legtöbbet tenni. Hazánkban az a természetes, hogy a polgárok biztonságuk védelmét minden tekintetben a rendőrségtől várják (nem taglalva a Testület helyzetét, tudjuk, hogy ez irreális). Azt is tudjuk, hogy a polgárőr elkötelezett, szolgálatot teljesít, de ennek is anyagi, személyi és technikai okokból határai vannak.

Az állam egyedül nem tudja ellátni hatékonyan és eredményesen a bűnmegelőzési feladatokat. A lakosságra vetítve kis létszámú rendőrség és a polgárőrség erre önmagában nem képes. Azonban kinek is állna érdekében jobban megvédeni otthonát, mint az ott lakó egyénnek? A rendőrségnek alapvetően bűnüldözési feladatai vannak. A polgárok széles rétegeit érintő úgynevezett statikus bűnmegelőzési tevékenység, azaz a közvetlen lakókörnyezeti figyelő, jelző szolgálat hiánycikk. Egy-egy lakást lehet többé vagy kevésbé biztonságosan zárni, de a betörést, a lakásokban élő emberek megtámadásának veszélyét akkor lehet hatékonyan megelőzni, ha a rossz szándékkal érkezők még a kiszemelt hely környezetében sem érezhetik magukat "biztonságban".

Érezniük kell a figyelő SZEMek jelenlétét, és ezt a tudtukra is kell adni!

A hazánkban létrehozott szervezetek a fejlett nyugati államokban már régóta jól működő minták alapján jöttek létre. Persze az elméletet a magyar gyakorlatba kell átültetni. A külföldi példák szerint eredményességét annak köszönheti, hogy a programban résztvevők életvitelét nem változtatja meg. Ennek ellenére nem kis mértékben nyújt bűncselekmények elkövetésével szemben védettséget, ezzel egyidejűleg egyfajta szociális biztonságot. Elérendő cél, hogy a polgár biztonsága érdekében ne kiszolgáltatott alattvaló, hanem -- elsősorban lakókörnyezetében - aktív részese legyen a saját érdekeit szolgáló bűnmegelőző munkának.

A program leglényegesebb eleme az, hogy nem kíván semminemű életvitelváltoztatást az abban résztvevőktől, de feltételezi - sőt elvárja - az alapvető emberi normák betartását, hiszen az egymást segítő közösségi környezet biztonságának ez az alapja. Néhány gondolat a SZEM egyesület jó működéséhez: - Tudjuk jól, hogy a lakókörnyezet rendben tartása a kívülről érkező számára az odafigyelés, a gondosság látszatát kelti. A közösségre nézve ennek felbecsülhetetlen előnye van akkor, ha a be- törő terepszemlét tart. - Fokozhatjuk ezt azzal, hogy a kapukat mindig zárva tartjuk, és a kaputelefonnal csak az engedi be a postást, a látogatót, a mesterembert, akihez jött. Idegenek lehetőleg ne jussanak könnyen a lakásunk elé! - A legtöbb házból, lakásból jól szemmel tarthatók a közelben parkoló autók. Gyakorlatból tudjuk, hogy néhány embernek mindig feltűnik, ha a házuk előtt (családi házas, nyaralós övezetben még a szomszéd háza előtt is) vagy közelében idegen autó áll - főleg, ha még személyek is várakoznak benne. Ezeket az észrevételeinket mielőbb osszuk meg szomszédainkkal! - Kertes házban a ház hátsó részére is kivezethetjük a csengő jelzését - így a kertben dolgozva is mielőbb reagálhatunk arra, ha minket keresnek - elkerülve annak látszatát, hogy senki nincs otthon. Kinek a környezetében nincs gyesen levő anyuka vagy kismama, a szomszédságában vagy rokonságában rendszeresen otthon levő idős ember, netán kisgyerek, aki az iskolából jóval előbb ér haza, mint a szülei?

Bármilyen borzalmas volt a tragédia, bele kell gondolnunk (már csak a későbbi esetek megelőzése végett is), hogy elkerülhető lett volna-e a körmendi gyermekgyilkosság, ha a kislány egy jelzőgombot meg tudott volna nyomni? Egy adott közösségi területen kialakított jelző-riasztórendszer szükség esetén történő működtetése az azonnali segítségnyújtás pótolhatatlan előnyeit biztosítja. Beszélhetünk akár panelházas rendszerről, zöldövezeti vagy családi házas utcasorokról, a magyar viszonyok között megszokott az, hogy az emberek többsége napközben nem tartózkodik otthon. Az azonban nehezen képzelhető el, hogy egy 12-14 lakásos panelházban, egy 10-12 családi házból álló utcasor valamelyik lakásában egy-két ember ne lenne otthon. Riasztás esetén, amely történhet baleset (például konyhai), tűz vagy veszélyeztetettség esetén az egy-másfél percen belül odaérő szomszéd azonnal segítséget nyújthat. Fenyegetett, szorult helyzetben levőhöz, ő az, aki rendőrt tud hívni, a magatehetetlen emberhez, ő hív mentőt vagy tűzoltót. Mint ezekből is látszik: az embertársaik érdekében fellépő szomszédoknak nem feltétlenül az a feladatuk, hogy betörőt fogjanak, vagy szakszerű orvosi ellátást nyújtsanak (bár alkatuktól függően ez nem kizárt), hanem, hogy az elsődleges és azonnali segítségnyújtást biztosítsák a rászorulónak.

Bár mi felnőtt emberek egészséges önbizalommal nem nagyon hisszük, hogy nekünk erre szükségünk lehet, mint ahogy minden autós az autója eltűnése után döbben rá, hogy ő is sorra kerülhetett. A közösségi segítségkérő jelző-riasztóberendezéseknek a kiépítése egyszerű. Egyszeri befektetéssel kialakíthatók,- rendszerint csak a lakókörnyezetet riasztják. Egy közepes minőségű hevederzár + beszerelési költség árából telepíthető. FONTOS TUDNI: Fenntartási, üzemeltetési költségei nincsenek, a bekerülési összeg nagy hányada pályázati úton beszerezhető, tehát a kisnyugdíjasok, vagy többgyermekes családok számára is elérhető. Természetesen valamilyen mértékű önrész felvállalását a támogató általában előnyben részesíti. Az eddig leírtakból is ki kell tűnnie, hogy a "Szomszédok Egymásért" szervezetben (egyesület, csoport stb.) résztvevők az átlagosnál jóval nagyobb biztonságban élnek.

Ki kell tűnnie annak is, hogy ezek a szó szoros értelmében vett önszerveződésen alapuló igazi civil szervezetek. Ebben rendkívül nagy szerepet tölthetnek be a társasházi vagy ingatlanüzemeltetési testületek, képviseletek, a körzeti megbízottak vagy a polgárőrök. Nagy területre van rálátásuk, tudják kik azok, akik egy adott közösség szinte minden tagjára nézve elfogadott személyek, környezetük előtt tekintélyük van. Ezek a személyek kell, hogy belülről legyenek a szervezői egy "Szomszédok Egymásért" szervezetnek. A támogatást az önkormányzatoktól, a rendőrségtől, az ebben járatos civil szervezetektől - esetleg társasháztól - meg kell kapniuk, de a szervező munkát nekik kell elvégezni. Ha ez nem így történik, akkor szokványossá válik a dolog: érzik mögötte a "hivatalt", a "szervet" stb., de soha nem fogják igazán sajátjuknak tekinteni szervezetüket. Pont ez az amitől elveszítheti lényegét a Szomszédok Egymásért Mozgalom.

Az állandó jelenlét elriasztja a bűnözőket. A praktikákat lehetne sorolni "ahány ház, annyi szokás" ötleteivel gazdagítva, de a lényeg ugyanaz: Csökkenteni kell a bűnözők lehetőségeit - technikai és szervezési fogásokkal növelni a lakás, a hétvégi ház, az üzlet, a gépkocsi, a közterületek és a személyek biztonságát - ez az alapvető célja a SZEM mozgalomnak. Tudatosítani kell a polgárokban - minden fórumon! -, hogy biztonsága érdekében a tőle elvárható minimumot meg kell tennie, csak az után nézhet vagy mutogathat másra. Ezért szükséges elősegíteni a külföldön jól bevált és tömeges méretekben elterjedt Szomszédok Egymásért Mozgalom kifejlesztését, amely nincs korhatárhoz kötve. Az otthon levő gyerekektől kezdve az idősekig, a mozgáskorlátozottakon keresztül mindenki részese lehet. Ha ez a szervezet együttműködik az erre felkészített "közösségi" rendőrökkel, a kmb-sekkel, a bűncselekmények megelőzésének esélyei megsokszorozódnak. Az én házam, az én váram - mondja az angol közmondás, de a fal nem védi meg az embert, ha az ember nem védi meg a falat. Egyszemélyes várvédelem nincs. A folyosókat, az ajtók előterét elzáró rácsok nem riasztják el a bűnözőket, mert a felügyelet nélküli zárak csak lassítják a jól felszerelt bűnözőt, sőt némely esetben csak a tűzoltókat hátráltatják.

A SZEM egyesületeknek három fő formája van:

1. Kertváros vagy falusi jellegű utca- vagy pincesor (néhány háztól akár 20-30 házig is),

2. Emeletes lakóház (például négyemeletes 15 - 20 lakással),

3. Emeletes lakóház, emeletenként hosszú folyosóval (például 10-20-30 lakás).

Ez utóbbinál célszerű egy vagy két folyosónként szervezni egy-egy SZEM egyesületet (csopor- tot). A SZEM egyesületben való részvétel egy adott közösség nem minden tagjára nézve kötelező. Elég a többség, de legalább 10-12 fő az egyesület megalakításához. Természetesen a nagyobb létszám értelemszerűen előnyösebb. Az egyesület szervezésénél nem lényeges, ha a sorból egy-egy ház vagy lakás kimarad. Az egymással haragban levő vagy közömbös emberek ezek után is elkerülhetik egymást. Ha a terület valamivel több, mint 50 százaléka hajlandó az együttműködésre, ott már meg lehet szervezni a SZEM egyesületet. Ez a forma a területi bűnmegelőzés legeredményesebb eszköze.

Ne felejtsük el: a legjobban fizetett rendőr is csak a megtörtént bűncselekmény tettesét üldözi. Sikeres elfogás esetén a tettes elnyeri büntetését, de a vagyoni kár csak részben térül meg.

A bűncselekmények megelőzése csak a lakosság széleskörű összefogásával lehet eredményes. Külsőleg is jelezni kell, hogy a házat, az utcarészt a SZEM polgárok közössége védi, mert a figyelés jelzése bizonyos mértékig visszatartja a bűnözőket. Azok a közösségek, amelyek a bűnözés elleni védekezésnek ezt a legolcsóbb és leghatékonyabb módját keresik, több szervezési verzió közül választhatják ki a számukra legmegfelelőbb módozatot. Alapjában adott a közösség, amely éli az életét. E közösség határain belül a bűnmegelőzési esélyek megsokszorozódhatnak, az egymás számára nyújtható azonnali segítségnyújtás lehetősége igen nagymértékben növeli a szociális biztonságot.

A szemléletváltással kialakított zárt, egymásra odafigyelő közösség már önmagában is komoly védelmet biztosít az egyszerűbb bűnelkövetőkkel szemben, azonban némi anyagi ráfordítással ezek az esélyek többszörösen továbbnövelhetők. Ma Magyarországon az átlagemberek túlnyomó többsége csak a legminimálisabb mértékben fordít lakása, környezete, ebből kiindulva személyes biztonságára. A környezet felé irányuló segítségkérés és -jelzés hálózatának kiépítése abszolút értelemszerű, és bármilyen oldalról megközelítve teljes mértékben szükséges.

A biztonságuk javítása érdekében fogékony állampolgárok részére igencsak leegyszerűsödik a leírt problémák megoldása, ha a "Szomszédok Egymásért Mozgalom" (SZEM) közösségét létrehozzák. A SZEM szervezet kétféle módon hozható létre:

1. Alapító okirattal bírósági bejegyzés útján (például: egyesület vagy SZEM csoport stb.) Ehhez az eljáráshoz nem árt a jogban jártasság, és tudomásul kell venni, hogy a bírósági bejegyzés olykor fél évig vagy annál tovább is eltarthat. Vitathatatlan előnye azonban, hogy mint jogi személy bármilyen pályázaton részt vehet, és az ott nyert támogatások egyedüli felhasználójaként lép fel.

2. A SZEM szerveződés tényszerű megalakulása, melyet jegyzőkönyv rögzít a jelenléti íven szereplők aláírásával. Ez a forma önállóan nem ad lehetőséget a támogatásokért való jelentkezéshez az országosan évente két-három alkalommal kiírt pályázatokra a kiíró bűnmegelőzési szervek felé.

Viszont a bűnmegelőzésben aktívan résztvevő jogi személyekkel (például: önkormányzatok, polgárőrségek) történő együttműködés alapján az önkormányzatok, a polgárőr szervezetek egyszerre akár egy vagy több SZEM szervezet támogatása céljából is pályázatot nyújthatnak be. Az átlagpolgár számára ezeknek a támogatási módoknak a kihasználása messze túlmutat a jelenlegi gyakorlaton. A lehetőségek ismeretének hiánya pótolandó, (pótolható), a közösség erejében levő lehetőségekkel élni kell!

A DOLOG JÓL MŰKÖDIK, HA ÖN KÖZREMŰKÖDIK!

Budapest 2000.



Egyszerűen csak hasznos!Bemutatjuk ötleteinket.

Nem kell intézkedni, az a jól képzett szakemberek dolga. A sarokbaszorított betörő néha apróságokért is elképesztő durván reagálhat. Inkább fényképezd le, esetleg kamerával készíts felvételt a tettenértről. Még egy alaposan meg vagy feljegyzett személyleírás is sokat segíthet.

Minél hamarabb értesíted a hatóságot, annál nagyobb az esélye a sikeres intézkedésnek!

Legyen a bejárat minden esetben zárható, és ha lehet ne a szokásos, olcsó zárbetétekkel (törés-, húzás-, fúrás- és beütésmentes).

Ajtóérintkező segítségével a belső folyosón elhelyezett bimbam-csengő működtetése.

Automatikus (mozgásérzékelős) folyosómegvilágítás.

Kis létszámú vagy családi házas területen a kívűlről nem látható belső retesz használata.

Segélyhívó jelzőrendszer akár zavaróan hangos, hisz segitséget kér lakótársunk(nemcsak betörésnél kell a segítség, lehet lakástűz, rosszullét, csőtörés stb.).

Ne engedjünk be idegent, a reklámanyagoknak tegyünk a bejárat elé tartókosarat!

Ha idegennel találkozunk, udvariasan kísérjük figyelemmel távozását vagy érkezését!

Egy zár nem zár, szereljen, szereltessen több és többfajta ajtózárat (heveder, soproni, elzett).

Ne nyisson azonnal ajtót, használja a kitekintő-optikát, legyen óvatos az ismeretlennel!

Kérje meg szomszédait fokozottan figyeljék lakását nyaralása, pihenése alatt.

A tartós kutyaugatás legtöbbször nem véletlen, alaposan nézzünk körbe környezetünkben!

A ritka, véletlenszerű lakásfeltörést, az aktív jelenlét, éberség legtöbbször már megelőzi.

Ne engedjen be a lakásába idegeneket, ha mégis elkerülhetetlen, hívja át szomszédját!

Nagyobb értékek esetén szereltessen profi riasztóberendezést és kössön biztosítást!

Kísérjük figyelemmel a ház előtti kertet, parkolót, idegenek esetén szóljunk a tulajdonosnak.

Senkinek sem kell semmilyen plusz feladatot elvégezni, csupán a környezetükben eleddig passzív viselkedésünket a saját érdekünkben aktíválni kell a régi jól bevált receptek szerint."

forrás: http://www.szem.freeweb.hu/



Mindezekhez csak egy dolgot szeretnék hozzáfűzni: elszomorító, hogy már 10 éve megalakult ez a mozgalom, de senki nem tud az egészről, és mindenki magasról szarik az egészre.


Vigyázzatok magatokra!