A jogos védelemről

A mai bejegyzésben Pintér Márton, krav-maga oktató cikkét szeretném nektek ajánlani. A krav-maga blogon jelent meg az írás, ami rendesen, közérthetően magyarázza el, hogy mikor-hogyan-milyen mértékben védhetjük meg magunkat.

Az eredeti bejegyzést itt találjátok:

http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/


Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.

A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.

A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).

Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.

Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.

Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.

Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató


Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).

Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.



Vigyázzatok magatokra!