2012. 12. 05.

Improvizatív fegyverek: hajlékony eszközök


A mai bejegyzésben az improvizatív önvédelmi eszközök utolsó területét, a hajlékony eszközök használatáról fogok írni.

A hajlékony eszközökből egy hétköznapi szituációban elég sok áll az ember rendelkezésére. Ez lehet telefontöltő (főleg a régi, nehéz transzformátorosak), öv, törülköző, kendőbe csavart kő, aprópénz a zokniban, törülköző, kötél stb.

Ezeknek a használatát két külön kategóriába sorolnám: a feszítéseket, fojtásokat elősegítő módszerek; és a nehezékkel ellátott, ütésre alkalmas technikák.
Az első kategóriát (feszítéseket, fojtásokat elősegítő) meghagynám Hollywoodnak és a vérprofiknak. Úgy vélem, hogy ezek az utcán nem, vagy csak korlátozottan működnek; egy képzetlen, az ilyen technikákban nem járatos ember számára pedig kivitelezhetetlen. Egy ilyen varázslós technika végrehajtásának megkísérlése többet ront a helyzeten, mint segít. Az érdekesség kedvéért belinkelek egy videót, amiben az indonéz silatból származó, saronggal (helyi kendőszerű ruha) végrehajtott technikák láthatóak.


Bár nagyon tisztelem és elismerem Maul Mornie (a Silat Suffia Bela Diri alapítója) munkásságát, azért lássuk be, a fent látott technikák nagy részét (hanem az összeset) nehezen tudnánk elképzelni, ahogyan megcsináljuk egy budapesti buszmegállóban, egy elszánt támadó ellen.

Ez pedig a Cold Steel sarong technikákat oktató DVD-nek az előzetese. Azokat a technikákat érdemes megnézni, amikor a sarong a védekező kezében van, egy ilyen szituáció elképzelhetőbb, mint amikor az ember vállán van átvetve valami.


Az ebben a videóban látható technikákat sem találom hatékonynak, a videón látható végeredményt pusztakézzel is el lehet érni (sok esetben gyorsabban és egyszerűbben).
Továbbá hangsúlyoznám, hogy minél bonyolultabb egy technika, stresszhelyzetben annál nehezebben kivitelezhető. A két videóban látható technikák szépek és látványosak, de egy éles helyzetben nem próbálkoznék még hasonlóval sem.


A második használati módszer, amikor a hajlékony tárgy nehezebbik végével ütünk, már életképesebb felhasználási lehetőség. Ez egy sokkal ösztönösebb és könnyebben kivitelezhető. Mivel a nehezék egy hajlékony tárgyra van rögzítve, a pályája nehezebben kiszámítható és több meglepetést okoz a célpontnak: át tud csapódni a blokkon, meg tudja kerülni a fedezéket. Ám ugyanez a tulajdonság hátrányt is jelent az eszköz használójának, mert miután becsapódott a nehezék elakadhat, vagy visszapattanhat. Elég kellemetlen, mikor egy nehéz övcsat visszapattan a használója arcába, vagy ha a pálya kiszámíthatatlansága miatt a használója térdét találja el.
Szót kell még ejtenem a hatásról. Fontos, hogy a támadásnak (és a fegyvernek) legyen stophatása; ha az eszköz csak könnyen megsebesíti a támadót, akkor nem sokat javult a helyzetünk, mert csak még agresszívabb támadásra számíthatunk. Ha valaki elszánta magát arra, hogy megüssön, kiraboljon, szétszedjen minket, azt nem nagyon fogja meghatni, ha felszakadt az arca.


Összegezve a fentieket:
Relatíve sok hajlékony eszköz áll a rendelkezésünkre, de elég nehéz őket hatékonyan használni. Védekezésre és támadásra korlátozottan alkalmasak. A támadásnál fennáll a veszélye, hogy a használóját is zavarja, megsebesíti. A hétköznapi életben megtalálható flexibilis eszközöknek általában nem nagy a stophatása. Ezek használata inkább úgy elképzelhető, hogy egy rövid időre lelassítja, megzavarja a támadót, hogy a védekező időt nyerjen.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 11. 15.

Az eskrima egyéb előnyei


A mai rendhagyó bejegyzésben az eskrima nem önvédelmi vonatkozású előnyeiről fogok írni. Röviden felvázolom, hogy a hatékony technikák elsajátítása mellett, még milyen hasznos képességeket lehet kihozni ebből a stílusból. 


Az eskirma technikák bonyolultsága és összetettsége segíti a koordinációs készség fejlődését, a két testfél és a két agyfélteke közötti harmónia kialakulását. Ez számomra jól megfigyelhető volt a kezdőkön; amikor elég darabosan mozogtak, de az idő múlásával egyre jobban lágyult, finomodott a mozgásuk. Biztos vagyok, hogy a hétköznapi életben ők is tapasztalták ilyen irányú fejlődésüket. 
A jobb és a bal agyfélteke közötti harmónia és kapcsolódásának erősítése fejleszti a tanulási készséget, ami nem sok stílusban található meg. Itt nyilván nem arra kell gondolni, hogy hirtelen zseni lesz az emberből; viszont könnyebben fog tanulni, hamarabb meglátja az összefüggéseket. Ha korábban hajlamos volt az egysíkú gondolkodásra, akkor később azt tapasztalhatja, hogy más aspektusból is kényelmesen tudja elemezni az adott feladatot; lényében segíti a kombinációs készséget.  

Kevésbé elvont témára terelve a szót, az eskrima tanulása segíti a ritmusérzék javulását. A gyakorlatok végzése közben az ember ösztönösen ráérez egy bizonyos ritmusra. 
Az ESSC Klubban mindkét oldalra ugyanúgy gyakorolunk (jobb és bal oldalra gyakoroljuk ugyanazt a gyakorlatot), ezzel is fejlesztve a bal oldal, a bal kéz ügyességét. Ennek előnye a hétköznapokban is visszaköszön. Én a mai napig meglepődve veszem észre, ha valamit lazán, természetesen csinálok bal kézzel, amit korábban nem vettem észre.
Nem csak az ember finom motorikus mozgás javul eskrimázás közben, de fejlődik és gazdagodik a mozgáskultúrája. Később jóval könnyebben fog majd lágy mozdulatú rendszereket tanulni (például táncot is). 
Ennek a stílusnak a gyakorlásával gyorsabbá és ügyesebbé válik az ember, ugyanis javítja a reflexeket és a gyorsabb reagálást. 

Bár nem ástam bele nagyon magam a témába, annyit meg tudtam, hogy az edukinesztetikai aspektusban (a test és egészség, valamint a különböző mentális képességek  fejlesztése az izmok és a két agyfélteke tornáztatásával) is értékelhetőek az eskrima gyakorlatok, például az úgynevezett "keresztbe kapcsolás", ami a kineziológia (természetgyógyászati műfaj) egyik alap mozdulata megfelel az eskrimás "ocho-ocho"-nak (kvázi, ez egy dupla keresztvágás). 


Aki nem hiszi, járjon utána! :) Minden kedves érdeklődőt várunk az ESSC Klubban!

2012. 10. 30.

Lopás a metróban 2


Nem régiben levideóztak egy tipikus metrós lopást, a felvétel bejárta a videómegosztókat, a média is foglalkozott a dologgal, ennek köszönhetően többekhez is eljutott, így talán az emberek jobban oda fognak figyelni utazás során. 



Korábban már szerepelt hasonló eset a blogon, sajnálatosnak tartom, hogy 2 év alatt sem történtek érdemi változások a metró biztonságát illetően. Nem áll szándékomban belemenni a személyiségi jogokról szóló vitába, de hasznosnak tartanám, ha járműveken és az aluljárókban szerelnének fel használható kamerákat és azok felvételeit használnák. 

Magáról a módszerről és arról, hogy hogyan kerüljük el azt, hogy így lopjanak meg bennünket, nem látom értemét részletesen írni, annyira egyértelmű a szituáció. Utazás közben is kell figyelnünk a környezetünkre, fogjuk két kézzel az értékeinket (hogy ne tudják könnyen kikapni a kezünkből). 

Vegyük komolyan az alapvető önvédelmi tanácsokat, mert sok kellemetlenségtől kímélhetnek meg bennünket. 
Például, legutoljára a tömött villamoson utazó lánynak szóltam, hogy nyitva van a táskája és jól látható a mobilja-tárcája. Köszönet helyet hülyének nézett és leereszkedően poénkodott a szituáción. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is ilyen vidám lett volna, ha több tízezer forintnyi értékkel rövidítette volna meg egy zsebtolvaj. Pont az ilyen típusú emberek verik utána két kézzel az asztalt, miközben habozó szájjal hisztiznek, hogy "Mégis milyen világban élünk?! Hogy történhetet meg ez?!" :)

Végül, de nem utolsó sorban, hamarosan elkezdődik a karácsonyi őrület és a nagy bevásárlási forgatakban szinte dőzsölnek a zsebtolvajok, épp ezért fokozottan figyeljünk oda értékeinkre.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 10. 03.

Az egóról egy gondolat


A mai bejegyzésben egy olvasói levélben küldött esetről fogok röviden írni. Elég jellemző az ilyen szituáció és a mozgató rúgója is kiszámítható, így nem olyan nehéz az elkerülése.


"2011 júniusában volt egy bulin hogy a vége fele kimentem a tánctérről és leültem a tábortűz közelében.Tudni kell erről hogy szabadtéri buli volt és tűzet raktak egyes őrültek ott a fedett tánctér mellett hogy hajnalban ne fázzon a nép vagy a f*szom tudja. De mindegy.Szóval leültem, elbambultam kissé(nem b*sztam be) és jobb oldalt volt egy csávóka aki ott beszélgetett a csajával.Én meg odapillantottam és csak tök véletlenül néztem őket pár másodpercig tehát akkor azt bambultam de teljesen mintha ki lett volna kapcsolva az agyam.

Erre a kis b*zi elkezdi:Mi a baj vagy van vmi probléma(vmi hasonlót mondott).Erre én: mi lenne b*szki( nem tudom hogy hallotta-e mert dübörgött közben a zene).
Erre ez elkezd pofázni vmit amit én nem hallottam és mutogat balra- nyílván azzal a szándékkal hogy nekem csak arra szabad nézni meg gesztikulált vmit még.Én meg csak gúnyosan röhögtem és aztán a k*rvája lecsititotta aztán elnyugodott.Nem a csaját bámultam félreértés ne essék csak ez meg azt hitte lehet.

Kérdezem ezek után miért van erre szükség hogy játsszuk a kemény csávót akinek még a csaját a látómezőbe sem lehet venni? Mert miért nem nézhetek arra? Mert ott a csaja és majd megfogom kúrni vagy mi? Meg majd ez határozza meg merre nézhetek?"


Ez a szituáció egy tipikus esete volt a "majomkeringőnek", amikor a férfi dominanciáját akarja kimutatni egy nálánál könnyebbnek tűnő ellenfélen. Jelen helyzetben a srác meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy mekkora bika; nem is annyira a féltékenységről szólhatott ez a helyzet, sokkal inkább a fickó egójáról. Az ilyen esetekben jobb egy passzív, érdektelen választ adni, mint belemenni a szájkaratéba, mert így elkerülsz egy esetleges verekedést és a másik is megnyugszik, hogy ő lett "győztes". Persze, az az igazi győztes, aki elkerülte a verekedést, így az ő akarata érvényesült. 

Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a férfit könnyű belerángatni valamilyen balhéba úgy, hogy az egójára hatnak. Például leb*zizzák, elhordják mindennek, hergelik stb. Az ilyen helyzetek is elkerülhetőek úgy, ha hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk a sértések (mert mi van akkor, ha egy huszadrangú senki azt mondta, hogy b*zi vagy? Semmi, attól még nem leszel az.), de ugyanakkor nem legyünk behódolóak! Az a legjobb, ha kitérünk az ilyen beszélgetésekből, így kimaradunk a rázósabb helyzetekből. 
Jegyezzük meg, ne úgy védjük meg a büszkeségünket, hogy egy értelmetlen hülyeség miatt belemegyünk egy kétes kimenetelű verekedésbe. (Sőt, egyáltalán, ha lehet ne menjünk bele semmilyen verekedésbe, mert lehet, hogy győztesen kerülünk ki a bunyóból, de akkor még mindig ott lehet a jogi macera, amiből korántsem olyan biztos, hogy jól jön ki az ember).


Vigyázzatok magatokra!

2012. 10. 02.

Off: világbajnokság ajánló

Mindenkinek ajánlom a most hétvégén (október 6-7.) megrendezésre kerülő világbajnokságot. Izgalmas küzdelmek és érdekes bemutatókra lehet számítani. A rendezvény helyszíne M3 metróval könnyen megközelíthető, úgyhogy ez sem fog problémát jelenteni.

A világbajnokság részleteiről itt olvashattok: www.ibfhungary.hu

A rendezvény után várhatóan pár képet is közlök majd.


Vigyázzatok magatokra!


2012. 09. 06.

Ajánlás: önvédelmi edzés


Az ESSC Klubban a szokásos egy hónapos nyári szünet után újra megkezdődtek az edzések.
Továbbra is várunk mindenkit, akik szeretnék elsajátítani az eszközös (bot és kés) és pusztakezes önvédelemben való jártasságot. A klub tanításai továbbra sem csak a technikák gyakorlásáról szól, hanem helyet kap a mentális felkészítés is, valamint hangsúlyos az áldozattá válás megelőzésére való tanítás is.

Bár van kezdő csoport, de bármikor el lehet kezdeni az edzést, hiszen a kezdőkkel külön foglalkoznak az oktatók, így nem kell megvárni a következő csoport indulását. Felszerelésnek az edzésekhez edzőcipő, egy hosszú nadrág és póló kellb az eszközöket az elején a klub biztosítja.

A rendes edzések mellett idén is lesznek speciális szemináriumok, különböző témákban, mint például kés elleni önvédelem, utcai önvédelem stb. Terveink szerint megrendezésre kerül egy több napos Street Combatives szeminárium is.

A stílusokkal, az edzéssel kapcsolatban bővebb információt a Klub honlapján találtok: www.eskrima.hu


2012. 08. 10.

Improvizatív fegyverek: késszerű eszközök


A mai bejegyzés témája a késszerű tárgyak önvédelmi eszközként való felhasználása, valamint ezek előnyei és hátrányai. 


A környezetünkben szintén sok olyan hétköznapi tárgyvan, ami jellegét és használatát tekintve hasonlít a késre és végszükség esetén önvédelemre is tudjuk használni. Ilyen lehet például a csavarhúzó, szőnyegvágó, masszívabb toll, a százas szög, borotvakés, tortalapát, kötélbontó vas, olló, jelölőár, fémvonalzó, törött üveg stb. 

A fent említett eszközök nagyjából olyan sérüléseket okoznak, mint a kés, vagyis a szúrt és/vagy vágott sebeket, éppen ezért csak végszükség esetén használjuk. Az ilyen sérülések könnyebben vezetnek halálhoz, mintha pl. bottal okoznánk zúzott sérülést.
Fontos még az is, hogy a támadón lévő ruha nagyban befolyásolja a védekezésünk eredményességét (gondoljuk egy vastag bőrkabátra, vagy pufidzsekire). 

A késszerű eszközöket működésük alapján két csoportba osztom: a szúrt sérüléseket okozó és a vágott sérüléseket okozó. 

A szúrt sérüléseket okozó eszközökből gyakoribb a hétköznapi életben, mert ezekhez elég, ha egy eszköznek van hegye. Használatuk úgy működik, mint amikor késsel szúrunk, tehetjük normál tartásban (a hüvelykujjnál van a penge) és fordított tartásban (a kisujj felé van a penge). 
Normál tartásban távolabb tudjuk tartani a támadót, de mivel az közelebb akar kerülni hozzánk egy bizonyos távolság után már nem olyan kedvező ez a fogásmód. 
Fordított tartás esetén közelebb kell engednünk a támadót, viszont több lehetőségünk van találatot bevinni, jobban lehet "trükközni". Használata megegyezik a rövid botszerű tárgyak használatával, vagyis főleg köríves mozdulatokkal szúrunk, gyorsan és nagy erővel. 

A szúrás a test puha és kemény felületen egyaránt működnek, viszont a célpontot takaró ruha befolyásolhatja az eredményt (pl. hiába döfünk valakit hasba egy erősebb tollal, ha azon van egy réteg bőrkabát, alatta pedig pulóver, nem fogja meghatni, míg ha az arcára támadunk jobb hatást érhetünk el). 
Ha végszükségben arra kényszerülünk, hogy valamilyen késszerű tárggyal védjük meg magunkat, akkor támadjunk vitálpontokat: lágyék, arc, nyak, ezek mindig működnek. 
Ha az ember jól elsajátította az eszközös önvédelmet és humánusan akarja megoldani a szituációt, akkor támadhat egyéb területekre is, mint például a mellkas bizonyos pontjai, solarpelxus, ízületek. 


A vágást okozó eszközökből kevesebb van, általában ezek valamilyen szerszámok, vagy a véletlen miatt van élük: borotvakés, sniccer, törött üveg, törött palack, konzerv tető. 
A nem vágásra kitalált eszközöknek van továbbá még egy hibája: nem olyan élesek, ezért a hatékonyságuk sem olyan jó.

A vágás már nehezebben jön össze, mert sok múlik az eszköz élén, a vágás szögén és a célpont felületén. A vágás általában puha felületeken működik jól. Kemény felületekről az eszköz lecsúszhat, az él megsérülhet (így később nem lesz olyan hatékony). Ha valami nem arra van kitalálva, hogy vágjunk vele, akkor annak használatánál mi is megsérülhetünk (például, ha egy földről felkapott konzervtetővel kell megévdenünk magunkat). 


A fent felsorolt eszközökről általánosságban elmondható, hogy nem lehet velük blokkolni és nem lehet velük úgy távol tartani a támadót, mint egy botszerű tárggyal. A késhez hasonlóan az ilyen improvizatív fegyvereknek is kicsi lehet a stophatása. 
Mindképpen meg kell említenem, hogy szúró-vágó eszközöket csak végszükség esetén használjunk. 


Vigyázzatok magatokra!

2012. 07. 20.

Improvizatív fegyverek: rövid botszerű tárgyak


A mai bejegyzésben folytatom az improvizatív önvédelmi tárgyak elemzését, most a rövid botszerű tárgyakat mutatom be. 


Szerintem a rövid botszerű tárgyakból áll a legtöbb a rendelkezésünkre; ez lehet, masszívabb toll, fésű, evőeszköz, elemlámpa, vastag filctoll, telefon, korsó, hamutál, újság, könyv, tűzőgép stb. Nagyjából mindegyiket ugyanúgy érdemes használni: az ember marokra fogja, úgy, hogy az ökléből alul, vagy alul-felül kilógjon pár centinyi kemény felület. Van kifejezetten önvédelemre gyártott eszköz is, aminek a magyar neve önvédelmi marokbot, de ismert még a következő neveken is: koga, yawarra, dulo, sds (self defense stick), palmstick. 


Egy önvédelmi helyzetben mitől hasznosak ezek a tárgyak?
Először is, masszívabbá teszi a használójának öklét és az extra súly nagyobb lendületet is ad a kéznek, ha valamiért a kezünket használnánk ütőfelületnek. Sokkal hasznosabb viszont, hogy a használt tárggyal ütünk a pusztakezünk helyett, így kisebb a sérülés veszélye.
Az eszköz ha hegyes, vagy a vége kisebb pontba szűkül össze, jobban átadja  az ütés energiáját, ezáltal hatékonyabb. Így olyan pontokon is lehet fájdalmat vagy roncsolást kivitelezni, amit pusztakézzel nem lehetne vagy igen nehezen lehetne megoldani.
A legtöbb ember magabiztosabbnak érzi magát, ha valamilyen eszközzel védekezhet.
Ezek a rövid tárgyak könnyen hordhatóak, rejthetőek, könnyű őket pótolni. 


Milyen hátrányai vannak?
A használata bizonyos szinten korlátozza az embert, mert ha a kezében van az eszköz, akkor például nem tudja megfogni a támadót. 
Az ilyen rövid eszközzel nem lehet blokkolni és nem lehet vele távol tartani a támadókat. 
A hatékony használatához kellő rutin és technikai ismeret szükséges. 
Önvédelmi helyzetben előfordulhat, hogy az eszköz használat miatt minden figyelem magára az eszközre összpontosul, így adott esetben a védekező nem vesz észre egy sokkal egyszerűbb, gyorsabb megoldást – kvázi mindent az eszközzel akar megoldani (ez főleg, a késharcnál figyelhető meg). 
Nem minden felületen működik hatékonyan, például egy pufikabátban lévő támadón kevesebb támadási felület van, mint egy pólóban lévőn. 
Nem mindenki ellen hatékony; ne gondoljuk azt (hiába próbálják meg elhitetni velünk), hogy egy begőzölt támadót egy filctollal meg lehet állítani. 


Hogyan használjuk?
Jellemzően köríves mozdulatokkal ütünk az eszközzel, gyakorlatilag kalapácsütésekkel. Ha az ököl felső részéből is kilóg valamennyi, akkor szúrhatunk is vele. 
A hatékony használat elsajátítása érdemében érdemes szemináriumra vagy eszközös önvédelemre járni, mert nem annyira ösztönös az alkalmazása és sok gyakorlást követel meg. 

Pár video



Az utolsó videót azért linkeltem be, mert ott jól látható, hogy a hétköznapi tárgyakat (0,5 literes palack, könyv, újság, elemlámpa stb.) hogyan használja önvédelmi eszközként. 


Fontosnak tartom megemlíteni, hogy már itthon is elég elterjedt az önvédelmi marokbot oktatás, aminek ismerete hasznos lehet. Viszont néhol ezt az alkalmazást mindenre jó, „ulti made” eszközként tüntetik fel, pedig (szerintem) nem az. Ha megnézzük a technikákat, láthatjuk, hogy ezeket pusztakézzel is meg tudjuk csinálni, viszont jó pár „haszontalan” az utcán nem, vagy csak nehezen kivitelezhető technikát tanulhatunk egy ilyen szeminárium alatt (pl. a teremben jó ötletnek tűnik kogával fogni, de a való életben egy jó lehetőséget kihagyunk egy kétes kimenetelű technika kedvéért – például ahelyett, hogy arccsonton ütnénk a támadót megpróbáljuk csuklófogással a földre kényszeríteni). Ne dőljünk be a marketingnek, mindig keressük az egyszerű, hatékony megoldásokat (két pont között legrövidebb és a leggyorsabb út az egyenes). 


Vigyázzatok magatokra!

2012. 07. 11.

Off: hamarosan

Kedves Olvasók, a blog nem állt le, a nyári szabadságolások miatt több munka jut egy emberre, mint átlagosan. Hamarosan jelentkezem új bejegyzéssel, addig is mindenkinek kellemes nyaralást! :)


Vigyázzatok magatokra!

2012. 06. 19.

Ajánlás

Ezt a cikket mindenki figyelmébe ajánlom: http://divany.hu/eletmod/2012/05/23/igy_elozzuk_meg_hogy_lopas_vagy_rablas_aldozatai_legyunk/

Az alapvető biztonsági óvintézkedések vannak benne összegyűjtve, főleg nőknek szólóan. Megéri átolvasni és betartani a leírtakat.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 06. 11.

Egy rablás kielemzése



Nem régen, a Ferenciek terén kora reggel 5 „veszélyes elem” rátámadt egy srácra; konkrétan hátulról lerúgták, és amíg az áldozat a földön feküdt, elvették tőle az iPodját, majd elfutottak.


„Aluljáróban raboltak ki egy fiatal fiút, elfogtuk őket! videóval (BRFK)

2012.06.10. vasárnap 19:05

Mint arról korábban hírt adtunk- 2012. május 26-án 5 óra 50 perc körüli időben a Budapest V., Ferenciek tere metró aluljárójában egy férfit ismeretlen támadó hátulról megrúgott, melynek következtében a sértett a földre került. A földön fekvő férfit a támadó egyik társa több alkalommal megütötte, majd elvették Ipod-ját és elmenekültek a helyszínről. 
A kiadott felhívás hatására sok állampolgári bejelentés érkezett a rendőrségre. Az adatgyűjtésből és a lakossági bejelentésekből származó információk elemzése és értékelése segítséget nyújtott az elkövetői kör teljes körű beazonosításában.
Így a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányság nyomozói és a Bűnügyi Bevetési Osztály munkatársai egy közös akció keretében még aznap éjjel az 5 támadó közül 4 főt elfogtak és előállítottak az illetékes kapitányságra.
A V. kerületi Rendőrkapitányság nyomozói a 4 főt őrizetbe vették és előterjesztést  tettek az illetékes ügyészségen az előzetes letartóztatásukra.
A BRFK ezúton kívánja megköszönni mindazon állampolgároknak a segítségét, akik  hozzájárultak ahhoz, hogy a rendőrség mihamarabb beazonosítsa az elkövetői csoportot.
A banda utolsó tagja önként adta fel magát az V. kerületi Rendőrkapitányságon 2012. június 9-én. A férfit őrizetbe vették az V. kerületi Rendőrkapitányság munkatársai, és előterjesztést tettek előzetes letartóztatására.

http://www.police.hu/friss/brf-20120608_n4.html


A térfigyelő kameráknak köszönhetően felvétel is van a rablásról:


Kielemezve az esetet, milyen tanulságokat lehet levonni?

Az áldozat nagyobb eséllyel elkerülhette volna a támadást, ha nem hallgat zenét menet közben. Részben azért, mert nem hívta volna fel a figyelmet arra, hogy van nála valami értékes technikai cucc (iPod). Részben pedig azért, mert meghallhatta volna, hogy rohannak felé, vagy hallhatta volna azt, hogy beszélnek arról, hogy kirabolják.

Egy ilyen támadás ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni. A támadás hátulról érkezett, váratlanul, érthető, hogy felkészületlenül érte az áldozatot. Ezt csak úgy lehetett volna kivédeni, ha az ember bele sem kerül; tehát ha az áldozat kiszúrta volna, hogy ilyen alakok követik, például bemehetett volna valahova, hogy lerázza őket.
Az önvédelmi eszközöknél jobban megvédhet minket az odafigyelés és a megelőzés.

Jó, hogy voltak térfigyelő kamerák, hiszen ennek segítségével elkapták az elkövetőket.

Hiába jó környék a Ferenciek tere, a baj bárhol megtörténhet (hol kisebb, hol nagyobb eséllyel). Ezért sem szabad teljesen figyelmetlenül közlekedni, mindig figyeljünk a környezetünkre.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 06. 07.

Off: széljegyzetként

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem csak a médiából érdemes tájékozódni. Nagyon fontos, hogy az ismerősök, a tágabb környezet beszámolóit is meghallgassuk. Ha az ember csak a saját tapasztalatainak hisz, előfordulhat, hogy kevésbé megalapozott, "korlátolt" véleményt alakít ki. Például, ha valaki csak reggel 8-8:30 és 18:00-18:30 között közlekedik egy helyen, más véleményt alakít ki, mint aki éjjel 2-kor is arra jár. Ezért érdemes odafigyelni, hogy mit mondanak a szavahihető ismerősök. 
Például, nem régen az egyik ismerősömet a Blahán próbálták kizsebelni; a másik (női) ismerősömet pedig Angyalföldön, a Fiastyúk utcánál próbálták megerőszakolni. Szerencsére mindketten meg tudták magukat védeni, és nem történt komolyabba baj. 
Vagy például az Oktogon és környékét én laza helynek tartom, de ennek ellenére megtörtént, hogy egy turista házaspárt az Andrássy úton pakoltatott ki két "veszélyes elem". Sőt, egy jó barátomat is megpróbálták kipakoltatni, de mivel a srác miskolci, meg volt a kellő rutinja az ilyen helyzetek kezelésére :)

Ez a blog arról szólt a kezdetekben, hogy az összegyűjtött tapasztalatot megosszam másokkal, hogy elkerülhetőek legyenek a gázos szituációk, vagy ha már megtörtént a baj, akkor legyen némi helyismerete vagy rálátása az áldozatnak. A blogban szereplő helyek nem polgárháborús övezetek, ahol bármi megtörténhet és csak az ököljog van érvényben.
A legtöbb "helyszín elemzés" már nem felel meg az akkori állapotoknak, Budapest közbiztonsága javulni látszik, természetesen, még mindig vannak olyan helyek, ahol érdemes figyelni, de a legtöbb hely normális. Elővigyázatossággal meg lehet előzni bajt. 


Vigyázzatok magatokra! 

2012. 05. 16.

Improvizatív fegyverek: hosszú botszerű tárgyak


Végre akadt egy kis időm, így folytatom a hétköznapi tárgyak improvizatív önvédelmi eszközként való használatáról szóló cikksorozatot.
A mai bejegyzésben a hosszú, botszerű tárgyakat fogom vizsgálni.


A mai, városban élő átlagember kevés olyan tárgyat tart magánál (az utcán), ami hosszú, botszerű és önvédelemre alkalmas. Ha ilyen tárgyra gondolunk elsőként a hosszú férfi esernyő és a sétabot jut az ember eszébe.

Az esernyő igazából nem egy masszív szerkezet. Könnye elhajlik, deformálódik egy-két ütés után. A fém hegye viszont alkalmas a szúrásra, de csak akkor hatékony, ha arcra történik a támadás. 
Kés ellen már hatékonyabban használható, a hosszúsága miatt, de nem akkora hatékonysággal, mint egy edzett acél vipera :) Arra jó, hogy a kést kiverjük a támadó kezéből, de komoly ellenállásra nem alkalmas.
Hárításra (vipera, bot ellen stb.) nem alkalmas, mert könnyen eltörhet egy erőteljes ütéstől. Lássuk be, nem arra találták ki, hogy az ember erőszakos támadások ellen védekezzen vele (kivételek persze vannak).

Az esernyőt nehéz hatásosan használni, mint korábban említettem, a fémhegye jól működhet, ha arcra szúrunk vele, ez viszont nagy ügyességet és kellő jártasságot igényel.
Úgy lehet hatékonyabbá teni, ha a gyári fogantyúját valamilyen masszívabb, keményebb, nehezebb fejre cseréli az ember (pl. tömörfa, alumínium stb.), de ennek használata is kellő technikai tudást követel meg, hiszen ezt a „buzogányt” célba kell juttatni, mégpedig vitálpontra (főként fej, esetlegesen ízületek).


Önvédelemre alkalmasabb a sétapálca vagy a sétabot, hiszen erősebb konstrukció, mint az esernyő, jobban bírja az ütéseket, akár támadásnál, akár védekezésnél.

A viktoriánus korban az úriemberek hétköznapi viseletéhez tartozott a sétapálca és sokan megtanulták önvédelmi fegyverként használni. A bartitsu sokat foglalkozott ezzel a témával (Vigny stílusa), napjainkban a canne de combat küzdősportban él tovább.
Újabban újra foglalkoznak a sétapálcák és sétabotok önvédelmi szerepével, általában canne defense néven tanulható meg; ennek az irányzatnak az alkalmazása sok tanulást, felkészültséget és helyet igényel.
Az íreknél is kialakult a sétabot önvédelmi fegyverként való használatának a stílusa, de ez eltér a canne de combattól. Az ír botok, shillelagh-ok vaskosabbak, így a használatuk is más, mint a karcsúbb sétapálcáké.

Egy masszív sétapálca/sétabot alkalmas az önvédelemre, blokkolásra és visszatámadásra egyaránt alkalmas. Késes támadó ellen is jól használható, a hossza és masszivítása miatt növelhetjük az esélyünket. Több személyes támadás esetén jobban távol tudjuk magunktól tartani a támadókat.
Hátránya, hogy helyigényes; lépcsőházban, liftben, járműven kisebb hatékonysággal alkalmazható. A hosszúsága okozta előny bizony helyzetekben hátránnyá is válhat.


Kocsmában, szórakozóhelyeken stb. ritkán van lehetőségünk hosszú eszközt a kezünkbe kapni, de néha azért akad egy-egy lehetőség. Ilyen például a szék- vagy asztalláb. Bár ezeket nem olyan könnyű megszerezni, azért helyzetben relatíve rövid idő alatt beszerezhető (főleg, ha a sok használattól rozogák már a bútorok; így nem okoz nehézséget kitörni az egyik lábat).
Egy széklábbal elég jól lehet védekezni és visszatámadni is. A hossza, keménysége, súlya optimális kocsmai fegyverré teszi, nem véletlen, hogy annyi Rejtő könyvben kap szerepet :)
Használata hasonlít a viperáéhoz, ezért pusztakezes és eszközös támadó ellen is hatékonyan tudunk védekezni.


Az otthon védelme érdekében, váratlan helyzet esetén több eszközt is fel tudunk használni: kertesházban általában akad szerszám, vagy szerszámnyél, növénykaró stb. A lakáson belül is megtalálható a sétabot, de egy karcsúbb sodrófa, baseballütő, kalapács, wcpumpa (a régi, esztergált nyelű), partvisnyél is megteszi.


Értelemszerűen a fent felsorolt tárgyak nem tökéletes önvédelmi eszközök, tekintve, hogy nem ez a rendeltetési céljuk,kényszerhelyzetben azonban hatékonyan lehet használni őket, ha kellően elszánt az ember. Azért is érdemes eszközös önvédelmet tanulni, mert az archaikus fegyverek (tőr, botok) használatánál kialakul egy olyan képesség, aminek köszönhetően a hasonló formájú hétköznapi használati tárgyakat is hatékonyan tudjuk fegyverként forgatni.


Vigyázzatok magatokra!


2012. 05. 14.

Off: vagyok, vagyok

Kedves Olvasók!

A blog él és megy tovább!
Munkám miatt nagyon kevés időm van (vagy éppen nincs), ezért nem tudom az oldalt olyan gyakorisággal frissíteni, mint korábban. Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem, addig is szíves türelmeteket kérem.

Sztyopa

2012. 04. 17.

Improvizatív fegyverek

Visszatértem, folytatom a blog szerkesztését :)

A mai bejegyzésben elkezdek egy cikksorozatot, amiben sorra fogom venni a hétköznapi tárgyak önvédelmi eszközként való használatát. Vizsgálni fogom a hatékonyságukat, előnyüket-hátrányukat, és a használatukat. Ha valakinek ötlete, kérdése, észrevétele van, küldjön levelet a blog e-mail címére (hovane@citromail.hu) vagy komment formájában össze meg velünk.

Amit általánosságban elmondhatunk a hétköznapi tárgyak önvédelmi eszközként való felhasználhatóságáról, az az, hogy nem szerepelnek olyan jól, mint amiket direkt erre a célra gyártottak. Ez érthető, hiszen az elsődleges szempontjuk az, hogy megvédjenek minket az esőtől, írni lehessen velük, kinyissák az ajtónkat stb. Az élet viszont állíthat minket olyan helyzet elé, ahol ezeket az „ártatlan” tárgyakat kell fegyverként forgatnunk; ebben segítenek nekünk az olyan képzések, ahol már alapból megtanulunk fegyverekkel harcolni, így könnyebben fogunk párhuzamot találni a hasonló típusú tárgyak között.

Milyen tárgyak lehetnek a segítségünkre?
Elég körbenézni ott, ahol vagyunk és máris egy seregnyi eszközt tudunk felhasználni: kulcsok, esernyő, masszívabb toll, csavarhúzó, sniccer, telefon, aprópénz, imbuszkulcs, hajlakk stb.
Ezeket a tárgyakat véletlenszerűen soroltam fel, és mindegyik olyan, ami növeli az esélyünket egy önvédelmi helyzetben. Természetesen, ezeknek az archetípusát kell tudni használni.
Én a következő archetípusok szerint csoportosítom ezeket az improvizatív fegyvereket:
- hosszú, botszerű tárgyak, pl.: esernyő, sétabot, sodrófa, székláb
- rövid, botszerű tárgyak, pl.: toll, imbuszkulcs, telefon, újság/magazin, korsó (ezt később kifejtem), elemlámpa
- késszerű eszközök, pl.: csavarhúzó, sniccer, masszívabb toll, törött üveg, levélbontó, 200-as szög stb.
- hajlékony ütőfegyverek, pl.: telefontöltő, hálós narancs, kulcscsomó passtartón stb.
- ökölbe való fegyverek, pl.: kulcs, körömolló, rövidebb szögek stb.

A következő bejegyzésben egy típust és az abba tartozó tárgyakat fogom elemezni, ha tehetem, példákkal is illusztrálva.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 04. 11.

Off: Betegség

Az oldal él, én vagyok beteg és munka által elhavazott. Hamarosan jelentkezek új bejegyzésekkel.

2012. 03. 20.

Önvédelmi apróságok

Az utcán sétálva figyelem az embereket és olyan alapvető önvédelmi hibákat veszek észre, amik olyan banálisak, hogy nem értem, miért követik el az emberek.
Az önvédelmi magatartásnak ösztönössé kell válnia, és akkor a problémák nagy részét meg tudjuk előzni. Nem kell városi Rambónak lenni, de az alapvető önvédelmi szabályokat tartsuk be, mert apróságokon igenis nagy dolgok múlhatnak.

Figyeljünk jobban a környezetünkre és akkor meg tudjuk előzni a kellemetlen, vagy gázos szituációkat. Példa: a villamosmegálló egyik végében egy „rosszarcúakból” álló galeri várta a villamost, amikor a megálló másik végén egy jó kinézetű lány telefonálva, semmire sem figyelve elindult feléjük. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezdik el inzultálni a nőt, és valóban, rövid időn belül megkezdődtek az első beszólások. A lánynak már volt egy kis sütnivalója, sarkon fordult és hátra ment ahol nagyobb volt a tömeg, tudomást sem véve a különböző „felkérésékre”. Mindez elkerülhető lett volna, ha 10 méterrel előrébb néz, és nem maga előtt 2 méterrel nézi az aszfaltot.

Lányok, nők, hölgyek, figyeljetek a táskátokra, annyiszor láttam már, hogy felelőtlenül otthagyjátok az asztalon, pulton stb.…!
De ugyanez vonatkozik mindenkire a telefon, pénztárca stb. vonatkozásban. Ha felállunk az asztaltól, tegyük zsebre az értékeinket, vagy ténylegesen kérjünk meg megfelelő embert, hogy tartsa szemmel. Példa: Évekkel ezelőtt a Zöld Pardonban egy baráti társaság elment táncolni és a cuccokat ott hagyták az asztaloknál egy pár felügyelete alatt, akik inkább egymással voltak elfoglalva, így két női táskának nyoma veszett. Ez is elkerülhető lett volna, ha olyan emberekre bízzuk a cuccok őrzését.

A szépen megmunkált ékszerek valóban szépek, de ne büszkélkedjünk velük a rossz környékeken. Ugyan ez vonatkozik a drágább elektromos eszközökre is! Ha tudjuk, hogy balhés, rosszhírű környéken járunk, vagy sok „rosszarcú” embert látunk, akkor ne viseljük nyíltan az értékeinket.

Ne aludjunk el az éjszakain, és az ismerősöket se hagyjuk elszenderedni, mert egyes „elemek” pont az ilyen emberekre specializálódnak: kizsebelik őket.

Több helyen tartsuk a pénzünket, hogyha kirabolnak, meglopnak, kizsebelnek stb. minket, akkor ne az összes pénzünket vigyék el.

Ne vegyünk mindent kötekedésnek! Lehet, hogy a másik részegen jófejkedni próbált, és nem sértegetni akart. De ha valaki kötekedik is, ne hagyjuk magunkat inzultálni, próbáljuk meg humorral elütni a dolgot, vagy úgy reagálni, hogy ne legyen kedve/alkalma/lehetősége tovább folytatni. A kötekedések egy része azért kezdődik, mert a kezdeményező fél a dominanciáját akarja kimutatni, ha hagyjuk, hogy leperegjen rólunk a dolog, anélkül hogy a kötekedő egója csorbulna, megúszhatóak a dolgok. Figyelem, ilyenkor nem behódolónak kell lenni! Rory Miller könyvében, az Konfliktus és erőszakban ez jól le van írva.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 03. 08.

A bosszúról

A mai bejegyzésben egy alapvető emberi érzésre, a bosszúra hívom fel a figyelmet. Könyvek, filmek tucatjai szólnak erről a témáról, én most önvédelmi szempontból mondom el róla a véleményemet.

Fejbe rúgta támadóját, felfüggesztett börtönt kapott

2012. február 20. 17:42 , Legutóbb frissítve: 2012. február 21. 20:09 Vas András

Egy év tíz hónap, négy esztendőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kaposvári Törvényszék azt a barcsi férfit, aki úgy rúgott meg egy kötözködő részeget, hogy az elesett, beverte a fejét, s majdnem belehalt sérüléseibe.
 
A 22 éves barcsi fiatal tavalyelőtt decemberben egy presszóban iszogatott, amikor a részeg sértett belekötött. A vádlott pofonvágta, majd kiment a parkolóba. Miután visszajött, leült a bárpulthoz, ekkor a sértett hátulról átfogta a nyakát, s egy bicskát szorított hozzá. A fiatalember eltolta a kezét, s a vád szerint kétszer-háromszor pofon ütötte. A dulakodás közben a földre estek, majd a vádlott felállt, s megrugdosta támadóját, aki még mindig a kezében fogta a bicskát, melyet végül a többi vendég csavart ki a kezéből. Lefogták a fiatalembert is, eközben részeg támadója kiment a parkolóba. Amint elengedték a vádlott utánament, s amikor utolérte arcon vágta és fejbe rúgta, mire a sértett hanyatt esett, beverte a fejét egy beton térkőbe: koponyatörést és agysérülést szenvedett, maradandó fogyatékosságként pedig látótér-kiesés maradt fenn nála.

A megyei főügyészség életveszélyt okozó testi sértés miatt emelt vádat a barcsi fiatal ellen, aki a már a rendőrségi kihallgatása során beismerte bűnösségét. Az is kiderült, hogy az eset után háromszázezer forint kártérítést fizetett támadójának – aki amúgy az eset kapcsán garázdaságért egy év felfüggesztett börtönt kapott –, akit azóta is támogat. A bíróság ezt enyhítő körülményként vette figyelembe, ezért végül felfüggesztett börtönre ítélte a 22 éves barcsi férfit. Aki védőjével egyetemben tudomásul vette az ítéletet, mely ellen – letöltendő szabadságvesztés kiszabásáért – az ügyészség fellebbezett. Az ügy a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.



Miért nem ajánlott megbosszulni a rajtunk ért sérelmeket?
Nem akarok a jogi témába különösebben belemenni, de ha te bosszút állsz az önbíráskodás, ami büntetendő, így az áldozatból könnyen válik támadóvá, ezáltal bűnözővé az ember. A bosszúállásnak köszönhetően olyan büntetést kaphatunk, ami jelentős anyagi- vagy szabadságvesztéssel jár(hat).

A regényekből tudhatjuk, hogy a bosszú bosszút szül. Ha belemegyünk egy ilyenbe, akkor olyan „bosszúspirálba” ugorhatunk fejest, amiből később emberek közötti háborúvá dagadhat. Ez már csak azért sem éri meg, mert ebbe a „háborúba” olyan emberek is belekerülhetnek, akik nem tehetnek a dologról, mint például a rokonaink, barátaink, szeretteink.

A hirtelen indulatból elkövetett bosszúállást később megbánhatja az ember, főleg, ha annak maradandó nyoma is marad. Nagyon sok ember lelkiismeretes és igazából, ha higgadt és józan gondolkodású, nem akar ártani a másiknak. Ha bosszúból olyan dolgot követünk el, amit később megbánunk, az egy életre nyomasztólag hathat az életünkre.

És ha már mindképpen bosszút akarunk állni, akkor ne felejtsük el a régi közmondást: „A bosszú hidegen tálalva a legjobb”. Ha más nem, azért, mert addig végig gondolja az ember, hogy tényleg megéri-e.


Vigyázzatok magatokra!

2012. 02. 24.

Példa az életből: a véletlen szerepe

A mai villámposztban ismét a kés veszélyességére szeretném felhívni a figyelmet.

A blogon már többször említettem, hogy a kés nem jó önvédelmi eszköz, többek között azért sem, mert kicsi a stophatása, és mert könnyen lehet vele súlyos, vagy akár halálos sérülést okozni. A lent olvasható cikk is ezt példázza (csak a fontosabb részeket hagytam meg, a teljes cikk a megadott linken olvasható): 


„Egy centin múlt ifj. Dobrovitz József élete
  • Megjelent: 2012.02.22. 13:43|
  • Frissült: 2012.02.22. 16:14
Orvosai szerint óriási szerencséje volt, hogy a kés a tehetséges fogathajtónak nem az ütőerét vágta át, mert akkor azonnal elvérzett volna.

Ma hazaengedik ifj. Dobrovitz Józsefet, akit szombat éjszaka egy vecsési étterem előtt késeltek meg.  (…)
„A sportklubunknak volt egy rendezvénye, ahova vártuk őket. Onnan is mentek el az egyik unokatestvérének a születésnapját megünnepelni. A kisebbik unokatestvérének nekiment valaki egy pohárral és leöntötte. Az illetővel mindannyian kijöttek a helységből - az idősebb unokatestvérrel az autójuk mellett álltak, a barátnőik már az autóban ültek - és már éppen megbeszélték a dolgot, barátságban váltak el, amikor oldalról beugrott egy illető és földre terítette a fiamat. Az unokabátyja odament, lefogta az illetőt, aki erre nekitámadt, majd hárman-négyen a földre terítették rugdosták a rokont. A fiam odaszaladt, senkit nem ütött meg, csak húzta le az unokatestvéréről a támadókat, amikor hátulról őt is fejbe rúgták. Földre esett, védte a fejét, mert őt is rugdosták. A következő emléke az, hogy barátnője és a kisebbik unokaöccse emelik föl a földről. A verekedés ekkor már állt, de az illető még odaugrott, és Józsi egy ütést érzett a karján. Első pillanatban nem is érezte, hogy ez szúrás volt, csak a következő másodpercekben kezdte érezni, hogy lezsibbadt az ujja, a keze és elönti a forróság a karját.”

(…) Az orvosok szerint mindenképpen szerencséje volt. A kés srégen a bicepszét és a tricepszét szúrta át. Ha egyenesen és egy centivel följebb hatol be, akkor az ütőerét vágja keresztül, és szinte azonnal elvérzett volna.”



Ennyi. Elég egyszerű történet, ugye?
A támadó nem vitálpontra (fej, nyak), de nem is a törzsre szúrt, ahol a belső szervek sérülhettek volna meg, hanem „csak” a karját bökte meg. És ez csak egy szúrás volt! Ha 1 centivel följebb szúr, akkor gyilkos lenne. Szerencse, hogy nem vérzett el az áldozat.

Talán ez a példa jól szemlélteti, hogy milyen apróságokon múlhat egy ember élete. Az ilyen esetek miatt hangsúlyozom, hogy a kés rossz önvédelmi eszköz, ne használjátok (csak ha már végképp nincs más lehetőségetek)!


Vigyázzatok magatokra!

2012. 02. 13.

Az önvédelmi irányzatok különbségéről

Manapság Magyarországon egyre több küzdősportot, harcművészetet, önvédelmi rendszert lehet tanulni, mint korábban. Egyre több, újabb és újabb iskolák, klubok, stílusok jelennek meg és mindegyik igyekszik minél több tanítványt toborozni és minél nagyobb részt kihasítani magának a piacról; és természetesen mindegyik magát hirdeti a leghatékonyabbnak.
A bejegyzésben szeretnék pár támpontot adni, hogy könnyebben el tudjatok igazodni a különböző tanítási típusok között, a mai posztban a rendőrségi, katonai és civil önvédelmi irányzatok közötti különbségekről lesz szó.

Vegyük sorra a különböző önvédelmi rendszerek céljait és tulajdonságait, majd felhívom a figyelmet bizonyos buktatókra:

A katonai irányzatokat úgy rakták össze, hogy minél rövidebb idő alatt elsajátítható legyen, tömegesen lehessen oktatni. Nem kell éveket szánni a tanulásra, hanem pár hét alatt felkészít az alap támadások kivédésére, valamint megtanítja az alaptámadásokat. Az a cél, hogy katona meg tudja magát védeni a harctéren, a háborús körülmények között.
A technikai repertoárját az egyszerűség, a célratörőség, az agresszív viselkedés és bizonyos technikákat a brutalitás jellemzi. Nincsenek bonyolult mozdulatsorok, egy-egy elem több problémára is megoldást biztosít.

Miért nem ajánlott civil önvédelemre?
- A felső vezetés szempontjából a katona nem ember, csupán fogyóeszköz, épp ezért az egyén túlélésével nem foglalkoznak annyira. Ha 10 katonából 6-7 túléli az akciót, akkor az sikeresnek könyvelhető el, míg ez az arány egy civil önvédelmi irányzatnál elégtelen.

- A katonák nyíltan viselhetnek fegyvert, nem kell azzal foglalkozniuk, hogy rejtett helyekről vegyék elő az eszközüket. Hogy ennek mi a gyakorlati haszna? Például, ha te gázpisztollyal akarok magad megvédeni, akkor úgy kell hordanod az eszközt, hogy az ne legyen látható, takarja a ruha; tehát, ha másképpen kell elővenned, mintha nyíltan hordanád egy combtokban.

- Ha a katonának meg kell védenie magát, akkor megöli a támadóját, épp ezért halálos technikákat is tanul. A civilek számára ez nem megengedett, hiszen nem az a céljuk, hogy megöljék a rablót, hanem az, hogy élve (lehetőleg sérülés nélkül) hazajussanak. Azon kívül egy katona sokkal jobban fel van készülve lelkileg arra, hogy megöljön egy embert (ez a szakmája), mint egy civil.

- A katonák arra vannak felkészítve, hogy a csatatéren kell megvédeniük magukat, így a tanult technikák jó része zubbonyra, gyakorlónadrágra, bakancsra van „kitalálva”. Próbáljuk ki egyszer, hogy utcai ruhában csinálunk végig egy edzést, mondjuk egy feszesebb farmerban.

- A katona legritkább esetben harcol pusztakézzel, ha teheti, fegyvert használ, míg a civilek nem, vagy másmilyen eszközt használ(hat)nak önvédelemre.

- A katonának szembe kell szállnia az ellenséggel, a civil el is futhat, épp ezért más mentalitású, más stratégiájú az oktatás is.


A rendőri irányzatok annyiban hasonlítanak katonaiakra, hogy itt is az a cél, hogy minél rövidebb idő alatt elsajátítható legyen, tömegeknek lehessen oktatni és a használója nyíltan hordhat fegyvert, vagy kényszerítő eszközt. A különbség leginkább ott mutatkozik meg, hogy a rendőrnek csak a leges-legvégső esetben szabad megölnie a támadóját, sőt, az a célja, hogy minél kisebb sérüléssel kapja el a bűnözőt.

Miért nem ajánlott civil önvédelemre?
- A katonai irányzatokhoz hasonlóan a rendőrségit is úgy rakták össze, hogy minél rövidebb idő alatt elsajátítható legyen, tömegesen lehessen oktatni. Nem kell éveket szánni a tanulásra, hanem pár hét alatt felkészít az alap támadások kivédésére, valamint megtanítja intézkedési eljárásokat (pl. bilincselés).

- Ugyanúgy, ahogy a katonai stílusoknál, a rendőr sem oldhatja meg úgy a szituációt, hogy elfut a támadó elől. Ez a mentalitás a tanulásnál, a technikáknál nagyon megmutatkozik.

- A rendőrnek általában van társa, aki a segítségére siet, vagy megvédi őt, amíg a civil önvédelmi irányzatok egy emberre „íródtak”. Például ha egy rendőr a földre vitte a bűnözőt, ízületi feszítéssel kontrolálja, amíg megbilincseli, nem kell további támadástól tartania, mert a járőrtársa fedezi. Gondoljuk csak végig, hogy mennyire lehet hatékonyan védekezni, ha valakin térdelünk, és mind két kezünk le van foglalva, mert a bilincset rá akarjuk kattintani egy vehemensen védekező bűnözőre… ezért van szükség a biztosító társra.

- A rendőr nyíltan hordhatja a kényszerítő eszközöket (gázspray, gumibot) vagy éppen lőfegyvert, ez viszont a civilek számára tiltott. A (gumi)bot / vipera például nagyon jó önvédelmi eszköz, de a rendőrökkel ellentétben, civilek nem használhatnak ilyet.

- A rendőr nem árthat a bűnözőnek, csak a legvégső esetben. Úgy kell megoldani a szituációt, hogy lehetőleg senki ne sérüljön meg, még maga a támadó sem, amíg egy civil önvédelmi rendszertől nem várható el, hogy a bűnöző testi épségére is odafigyeljen (Figyelem! Ez nem összekeverendő azzal, hogy szándékosan megölheti a bűnözőt!), a civil üthet-rúghat, csíphet, haraphat, karmolhat, tökön rúghat annak érdekében, hogy megmeneküljön.


A civil önvédelemnek az a célja és lényege, hogy az irányzat elsajátításával hatékonyan meg tudja magát védeni. A civil nem hordhat nyíltan önvédelmi eszközt, és a használható eszközöknek a száma is erősen korlátozott.  Az irányzat arra tanítja a használóját, hogy amíg teheti térjen ki a támadás elől, kerülje a konfliktusokat, és ha már nincsen más lehetősége, akkor úgy oldja meg a szituációt, hogy élve, egyben érjen haza és a támadót se ölje meg.

Mikre kell figyelni?
- Az irányzat ne tartalmazzon bonyolult technikákat, hanem minden legyen egyszerű és célratörő

- Fontos, hogy a tanuló magáévá tegye azt a mentalitást, hogy nem kell szembe szállnia a támadóval, ha megteheti, fusson, meneküljön, dumálja ki magát.

- Mivel a civilek csak igen korlátozott számban hordhatnak önvédelemre alkalmas eszközöket és ezeket is rejtve kell viselniük, ezért a technikáknak ehhez kell igazodniuk.

- A civil önvédelemnek nagyjából alkalmasnak kell lenni minden életkorú és nemű tanulónak (természetesen az irányzaton belül épp ezért lehetségesek eltérések).

- Fontos, hogy tanítsák a megelőzéssel kapcsolatos ismereteket, mert az a legjobb önvédelem, ha kikerüljük a balhés helyzeteket.

- A civil önvédelmi technikák nem lehetnek halálos technikák (persze, egy jól sikerült egyenes ütés, ha torokra megy, okozhat halált, de mégis más, mint egy direkt nyaktörés).

- A technikáknak alkalmazkodniuk kell az átlagember hétköznapjaihoz, tehát például meg kell tudni csinálni öltönyben is, vagy nagykabátban.


Tehát ezen információk birtokában is gondoljuk végig, hogy milyen irányzatot választunk, ha arra jutottunk, hogy önvédelmet szeretnénk tanulni.


Vigyázzatok magatokra!