A mai bejegyzésben egy olvasói levélben küldött esetről fogok röviden írni. Elég jellemző az ilyen szituáció és a mozgató rúgója is kiszámítható, így nem olyan nehéz az elkerülése.
"2011 júniusában volt egy bulin hogy a vége fele kimentem a tánctérről és leültem a tábortűz közelében.Tudni kell erről hogy szabadtéri buli volt és tűzet raktak egyes őrültek ott a fedett tánctér mellett hogy hajnalban ne fázzon a nép vagy a f*szom tudja. De mindegy.Szóval leültem, elbambultam kissé(nem b*sztam be) és jobb oldalt volt egy csávóka aki ott beszélgetett a csajával.Én meg odapillantottam és csak tök véletlenül néztem őket pár másodpercig tehát akkor azt bambultam de teljesen mintha ki lett volna kapcsolva az agyam.
Erre a kis b*zi elkezdi:Mi a baj vagy van vmi probléma(vmi hasonlót mondott).Erre én: mi lenne b*szki( nem tudom hogy hallotta-e mert dübörgött közben a zene).
Erre ez elkezd pofázni vmit amit én nem hallottam és mutogat balra- nyílván azzal a szándékkal hogy nekem csak arra szabad nézni meg gesztikulált vmit még.Én meg csak gúnyosan röhögtem és aztán a k*rvája lecsititotta aztán elnyugodott.Nem a csaját bámultam félreértés ne essék csak ez meg azt hitte lehet.
Kérdezem ezek után miért van erre szükség hogy játsszuk a kemény csávót akinek még a csaját a látómezőbe sem lehet venni? Mert miért nem nézhetek arra? Mert ott a csaja és majd megfogom kúrni vagy mi? Meg majd ez határozza meg merre nézhetek?"
Ez a szituáció egy tipikus esete volt a "majomkeringőnek", amikor a férfi dominanciáját akarja kimutatni egy nálánál könnyebbnek tűnő ellenfélen. Jelen helyzetben a srác meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy mekkora bika; nem is annyira a féltékenységről szólhatott ez a helyzet, sokkal inkább a fickó egójáról. Az ilyen esetekben jobb egy passzív, érdektelen választ adni, mint belemenni a szájkaratéba, mert így elkerülsz egy esetleges verekedést és a másik is megnyugszik, hogy ő lett "győztes". Persze, az az igazi győztes, aki elkerülte a verekedést, így az ő akarata érvényesült.
Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a férfit könnyű belerángatni valamilyen balhéba úgy, hogy az egójára hatnak. Például leb*zizzák, elhordják mindennek, hergelik stb. Az ilyen helyzetek is elkerülhetőek úgy, ha hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk a sértések (mert mi van akkor, ha egy huszadrangú senki azt mondta, hogy b*zi vagy? Semmi, attól még nem leszel az.), de ugyanakkor nem legyünk behódolóak! Az a legjobb, ha kitérünk az ilyen beszélgetésekből, így kimaradunk a rázósabb helyzetekből.
Jegyezzük meg, ne úgy védjük meg a büszkeségünket, hogy egy értelmetlen hülyeség miatt belemegyünk egy kétes kimenetelű verekedésbe. (Sőt, egyáltalán, ha lehet ne menjünk bele semmilyen verekedésbe, mert lehet, hogy győztesen kerülünk ki a bunyóból, de akkor még mindig ott lehet a jogi macera, amiből korántsem olyan biztos, hogy jól jön ki az ember).
Vigyázzatok magatokra!
Ha viszont a beszólogató kötekedés fizikaiba megy át, lökdösődés, ütögetés, onnantól kedve ha bármi esély van az önvédelemre, akkor meg kell lépni. A felrepedt száj begyógyul, az orrvérzés eláll, de a lelki sérülés örök.
VálaszTörlésEgyetértek: egészen addig passzív visszavonuló magatartást kell mutatni, amíg az ellenérdekű fél támadása kimerül a szájkaratéban.
VálaszTörlésMihelyt a legkisebb fizikai kontaktusra kerül sor (amennyiben meg tudjuk nyerni ezt a háborút, tehát 1-1 elleni helyzetekben), azonnali és kemény fizikai agresszióval lehet válaszolni, ez nagyon elrettentő lehet. (sokkolóan hat, amikor a védekezésre látszólag képtelen áldozat látszólag minden előjel nélkül nekiugrik az agresszornak)
Emlékszem, hogy vékony tinédzser srácként sokat zrikáltak (főleg, mert köztudott volt, hogy karatézom és kerülöm a balhét is), egészen addig tartott a dolog, amíg egyszer az egyik bully el nem követte azt a hibát, hogy meg akart lökni, és én erre eltörtem a kezét.
Utána békén hagytak.