2012. 08. 10.

Improvizatív fegyverek: késszerű eszközök


A mai bejegyzés témája a késszerű tárgyak önvédelmi eszközként való felhasználása, valamint ezek előnyei és hátrányai. 


A környezetünkben szintén sok olyan hétköznapi tárgyvan, ami jellegét és használatát tekintve hasonlít a késre és végszükség esetén önvédelemre is tudjuk használni. Ilyen lehet például a csavarhúzó, szőnyegvágó, masszívabb toll, a százas szög, borotvakés, tortalapát, kötélbontó vas, olló, jelölőár, fémvonalzó, törött üveg stb. 

A fent említett eszközök nagyjából olyan sérüléseket okoznak, mint a kés, vagyis a szúrt és/vagy vágott sebeket, éppen ezért csak végszükség esetén használjuk. Az ilyen sérülések könnyebben vezetnek halálhoz, mintha pl. bottal okoznánk zúzott sérülést.
Fontos még az is, hogy a támadón lévő ruha nagyban befolyásolja a védekezésünk eredményességét (gondoljuk egy vastag bőrkabátra, vagy pufidzsekire). 

A késszerű eszközöket működésük alapján két csoportba osztom: a szúrt sérüléseket okozó és a vágott sérüléseket okozó. 

A szúrt sérüléseket okozó eszközökből gyakoribb a hétköznapi életben, mert ezekhez elég, ha egy eszköznek van hegye. Használatuk úgy működik, mint amikor késsel szúrunk, tehetjük normál tartásban (a hüvelykujjnál van a penge) és fordított tartásban (a kisujj felé van a penge). 
Normál tartásban távolabb tudjuk tartani a támadót, de mivel az közelebb akar kerülni hozzánk egy bizonyos távolság után már nem olyan kedvező ez a fogásmód. 
Fordított tartás esetén közelebb kell engednünk a támadót, viszont több lehetőségünk van találatot bevinni, jobban lehet "trükközni". Használata megegyezik a rövid botszerű tárgyak használatával, vagyis főleg köríves mozdulatokkal szúrunk, gyorsan és nagy erővel. 

A szúrás a test puha és kemény felületen egyaránt működnek, viszont a célpontot takaró ruha befolyásolhatja az eredményt (pl. hiába döfünk valakit hasba egy erősebb tollal, ha azon van egy réteg bőrkabát, alatta pedig pulóver, nem fogja meghatni, míg ha az arcára támadunk jobb hatást érhetünk el). 
Ha végszükségben arra kényszerülünk, hogy valamilyen késszerű tárggyal védjük meg magunkat, akkor támadjunk vitálpontokat: lágyék, arc, nyak, ezek mindig működnek. 
Ha az ember jól elsajátította az eszközös önvédelmet és humánusan akarja megoldani a szituációt, akkor támadhat egyéb területekre is, mint például a mellkas bizonyos pontjai, solarpelxus, ízületek. 


A vágást okozó eszközökből kevesebb van, általában ezek valamilyen szerszámok, vagy a véletlen miatt van élük: borotvakés, sniccer, törött üveg, törött palack, konzerv tető. 
A nem vágásra kitalált eszközöknek van továbbá még egy hibája: nem olyan élesek, ezért a hatékonyságuk sem olyan jó.

A vágás már nehezebben jön össze, mert sok múlik az eszköz élén, a vágás szögén és a célpont felületén. A vágás általában puha felületeken működik jól. Kemény felületekről az eszköz lecsúszhat, az él megsérülhet (így később nem lesz olyan hatékony). Ha valami nem arra van kitalálva, hogy vágjunk vele, akkor annak használatánál mi is megsérülhetünk (például, ha egy földről felkapott konzervtetővel kell megévdenünk magunkat). 


A fent felsorolt eszközökről általánosságban elmondható, hogy nem lehet velük blokkolni és nem lehet velük úgy távol tartani a támadót, mint egy botszerű tárggyal. A késhez hasonlóan az ilyen improvizatív fegyvereknek is kicsi lehet a stophatása. 
Mindképpen meg kell említenem, hogy szúró-vágó eszközöket csak végszükség esetén használjunk. 


Vigyázzatok magatokra!

2 megjegyzés:

  1. Szervusz!

    Én inkább választanék egy bicskát -7,5cm-es pengehosszig úgy tudom engedélyezett-, mert a felsorolt tárgyaknál általában nincs biztos fogás. Ha pedig nincs markolat, akkor az eszköz kicsúszhat a kézből, saját magát vágná, vagy szúrná meg vele magát a használója.

    Persze ez csak az én véleményem. :)

    Üdv: T.

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    A bejegyzés arról szól, hogy ha nincs nálunk az önvédelmi eszközünk, akkor vészhelyzetben hirtelen mihez tudunk nyúlni és mit lehet vele csinálni.

    VálaszTörlés