Ajánlott bejegyzés

A fighter.blog.hu oldalán megjelent egy szép kis összefoglaló az alapvető önvédelmi tanácsokról. A szerző szépen összegyűjtötte a sok hasznos tippet és útmutatást, amit különálló posztokban ezen a blogon is olvashattok (adott esetben kifejtve, megmagyarázva).


Az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok:
http://fighter.blog.hu/2013/01/15/onvedelmi_tippek_laikusoknak

Önvédelmi tippek laikusoknak
2013.01.15. 12:07

Ő az egyike azon kevés embernek, akit a saját barátaimnak/barátnőimnek is gondolkodás nélkül merek ajánlani, ha használható önvédelmi képzés után érdeklődnek. Magyarországra szabott, realisztikus önvédelmi tippek Pintér Márton expert 2 fokozatú mester krav-maga-oktató tollából, melyet az ő engedélyével, változatlan szöveggel közlünk:
Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm az önvédelmi szituációkban hasznos tippeket, rögtön tudtam, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, külföldön, kocsiban, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?).

A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nyilván nem gondoltam mindenre, így ezúton is bátorítok minden olvasót, hogy az általa hasznosnak tartott és innen hiányzó tippeket, trükköket kommentben ossza meg velünk.
A követhetőség kedvéért az írást témakörökre bontottam.

Utcán való közlekedés, találkozó:
- Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán.
- Ne viselkedjünk, öltözzünk kihívóan, főleg ismeretlen környezetben.
- Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik.
- Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.
- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.
- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget.
- Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.
- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk.
- A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon.
- Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben).
- Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, vagy zenehallgatásba, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól.
- Önvédelmi fegyvert akkor hordjunk magunkkal, ha tudjuk is használni. A gázspray csak előkészítve (minimum a zsebben) és közelről használva lehet hatásos, de zárt térben mi is kapunk belőle.
- Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet.
- Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben.
- Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó.
- Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna.
- Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást.
- Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani.
- Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni.
- Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben.
- Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk.


Autóval:
- Jól megvilágított helyen, vagy őrzött parkolóban parkoljunk.
- Parkoláskor lehetőleg hagyjunk egy kis helyet a saját és az előttünk álló jármű között.
- Nézzünk be a kocsiba, mielőtt beleülünk.
- Ha beültünk, zárjuk magunkra az ajtókat.
- Ha lakatlan, vagy veszélyesnek tűnő helyen kell végigmennünk,, vagy bármely okból jelentősen le kell lassítanunk, húzzuk fel az ablakokat.
- Ha konfliktusba kerülünk egy másik jármű vezetőjével, igyekezzünk megjegyezni a rendszámot (de emiatt ne szálljunk ki a járműből).
- Ha követnek bennünket, hajtsunk a legközelebbi rendőrségig, vagy egyéb publikus helyre, ahol segítséget tudunk kérni.
- Ha elakadtunk, ismerőstől, vagy segélyszolgálattól kérjünk segítséget és ne idegenektől.Amíg nem érkezik meg a segítség, maradjunk a járműben (kivéve, természetesen, ha ez balesetveszélyes).
- Ne vegyünk fel stoppos(oka)t (főleg egyedül).


Tömegközlekedési eszközön:
- Tájékozódjunk előre a menetrendről, hogy minél kevesebbet kelljen várnunk a pályaudvaron, megállóban.
- Ha mégis várnunk kell, ezt olyan helyen tegyük, ahol van személyzet, büfé, stb.
- A buszon (főleg ha üres) minél közelebb üljünk a vezetőhöz, kijárathoz, vészcsengőhöz, vagy más emberekhez.
- Nézzük (de ne bámuljuk) meg, ki mellé szállunk fel, illetve ki száll fel mellénk.
- Ha van rá mód, ne az ablak, hanem a folyosó melletti ülést válasszuk, így nem tudnak minket beszorítani.
- Ha csomaggal, poggyásszal utazunk, az legyen elérhető közelségben.


Ha már belénk kötöttek:
- Ha belénk kötöttek, igyekezzünk higgadtak maradni és magabiztosan viselkedni. Határozott hangon, hangosan (de nem kiabálva) közöljük a támadóval, hogy nem akarunk balhét és hagyjon minket békén.- Más esetekben (például részeg támadó, szórakozóhely) működhet a kidumálós módszer is (nem akarunk bajt, látjuk, hogy ő az erősebb, nehéz napunk volt, szórakozni jöttünk, nem verekedni, amúgy is neki van igaza, blablabla). Az esetek jó részében egyébként a balhék kidumálhatók, persze ehhez meg kell hunyászkodni, úgyhogy remek gyakorlat az egónk gyengítésére is.:)
- Ha azt érezzük, hogy az együttműködés lenne a helyes megoldás, akkor valószínűleg így is van, ezért működjünk együtt. Nem kell hősködni és nem kell vele foglalkozni, hogy ki mit gondol majd, hogy odaadtuk a kocsikulcsot. Kocsit vehetünk még, de életet nem. A fizikai kontaktus az együttműködéssel sokszor elkerülhető, de az együttműködés lehet taktika is, amelyből bármikor átválthatunk támadásba, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Ha azonban ellenszegülünk, onnan már nincs visszaút.
- Az együttműködés vagy ellenállás kérdés megítélésekor ne csak magunkat vegyük figyelembe. Lehet, hogy mi ugyan képesek lennénk ellenállni és főleg elmenekülni, de aki(k) velünk van(nak), az(ok) nem.
- Ha a pénztárcánkat, mobilunkat stb. követelik, és úgy döntünk, hogy átadjuk, lehetőleg ne a támadó kezébe adjuk. Dobjuk el és rohanjunk az ellenkező irányba. Jó eséllyel a támadót az értékeink jobban érdeklik, mint az, hogy utolérjen bennünket.
- Ha ismeretlen helyre vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják..
- Ne szégyelljünk kiabálni és segítségért kiáltozni! Ha nem is segít rajtunk senki, akkor is fehívjuk magunkra és a szituációra a többi ember figyelmét és ez a támadó szempontjából mindenképpen hátrány. A környezetünkben lévő emberek segítségére vagy számíthatunk, vagy nem, de ettől függetlenül a szituációba még bevonhatjuk őket. (Például körbetekintünk és hangosan azt mondjuk: “Önök is látják, hogy ez az ember belém kötött? Azonnal hívja valaki a rendőrséget! Segítsenek! Ez az ember bántani akar engem!” Vagy ha olyan a helyzet, a támadónak mondjuk hangosan: “Nézd, tíz tanúm van rá, hogy belém kötöttél, az egész busz minket néz! Ezek az emberek mind ellened fognak tanúskodni a bíróságon! Tényleg ezt akarod!?”) Fontos megértenünk, hogy a helyzet szempontjából lényegtelen, hogy segítenek-e nekünk, tanúskodnak-e mellettünk, vagy egyáltalán valóban minket néznek-e avagy sem. Magatartásunk, szavaink arra irányulnak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és gyengítsék a támadó szándékát. Az már csak “melléktermék”, ha valaki segít, vagy ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és mellettünk tanúskodnak.
- Ha a helyzet elkerülése, vagy az együttműködés nem lehetséges, vagy nem járt eredménnyel, emeljük a kezünket magunk elé tenyerünket kifelé fordítva, hasonlóan ahhoz, amikor fekvőtámaszt csinálunk. (Ne szorítsuk ökölbe a kezünket, ez a verekedésre való felkészülést jelenti!) A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, így a támadó viselkedésünket nem fogja támadásként értékelni, ugyanakkor mind védekezni, mind ellentámadni, mind pedig a támadót távol tartani könnyebb lesz, ha a kezünk eleve fenn van.
- Ha azt látjuk, hogy a fizikai kontaktus nem kerülhető el (a támadó közelít), a támadó szeme helyett a mellkasát nézzük. Ha a támadó szemébe nézünk, akkor ez egyfelől elvonja a figyelmünket, másfelől pszichésen is bénítólag hathat (Gondoljunk egy félelmetes tekintetű, vagy begőzölt, esetleg drog hatása alatt álló emberre). Egy ilyen szituációban nem a támadó arca, hanem a keze és a lába a lényeges, hiszen ezzel tud kart okozni. Ha tekintetünket a mellkason tartjuk, a periférikus látótér segítségével egyaránt látni fogjuk támadónk kezét és lábát.
- Ha a támadó kezét nem látjuk (zsebben vagy más módon rejtve tartja), induljunk ki abból, hogy valamilyen eszköz, fegyver van nála. Ebben az esetben különösen fontos a távolság tartása.
- Ha küzdenünk kell, használjunk mindent, ami a kezünk ügyében van. Jó fegyver, vagy védekezésre alkalmas eszköz lehet egy esernyő, toll, szék, egy ruhadarab, a már említett kulcs, illetve összetekert újság, magazin, illetve bármi, amit dobni, vagy önteni lehet, leginkább a támadó arcába (aprópénz, egy pohár forró ital., stb.)
- Támadjunk olyan fájdalmas pontokat, amelyeket nem lehet feledzeni és amelyeket könnyű eltalálni (torok, szem, lágyék, térd).

A legfontosabb tanácsok:
- Megelőzni mindig könnyebb, mint megoldani.
- Ne gondoljunk magunkra potenciális áldozatként, de az is hibás hozzáállás, hogy “velem ez úgysem történhet meg.”
- Nem csak az lehet nyertes egy utcai szituációban, aki képzett küzdősportokban, de ennek az ellenkezője is igaz, a képzettség önmagában még nem garancia semmire.
- Hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, vagy sem, legtöbbször nem fizikai képességek, hanem a pszichés állapot és elhatározás függvénye. Érdekes tény például, hogy azok a hölgyek, akik – állításuk szerint – magukat nem tudnák megvédeni, a gyermeküket ért támadás esetén, erejüket megsokszorozva olyan dolgokra képesek, amelyről nem is álmodtak.
És végül:
- Ne higgyük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására.

Pintér Márton

Vigyázzatok magatokra!