Egy cikk margójára

A Dívány magazinban megjelent cikkre hívták fel a figyelmem, amitől leesett nálam az ékszíj.

Itt olvasható az eredeti cikk, de hogy ne kelljen annyit klikkelgetni a szöveget be is másolom:

„4+1 önvédelmi sport, mellyel biztonságban érezheti magát

Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy a sötétben, viszonylag kihalt helyeken kénytelen végiggyalogolni. Ilyenkor jól jön, ha az ember tud néhány fogást, amellyel lefegyverezheti az esetleges támadóját. Összeszedtük, melyek azok a sportok, ahol a legjobban elsajátíthatja az önvédelmi gyakorlatokat.

Tai Chi

A keleti harcművészetek közül talán a tai chi az, ami a legnagyobb népszerűségnek örvend. Jó oldala, hogy a lényege nem az erőszak, nem hiába hívják harcMŰVÉSZETnek. Sokan egyfajta jógához, meditációhoz hasonlítják, hiszen célja a test, a lélek és az elme harmóniájának megteremtése. Folytonos, hullámzó mozdulatok és könnyedség jellemzi, olyan mint egy tánc, és érdekessége, hogy nem támadásra tanít, hanem pusztán védekezésre. Különösen jó idősebbeknek is, hiszen a gyakorlatok nem megerőltetőek, mozdulatai lassúak.

„A tai chi-t én nem sorolnám konkrétan a sportokhoz, mivel bár átmozgat, és nem egyszer van izomlázam tőle, de inkább olyan, mint egy táncos meditáció. Már több órán vettem részt különböző helyeken, volt, ahol inkább a befelé fordulás volt a lényeg, akárcsak a jógánál, de volt, ahol ütések, intenzív körkörös mozgások tették ki az idő nagy részét. Nekem az utóbbi jobban bejött, hasznosabbnak találtam. Ami észrevettem magamon, mióta űzöm, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni, nem vagyok annyira szétszórt, és jobban is alszom.” /Péter/

Krav Maga

Ha a tai chi az egyik véglet az önvédelmi sportok terén, akkor a krav maga a másik. Itt szó sincs nyugodtságról, meditatív állapotról: itt az erős ütések, rúgások, könyöklések kapják a főszerepet, tehát az egyedüli cél, amit megtanít, az a túlélés. Magát az edzést az izraeli katonaságnál fejlesztették ki, de mára már túlnőtte magát ezen, és számos helyen oktatják. Aki szelíd sportra vágyik, az ne ezt válassza, ha viszont a lehető legbiztonságosabban szeretné érezni magát hazafele menet egy sötét sikátorban, akkor jó, ha van némi gyakorlata benne. Lényegében a közelharcot lehet az órák alatt elsajátítani, így igazán jól jön akár késes támadás esetén is, sőt megtanulható az is, hogyan kell küzdeni több támadó ellen is.

„A krav magáról kb. egy éve hallottam először, amikor egy sorozatban egy csaj így nyomta le a pasiját. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy ez pontosan micsoda, utánanéztem. Én egy eléggé visszafogott természet vagyok, ráadásul lány, ezért gondoltam, megjönne az önbizalmam, ha egy kicsit durvább sportot választanék. (Tehát nem az önvédelem miatt kezdtem el). Az órák nagyon tetszenek, úgy érzem, ki tudom így adni a bennem felgyülemlett feszültséget, miközben jól át is mozgatom magam. Úgy érzem, magabiztosabb is lettem általa, ráadásul nem kell félnem, ha sötétben esetleg egyedül kell hazamennem, mert mindenre megtanít, amit egy támadás esetén használni tudok.” /Emese/

Defendo

A defendo a krav magához hasonlóan egy közelharci sport, amit a rendőrségnél fejlesztettek ki. Több fajtája van, viszont abban mindegyik megegyezik, hogy könnyen elsajátíthatóak, és az illetőt a fizikai védekezésen kívül felkészíti a stabil mentális állapot megtartására is a támadás esetén. Magyarországon 2008-ban kezdték el oktatni.

Ninjutsu

Amennyiben olyan önvédelmi sportot keres, ami a küzdés, verekedés elsajátításán kívül az elmére is hatással van, akkor a ninjutsu ideális választás lehet. Ez a ninja és szamuráj hagyományokra építkező sport a tai chi-től annyiban különbözik, hogy ez esetben akár tárgyakat is lehet használni a közelharc esetén, ráadásul minden mozdulat, gyakorlat személyre szabott.  A ninjutsu nem csupán harcművészet, ennél lényegesen sokoldalúbb, ugyanis segítségével megtanulhatóak a rejtőzködés és a lopakodás alapjai is, valamint az is, hogy lehet a legjobban összezavarni a támadót. A cél nem a küzdés, hanem inkább a harc elkerülése, kivédése, na és persze önmagunk és félelmeink legyőzése.

„Még csak párszor vettem részt ninjutsu edzésen, de nagyon megfogott. A mozdulatok nagyon gyorsak benne, ezt még meg kell szoknom. Van minden: ütések, rúgások, földön bukfencezések, kúszások, stb. A filmekben persze olyanokat lehet látni, hogy a ninják összevissza repkednek, szaltóznak, ez azért itt nincs, de nem is baj, elég a többit megtanulni. Még nem érzem úgy, hogy ha valaki megtámadna, akkor simán legyűrném, de a többiek mondják is, hogy azért kell idő ahhoz, hogy magabiztosan alkalmazni tudd a fogásokat a való életben. Viszont nekem nem ez a célom, csak az, hogy mozogjak - ha pedig még meg is tudom általa védeni magam, akkor az egy plusz.”/Tamás/

Aikido

Az aikoido tradícionális japán harcművészetre épülő sport. Ahogy a többi keleti mozgásformánál, itt is nagy hangsúlyt fektetnek a mentális edzésre is, aminek következtében nyugodtabbá, harmonikusabbá válhatunk. Persze ha már önvédelemről beszélünk, meg kell említeni, hogy aikido-val lényegesen fejlődik az ember helyzetfelismerési képessége, így csökken a reakcióideje is. Az edzések során az illető megtanulhatja, hogyan védje ki a leggyorsabban és a leghatásosabban a támadásokat, akár puszta kézzel – vagy lábbal, testtel, stb.-, vagy pedig valamilyen eszközzel. Fontos azonban tudni, hogy ennek a harcművészetnek sem a másik megtámadása a lényege, hanem főleg a védekezés (bár természetesen vannak olyan szituációk, amikor ez nem elég, így támadó gyakorlatokat is el kell sajátítani benne). A cél tehát inkább a támadó erejének semlegesítése, valamint hogy a másikban ne az ellenfelet, hanem a partnert lássuk, mert így lehet a legjobban védekezni, lefegyverezni.

„Engem az aikido azért fogott meg, mert itt egyáltalán nem a verekedésen van a hangsúly. Régebben eljártam meditálni, és bármilyen fura, inkább ahhoz tudnám hasonlítani, ugyanis az edzések egyik alappillére a maximális koncentrálás, és a világ kizárása. Persze ez egy harcművészet, tehát „verekedünk” is, de ezt is inkább egyfajta táncnak érzem.” /Balázs/”

Az a kisebbik baj, hogy a szerző a (küzdő)sport és (harc)művészet fogalmát keveri, hagyjuk figyelmen kívül ezt a szemantikai hibát. A rend kedvéért megemlíteném, hogy a blogon korábban már foglalkoztunk azzal, hogy mia különbség a küzdősport,harcművészet és az önvédelem között, de röviden összefoglalva:

küzdősport: adott szabályrendszerben (!) és mesterséges körülmények között lezajló küzdelemre készít fel, melynek technikai elemeinek nagy része hasznosítható az utcán, de elméleti és gyakorlati önvédelmi képzése nincs vagy elenyésző; szellemi és lelki hátteret (meditáció, filozófia stb.) gyakorlatilag nem ad

harcművészet: egy adott stílus teljes technikai repertoárjának művészi szinten való elsajátítása, amihez társul egy szellemi-lelki háttér is. Technikai elemeinek nagy része hasznosítható az utcán, de elméleti és gyakorlati önvédelmi képzése nincs vagy elenyésző. Előfordul, hogy vannak küzdelmek és versenyek is.

önvédelmi irányzat: olyan technikai rendszer, amely megfelelő gyakorlati technikákat, valamint önvédelmi stratégiát és taktikai elemeket tartalmaz, ami arra készít fel, hogy a gyakorlója nagyobb eséllyel tudja magát megvédeni. Technikai repertoárja az utcai szituációkban hatékonyak, a tanításai főleg a megelőzésre és gyors, minél veszélytelenebb helyzetmegoldásra törekszenek.

Na de térjünk vissza a cikkhez:

A szerző elsőként az tai chit ajánlja, mint „önvédelmi sport”, az nem zavarja, hogy az általa megkérdezett ember is „táncos meditáció”-ként definiálja, illetve jobban alszik tőle. Ez nagyon szuper, de ennek milyen gyakorlati haszna van, ha valakit megtámadnak az utcán…?

Második és harmadik ajánlat a krav maga valamint a defendo, ez teljesen oké (leszámítva, hogy nem sport, de ezt hagyjuk).

Negyedik a ninjutsu. Ennek az önvédelmi megítélése már nem annyira egyértelmű. Vannak olyan ninjutsu klubok, ahol lehet tanulni önvédelmi képzést, tehát ahol a technikai tanításon kívül figyelmet fordítanak az elméleti részre (taktika, stratégia, megelőzés stb.), de akkor ezt nem ártana valahogy jelezni a cikkben. A ninjutsu teljes rendszere olyan elemeket is tartalmaz, ami a szigorúan vett önvédelmi helyzetekben nem sok haszna van.

Az utolsó az aikido. Sokan azt mondják, hogy van valós önvédelmi értéke, én azonban azon a véleményen vagyok, hogy az aikidoból sok hasznos dolgot lehet tanulni (mint pl.: esni, ízületek működése-manipulálása, másik lendületének kihasználása stb.), de alapvetően nem egy önvédelmi stílus. Nézzünk meg egy aikido bemutatót, a támadások mennyire nem életszerűek; ahogy gyakorolsz az edzésen, úgy fogsz küzdeni az utcán.

Összefoglalva tehát, értékeljük a jó szándékot, de ha arra szánjuk magunkat, hogy önvédelem céljából elkezdjünk egy stílust tanulni és gyakorolni, relevánsabb oldalakat keressünk fel, jól nézzünk utána és ne higgyünk az első bulvár/női magazin stb. cikknek.

Vigyázzatok magatokra!