Ne legyél áldozat! - Önvédelmi útmutató - Új kiadás

 Elkészült és előrendelhető a könyvem új kiadása. 

Az előző kiadáshoz képest egy új fejezettel bővült (autós önvédelem) a könyv, valamint a korábbi verzióból kimaradt dolgokat most belevettem, pontosítottam, adott esetben javítottam egy-egy bekezdésben. 

A könyv előrendelhető a linkre kattintva: 

https://undergroundbolt.hu/termek/ne-legyel-aldozat-onvedelmi-utmutato-elorendelheto/ 

Cikk ajánló

 A bécsi merénylet kapcsán írtak egy jó cikket az újabban előforduló, szervezetlen, úgymond előzmény nélküli terror támadásokról, érdemes elolvasni: 

https://index.hu/kulfold/2020/11/14/a_hirtelen_dzsihad_szindroma/

Bécsi terrortámadás kapcsán

A bécsi terror támadások miatt újra megosztom a könyvemben található releváns részt, remélem, hogy senkinek nem kell élesben is alkalmaznia a leírtakat, de ha mégis, akkor életmentő lesz. 

Azt gondolom, hogy az itthoni terror támadás bekövetkezte csak idő kérdése, ha csak nem fognak változtatni a helyzeten (politikai, belbiztonsági stb. téren). 

A könyveben leírtakat egy fontos tanáccsal egészíteném ki: hidd el, hogy itt is, veled is megtörténhet. Ha valami szokatlan, ijesztő esemény történik a közeledben, akkor hezitálás nélkül cselekedj és menj biztonságos helyre. Ne érdekeljen, ha később furán néznek rád, az életed többet ér, mint az egod. Ezt azért írom, mert láttam már pár olyan helyzetet, amikor az áldozat elhitte, hogy ha nincs köze a dologhoz, akkor nem keveredhet bajba. Sajnos az élet nem ilyen, sok ártatlan sérül vagy hal meg olyan helyzetekben, amikhez közük sincsen; és itt nem csak terror támadásra kell gondolni, elég egy tömegverekedés, tüntetés, nyilvános helyen történő bandaháború stb. Legyen benned annyi életösztön, hogyha valahol komoly agresszió történik, ami könnyen eszkalálódhat, onnan elmész, ha teheted. Ne legyél közönyös a tőled független veszélyhelyzetekkel szemben.

Adott esetben pedig hidd el, hogy belecsöppenhetsz egy terror támadásba, sajnos nem csak a filmekben történnek hasonlók és sajnos nem mindig "csak másokkal" történnek meg a borzalmak. Ne hezitálj, ha úgy érzed, hogy veszélyben vagy, menekülj. 

Könyv részlet: 

"Magyarországon, Budapesten eddig sem voltak ismeretlen a késsel és egyéb (hideg)fegyverekkel elkövetett támadások. Ezek rendszerint vagyonszerzés céljából vagy a támadó és az áldozat közötti konfliktus miatt történtek. Időnként halhattunk olyan támadásról is, ami azért következett be, mert a támadó (akár bizonyos szerek hatására, akár azok nélkül) nem volt beszámítható. Ezen támadások valamennyire kiszámíthatóak voltak, valamilyen szinten ezekre fel lehetett készülni. A késsel történő fenyegetéseket meg lehetett előzni a veszélyes környékek elkerülésével, vagy a már kialakult konfliktust meg lehetett oldani az értékek átadásával. Az elmebetegeken és a szétcsúszott drogosokon általában lehet látni, hogy nem stimmel velük valami, ezért ki lehet őket kerülni.

Most viszont egyre jobban terjed egy másik típusú támadási forma, ami nem látható előre, és nem lehet rá előre felkészülni: a névlegesen vallási célból elkövetett terrortámadás.

Miért veszélyesek ezek a támadások?

Sajnos az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nemcsak robbanószerrel és lőfegyverekkel követnek el terrorcselekményeket, hanem késsel, baltával is támadnak az ártatlanokra. Ilyen volt a würzburgi támadás, a londoni metróban történt késelés, a Rouenben történt kivégzés, vagy a 2017. júniusi londoni gázolásos-késeléses eset (de a palesztinok is rengeteg késsel törtnő támadást hajtottak végre Izraelben 2015 végén). Ezeket a fegyvereket könnyen be lehet szerezni, és borzasztó pusztítást lehet végezni velük, míg a rendőrség vagy a katonaság reagál. Vagyis ha egy terrorista gondol egyet, akkor könnyen, gyorsan meg tudja vásárolni azt a fegyvert, amivel később hatékonyan tud gyilkolni.

Ezek a (terror)támadások váratlanul következnek be olyan helyen, ahol az ember biztonságban érzi magát. Fényes nappal a város egyik legforgalmasabb helyén, ahol annyi szemtanú van, egy átlagos bűnöző nem fog fegyverrel támadni, mert nagy a lebukás veszélye. A terroristának viszont pont a tömeg a célpontja, hogy minél több ártatlan embert tudjon megsebesíteni minél nyilvánosabban és sokkolóbban.

A terrorista ölni akar minél többet, minél drasztikusabban. Őt nem érdekli a pénzed, a telefonod, ő az életedet akarja. Sokkolni és megfélemlíteni akarja a lakosságot, ezt pedig úgy érheti el, ha minél több embert öl meg minél kegyetlenebbül. A terroristákat általában nem lehet külső jegyek alapján felismerni, csak amikor már késő.

Mit lehet tenni terrortámadás esetén?

Mivel nem vagyok terrorizmus-szakértő, ezért csak általános tanácsokat tudok adni.

Ha robbantanak, akkor a robbanás után orvosi segítséget kell kérni, utána elhúzni a helyről, amilyen gyorsan csak lehet, mert így biztosítod a helyet a kiérkező profi segítségnek (mentő, tűzoltó, rendőr stb.). Másrészt azért kell elhagyni a robbantás helyszínét, mert elő szokott az fordulni, hogy a második bombát akkor robbantják, amikor az első robbanás helyszínén ott vannak a szakemberek és a bámészkodók.

Ha nem robbantanak, hanem lőfegyverrel vagy hidegfegyverrel (például kés vagy balta) történik a támadás, akkor a legjobb, ha elmenekülsz és valamilyen biztonságos helyen csöndben meglapulsz. Olyan búvóhelyet válassz, ahonnan tovább tudsz menekülni vagy tudsz harcolni, ha muszáj. Ne szorítsd be vagy akadályozd magad, mert bármikor adódhat olyan helyzet, hogy tovább kell menekülnöd vagy harcolnod kell az életedért.

A telefont némítsd le (még csak ne is rezegjen) és ha szükséges, akkor a fényképező módot használva a sarkokban, a fordulókban a telefonnak a kamera lencséjét tartalmazó sarkát óvatosan kidugva körbe tudsz kémlelni.

Támadás esetén csak akkor szállj szembe a támadóval, ha szükséges, vagy ezzel életeket menthetsz (de ne hősködj).

Hidegfegyveres támadás esetén lehetőség szerint te is használj valamilyen eszközt, ami javíthatja az esélyeidet. Ez lehet saját önvédelmi eszközöd vagy bármilyen nálunk lévő tárgy, pl. hátizsák.

Ha a terrorista lőfegyverrel van és nincs más esélyed, akkor is próbáld megvédeni az életedet. Azért mert nála (mondjuk) pisztoly van, nem feltétlen fog tudni megölni téged. Küzdj az életedért a végsőkig.

Növeli az esélyeidet, ha valamilyen szinten felkészült vagy az eszközös támadások ellen. Ebben nagy segítséget nyújthat egy jobb önvédelmi képzés (pl. eskrima, krav-maga stb.).

Fontos, ha vége van a támadásnak, akkor lassan(!), felemelt kézzel gyere elő. Erre azért van szükség, hogy a területet megtisztító kommandósok ne nézzenek támadónak."

Részlet a könyvből - Gázspray vs. gázpisztoly

Ízelítőül néhány fejezetet közzé teszek a könyvemből, ebben a bejegyzésben a gázspray és a gázfegyver összehasonlításáról olvashattok.

Gázspray vs. gázpisztoly

A gázfegyver és a gázspray összehasonlítása nem olyan ördögtől való, mint azt páran gondolják, hiszen a gyakorlatilag ugyanazt a hatóanyagot juttatják el a támadóhoz, csak más-más formában. Melyiket érdemes választani? Erre nem lehet egyértelmű választ adni, az alábbi összehasonlítás alapján ki-ki döntse el, hogy számára melyik a nyomatékosabb tényező, és az alapján döntsön:

A gázfegyverek hatótávolsága nagyobb, mint a gázspray-ké, mert amíg az elsőnél az elégő lőpor hajtóereje juttatja el a hatóanyagot a célhoz, addig az utóbbi esetében hajtógáz. A gázfegyver esetében a hatótávolság nem csökken hideg időben, míg a spray esetében a hajtógáz veszít a hatékonyságából.

A gázfegyverből leadott lövések a hatóanyagot némileg nagyobb felhőben adják le főleg, ha egymás után több lövést is leadnak, míg a gázspray esetében egyenes irányú fújásnál nem keletkezik akkora felhő (a jet fejes spray esetén egy vékony sugárról beszélünk). Az előzőekből következik, hogy ha a gázfegyverből egyszerre több lövést is leadsz, akkor nem kell olyan pontosan célozni, mint ha gázspray-vel védekeznél.

Egyesek szerint a pisztolyformával könnyebben lehet célozni, mint a marokra fogott spray-vel, azonban én ezt nem tapasztaltam, szerintem nincs jelentős különbség a kettő célzás között.

A gázfegyver a megjelenése félelmet kelthet, mert hasonlít egy igazi lőfegyverre. Ettől függetlenül ne használd fenyegetésre, ha már elővetted, akkor használd.

A gázfegyvernek és a gázspray-nek általában hasonló a hatóanyaga, azonban egy gáztöltény nagyjából annyi hatóanyagot tartalmaz, mint egy gázspray (kiszereléstől függően). Ha már kilőtted az összes töltényt, akkor a fegyverrel még mindig lehet ütni, amíg az üres gázspray doboz nem növeli az ütés hatékonyságát.

A gázfegyver karbantartást igényel, elsütés után tisztítani kell, ha gumigolyóval van töltve (muzeális), akkor időnként újra kell tölteni, hogy a kenőanyag ne szilárduljon meg a dobban. A gázspray esetében csak arra kell figyelni, hogy a szavatossági idő lejárta után már ne használjuk.

A viselés a gázspray esetében könnyebb, egyszerűbb, mivel súlya és mérete kisebb, és formája egyszerűbb. A gázfegyver nagyobb, nehezebb, és több kiálló sarka van, mint egy spray-s palacknak. A gázfegyvereket mindig rejtve kell viselni, ez megnehezíti a hordásukat és az elővételüket.

Ár szempontjából a gázspray sokkal előnyösebb, mint a gázpisztoly. Az utóbbi esetében nemcsak a fegyvert kell megvásárolni, de számítani kell az okmányok kiváltásának költségével, a töltények és a karbantartási kellékek árával is.

A gázfegyverek nem fegyveracélból készülnek, ezért nem is bírnak annyit, mint az igazi lőfegyverek. Ha leejted a gázspray-t, annak vagy nem történik semmi baja, vagy meglazul a szelep, és elkezdi engedni a hatóanyagot, míg a spiáter vagy alumínium öntvényből készült fegyver deformálódhat vagy törhet.

Ha valamiért elhagyod a gázspray-t, akkor azt könnyen, gyorsan, olcsón tudod pótolni, míg a gázfegyver esetében ez jóval több időbe és pénzbe kerül.

Ha szeretnéd az egész könyvet elolvasni, akkor innen tudsz rendelni: https://undergroundbolt.hu/ujdonsagaink/ne-legyel-aldozat

Vigyázzatok magatokra!

Részlet a könyvből - Késes önvédelem a valóságban

Ízelítőül néhány fejezetet közzé teszek a könyvemből, ebben a bejegyzésben a késes önvédelemről (amikor a védekezőnél van a kés) olvashattok.


Késes önvédelem a valóságban

Több helyen is hallottam, olvastam már, hogy valaki önvédelemből kést hord magánál. Szerintem nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent(het) késsel harcolni, milyen kimenetele lehet egy késharcnak, és milyen következményekkel jár.


Már az elején szeretném hangsúlyozni, hogy a kés rossz önvédelmi eszköz.
Ha valaki vesz egy egykezes (egy kézzel nyitható) zsebkést és elkezdi hordani, mert „ezzel majd megvédheti magát”, akkor az illetőről lerí, hogy fogalma sincs a dolgokról.
Kést lehetőleg senki ne használjon (önvédelemre), ha mégis, akkor azt a profik tegyék.
Ha valaki nem profi, nem ezzel foglalkozik évek óta, nem edz vele rendesen, akkor nagyon veszélyes a késhasználat (sokszor még azoknak is, akik ezzel foglalkoznak, de ez más téma).


Először is: egy hozzáértő úgy hordja, hogy ha éles szituációba kerül, akkor egy másodperc alatt tudja elővenni. Nem mindegy, hogy az ember hol és hogyan hordja a kést: ha látszódik a klipsz, akkor előfordulhat, hogy a támadó helyből támadni fog (tart a késtől, ezért lehet, hogy ő szúr először, vagy üt viperával stb.), ahelyett, hogy először enyhébb támadással próbálkozna.


Nagyon sokan a stressz miatt nem tudják biztosan kinyitni a késüket, elejtik, rossz helyen fogják meg, bénáznak stb., addig a támadó simán előveheti a sajátját, és használhatja is. Hideg időben még rosszabbul működnek a finommotorikus mozgások, kesztyűben pedig sokkal esetlenebb az ember. (Próbáld ki egyszer, hogy kb. egy percig hideg víz alatt tartod a kezed, majd vizes és áthűlt kézzel próbáld meg kinyitni a késedet. Majd ugyanezt próbáld ki úgy, hogy ha valaki közben lökdös és/vagy a kést tartó kezedet ütögeti. A hideg vizet tudod helyettesíteni, mondjuk, -5 C fokos időben történő gyakorlással is, az a fontos, hogy a végtag legyen elhűlve és elérzéketlenedve.)


Ha sikerült is elővenni a kést, akkor sem mindegy, hogyan fogja meg védekező. Az addig rendben van, hogy párszor elővette, fogta a kezében, de nem mindegy, hogyan használja. Ha védekezni kell vele, akkor könnyen előfordulhat, hogy a rossz fogás miatt a védekezőnek a pengére csúsznak az ujjai, vagy kifordul a kezéből a kés markolata. Ezeket az ismereteket is csak hosszú évek gyakorlatával lehet elsajátítani, de még így sem lehet 100%-os biztonsággal védekezni.


Nagyon sokan azt gondolják, ha veszélyes helyzetbe kerülnek, akkor a csak előkapják a kést, és megvágják a támadót (az előbb fejtettem ki, hogy ez azért nem mehet olyan simán), de arra nem gondolnak, hogy ha késsel akarnak védekezni, akkor közel kell engedni a támadót. Bizony, a kés hatótávolsága akkora, mint a kar hossza. És azt ne várd el a támadótól, hogy mozdulatlanul fogja várni, hogy védekezz. Ne felejtsd el, a támadó sem hülye, ő sem akar megsérülni. Ha már közel van, akkor mindent meg fog azért tenni, hogy ártson az áldozatnak. Persze a bemutatókon nagyon szépen fest, hogy támadó mozdulatlanul, dermedten várja, hogy lefegyverezzék, de a való életben ez nem így történik.


A késsel történő védekezésnek lehet még egy olyan hatása, hogy ha a támadó meglátja az eszközt, akkor a félelem miatt vagy feladja a küzdelmet vagy többszörös erővel fog támadni; az utóbbi eset a védekezőre nézve nem jó fejlemény, mert drasztikusabb támadást kell visszavernie. Az ESSC Klubban ezt a jelenséget nevezzük dupla vagy semminek.


A késnek nincs olyan nagy stophatása, mint egy gázspraynek vagy más önvédelmi eszköznek. Sokan arról számolnak be, hogy valakit megszúrtak/vágtak, de az csak a szituáció végén vette észre, hogy vérzik. Ha valakit sikerül megvágni/szúrni, az még simán tovább mehet, és zökkenés nélkül folytatja a támadást.


Akik első elhatározásukból megfontolatlanul vesznek kést önvédelmi célra, azok azt sem gondolják végig, hogy persze, nagyon látványos, hogy kést rántanak a gázos szituációban, és erre a gaz támadó(k) fejvesztve elrohan(nak), de mi van akkor, ha támadó is elővesz egy 12 centis bökőt? Ha egyszer már a kezedben van a kés, onnan már nincs visszaút, végig kell csinálni; olyan nincs, hogy előveszed, majd elteszed, mert nem mered használni. Ki olyan magabiztos, hogy vállaljon egy késharcot? Késsel nagyon könnyű súlyos sérülést okozni, emiatt nem éri meg belemenni ilyen harcba. Könnyen ott maradhat az ember, vagy maradandó sérülést szerezhet.


A késnek mint önvédelmi eszköznek van még egy nagy hátránya: hogyan bizonyítod be (rendőröknek, bíróságon), hogy te csak védekeztél? Ha „pusztakezes” támadó ellen késsel védekezel, nehezen bizonyítod be az igazadat. Ha késes támadó ellen védekezel késsel, akkor pedig az lesz az ártatlan, aki több tanút tud bevinni a tárgyalásra, akik amellett fognak vallani, hogy a „másik” támadt először. Nem mindenhol vannak térfigyelő kamerák.


Mint említettem, késsel könnyen lehet súlyos vagy éppen halálos sérülést okozni. Aki egy kicsit is jártas az anatómiában, az tudja, hogy miről beszélek, senkinek sem akarok tippeket adni. Nehéz úgy használni a kést, hogy könnyű sérülés okozz, de megállítsad a támadót; a késsel védekező könnyen válhat gyilkossá. Ha önvédelem céljából hordasz magadnál kést, akkor fel kell készülnöd arra, hogy éles helyzetben beledöföd a támadóba és addig szúrsz-vágsz, amíg a másikat ártalmatlanná nem tetted. Ez sokszor végződik halállal.


Te vajon mennyire vagy mentálisan felkészülve arra, hogy direkt vagy véletlenül megölj valakit, mert késsel védekeztél? Együtt tudsz élni a tudattal? (Sokan könnyen nyilatkoznak szóban, de egy csirkének nem tudják átvágni a torkát, disznóvágáson meg ájuldoznak.) Vállalod ennek nem csak a lelki, hanem a törvényi következményeit is?


Az előbbieket röviden összefoglalva, azt kell megértened, hogyha önvédelmi helyzetben elővetted a kést, onnan már nincs visszaút. Ha már elővetted, akkor használnod is kell, mert különben nem ér semmit, de rád nézve veszélyt jelenthet, mert ellened fordíthatják. És ha már használod, akkor addig és úgy kell használnod, hogy a másik leálljon. Többször bele kell mártanod a másikba, mire vége nem lesz a helyzetnek, addigra úszni fogsz a vérben és a zsigerekben; nincs olyan, hogy kicsit megvágom, mintahogy a pisztolynál sincs olyan, hogy kicsit meglövöm. A kés egy végletes eszköz, vagy hatástalan vagy túl hatásos.


A fentieket gondold végig alaposan és ennek tükrében gondold végig, hogy önvédelem céljából fogsz-e kést hordani a későbbiekben.


A kés hamis biztonságérzetet ad, ezért nem tanácsos önvédelmi célra használni. Egy késharc sokkal komplexebb, mint azt sokan gondolják. Lehetőség szerint kerüld a késes önvédelmi helyzeteket, használj másik eszközt.


Ha szeretnéd az egész könyvet elolvasni, akkor innen tudsz rendelni: https://undergroundbolt.hu/ujdonsagaink/ne-legyel-aldozat


Vigyázzatok magatokra!

Könyv megjelenés

Az Underground Kiadó gondozásában megjelent az önvédelemmel foglalkozó könyvem, innen tudjátok megrendelni: http://undergroundbolt.hu/ne-legyel-aldozat

A könyvben számos önvédelmi vonatkozású tanácsot adok, bővebben és jobban kifejtve, mint itt a blogon. Olvashatsz a támadókról, az önvédelem elméleti hátteréről, fizikai és mentális felkészülésről, önvédelmi eszközökről is.

Tartalom jegyzék:

Bevezető
„Szégyen a futás, de hasznos.”?
Az otthon védelme
Előzetes felkészülés
Gyakorlat a mindennapokban
Megelőzéstől a harcig
Támadások fajtái
Támadás előjelei
Preventív támadás
Harc
Drogos támadások
Női önvédelem
Ha már megtörtént a baj
Bűnöző típusok
Támadók
Terrortámadások az önvédelem tükrében
Stílusok és önvédelem
Kés elleni önvédelem
A tanulásról
Az önvédelmi eszközökről
Önvédelmi eszközök
Improvizatív önvédelmi eszközök
Gyakorlatok
Fizikai felkészülés
A jog és az önvédelem
Közbelépés és segítségnyújtás
Ajánlott olvasmányok

A könyvben adok gyakorlati iránymutatást is, azonban technikákról és azok kivitelezéséről nem írok, mert nézetem szerint ezeket nem lehet könyvből megtanulni. A technikák elsajátításához mindképpen szükség van gyakorlati tapasztalásra és egy külső szakértő (tanító) irányítására is.

Várom a könyvvel (illetve bármi mással kapcsolatos) észrevételeiteket a hovaneblog@gmail.com e-mail címre. Ha esetleg van olyan téma, amivel bővítenétek a könyvet, írjátok meg számomra és megpróbálom beledolgozni a kéziratba, hogy egy második javított kiadásban megjelenhessen.

Vigyázzatok magatokra!

Villámposzt: Run-a-way

Sajnos az elmúlt időszakban nem volt időm foglalkozni a bloggal és új bejegyzést írni (cserébe hamarosan megjelenik az önvédelmemmel foglalkozó könyvem, de erről kicsit később), viszont nem tudok elmenni Makai Viktória esete mellett.

Sajnálatos eset, ami Viktóriával történt és örvendetes, hogy látszólag fel tudja dolgozni a történteket. Az is pozitív, hogy megpróbál segíteni a többi emberen a "Run-a-way" kampányával, csak az a baj, hogy rosszul. Gond az, hogy olyan tanácsot ad, ami nála sem vált be: nem tudott elfutni. Sajnos,  egy önvédelmi helyzetet elég sok alkalommal nem lehet azzal megoldani, ha elfutsz.


Azért külön fekete pont jár Viktóriának, hogy valamelyik nyilatkozatában hülyeségnek tartotta a gázspray-t, mert a sima háztartási spray-vel is szemen tudja fújni magát. Gratulálok, hogy a saját biztonsága érdekében nem járt utána alaposabban a dolgoknak, ugyanis a gázspray-k fejkialakítása pont olyan, hogy csak úgy tudod lenyomni a szórófejet, hogy az a támadási irányba nézzen. Ha Viktória kicsit is foglalkozik a dologgal és elhiszi, hogy vele is történhet baj (mint ahogy történt is), akkor jobban felkészül. (Persze, ezzel lehet vitatkozni, hogy egy váratlan támadásra nem lehet felkészülni, én azonban azon a véleményen vagyok, hogy ha Viktória felkészültebben jár el éjjel futni, akkor a történet máshogyan végződött volna.)

Mindazon által dicséretes, hogy Viktória nem tört meg, hanem tovább lépett. Ez a helyes mentalitás, látszik, hogy lélekben (is) erős nő.
 

És akkor egy kis önreklám, remélhetőleg még idén megjelenik az önvédelemmel foglalkozó könyvem (címe: Ne legyél áldozat! - Önvédelmi útmutató), ebben végig veszem a szerintem fontos önvédelmi vonatkozású témákat. A blogon olvasható tanácsoknál bővebb és részletesebb információkat olvashattok benne.

Ízelítőül a tartalomjegyzék:

Bevezető
„Szégyen a futás, de hasznos.”?
Az otthon védelme
Előzetes felkészülés
Gyakorlat a mindennapokban
Megelőzéstől a harcig
Támadások fajtái
Támadás előjelei
Preventív támadás
Harc
Drogos támadások
Női önvédelem
Ha már megtörtént a baj
Bűnöző típusok
Támadók
Terrortámadások az önvédelem tükrében
Stílusok és önvédelem
Kés elleni önvédelem
A tanulásról
Az önvédelmi eszközökről
Önvédelmi eszközök
Improvizatív önvédelmi eszközök
Gyakorlatok
Fizikai felkészülés
A jog és az önvédelem
Közbelépés és segítségnyújtás
Ajánlott olvasmányok
Ajánlott olvasmányok mellé
Frissítés:

Megjelent a könyvem az Underground Kiadó gondozásában, itt tudjátok megrendelni: http://undergroundbolt.hu/ne-legyel-aldozat

Vigyázzatok magatokra!

Mondd el!

Megtámadtak egy párt a Blaha Lujza téren, a barátnő védekezés közben ellökte magától a késsel hadonászó támadót, majd miután kiérkezett a rendőrség és bevitték őket az őrsre, mi történt? Eljárást indítottak a nő ellen, garázdaságért! Mert védekezett. Zseniális! (Cikk)

Nagyon remélem, hogy ez csak egy egyedi eset volt, de sajnos nem először értesülök ehhez hasonló esetről. Ezzel nem csak az a baj, hogy a jog betartatása és érvényesítése, az állampolgárok védelme csorbul, de jól mutatja, hogy baj van az igazságszolgáltatás működésével. Megint az áldozat szívott. Az ilyen abszurditás miatt is megy el az ember kedve, hogy az egyenes úton maradjon, vagy attól, hogy egyáltalán tovább éljen az országban.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek el kellene gondolkoznia ezeken az eseteken. Mi lenne, ha ez vele történne meg? Nem elég, hogy megtámadják, még őt kezelik bűnözőként? Úgy gondolom, hogy hangot kell adni a nemtetszésnek! Fel kell szólalni az igazságtalanság és abszurditás ellen! És, ami nagyon fontos, a tájékozatlan emberekkel is meg kell osztani a tapasztalatokat, hogy minél többen tudjanak róla! Fontos, hogy a jogos közfelháborodás egyre nagyobb méreteket öltsön, mert ez az egyik módja, hogy változtassunk a jelenlegi helyzeten. Bűncselekményeket mindig fognak elkövetni, hol kisebb, hol nagyobb arányban, ezen nem lehet változtatni, ilyen az emberi természet. Nagyon fontos az, hogy ezeket a bűncselekményeket hogyan kezelik! A bűnös tényleg megkapja a rá kiszabott büntetését, az áldozat is megkapja a megfelelő segítséget?

Nem csak az örökbefogadásra váró kutyakölyköket és szivárványos képeket kellene megosztani a facebookon, hanem azt is, hogy naponta ölnek meg idős embereket pár ezer forintért, és sokszor a támadók megússzák az esetet; az olyan eseteket, ahol a jogosan védekező áldozat jár rosszul az abszurd törvények és végrehajtás miatt! A facebookot ne csak céltalan hülyeségre használjuk, hanem lássuk meg a további hasznos felhasználási lehetőséget is.  Tessék nyugodtan sokkoló cikkekkel és képeket megosztani, hátha a rózsaszín buborékban élő struccpolitikát folytató embereknek is felnyílik a szemük.

Persze, lesznek olyanok, akik majd felháborodnak és az ellenkezőjét kezdik bizonygatni vagy esetleg le is lesz tiltva a posztoló; ez benne van a pakliban, valaki jobban szereti illúziókba ringatni magát, ahelyett, hogy szembe nézzen a valósággal.

És még egy fontos dolog ezzel kapcsolatban: ne az etnikai alapon való bűnözésre hívjuk fel a figyelmet! Egyrészt azért, mert a törekvés könnyen kaphat politikai billogot (elkönyvelhetik valamelyik oldal kampányának vad oldalhajtásaként), másrészt pedig azért, mert bűncselekményeket bárki követhet elbőrszíntől, nemi-, faji-, vallási-, szexuális hovatartozástól függetlenül.

Ne csak a facebookon adjunk hangot a véleményüknek, minden fórumon, minden felületen, szóban és írásban vállaljuk, hogy mivel nem értünk egyet. Persze, olyan vitába ne menjük bele, ahol a véleménynyilvánítás a kárunkra lehet, de a józanész keretein belül mondjuk el a gondolatainkat.

Vigyázzatok magatokra!

Közbiztonsági áttekintés

Az origo.hu összegyűjtött pár közbiztonsági szempontból veszélyes budapesti helyet, fotókat is készítettek hozzá. A szöveget szokás szerint bemásolom ide, de az eredeti cikket a képekkel együtt ezen az oldalon tudjátok megtekinteni.

"Be ne tedd a lábad sötétben az Óceánárokba és a Béke térre!

ALBERT ÁKOS2013. 10. 07. 08:16

Soroksáron egy ártalmatlannak tűnő helyen öltek meg egy kocogó nőt. Budapesten a nagy közlekedési csomópontokon kívül pont ilyen ártalmatlannak tűnő helyek a legveszélyesebbek. Hol történik a legtöbb gyilkosság és verekedés? Végigjártuk Budapest legrázósabb helyeit.
Brutális gyilkosság történt szeptember végén Soroksáron. A rendőrség hivatalosan egyelőre csak annyit közölt, hogy egy 36 éves nő holttestét találták meg Szigetdűlő területén, a gyilkos elfogására 14 fős nyomozócsoport alakult. A Blikk meg nem erősített információi szerint a nőt kocogás közben kapták el hátulról és megfojtották. A támadás egy elhagyatott, zöldes területen történt, ahol mások is szoktak kocogni, az áldozat pedig naponta futott arra.

A gyilkosság helyszíne, a soroksári Szigetdűlő Budapest kevésbé veszélyes környékei közé tartozik. A rendőrség bűnügyi térképe szerint erőszakos bűncselekmény alig történt erre az elmúlt egy évben, ott, ahol a nőt megtámadták, például egy sem történt korábban. A rendőrségi adatok alapján megnéztük, hol kell óvatosnak lenni Budapesten, melyek azok a terek, utcák, kisebb városrészek, ahol gyakran történnek erőszakos bűncselekmények.

A Blahán jó lesz vigyázni
A rendőrség bűnügyi térképe egy évre visszamenőleg tárol adatokat arról, hogy hol milyen bűncselekmény történt. Minket elsősorban a személy elleni erőszak érdekelt, ide tartoznak a gyilkosságok, erőszakos támadások (a rendőrségi térkép sajnos nem konkretizálja az egyes eseteket, így azt képtelenség eldönteni, hogy egy adott eset a térképen gyilkosságot vagy például testi sértést takar).

Kisebb tereket, utcákat kerestünk, ahol egymáshoz közel több bűncselekmény is történt. A legtöbb ilyen helyszín nem okoz meglepetést: a legfertőzöttebb helyek a belvárosban található forgalmas terek: a Blaha Lujza tér, ahol tizenkét bűncselekmény is történt az elmúlt évben, vagy a Móricz Zsigmond körtér, ahol tizennégy. A VIII. kerület körúton kívüli része nem meglepő módon szintén a fertőzöttebb területekhez tartozik, a Kálvária téren, a Teleki László téren vagy Népszínház utcában is sok a bűncselekmény.

A Belvároson kívül hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy bűncselekmény a térképen. Itt kevesebbszer fordulnak elő egy-egy helyszínre koncentrálódó bűncselekmények, de azért itt is találtunk gócpontokat, néhol egész meglepő helyeken.

XV. kerület, Páskomliget út/Zsókavár utca
A város szélén, a 7-es busz pesti végállomásától pár utcára található lakótelep első ránézésre teljesen megújult. A közepén ugyan gigantikus, a szocialista időket idéző toronyház mered az ég felé, körülötte azonban egyre több a felújított, átfestett és újraszigetelt panelház, némelyiken most is dolgoznak. A házak között lévő parkot felújították, éppen most alakítják ki mellette az őrzött parkolót. Utóbbira valószínűleg szükség is lesz, a környéken ugyanis rengeteg bűncselekményt követnek el.

A Zsókavár utcában az elmúlt egy évben tizenegy erőszakos bűncselekmény történt, a környező utcákban még több. Maga az út a lakótelepet kettészelő Nyírpalota utcától vezet egészen a város széléig, ahol egy kisebb bozótos választja el a telepet a mezőtől. Kutyát sétáltató nyugdíjasokat éppúgy látni, mint kapubejáróban álló, rosszarcú alakokat, vagy munkásokat, akik a házfelújításokon dolgoznak.

A Nyírpalota utca másik oldalán húzódó Páskomliget úton még több, tizenkét erőszakos bűncselekmény történt, bár a környéken szétnézve ezt nem is gondolnánk. A panellakások mellett Audikat is látni a parkolóban, nyüzsög az utca, egy anyuka éppen akkor sétál be a gyerekével a közeli piarca, ahol egyébként már 220 forintért is lehet lángost kapni.

IV. kerület, Károlyi István utca/Bercsényi utca
Az újpesti metróvégállomás környéke kifejezetten rosszul néz ki a bűnügyi térkép szerint, holott itt található a gyönyörű városháza, és egy szépen felújított, szökőkutas park is. A Szent István térről induló Károlyi István utcában és a környékén azonban kilenc bűncselekmény történt, és pár utcával arrébb is lehet gócpontokat találni, főleg a Bercsényi utcában.


Aki tájjellegű borokat akar fogyasztani, az ide térjen be
A környék amúgy teljesen ellentmondásos képet mutat: utcasarkonként váltogatják egymást az új építésű emeletes házak és a lerobbant régi épületek, sőt még egy utca két oldala is teljesen ellentétesen néz ki. "Szünnap nincs" - hirdeti egy kocsma oldalán kifüggesztett felirat a Károlyi István utca lepukkant részén, de a további feliratokból az is kiderül, hogy aki tájjellegű borokat akar fogyasztani, az jó helyen jár. A hangulat délután is jó, a kiskocsmából kiabálás szűrődik ki, amelyet egy, az utcán sétáló nő egyszerűen csak azzal kommentál: alkoholisták.

IV. kerület, Óceánárok
Az Óceánárok út melletti lakótelepről nehéz elképzelni, hogy veszélyes, pedig az elmúlt egy évben kilenc bűncselekmény történt erre. Rendezetten nyírt sövények, gyönyörű köztéri kőkert, sehol egy gyanús alak. Igaz, az egyik kapualjban "Lopunk" feliratú graffiti virít. Ez a lakótelep is egy nagyobb zöldterület mellett fekszik, egy vízmosás tőszomszédságában. Susnyás viszont sehol, az egész vízmosást nemrég újíthatták fel: fákat ültettek, és lekövezték az utat. Kocogók és kutyát sétáltatók is használják.


III. kerület, Szindbád utca
Az óbudai Békásmegyeren közel sem követnek el annyi bűncselekményt, mint a pesti oldalon, Budán azonban a belvárost leszámítva így is ez a legfertőzöttebb városrész. Mi a Szindbád utcát néztük meg, az ide tartozó lakótelep egy HÉV-megálló mellett magasodik, és ez az egyetlen olyan tulajdonsága, amely valamelyest megkülönbözteti egy átlagos budapesti lakóteleptől.


A házak közötti sportpályán kosárra dobál egy kamasz, dohányzó férfi áll a Söröző-borozó nevű pincekocsma előtt. Néha elhúz egy kocsi, vagy elsétál egy gyalogos. Egyedül a sokemeletes ház tövében lévő kidobott ülőgarnitúra nem illik az összképbe, de a mellette fekvő matrac arról az árulkodik, hogy valakinek azért jól jöhet, hogy ott van. Itt hat erőszakos bűncselekményt követtek el az elmúlt évben.

XXII. kerület, Városház tér
Budafokon a legtöbb erőszakos bűncselekményt a városházától pár méterre követik el. A közvetlenül mellette futó utcákban nyolc is történt az elmúlt évben. Pedig kifejezetten szép helyről van szó: rendezett tér, kertes házak és egy hangulatos kis piac, ahol még a műanyag pohárban adott cappuccino is finom. Mégiscsak egy utcát kell arrébb gyalogolni, hogy egy szeméttel teledobált földutat találjunk közvetlenül egy nagy zajvédő fal mellett. A fal túloldalán vonatsín és hangos főút húzódik. Az emberek ezen a földúton keresztül sétálnak a piactól az autóparkolóig, nagy szatyrokat cipelve. A legtöbben ottjártunkkor is vásárlók voltak, kivéve három férfit, akik a földút mellett cigiztek és söröztek, hangosan röhögve.

XIX. kerület, Lehel utca
A Kőbánya-Kispest metróvégállomástól pár perces sétára fekszik a Lehel utca. Egy kispesti lakótelepet választ el egy kertes házas résztől. A környéken látszólag minden rendben van, a lakótelepi parkoló bejáratánál lévő figyelmeztető tábla arról árulkodik, hogy az ott lakók legnagyobb problémája az, hogy a közeli KÖKI Terminál vásárlói általában a telepen szoktak parkolni az autójukkal. De ha az ember kicsit jobban megnézi a telep szélén álló panelházat, észreveszi, hogy házilag összebarkácsolt térfigyelő kamerák vannak rajta.

Második ránézésre már azt is ki lehet szúrni, hogy minden kapualjban olyan feliratok olvashatóak, mint "Polgárőrség által védett" vagy "Kamerával őrzött" terület. Az utca túloldalán lévő kertes házak között is van olyan, amelyen az alapból magas betonkerítést még megtoldották egy mozgásérzékelős szögesdróttal is. A környéken az elmúlt évben hét erőszakos bűncselekmény történt, pár száz méterrel arrébb pedig még tizenkettő.

XVII. kerület, Pesti út
A délpesti régióban rengeteg bűncselekményt jelez a rendőrségi térkép, ezek többsége azonban elszórva található, utcáról utcára változik a számuk. A XVII. kerületi Pesti út egyik útszakaszán azonban több erőszakos bűncselekményt is elkövettek. Ötöt egy tízemeletes lakóház tövében, plusz még hármat a közvetlen szomszédságban.

A lakóházat amúgy semmi sem különbözteti meg a mellette lévőktől, és a környéken élők sem aggódnak a közbiztonság miatt. Egy lakó ismeretlenül is azonnal betessékelt minket a lakásába, egy bevásárlásból hazatérő idős nő pedig annyira el volt gondolkodva, hogy a liftben felejtette a retiküljét. Mondjuk azért igen hálás volt, hogy erre felhívtuk a figyelmét. A környék is rendezettnek tűnt, a lakóház mellett egy kínai áruházat és egy takaros kis templomot is találni.

XVIII. kerület, Béke tér
Számomra a pestszentlőrinci Béke tér jelenti az egyik legnagyobb talányt. Ez a takaros kis tér ugyanis a XVIII. kerület egyik legjobb környékén található, két iskola is van a közvetlen közelében, de posta, közért, és még egy remek fagyizó is található a téren. Itt a végállomása az ötvenes villamosnak, pár száz méterre áll a kerületi egészségház, a környékbeliek pedig gyakran rendelnek ételt a közeli pizzázóból.

Az elmúlt egy évben mégis történt öt erőszakos bűncselekmény a téren. A kerületben ennél csak a Havanna lakótelepen fordultak elő nagyobb számban bűncselekmények, ilyen közel egymáshoz."


Vigyázzatok magatokra!

Egy cikk margójára

A Dívány magazinban megjelent cikkre hívták fel a figyelmem, amitől leesett nálam az ékszíj.

Itt olvasható az eredeti cikk, de hogy ne kelljen annyit klikkelgetni a szöveget be is másolom:

„4+1 önvédelmi sport, mellyel biztonságban érezheti magát

Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy a sötétben, viszonylag kihalt helyeken kénytelen végiggyalogolni. Ilyenkor jól jön, ha az ember tud néhány fogást, amellyel lefegyverezheti az esetleges támadóját. Összeszedtük, melyek azok a sportok, ahol a legjobban elsajátíthatja az önvédelmi gyakorlatokat.

Tai Chi

A keleti harcművészetek közül talán a tai chi az, ami a legnagyobb népszerűségnek örvend. Jó oldala, hogy a lényege nem az erőszak, nem hiába hívják harcMŰVÉSZETnek. Sokan egyfajta jógához, meditációhoz hasonlítják, hiszen célja a test, a lélek és az elme harmóniájának megteremtése. Folytonos, hullámzó mozdulatok és könnyedség jellemzi, olyan mint egy tánc, és érdekessége, hogy nem támadásra tanít, hanem pusztán védekezésre. Különösen jó idősebbeknek is, hiszen a gyakorlatok nem megerőltetőek, mozdulatai lassúak.

„A tai chi-t én nem sorolnám konkrétan a sportokhoz, mivel bár átmozgat, és nem egyszer van izomlázam tőle, de inkább olyan, mint egy táncos meditáció. Már több órán vettem részt különböző helyeken, volt, ahol inkább a befelé fordulás volt a lényeg, akárcsak a jógánál, de volt, ahol ütések, intenzív körkörös mozgások tették ki az idő nagy részét. Nekem az utóbbi jobban bejött, hasznosabbnak találtam. Ami észrevettem magamon, mióta űzöm, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni, nem vagyok annyira szétszórt, és jobban is alszom.” /Péter/

Krav Maga

Ha a tai chi az egyik véglet az önvédelmi sportok terén, akkor a krav maga a másik. Itt szó sincs nyugodtságról, meditatív állapotról: itt az erős ütések, rúgások, könyöklések kapják a főszerepet, tehát az egyedüli cél, amit megtanít, az a túlélés. Magát az edzést az izraeli katonaságnál fejlesztették ki, de mára már túlnőtte magát ezen, és számos helyen oktatják. Aki szelíd sportra vágyik, az ne ezt válassza, ha viszont a lehető legbiztonságosabban szeretné érezni magát hazafele menet egy sötét sikátorban, akkor jó, ha van némi gyakorlata benne. Lényegében a közelharcot lehet az órák alatt elsajátítani, így igazán jól jön akár késes támadás esetén is, sőt megtanulható az is, hogyan kell küzdeni több támadó ellen is.

„A krav magáról kb. egy éve hallottam először, amikor egy sorozatban egy csaj így nyomta le a pasiját. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy ez pontosan micsoda, utánanéztem. Én egy eléggé visszafogott természet vagyok, ráadásul lány, ezért gondoltam, megjönne az önbizalmam, ha egy kicsit durvább sportot választanék. (Tehát nem az önvédelem miatt kezdtem el). Az órák nagyon tetszenek, úgy érzem, ki tudom így adni a bennem felgyülemlett feszültséget, miközben jól át is mozgatom magam. Úgy érzem, magabiztosabb is lettem általa, ráadásul nem kell félnem, ha sötétben esetleg egyedül kell hazamennem, mert mindenre megtanít, amit egy támadás esetén használni tudok.” /Emese/

Defendo

A defendo a krav magához hasonlóan egy közelharci sport, amit a rendőrségnél fejlesztettek ki. Több fajtája van, viszont abban mindegyik megegyezik, hogy könnyen elsajátíthatóak, és az illetőt a fizikai védekezésen kívül felkészíti a stabil mentális állapot megtartására is a támadás esetén. Magyarországon 2008-ban kezdték el oktatni.

Ninjutsu

Amennyiben olyan önvédelmi sportot keres, ami a küzdés, verekedés elsajátításán kívül az elmére is hatással van, akkor a ninjutsu ideális választás lehet. Ez a ninja és szamuráj hagyományokra építkező sport a tai chi-től annyiban különbözik, hogy ez esetben akár tárgyakat is lehet használni a közelharc esetén, ráadásul minden mozdulat, gyakorlat személyre szabott.  A ninjutsu nem csupán harcművészet, ennél lényegesen sokoldalúbb, ugyanis segítségével megtanulhatóak a rejtőzködés és a lopakodás alapjai is, valamint az is, hogy lehet a legjobban összezavarni a támadót. A cél nem a küzdés, hanem inkább a harc elkerülése, kivédése, na és persze önmagunk és félelmeink legyőzése.

„Még csak párszor vettem részt ninjutsu edzésen, de nagyon megfogott. A mozdulatok nagyon gyorsak benne, ezt még meg kell szoknom. Van minden: ütések, rúgások, földön bukfencezések, kúszások, stb. A filmekben persze olyanokat lehet látni, hogy a ninják összevissza repkednek, szaltóznak, ez azért itt nincs, de nem is baj, elég a többit megtanulni. Még nem érzem úgy, hogy ha valaki megtámadna, akkor simán legyűrném, de a többiek mondják is, hogy azért kell idő ahhoz, hogy magabiztosan alkalmazni tudd a fogásokat a való életben. Viszont nekem nem ez a célom, csak az, hogy mozogjak - ha pedig még meg is tudom általa védeni magam, akkor az egy plusz.”/Tamás/

Aikido

Az aikoido tradícionális japán harcművészetre épülő sport. Ahogy a többi keleti mozgásformánál, itt is nagy hangsúlyt fektetnek a mentális edzésre is, aminek következtében nyugodtabbá, harmonikusabbá válhatunk. Persze ha már önvédelemről beszélünk, meg kell említeni, hogy aikido-val lényegesen fejlődik az ember helyzetfelismerési képessége, így csökken a reakcióideje is. Az edzések során az illető megtanulhatja, hogyan védje ki a leggyorsabban és a leghatásosabban a támadásokat, akár puszta kézzel – vagy lábbal, testtel, stb.-, vagy pedig valamilyen eszközzel. Fontos azonban tudni, hogy ennek a harcművészetnek sem a másik megtámadása a lényege, hanem főleg a védekezés (bár természetesen vannak olyan szituációk, amikor ez nem elég, így támadó gyakorlatokat is el kell sajátítani benne). A cél tehát inkább a támadó erejének semlegesítése, valamint hogy a másikban ne az ellenfelet, hanem a partnert lássuk, mert így lehet a legjobban védekezni, lefegyverezni.

„Engem az aikido azért fogott meg, mert itt egyáltalán nem a verekedésen van a hangsúly. Régebben eljártam meditálni, és bármilyen fura, inkább ahhoz tudnám hasonlítani, ugyanis az edzések egyik alappillére a maximális koncentrálás, és a világ kizárása. Persze ez egy harcművészet, tehát „verekedünk” is, de ezt is inkább egyfajta táncnak érzem.” /Balázs/”

Az a kisebbik baj, hogy a szerző a (küzdő)sport és (harc)művészet fogalmát keveri, hagyjuk figyelmen kívül ezt a szemantikai hibát. A rend kedvéért megemlíteném, hogy a blogon korábban már foglalkoztunk azzal, hogy mia különbség a küzdősport,harcművészet és az önvédelem között, de röviden összefoglalva:

küzdősport: adott szabályrendszerben (!) és mesterséges körülmények között lezajló küzdelemre készít fel, melynek technikai elemeinek nagy része hasznosítható az utcán, de elméleti és gyakorlati önvédelmi képzése nincs vagy elenyésző; szellemi és lelki hátteret (meditáció, filozófia stb.) gyakorlatilag nem ad

harcművészet: egy adott stílus teljes technikai repertoárjának művészi szinten való elsajátítása, amihez társul egy szellemi-lelki háttér is. Technikai elemeinek nagy része hasznosítható az utcán, de elméleti és gyakorlati önvédelmi képzése nincs vagy elenyésző. Előfordul, hogy vannak küzdelmek és versenyek is.

önvédelmi irányzat: olyan technikai rendszer, amely megfelelő gyakorlati technikákat, valamint önvédelmi stratégiát és taktikai elemeket tartalmaz, ami arra készít fel, hogy a gyakorlója nagyobb eséllyel tudja magát megvédeni. Technikai repertoárja az utcai szituációkban hatékonyak, a tanításai főleg a megelőzésre és gyors, minél veszélytelenebb helyzetmegoldásra törekszenek.

Na de térjünk vissza a cikkhez:

A szerző elsőként az tai chit ajánlja, mint „önvédelmi sport”, az nem zavarja, hogy az általa megkérdezett ember is „táncos meditáció”-ként definiálja, illetve jobban alszik tőle. Ez nagyon szuper, de ennek milyen gyakorlati haszna van, ha valakit megtámadnak az utcán…?

Második és harmadik ajánlat a krav maga valamint a defendo, ez teljesen oké (leszámítva, hogy nem sport, de ezt hagyjuk).

Negyedik a ninjutsu. Ennek az önvédelmi megítélése már nem annyira egyértelmű. Vannak olyan ninjutsu klubok, ahol lehet tanulni önvédelmi képzést, tehát ahol a technikai tanításon kívül figyelmet fordítanak az elméleti részre (taktika, stratégia, megelőzés stb.), de akkor ezt nem ártana valahogy jelezni a cikkben. A ninjutsu teljes rendszere olyan elemeket is tartalmaz, ami a szigorúan vett önvédelmi helyzetekben nem sok haszna van.

Az utolsó az aikido. Sokan azt mondják, hogy van valós önvédelmi értéke, én azonban azon a véleményen vagyok, hogy az aikidoból sok hasznos dolgot lehet tanulni (mint pl.: esni, ízületek működése-manipulálása, másik lendületének kihasználása stb.), de alapvetően nem egy önvédelmi stílus. Nézzünk meg egy aikido bemutatót, a támadások mennyire nem életszerűek; ahogy gyakorolsz az edzésen, úgy fogsz küzdeni az utcán.

Összefoglalva tehát, értékeljük a jó szándékot, de ha arra szánjuk magunkat, hogy önvédelem céljából elkezdjünk egy stílust tanulni és gyakorolni, relevánsabb oldalakat keressünk fel, jól nézzünk utána és ne higgyünk az első bulvár/női magazin stb. cikknek.

Vigyázzatok magatokra!

Off: hamarosan és egy kis olvasnivaló

A közelmúltban történtek olyan esetek amiről szeretném majd megírni a véleménye és elemzem is őket, viszont egyéb más teendőim miatt még nincs időm ezeket megírni. De egy kis türelem és hamarosan érdemben is frissül a blog :)


Addig is, olvassatok egy kis érdekességet az európai harcművészetekről. Bár én gyakorlom, csak pártolom, és önvédelmi értéke sincsen (vagy igen csekély; ez megközelítés kérdése), mégis ajánlom elolvasásra, mert ez egy izgalmas és érdekes rendszer! Nem kell ahhoz keleten, több ezer kilométerre keresgetni, hogy egy izgalmas, kidolgozott és jó harcművészetet találjunk :)

https://docs.google.com/file/d/0ByIm4ZOFbGVAdkFtR1VSdW5XcFE/edit?pli=1

Az ismertető a Kard az élet blogról származik, ha érdekel a téma, érdemes átböngészni.

Hamarosan jelentkezem!


Vigyázzatok magatokra!

Egy tanú története

Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy miért olyan nehéz egy bűncselekménnyel kapcsolatosan tanút találni. Az egy dolog, hogy sok esetben a tanukat megfélemlítik (ld. 2013 januárjában történt szigethalmi késelést), de sok esetben a hatósággal sem könnyű az együttműködés. Nem egy friss cikk, de még mindig elgondolkodtató. Sajnos, nem ez az első eset, ahol hasonló történetről számolnak be.

„Így aláznak meg egy tanút

Joób Sándor

2013. április 12., péntek 16:46 |

Bűncselekmény szemtanúja volt, és vacillál, hogy tanúskodjon-e? Szeretné tudni, hogy a hatóságok tekintetbe veszik-e a kéréseit, szempontjait? Fél a gyanúsítottaktól és a rokonaiktól? Olvasónk megtette, amit morálisan helyesnek gondolt – többé nem fogja.


Zsuzsa tavaly ősszel a belvárosban sétált, amikor feltűnt neki, hogy két, 14 év körüli fiú sírva áll három idősebb kamasz előtt. Zsuzsa látta, hogy nem éppen barátságos a hangulat. A két jól öltözött, 14 év körüli srác reszket a félelemtől, a három másik fiú pedig fenyegeti őket.

Zsuzsa korábban éveken át foglalkozott halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel. A három támadó közül fel is ismerte egyiket, akivel évekkel korábban szinte naponta találkozott egy intézményben. A szituáció nyilvánvaló volt, a járókelők közül mégse avatkozott közbe senki. Zsuzsa elindult feléjük, hogy megpróbáljon segíteni a két sarokba szorított kamaszon, de a háromfős gang addigra elfutott és otthagyta a két reszkető fiút.

Öt pohár csapvíz 

„Ezek meg fognak ölni! Ezek meg fognak ölni!” – a zokogó és láthatóan sokkhatás alatt álló fiúk csak ezt tudták ismételgetni Zsuzsának. Megpróbálta megnyugtatni őket, és elkísérte őket egy darabon Kiderült, hogy nem történt nagyobb baj: csak a fiúk telefonját vették el, de megfenyegették őket, hogy ha ezt bárkinek elmondják, akkor megölik őket. Zsuzsa felajánlotta a két kiskamasznak, hogy ha kell, tanúskodik a rendőrségen, hiszen fel is ismerte az egyik támadót. Megadta ezért a telefonszámát a fiúknak.

Elváltak egymástól. Körülbelül egy óra múlva csörgött Zsuzsa telefonja. Az egyik megtámadott fiú apja hívta, és arra kérte, hogy menjen vissza a helyszíneléshez. „Az elkövetkező 40 percben körülbelül tíz különböző rendőrnek mondtam el mit történt és honnan ismerem a támadót. Hosszú időbe telt, mire egyáltalán azt tudták tisztázni egymás között, hogy melyik kerülethez tartozik az ügy" – meséli. Délután öt óra volt. Zsuzsát ekkor beültették egy rendőrautóba és a kapitányságra vitték. „Az elkövetkező öt óra az általam látott öt másodperces esemény rekonstruálásával zajlott. Kínomban, és mert nem volt jobb dolgom, az üres időkben helyesírásilag ellenőriztem és javítottam az írásos vallomásomat, illetve egy koszos kanapén ücsörögtem” – mondja. Az ügyön 10-15 rendőr dolgozott, és mivel Zsuzsa az egyik támadó nevét is megadta, fél óra alatt elő is állították a srácot. 

Amikor a rendőrségen este 10 óra körül Zsuzsa félig tréfásan rákérdezett, hogy mikor kap egy pizzát és esetleg egy köszönömöt, azt a választ kapta a rendőröktől, hogy csak maradjon nyugodtan, hiszen állampolgári kötelessége a tanúskodás. Nem volt mit tenni, Zsuzsa kiment, és megitta az ötödik pohár csapvizet aznap este. Végül este 11-re ért haza.

Farkastörvények
Pár hét elteltével újra behívták a rendőrségre, hogy képekről azonosítsa a támadókat. Zsuzsa itt sem tudott mást mondani, mint amit korábban: csak azt a fiút ismerte fel, akit már korábbról is ismert. A 16 éves fiúról kiderült, hogy nyolc rendbeli bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, volt, amikor nem csak fenyegetőzött. Azt is megtudta, hogy ettől függetlenül szabadlábon van. 

Zsuzsa már el is felejtette az egészet, amikor hónapokkal később idézést kapott a bíróságra. „Engem ugyan tanúnak idéztek, de ez a levél is fenyegetésekkel volt tele. Ha nem megyek el, akkor ezertől 500 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatnak, és ha kell, rendőri elővezetést is elrendelhetnek” – fogalmaz. Felhívta egy jogász ismerősét, aki azzal nyugtatta: nem kell tartania semmitől, bemegy a bíróságra, elmondja mit látott, majd szembe kell fordulni a vádlottal, akit felismert és rá kell mutatnia. 

Zsuzsa éppen ezt szerette volna elkerülni. Segítő foglalkozásúként ugyanis ismeri jól azt a kört, ahonnan az a fiú is kikerült, aki a 14 éves kamaszokat rabolta ki a nyílt utcán. Mint mondja, tudta jól, hogy a fiatalok olyan környezetből jönnek, ahol farkastörvények uralkodnak, ahol a kíméletet és a bűntudatot nem ismerik, és a bosszú természetes reakció.

Azt hitte, megússza egy rendőrségi vallomással? 
Megpróbálta ezért felhívni a bírónőt, hogy megkérje: saját érdekében ne kelljen a bíróságon találkoznia a vádlottal. A titkárnő azonban nem akarta kapcsolni a bírót, mondván nincs fogadóórája (Zsuzsa utólag tudta meg, hogy a bíróknak egyáltalán nincs is fogadóórája). „Megkérdeztem a titkárnőt, hogy vajon könyörgést vár-e tőlem? Ő kioktatott, hogy mégis mi bajom van, nem lehetek olyan tájékozatlan, hogy azt hittem, ezt egy rendőrségi vallomással megúszom.” 
Zsuzsa nem adta fel. Két óra múlva újra telefonált, akkor végre tudott beszélni a bíróval. Elmondta az aggályait, hogy miért nem akar szemtől szembe találkozni a vádlottal. „A bíró kicsit meglepődött a kérdésemen, majd megengedte, hogy amíg én vallomást teszek, addig őket kiküldik a tárgyalóteremből” – mondja. 
Zsuzsát azonban ez sem nyugtatta meg, mert belegondolt, hogy ettől függetlenül még akár az ajtóban vagy a folyosón is összefuthatnak. Beszélt más segítő foglalkozásúakkal, és ők is azt javasolták, minden módon kerülje el, hogy felismerjék a vádlottak padján ülők. 


Paróka akciósan
Zsuzsa ezért vett egy parókát akciósan, 1990 forintért. A tárgyalás napján felvette, a kilógó tincseket szempillaspirállal feketére festette és egy baseball sapkát húzott a fejébe. Felvette a 25 éve nem viselt ruháit és elindult a bíróságra. „Az utcán több embert megkérdeztem, látszik-e, hogy paróka van rajtam. Többen azt felelték, nem látszik, de az ép elmeállapotomat láthatóan megkérdőjelezték”. 

A bíróságon vette észre, hogy egy olyan nadrágot vett fel, amiben korábban kirándulni járt és bizony alul csupa sár a szára. „Kicsit elszégyelltem magam, de ezen túllendültem, hisz mégiscsak jó ügyet szolgálok” – mondta magának.

Felment a kijelölt emeletre, amikor meglátott a tárgyalóterem mellett egy talárba bújt nőt, akiről azt hitte, ő a bírónő. Odament hozzá, hogy kérdezzen valamit, de kiderült, hogy ő az ügyész. „A velem egykorú nő undorral vegyes cinizmussal jegyezte meg, hogy elég szokatlan a külsőm”. Azután történt meg az, amit Zsuzsa épp el szeretett volna kerülni. A tárgyalóterem elé megérkeztek a vádlottak, akiket futószáron vezettek a rendőrök. Zsuzsa még jobban a parókájára húzta a baseballsapkát, és csak a földet merte nézni, nehogy összetalálkozzon bárkivel a tekintete. „Ez volt tehát az én tanúvédelmem: üljek a tárgyalóterem előtt együtt a vádlottakkal.” 


A tanúk félnek
A vádlottakat rokonok és ismerősök is elkísérték tárgyalásra. Egyikük odament Zsuzsához és megkérdezte, merre van a vécé. Zsuzsa nem mert fölnézni, csak a kezével mutatta az irányt. A földet bámuló Zsuzsa nem sokkal később azt hallotta, hogy a vádlottak ismerősei közül valaki telefonál és épp azt meséli valakinek, hogy a tanúkat külön hallgatják meg, mert a tanúk félnek. „Ezt tényszerűen mondta valakinek, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne.” 

Zsuzsa több mint egy órát várt, amikor az ügyésznő izgatottan odalépett hozzá és megköszönte neki, hogy nem ment haza. Ezután hívták be a tárgyalóterembe. Az ajtó fölötti hangszóróba legalább a nevét nem mondták be, mert korábban adatai zárt kezelését kérte. A tárgyalóterembe így is a kint várakozó vádlottak előtt vonult be. A teremben az ügyésznő ismét megjegyezte, hogy a tanúnak milyen szokatlan a külseje. Zsuzsa elmondta, nem érzi magát biztonságban, azért öltött ilyen furcsa maskarát. A vádat képviselő ügyésznő erre ismét cinikus hangon azt kérdezte tőle: „miért, talán megfenyegették magát, amíg kint várakozott?” 

Megtanulsz hallgatni
Zsuzsánál ekkor szakadt el a cérna. Teljesen magára hagyatottnak és megalázottnak érezte magát és egyáltalán nem értette, miért neki kell szégyenkeznie az igazság házában, a vád képviselője miért beszél vele ilyen hangon, a bíró pedig miért hagyja ezt. 

Zsuzsa a bíróság előtt elmondta, mit látott, de keserűségében végül csak megjegyezte: „bánom már hogy egyáltalán részt veszek ebben”. „Az ügyésznő erre emelt hangon azt kérdezte tőlem, hogy most komolyan az a bajom, hogy itt kell lennem” – mondja. Zsuzsa eddigre annyira összezavarodott, hogy semmi kedve nem volt a hatóság segítségére lenni. Kérdeztek még tőle olyanokat, hogy honnan ismeri a vádlottat, akit felismert, milyennek ismerte meg, de ezekre inkább már csak nem tudommal válaszolt, majd amint lehetett, hazament.

Zsuzsa így foglalta össze tanúskodásának tanulságait: „Becsületes vagy, de egy csomó időd és energiád megy el rá. Ezért senki nem hálás, sőt ne pofázz. Megaláznak, porba taposnak az igazság házában. Megtanulsz hallgatni. Ez szégyen, de nem rám nézve.””

http://index.hu/belfold/2013/04/12/igy_alaznak_meg_egy_tanut/

Ha valakinek van hasonló esete vagy éppen pont az ellenkezőjét tapasztalta, várom komment formájában észrevételét vagy levelét, a megszokott e-mail címen: hovane@citromail.hu

Vigyázzatok magatokra!

Ajánló: új fórum

Nem régen elindult egy új fórum, ahol különböző, nem csak önvédelmi témákban tudtok olvasni, véleményt nyilvánítani, tanácsot kérni stb.: http://magyarprepperforum.org/

Pár topic cím ízelítőként:
Felkészülés katasztrófákra

Túlélés a természetben
Túlélés a városokban
Csináld magad
Kések, bozótvágók és egyéb pengék
Nem halálos önvédelmi eszközök
Önvédelem pusztakézzel

Tessék olvasgatni, véleményt cserélni, tájékozódni, segíteni egymásnak :)

Ajánlott bejegyzés

A fighter.blog.hu oldalán megjelent egy szép kis összefoglaló az alapvető önvédelmi tanácsokról. A szerző szépen összegyűjtötte a sok hasznos tippet és útmutatást, amit különálló posztokban ezen a blogon is olvashattok (adott esetben kifejtve, megmagyarázva).


Az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok:
http://fighter.blog.hu/2013/01/15/onvedelmi_tippek_laikusoknak

Önvédelmi tippek laikusoknak
2013.01.15. 12:07

Ő az egyike azon kevés embernek, akit a saját barátaimnak/barátnőimnek is gondolkodás nélkül merek ajánlani, ha használható önvédelmi képzés után érdeklődnek. Magyarországra szabott, realisztikus önvédelmi tippek Pintér Márton expert 2 fokozatú mester krav-maga-oktató tollából, melyet az ő engedélyével, változatlan szöveggel közlünk:
Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm az önvédelmi szituációkban hasznos tippeket, rögtön tudtam, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, külföldön, kocsiban, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?).

A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nyilván nem gondoltam mindenre, így ezúton is bátorítok minden olvasót, hogy az általa hasznosnak tartott és innen hiányzó tippeket, trükköket kommentben ossza meg velünk.
A követhetőség kedvéért az írást témakörökre bontottam.

Utcán való közlekedés, találkozó:
- Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán.
- Ne viselkedjünk, öltözzünk kihívóan, főleg ismeretlen környezetben.
- Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik.
- Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.
- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.
- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget.
- Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.
- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk.
- A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon.
- Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben).
- Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, vagy zenehallgatásba, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól.
- Önvédelmi fegyvert akkor hordjunk magunkkal, ha tudjuk is használni. A gázspray csak előkészítve (minimum a zsebben) és közelről használva lehet hatásos, de zárt térben mi is kapunk belőle.
- Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet.
- Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben.
- Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó.
- Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna.
- Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást.
- Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani.
- Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni.
- Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben.
- Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk.


Autóval:
- Jól megvilágított helyen, vagy őrzött parkolóban parkoljunk.
- Parkoláskor lehetőleg hagyjunk egy kis helyet a saját és az előttünk álló jármű között.
- Nézzünk be a kocsiba, mielőtt beleülünk.
- Ha beültünk, zárjuk magunkra az ajtókat.
- Ha lakatlan, vagy veszélyesnek tűnő helyen kell végigmennünk,, vagy bármely okból jelentősen le kell lassítanunk, húzzuk fel az ablakokat.
- Ha konfliktusba kerülünk egy másik jármű vezetőjével, igyekezzünk megjegyezni a rendszámot (de emiatt ne szálljunk ki a járműből).
- Ha követnek bennünket, hajtsunk a legközelebbi rendőrségig, vagy egyéb publikus helyre, ahol segítséget tudunk kérni.
- Ha elakadtunk, ismerőstől, vagy segélyszolgálattól kérjünk segítséget és ne idegenektől.Amíg nem érkezik meg a segítség, maradjunk a járműben (kivéve, természetesen, ha ez balesetveszélyes).
- Ne vegyünk fel stoppos(oka)t (főleg egyedül).


Tömegközlekedési eszközön:
- Tájékozódjunk előre a menetrendről, hogy minél kevesebbet kelljen várnunk a pályaudvaron, megállóban.
- Ha mégis várnunk kell, ezt olyan helyen tegyük, ahol van személyzet, büfé, stb.
- A buszon (főleg ha üres) minél közelebb üljünk a vezetőhöz, kijárathoz, vészcsengőhöz, vagy más emberekhez.
- Nézzük (de ne bámuljuk) meg, ki mellé szállunk fel, illetve ki száll fel mellénk.
- Ha van rá mód, ne az ablak, hanem a folyosó melletti ülést válasszuk, így nem tudnak minket beszorítani.
- Ha csomaggal, poggyásszal utazunk, az legyen elérhető közelségben.


Ha már belénk kötöttek:
- Ha belénk kötöttek, igyekezzünk higgadtak maradni és magabiztosan viselkedni. Határozott hangon, hangosan (de nem kiabálva) közöljük a támadóval, hogy nem akarunk balhét és hagyjon minket békén.- Más esetekben (például részeg támadó, szórakozóhely) működhet a kidumálós módszer is (nem akarunk bajt, látjuk, hogy ő az erősebb, nehéz napunk volt, szórakozni jöttünk, nem verekedni, amúgy is neki van igaza, blablabla). Az esetek jó részében egyébként a balhék kidumálhatók, persze ehhez meg kell hunyászkodni, úgyhogy remek gyakorlat az egónk gyengítésére is.:)
- Ha azt érezzük, hogy az együttműködés lenne a helyes megoldás, akkor valószínűleg így is van, ezért működjünk együtt. Nem kell hősködni és nem kell vele foglalkozni, hogy ki mit gondol majd, hogy odaadtuk a kocsikulcsot. Kocsit vehetünk még, de életet nem. A fizikai kontaktus az együttműködéssel sokszor elkerülhető, de az együttműködés lehet taktika is, amelyből bármikor átválthatunk támadásba, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Ha azonban ellenszegülünk, onnan már nincs visszaút.
- Az együttműködés vagy ellenállás kérdés megítélésekor ne csak magunkat vegyük figyelembe. Lehet, hogy mi ugyan képesek lennénk ellenállni és főleg elmenekülni, de aki(k) velünk van(nak), az(ok) nem.
- Ha a pénztárcánkat, mobilunkat stb. követelik, és úgy döntünk, hogy átadjuk, lehetőleg ne a támadó kezébe adjuk. Dobjuk el és rohanjunk az ellenkező irányba. Jó eséllyel a támadót az értékeink jobban érdeklik, mint az, hogy utolérjen bennünket.
- Ha ismeretlen helyre vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják..
- Ne szégyelljünk kiabálni és segítségért kiáltozni! Ha nem is segít rajtunk senki, akkor is fehívjuk magunkra és a szituációra a többi ember figyelmét és ez a támadó szempontjából mindenképpen hátrány. A környezetünkben lévő emberek segítségére vagy számíthatunk, vagy nem, de ettől függetlenül a szituációba még bevonhatjuk őket. (Például körbetekintünk és hangosan azt mondjuk: “Önök is látják, hogy ez az ember belém kötött? Azonnal hívja valaki a rendőrséget! Segítsenek! Ez az ember bántani akar engem!” Vagy ha olyan a helyzet, a támadónak mondjuk hangosan: “Nézd, tíz tanúm van rá, hogy belém kötöttél, az egész busz minket néz! Ezek az emberek mind ellened fognak tanúskodni a bíróságon! Tényleg ezt akarod!?”) Fontos megértenünk, hogy a helyzet szempontjából lényegtelen, hogy segítenek-e nekünk, tanúskodnak-e mellettünk, vagy egyáltalán valóban minket néznek-e avagy sem. Magatartásunk, szavaink arra irányulnak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és gyengítsék a támadó szándékát. Az már csak “melléktermék”, ha valaki segít, vagy ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és mellettünk tanúskodnak.
- Ha a helyzet elkerülése, vagy az együttműködés nem lehetséges, vagy nem járt eredménnyel, emeljük a kezünket magunk elé tenyerünket kifelé fordítva, hasonlóan ahhoz, amikor fekvőtámaszt csinálunk. (Ne szorítsuk ökölbe a kezünket, ez a verekedésre való felkészülést jelenti!) A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, így a támadó viselkedésünket nem fogja támadásként értékelni, ugyanakkor mind védekezni, mind ellentámadni, mind pedig a támadót távol tartani könnyebb lesz, ha a kezünk eleve fenn van.
- Ha azt látjuk, hogy a fizikai kontaktus nem kerülhető el (a támadó közelít), a támadó szeme helyett a mellkasát nézzük. Ha a támadó szemébe nézünk, akkor ez egyfelől elvonja a figyelmünket, másfelől pszichésen is bénítólag hathat (Gondoljunk egy félelmetes tekintetű, vagy begőzölt, esetleg drog hatása alatt álló emberre). Egy ilyen szituációban nem a támadó arca, hanem a keze és a lába a lényeges, hiszen ezzel tud kart okozni. Ha tekintetünket a mellkason tartjuk, a periférikus látótér segítségével egyaránt látni fogjuk támadónk kezét és lábát.
- Ha a támadó kezét nem látjuk (zsebben vagy más módon rejtve tartja), induljunk ki abból, hogy valamilyen eszköz, fegyver van nála. Ebben az esetben különösen fontos a távolság tartása.
- Ha küzdenünk kell, használjunk mindent, ami a kezünk ügyében van. Jó fegyver, vagy védekezésre alkalmas eszköz lehet egy esernyő, toll, szék, egy ruhadarab, a már említett kulcs, illetve összetekert újság, magazin, illetve bármi, amit dobni, vagy önteni lehet, leginkább a támadó arcába (aprópénz, egy pohár forró ital., stb.)
- Támadjunk olyan fájdalmas pontokat, amelyeket nem lehet feledzeni és amelyeket könnyű eltalálni (torok, szem, lágyék, térd).

A legfontosabb tanácsok:
- Megelőzni mindig könnyebb, mint megoldani.
- Ne gondoljunk magunkra potenciális áldozatként, de az is hibás hozzáállás, hogy “velem ez úgysem történhet meg.”
- Nem csak az lehet nyertes egy utcai szituációban, aki képzett küzdősportokban, de ennek az ellenkezője is igaz, a képzettség önmagában még nem garancia semmire.
- Hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, vagy sem, legtöbbször nem fizikai képességek, hanem a pszichés állapot és elhatározás függvénye. Érdekes tény például, hogy azok a hölgyek, akik – állításuk szerint – magukat nem tudnák megvédeni, a gyermeküket ért támadás esetén, erejüket megsokszorozva olyan dolgokra képesek, amelyről nem is álmodtak.
És végül:
- Ne higgyük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására.

Pintér Márton

Vigyázzatok magatokra!

Az eskrima egyéb előnyei

A mai rendhagyó bejegyzésben az eskrima nem önvédelmi vonatkozású előnyeiről fogok írni. Röviden felvázolom, hogy a hatékony technikák elsajátítása mellett, még milyen hasznos képességeket lehet kihozni ebből a stílusból. 

Az eskirma technikák bonyolultsága és összetettsége segíti a koordinációs készség fejlődését, a két testfél és a két agyfélteke közötti harmónia kialakulását. Ez számomra jól megfigyelhető volt a kezdőkön; amikor elég darabosan mozogtak, de az idő múlásával egyre jobban lágyult, finomodott a mozgásuk. Biztos vagyok, hogy a hétköznapi életben ők is tapasztalták ilyen irányú fejlődésüket. 

A jobb és a bal agyfélteke közötti harmónia és kapcsolódásának erősítése fejleszti a tanulási készséget, ami nem sok stílusban található meg. Itt nyilván nem arra kell gondolni, hogy hirtelen zseni lesz az emberből; viszont könnyebben fog tanulni, hamarabb meglátja az összefüggéseket. Ha korábban hajlamos volt az egysíkú gondolkodásra, akkor később azt tapasztalhatja, hogy más aspektusból is kényelmesen tudja elemezni az adott feladatot; lényében segíti a kombinációs készséget.  

Kevésbé elvont témára terelve a szót, az eskrima tanulása segíti a ritmusérzék javulását. A gyakorlatok végzése közben az ember ösztönösen ráérez egy bizonyos ritmusra. 

Az ESSC Klubban mindkét oldalra ugyanúgy gyakorolunk (jobb és bal oldalra gyakoroljuk ugyanazt a gyakorlatot), ezzel is fejlesztve a bal oldal, a bal kéz ügyességét. Ennek előnye a hétköznapokban is visszaköszön. Én a mai napig meglepődve veszem észre, ha valamit lazán, természetesen csinálok bal kézzel, amit korábban nem vettem észre.

Nem csak az ember finom motorikus mozgás javul eskrimázás közben, de fejlődik és gazdagodik a mozgáskultúrája. Később jóval könnyebben fog majd lágy mozdulatú rendszereket tanulni (például táncot is). 

Ennek a stílusnak a gyakorlásával gyorsabbá és ügyesebbé válik az ember, ugyanis javítja a reflexeket és a gyorsabb reagálást. 

Bár nem ástam bele nagyon magam a témába, annyit meg tudtam, hogy az edukinesztetikai aspektusban (a test és egészség, valamint a különböző mentális képességek  fejlesztése az izmok és a két agyfélteke tornáztatásával) is értékelhetőek az eskrima gyakorlatok, például az úgynevezett "keresztbe kapcsolás", ami a kineziológia (természetgyógyászati műfaj) egyik alap mozdulata megfelel az eskrimás "ocho-ocho"-nak (kvázi, ez egy dupla keresztvágás). 

Aki nem hiszi, járjon utána! :) Minden kedves érdeklődőt várunk az ESSC Klubban!

Bartitsu

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Az év első bejegyzése egy olvasmányos cikk, kedves ismerősöm, Sándor Zsolt tollából.
Az alábbiakban a viktoriánus korban kifejlesztett önvédelmi rendszerről, a bartitsuról olvashattok.
Az eredeti írást (illusztrációkkal, és hivatkozásokkal) az Ars Ensis újságjában találhatjátok, melyet közvetlenül itt elérhettek.

Bartitsu
önvédelem a viktoriánus korban
Írta: Sándor Zsolt

A viktoriánus kort Viktória angol királynőről nevezték el, aki 1837 és 1901 között uralkodott. Ez idő alatt Anglia és Wales népessége 25 millióról 32 millióra növekedett, köszönhetően az élelmezési, általános közegészségügyi, és oktatási reformoknak. A munkásmozgalmak kitartó küzdelmükkel a legtöbb iparágban elérték a 8 órás munkanapot, továbbá megszületett a nyugdíj rendszer, a nemzeti méretű beteg biztosítás, illetve az elemi szintű oktatás is ingyenessé vált. Anglia virágzott, az angol gyarmatok öt világrészen hirdették a birodalom erejét, és egyedülálló szervező készségét. A viktoriánus kor hőse az úgynevezett self-made man, aki nagyon nagy szegénységből (akár az árvaházból) emelkedik a gazdagok közé.

A kor Angliájában az önvédelmet az angol boksz, a különböző népi birkózások (Cumberland-Westmoreland, Cornish/Devonshire, Breton, Lancashire, Scottish Backhold), a kardvívás, a botvívás (singlestick és quarterstaff) jelentette. Nagy népszerűségre tett szert a különböző testedző gyakorlatok végzése (physical culture), mely magában foglalta a saját testsúllyal végrehajtott gimnasztikai gyakorlatokat, és különböző eszközzel végrehajtott gyakorlatokat (súlyzó, korabeli erőfejlesztő gépek, Indian Club) is.

A legtöbb európai küzdelmi módszer alkalmas volt önvédelemre is, azonban Angliában ezeket a sportokat elsősorban a mozgás öröméért, és a vetélkedés izgalmáért művelték. A városok méretével azonban a bűnesetek száma is megnövekedett, esetenként olyan mértékben, hogy a városok bizonyos részeiben még a rendőrök sem mertek járőrözni.
Ezen támadások miatt szükségessé vált egy olyan önvédelmi rendszer kidolgozása, mely segítségével az ember akár több, esetenként fegyveres támadó ellen is megvédheti magát.
Ahhoz azonban, hogy megértsük ezen önvédelmi rendszer lényegét, vizsgáljuk meg, kikkel álltak szemben a kor békés polgárai.

A huligánok, apacsok
A kor bandákba tömörült tagjait különböző módokon hívták akkoriban: huligánoknak (“hooligans”), vagy apacsoknak (“apaches”).

“Az apacs név egyet jelent a csalóval, bűnözővel, a tolvajjal, olyan (gaz)emberrel, aki a társadalom peremén élve hajlandó átlépni a szabályokat, és elvégezni a ‘piszkos munkát’.” - írta egy újságíró az 1900-as évek elején.

Ezek a bűnözők 10-20 fős, jól szervezett csoportokban éltek, a bandák kapcsolatban álltak egymással, emiatt a rendőrség szinte tehetetlen volt velük szemben.
Az apacsokat az utca nevelte, éppen ezért rengeteg különböző trükköt, fegyvert és taktikát alkalmaztak a rablások és verekedések során.

Közelharcban előszeretettel használtak fegyvereket. Elsődleges fegyvereik közé tartoztak a különböző szúró és vágófegyverek, ezen belül az eustache (18. században élt francia késműves, Eustache Dubois által kitalált késforma) és navaja (elsősorban spanyol nyelvterületen használt, íves pengéjű kés) stílusú kések, tőrök, a borotva, illetve boxerrel egybeépített késeket, amely később lövészárok-kés néven vonult be a köztudatban, mert előszeretettel használták az első világháborús lövészárokban történt rajtaütések során.
Sokféle zúzófegyvert használtak, úgymint: ólmosbotokat, boxert, illetve slungshot-nak nevezett eszközt, melyet úgy készítettek, hogy egy hosszú kötél végére egy fém súlyt tartalmazó speciális tengerész csomót (monkey fist) kötöttek.
Ha ökölharcra került a sor, akkor nem vetették meg a “piszkos trükköket”, köztük a fejelést, rúgást, és a birkózó fogásokat, földre viteleket sem, amit általában egy befejező rúgás követett, de előszeretettel támadtak meglepetésszerűen, egy elterelő mozdulat után.
Láthatjuk, hogy egy átlagos polgárnak nem volt könnyű dolga, ha meg akarta védeni magát ezen erőszakos alakokkal szemben; nagy igény volt tehát egy teljes körű önvédelmi rendszerre.

A Bartitsu klub
A bartitsu alapítója, Edward William Barton-Wright Indiában született, 1860 novemberében. Vasúti mérnöknek tanult, majd Japánban dolgozott, ahol három különböző jiujitsu ryu-ban (iskolában) tanult: Shinden-Fudo Ryu-t, Tenshin-Shinyo Ryu-t, és Kodokan Judó-t. 1898-ban visszatért Angliába, majd kidolgozta saját önvédelmi rendszerét, melyben kombinálta az angol ökölvívást, a birkózást, a vívást, a francia boxot, a sétapálca vívást, és a jiujitsu-t. Az általa kidolgozott rendszert Bartitsu-nak nevezte el. 1900 körül Londonban, Shaftesbury Avenue 67B szám alatt nyitotta meg klubját, melyet Bartitsu Club-nak nevezett el.
A következő másfél évben összegyűjtötte a kor legjobb önvédelmi oktatóit, hogy a lehető legteljesebb önvédelmi képzést nyújthassa a klub tagjainak.

Az oktatók között szerepelt a svájci-francia Pierre Vigny, botvívó és savate oktató, Armand Cherpillod, svájci schwingen bírkózó és testkultúra oktató, Tani Yukio és Uyenishi Sadakazu akik a felkelő nap országából érkeztek, és japán jiujitsu-t oktattak, valamint Egerton Castle és Alfred Hutton kapitány, akik a régi rapier-, tőr-, valamint a hosszúkard vívás rekonstrukcióján dolgoztak. A klubban nem csak önvédelemmel, hanem testedző gyakorlatok oktatásával, valamint különböző egészség-terápiás módszerekkel is foglalkoztak.

A Bartitsu rendszer
Hogy határozta meg Barton-Wright a bartitsu-t?
„Ha valaki bajba kerül, és az angol fair play szellemében - ököllel - próbálja védeni magát, ellenfele könnyedén rávetheti magát, elkerülve az ütéseit. Ekkor jön el a japán birkózás ideje. Egy meglepetésszerű fogással a védekező fél elkapja a támadót, majd olyan erősen hajítja a földre, hogy ezzel akár a küzdelem is befejeződhet. A sétapálcával való önvédelem ismerete is hasznos, különösen egy késsel támadó ellenfél ellen - mely esetben a megtámadott félnek általában nincs esélye -, vagy akkor, amikor az ellenfél egy hosszú bottal, rúgások, vagy ütésekkel támad...”

A bartitsuban alapvetően négy különböző küzdelmi távolságot határoztak meg, ezek a bottal történő küzdelem, a rúgás, az ütések, illetve a test-test elleni küzdelem távolsága.

A bottal történő küzdelem
A Bartitsu akadémián Professor Vigny a botvívást, valamint az ütésekkel és rúgásokkal történő küzdelmet (angol és francia box) oktatta.
Pierre Vigny kezdetben a grenoblei francia tüzérségnél vívást oktatott, majd 1889-ben kilépett a hadsereg kötelékéből, és egy vívóakadémiát nyitott Genova-ban, ahol rövid idő alatt nagy számú tanítványra tett szert. Itt kezdte el saját önvédelmi rendszerét fejleszteni, mely a sétapálcára alapult. Néhány évvel később Angliába utazott, ahol ökölvívást tanult, majd a Bartitsu klubban főállású oktatóként dolgozott.
Egy korabeli cikkben a következőket írták egy bemutatójáról:
„A párbaj a közönség tapsviharával fejeződött be, és a hangzavar csak akkor csendesült, mikor Vigny egy tanítványa segítségével belekezdett az utcai önvédelmi taktikák bemutatásába. Egy rész ökölvívás, egy rész birkózás, jiujitsu és savate: minden mozdulat fogaskerékként kapcsolódott egymáshoz. Vigny egy ütés után egy dobással a földre teremtette tanítványát, majd, hogy befejezze a küzdelmet, egy ügyes fogással kicsavarta az ellenfél kezét. Ez az ökölvívás és a jiujitsu keveréke. A tanítvány megpróbált rárontani az oktatóra egy erőteljes balkezes ütéssel, de Vigny elhajolt az ütés alatt, és egy forgó rugással megrúgta támadóját, majd egy back-heel technikával földre döntötte. Ez a savate és a birkózás kombinációja.”

Pierre Vigny botvívó rendszere egy speciálisan tervezett, „önvédelmi sétapálcát” használt, mely malacca botból - hasonló, mint a rattan - és egy masszív gömb alakú fejből állt.
A korábbi sétapálcavívó iskoláktól eltérő rendszert alkotott azért, mert rájött, hogy a többi stílus alapjait képző, a kardvívásból eredő technikák a kézvédő hiányában védtelenné teszik a fegyvert markoló kezet.
Az utcai önvédelemre kifejlesztett Vigny rendszer figyelembe vette ezt a tényt, és több különböző védekező pozíciót használt. Ezek segítségével olyan helyzetbe és távolságba kerülhetett a védekező fél, mely során a kéz végig védve maradt, miközben ő könnyedén elérte támadóját.
A kedvenc taktikája a távolsággal való védekezés volt, ez esetben a védekező fél a botot a feje feletttartotta, a bot vége egyenesen az ellenfél arcába mutatott, miközben a védekező fél bal kezét pajzsként maga elé tartotta, célpontként felkínálva azt a támadó félnek.
Ez az úgynevezett „invitáló” pozíció, mely célja, hogy a figyelmetlen ellenfél a védekező védtelennek látszó bal kezére, esetleg testére, vagy fejére támadjon.
A támadó csapásával egy időben Vigny hátralépett az elöl lévő lábával, és egy romboló erejű ütést mért a nehéz ezüst fejű bottal az ellenfél fegyver tartó kezére, vagy fejére.
Habár a távolsággal való védekezés volt az egyik legfontosabb elv, a Vigny módszer nagyszámú lefegyverző technikát, földrevitelt és dobást,valamint két kézzel végrehajtott támadásokat is tartalmazott.

Vigny művészetének alapelvét a „küzdelem kezdetének kontrollálásával” lehetne meghatározni. Ezt úgy érte el, hogy egy invitáló pozíciót vett fel, vagy úgy, hogy megelőző támadással valamilyen mozgásra vette rá az ellenfelét, majd a reakciót kihasználta.
Ökölvívás és savate
Barton-Wright művészetében felhasználta a nagyobb távolság előnyét, azonban tisztában volt vele, hogy a szabályok nélküli küzdelemben könnyen kialakulhat egy birkózó helyzet. Felismerte, hogy egy határozott, vagy szerencsés ellenfél áthidalhatja a bot küzdelmi távolságot, és lefegyverezheti a védekező felet, de az is lehetséges, hogy a védekező fél fegyvertelen, és még egy esernyő sincs nála.
Ezen helyzetben egy Bartitsuka (bartitsu gyakorló) elsősorban a savate-ot és az ökölvívást használta. Az akkori ökölvívó technikák különböztek a mai ökölvívó technikáktól, általában függőleges ököltartással ütöttek, és a mozgások sokkal lineárisabbak, vívószerűbbek voltak, azonban ugyanúgy ismerték az első egyenes ütést (left lead), a hátsókezes kontrázó egyenes ütést (cross counter), a hajlított kezes ütéseket (swing, hook), a felütéseket (uppercut), a kalapácsütést, és a forgó ütést, a különböző védekezéseket, az egyidőben végrehajtott, esetenként védekezéssel egybekötött ellentámadásokat, valamint az elhajlásokat, ellépéseket is. A korabeli öklözés valamint a savate nem csak kézzel (és lábbal) végrehajtott támadásokat, hanem dobásokat is tartalmazott, és a legjobb ökölvívó oktatók sok esetben híres vívómesterek is voltak.

Jiujitsu és Judo
A judo és a jiu-jitsu az 1900-as évek elején jelent meg Európában, addig teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Ezekben az időkben a birkózás sokkal népszerűbb volt, mint a boksz, ringben, komoly pénzdíjakért zajlottak a küzdelmek, melyben különböző országból származó, eltérő stílusú birkózók mérték össze erejüket, ügyességüket. Nagy népszerűségnek örvendett a catch-as-catch-can birkózás, melyben minden fogás engedélyeztek az ellenfél két vállra fektetése érdekében. Ebben a környezetben jelent meg a japán birkózás, és az addig ismeretlen technikai megoldásaival, gi-ben történő küzdelemmel, legfőképp pedig a földharcból történő fojtásokkal, és feszítésekkel sikert sikerre halmozott. Barton-Wright legismertebb oktatója Yukio Tani volt, aki néhány év közös együttműködés után otthagyta a Bartitsu Klubot, és William Bankier (aki Apollo néven volt közismert erőember) menedzselésével szalonról szalonra járt, és elfogadott bármilyen kihívást. Barton-Wright az első európaiak között található, aki japán jiujitsu-t oktatott. A Bartitsu klubban mind az önvédelmi jiu-jitsu technikákat, mind pedig a randori jellegű szabad küzdelmet is gyakorolták.

A klub megszűnése
A klub csak néhány évig, valószínűleg 1900 és 1903 között működött. Megszűnésének pontos okáról csak találgathatunk, egyesek szerint a túlságosan magas tagdíjak, mások szerint az oktatók közötti egyet nem értés lehetett az oka. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a legtöbb oktató a klub bezárását követően saját klubot alapított, ahol tanítványokat fogadtak, de legtöbben már csak a saját stílusukat oktatták, nem pedig egy kevert önvédelmet.
A klub megszűnését követően Barton-Wright felhagyott az önvédelem oktatásával, és inkább a fizioterápiával foglalkozott, de állítóag egészen a 20-as évekig fejlesztette, és tanította a Bartitsu-t.

A Bartitsu újrafelfedezése
A Bartitsu, mint rendszer, közel 100 évre feledésbe merült, míg Tony Wolf 2002-ben el nem kezdte kutatni a témát. Sir Arthur Conan Doyle regényeinek főhőse, Sherlock Holmes a „the Adventure of the Empty House” című történetben Moriarty professzorral küzd egy szakadék szélén, ahol egy ismeretlen önvédelmi stílust használ, bár a könyvben „baritsu”-t, és nem „bartitsu” elnevezést használja a szerző.

Sherlock Holmes és Moriarty
„Ahol az ösvény véget ért, megálltam, és bevártam ellenfelemet. Ő nem rántott fegyvert, hanem rám rohant, és hosszú karjával átnyalábolt. Tudta, hogy számára a játszma véget ért, és már csak azzal törődött, hogy rajtam bosszút álljon. Dulakodva tántorogtunk az irtózatos szakadék szélén. Talán emlékszik még, hogy elég jól ismerem a baricut és más japán birkózási fogásokat, aminek már nemegyszer nagy hasznát vettem. Egy váratlan mozdulattal kicsúsztam a szorításából, mire ő irtóztató üvöltéssel hadonászni kezdett a levegőben mindkét kezével, hogy megtartsa az egyensúlyát. Ámde minden erőfeszítése hiábavaló volt: lebukott a mélybe.” 

Sir Arthur Conan Doyle Összes Sherlock Holmes Története, I. kötet, Szukits Könyvkiadó
A világ minden tájáról jelentkeztek emberek, akik hatalmas érdeklődéssel vetették magukat a téma kutatásába: régi cikkeket, könyveket kerestek a British Museum-ban és különböző könyvtárakban, viktoriánus és Edward korabeli antik könyveket vásároltak az eBay-en, végigkövették Barton-Wright, és oktatói életútját, összegyűjtöttek minden olyan újságcikket mely kapcsolódik a bartitsu-hoz, majd az így összegyűjtött anyagot egy két kötetes könyvben jelentették meg (Bartitsu Compendium 1-2).

Nem sokára a pesti jasszokról is írok egy összefoglaló cikket; ha elkészül, ezen a blogon is elolvashatjátok majd.

Vigyázzatok magatokra!