Olvasói levél - Taxis eset

Az alábbi levelet A. monogramú olvasónktól kaptuk, amit változtatás nélkül közlök. Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk a történetét! Sajnos nem ő az első, aki hasonlót tapasztatalt.


"Régóta olvasója vagyok a blognak, és szeretném a velem történteket másokkal is megosztani, hogy mások is lássák, a város bármely területén veszély leselkedik az ember lányára.

Ami velem történt a minap, nem egy szűk utcán vagy buszon, esetleg villamoson éjjel esett meg, hanem fényes nappal egy taxiban. Ezért is tartom fontosnak leírni, hogy bármennyire is biztonságosnak tűnik, taxival utazni sem egy életbiztosítás, ez pedig a város bármely területén megtörténhet.

Fiatal, vékony lány vagyok, és talán fontos megemlíteni, hogy soha nem öltözködöm kirívóan, tehát nem én kerestem a bajt. Egy nagyon nem kellemes és szomorú nap után naivan úgy döntöttem, hogy az egy órás zötykölődés helyett inkább taxival megyek haza a Stadionoktól. Sajnos rossz döntés volt, mert a sofőr teljesen rámszállt, először csak kedvesen kérdezgetett, majd egyre erőszakosabb lett, faggatott, mindent tudni akart rólam meg a magánéletemről, bensőséges dolgokról beszélt nekem. Majd megtörtént a lehető legrosszabb, a dolog átfordult molesztálásba. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem szeretném részletezni az eseményeket, de lényeg a lényeg, ha eddig nem tudtam volna, biztosítva lettem róla, hogy nő vagyok, és mindenem a helyén van. Mondhatni szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem erőszakolt meg, sokkal rosszabb is lehetett volna, de így se kívánom senkinek, ami ott történt, illetve az érzést, a megalázottságot utána. Akkor ott csak a menekülésen gondolkodtam, sikerült úgy csavarni a mondataimat, hogy a fickó megsértődött, amiért nem vagyok benne a "kis játékában". Onnantól rideg volt és bunkó, és szinte még engem hibáztatott, amiért nem vagyok együttműködő. Sajnos sem a rendszámot, sem az ember nevét nem tudtam meg, mert csak arra koncentráltam, hogy kiszálhassak a kocsiból, vissza se néztem. És a pasasnak még volt mersze megkérdezni, hogy találkozunk-e legközelebb... Azt hiszem egyértelmű, hogy egy erőteljes nem volt a válaszom.

Lehet, hogy a történetem nem tartozik nagyon a blog profiljába, mégis fontosnak éreztem, hogy akikkel mondjuk még nem történt ilyen, és nincs, aki felkészítse őket valami hasonlóra, azok okuljanak az esetből, és lássák, a város bármely kerületében kifoghatnak egy ilyen embert és bajba kerülhetnek. Most nem a taxisokat szeretném lejáratni, biztosan vannak becsületes úriemberek is közöttük, pechemre egy ilyen, finoman fogalmazva "furán gondolkodó" kocsijába szálltam be. Azt tudnám tanácsolni mindenkinek, hogy ne az utcán találomra üljenek be egy kocsiba, ha telefonon rendelik talán utána könnyebben megtalálható a sofőr a társaságon keresztül. Illetve mindig csak hátra üljenek be, ott nincsenek könnyen elérhető közelségben.

Senkinek nem kívánom, hogy ilyen történjen vele, ami velem egy amúgy is rossz nap után, mégis remélem, ha valaki elolvassa ezt, utána a megfelelő pillanatban majd eszébe jut, és megmenekül egy ilyen rettenetes szituáció elől."


Én is azt javaslom mindenkinek, amit a levél írója is: ha lehet, telefonon rendeljünk taxit és mindképpen írjuk fel/jegyezzük fel a rendszámot is. Úgy gondolom, hogy hasznos, ha az ilyen eseteket a megfelelő helyen jelentjük (rendőrség, taxitársaság, ezzel foglalkozó szervezet, pl. NANE), mert így elérhetjük, hogy az erőszakoskodó sofőrök ne jelentsenek veszélyt az utasokra.


Vigyázzatok magatokra!

Olvasói levél

A mai bejegyzésben egy olvasói levelet fogok közölni, változtatás nélkül. Az ezzel kapcsolatos véleményeket, észrevételeket várom komment formájában.


"Egy 20 éves budapesti diák vagyok. Személyes tapasztalataimat szeretném elmesélni.

Manapság egyre nyilvávalóbbá vállt, hogy az ember a közösségi közlekedés járművein sincs biztonságban. Először mindenki a kérdésre válaszolva az éjszakai járatokra gondol, ez igaz. Jómagam is utaztam már éjszakai buszon, olyanon is amelyiken éppenséggel nem tartózkodott biztonsági őr, viszont részegek igen, csövesek igen, elemek igen, hangáradat, bűz, szinte csapolni lehetett volna a sört a buszból. Egy igazi kaland volt Óbudáról a Dél-pesti garázsig. Azóta már egyre gyakoribb a szekus, aminek köszönhetően némelyest nyugodtabbá vállt az éjjeli utazás, viszont az elmúlt években nagyban elszaporodtak a tömegközlekedési járműveken a konfliktusok, kötekedés, nyereségvágy céljából, és ezen esetek nagy része fényes nappal.

Első személyes és eddigi leghátborzongatóbb tapasztalatom az 1-es villamoson történt 5 évvel ezelőtt a kora délutáni órákban és a Flóritól az Árpád híd metróig tartott. A legkevésbé sem bizalomkeltő megjelenésű legény már a megállóban kispécézett engem, miután szemmel láthatóan raktam el mobiltelefonomat a zsebembe. "Baráti" szándékkal közeledett felém, megkérdezte mennyi az idő. Én mint gyanútlan 15 éves kamasz hülye fejjel a kabátom alól nézve a telefonomat megmondtam neki, miután megpróbált szóval tartani, befutott a villamos, felszálltam, nem meglepően ő is utánam. Tartózkodtak a villamoson emberek, viszont abban a zugban ahová felszálltunk (kocsi hátuljánál a sarokban) senki sem. A szentlélek térig csak szóval tartott fel "ismerős vagy, melyik suliba jársz, nyugi nem bántalak". Mikor már egyre gyanúsabbá vállt a helyzet, el akartam indulni a kocsi belseje felé, ekkor elállta az utamat, határozottan odatolt, beszorított a sarokba és közölte velem hogy "add ide a telefonod, vagy szétszurkállak, szét***om a pofádat" és a kabátja alól elővéve egy késsel fenyegetett. Azt is kijelentette ha szólni merek valakinek azon nyomban végem. A helyzetet felmérve igencsak be voltam szarva, egy pillanatig oda akartam adni neki a telefonomat, de próbáltam kimutatni a szerény bátorságomat és szóban ellenálltam, közölve hogy nem kapja meg a telefont. Ekkor kezdődtek a fenyegetőzések előről, hogy nyomatékot adjon fölényének, öklét a melkkasomra téve lökött vissza a korláthoz, miközben átéreztem azt a félelmet amit egy átlagember nem mindennap él át. Újboli zsarolása után kicsúszott a számon az a mondat hogy "mit képzelsz magadról", erre félreállt azzal a szóval hogy duguljak el onnan. Leültem gyorsan egy hölgy mellé, míg a kocsi végéböl úgy nézett rám a tróger hogy nyomban azt hittem odajön és leszúr, de szerencsére leszállt az Árpád hídnál. Óriási szerencsém volt hogy viszonylag egy gyávább típust fogtam ki, azt is egyedmagával. Arra gondolva hogy ennél sokkal borzalmasabb eseteket hallani, ahol már a bátrabb verziók csoportban vonulnak a járatokon zsákmány után nézve főleg gyengébb egyedüli célpontot keresve, eléggé elszörnyülködtem és áldottam az eget hogy élek, másodlagosan pedig örültem telefonom meglétének.

Igazából egy pont ma történt incidens után döntöttem úgy hogy írok a blog érdekében. Délután 1 óra után, a Nyugatinál suliból hazajövet felszálltam a 206-os buszra, lehuppantam a motortér előtti magasított dupla ülésre. Gondolni sem mertem arra a "kellemes" meglepetésre ami pár perccel később ért. Egy nemidén barnult elemet találtam magam mellett egy szempillantás alatt, haverja pedig a buszon kívül figyelt. Pofáját jó közel tolva ismerkedett, szemlélve közbe mi lehet a zsebemben, kezet nyújtott és két kilóval akart lehúzni, mert állítólag "kirabolták". Mikor közöltem vele hogy nincs lóvém, olyan tekintetet vágott (közbe sűrűn balra a haverja felé figyelve) mint aki kést akarna rántani. Az ösztöneimre hallgatva felállni készültem hogy eltűzzek onnan (ami gyáva dolognak tűnik, de szemmel láthatóan jobb kondiban voltak), erre nézelődött még, a buszon egyre többen voltak már, felállt és leszállt. A busz akkor el is indult, de már láttam megtalálták a következő kliensüket. Szomorú hogy az egekbe szökő bérletárak mellett se érezheti biztonságban magát az ember a járműveken. Ez már a tetőfoka ennek a bűnözőbarát liberalizmusnak ami ebben az országban folyik. Jópár történetet lehet hallani, az élen a metrós trükkös szarkákról, kötekedö lehúzós elemekről akiknek jegyük, bérletük aligha van. Ilyenkor hol van ellenőr???? Nem kell ahhoz feltétlen kétes környékekre utazni, az effajták bárhol előfordulhatnak ahol még nincs elsőajtós felszállás. Elsősorban a magányosan utazó célpontokra vadásznak, akik a jármű kihaltabb felében, távolabb vannak a vezetőtől, vagy a többi utastól, gyakran a kocsi hátsó felében. Abban az esetben ha megtörténik a baj, vagy az óbégatás marad, vagy a vészjelző, amit sokszor tévesnek vél a vezető és kikapcsol. Az is előfordulhat, hogy a vezető sem a jóindulat mércéje és a társasággal együtt leszállít téged is. Ilyenkor már csak annyit tehetsz hogy a környéktől függően vagy futásnak eredsz a közeli közértbe ha van, vagy elmondasz egy miatyánkat, vagy ha nem vagy hívő superman-re vársz.

Ha a legkényelmesebb "kedvenc" ülésed , ami épp üres, távol esik a többi utastól, inkább ülj a kényelmetlenebb ülésre, ahol ülnek melletted, mögötted, vezető bácsi jobban lát. Ha már megvetted a márkás jó göncöket amiben úgy véled jobban tetszel a közönségnek, jusson eszedbe hogy olyanokba is bele tudsz botlani, akiknek nem te, hanem a márkás gönceid fognak tetszeni és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a magukévá tegyék. Sokszor az is szemet szúr, ha csak a fülest látják a füledben. Mindig figyeld kik szállnak fel. Ha látod hogy elemek készülnek felszállni és pont a hozzád közelebb eső ajtónál, inkább költözz át a jármű másik felébe/kocsijába. Ha nem sietsz és látod ha a buszban olyan elemek tartózkodnak akik akarhatnak tőled valamit, inkább várd meg a következőt. Ez Budapest 2013. Ahogy a Tankcsapda szöveg is szól: "Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok".

Vigyázzatok magatokra!"


Ha neked is van hasonló tapasztalatod, vagy véleményedet szeretnéd megosztani az olvasókkal, küldj levelet a hovane@citromail.hu e-mail címre!

Vigyázzatok magatokra!

Bűnöző típusok 2.

Fromthedeep olvasónk más megközelítés szerint csoportosítja a bűnöző típusokat, ezen szempontok alapján is lehet kategorizálni:

1.) Territoriális erőszak: Önmagáért beszél. Az ember azért válik áldozattá, mert a támadók területére tévedt, akik azt védeni próbálják, mert ez a szemükben tulajdonképpeni támadásnak minősül. Az áldozat itt egy olyan személy, aki az erőszaktevők területére tévedt. Itt nem az erőszak a cél, az egy eszköz arra, hogy az illetőt távozásra bírják.

2.) Interperszonális erőszak: Az illető konkrétan TÉGED akar megtámadni. A személyeddel van baja, nemcsak egy bizonyos csoport vagy halmaz tagja vagy, esetleg az alkalom szülte áldozat, hanem TE vagy a cél. Ez szerintem toronymagasan a legveszélyesebb fajtája az erőszaknak. Itt értelemszerűen az áldozat az a személy, aki valamilyen cselekedetével, személyiségjegyével vagy bármivel kivívta magára az elkövető haragját. Az erőszak itt lehet cél,(megtorlás jelleggel történő viktimizáció) illetve eszköz is.

3.) Professzionális erőszak: Az illető valamilyen cél elérése érdekében alkalmaz erőszakot. Ez lehet pl. pénz, valamilyen tárgy, vagy bármi aminek a megszerzésének az illető az útjában áll. Ide sorolom a piti rablótól kezdve a gépeltérítő terroristán keresztül a rasszista sorozatgyilkosokat. Az áldozat itt a bűnöző elérendő célja előtt áll, és emiatt kell elszenvednie az erőszakot. De itt az erőszak maga sosem cél, csak eszköz.

4.) Predatoriális erőszak: Ők a ragadózók. Valamilyen belső inger, késztetés hatására követnek el erőszakot. Ez lehet egy átlagos balhés ökör, aki a saját önbecsülését akarja az általa elkövetett erőszakra feltenni, de lehet egy szadista sorozatgyilkos is. Ők támadhatnak bárkire, az illető lehet alkalom szülte áldozat is, ugyanakkor előfordulhat, hogy valamilyen halmaz tagja, amit kipécézett magának az illető. (Ezalatt értek bármilyen halmazt. Lehet az pl. néger, cigány, fekete hajú, nő akármi.) Az erőszak itt lehet eszköz valaminek az eléréséhez, vagy maga a cél is.


Vigyázzatok magatokra!

Szabolcs utca

A bejegyzésben leírtak már nem valósak, egy korábbi állapotot mutatnak be. Az idő elteltével már változott a környék, a különböző intézkedések hatására változott a hely közbiztonsága is. 

Az aktuális állapotokról például ezen az oldalon tudsz informálódni: http://otthonterkep.hu/?s=elado&o=osszbun&lat=47.454094290400015&lng=19.388809204101562&z=11

Vagy a BRFK oldalán: http://bbterkep.police.hu/mapdisplay/bu.html

A mai bejegyzésben egy kedves olvasónk által írt bejegyzést osztok meg veletek, amiben igen kimerítően elemzi a XIII. kerületi Szabolcs utcát és környékét. A leírást változtatás nélkül közlöm.

Köszönjük az elemzést!

"A XIII. kerület közbiztonsága, lakhatósága az utóbbi években javuló tendenciát mutatott. Térfigyelő rendszereket építettek ki számos helyen, beindultak a panel-, lakásfelújító programok. Persze így is akadnak gázosabb környékek (Árpád hídi aluljáró, Béke tér), de alapvetően egy nyugodtabb kerületté vált a hely.

Van azonban egy igen rázós hely a kerületben, mindössze egy megállónyira a Hősök terétől. Az "elemek" lakóhelye, a prostik, a junkiek tanyája, a kerület arcának sebhelye: a Szabolcs utca.

A Szabolcs utcának két szakasza van: A Hungária körút és a Dózsa György út közötti JÓVAL nyugodtabb szakasz: Itt található a kerületi rendőrkapitányság, a régi Kardiológiai Intézet épületegyüttese, valamint a honvédségi gondozásban lévő, régi, un. "HM II". (az Aba utcától a körútig végig honvédségi objektumok). A régi kórház épületében nemrég nyílt egy hajléktalan gondozó-, szálló, egyelőre nincsenek tapasztalatok, hogy ez mennyire befolyásolja majd a környék színvonalát.

Az igazi veszély a Dózsa György út és a Bulcsú utca között vár ránk. Igazi lelakott szakasz, omladozó falak, furnér pótlású házfalak, szemét mindenütt. Mindenütt. Elemek az utcán, a kapualjakban, mindenütt. Éjszaka mindenképpen kerülendő hely, de nappal sem egy életbiztosítás. Az utca végén , a Dózsa György út "túlpartján" lévő kerületi kapitányság ne tévesszen meg senkit. Ide ők is csak csapatszinten vonulnak.

Legutóbbi személyes élményem és találkozóm az utcával kapcsolatban egy rendeléssel kapcsolatban volt. A személyes átvétel mellett döntöttem, jómagam is a XIII. kerületben élek, jóval nyugisabb helyen. Reggel indultam útnak. A Lőportár utcán keresztül közelítettem meg az utcát, gyalog voltam. Az első látvány a sarkon magát lövő hülyegyerek, továbbhaladva a prostik, a csapatostul vonuló "elemek". Nem hosszú szakaszon sétáltam el egészen az utca végét (elejét) jelentő Bulcsú utcáig. Ezen a pár száz méteren legalább 2x kötöttek belém, és egyszer kaptam áron aluli ajánlatot prostitól, egyszer próbáltak pénzt lejmolni tőlem a helyi hajléktalanok. Mindezt reggel 9-kor, hétköznap.

Vannak kiemelten veszélyes helyek az utcában. Az egyik az utcából nyíló "Szabolcs köz". Tulajdonképpen egy pár tíz méteres kis utca, a végén már a Nyugatiba közlekedő vonatok vágányai vannak. Ez igazi sötét hely, semmilyen körülmények között ne menjetek be oda! Nincs ott semmi, igazi putri. Ide a postás is rendőri kísérettel jár. A másik kiemelten veszélyes hely pedig a Szabolcs utca elejét, valamint a VI. kerületi Bajza utcát összekötő, a Nyugati pályaudvarra haladó vonatok vágányai alatt haladó aluljáró, az "alagút". Ez a 50-60 méter hosszú kalandot csak az igazi katasztrófaturisták vállalják be, azt is többedmagukkal. Van itt minden: prosti, sötét elem, drogos csöves. Egyik sem éppen a nyugodtabb fajta. Különösen veszélyes hely a zártsága miatt. Ha itt támadnak meg, esélyünk sincsen.

Ha az utcában van dolgunk, igyekezzünk többedmagunkkal menni, ha pedig egyedül kényszerülünk, gondoskodjunk megfelelő önvédelmi eszközökről. (min. gázspray, gáz-riasztó fegyver) A kés felejtős, az itteniek jóval rutinosabban használják. Ha utcában ér minket támadás, elég szorult helyzetbe kerülhetünk, mert túl sok menekülő útvonal nincs, ezért is különösen veszélyes hely, szerintem nem csak a kerületben, hanem az egész városban is. Támadás esetén azt mérjük fel, az utca melyik végéhez vagyunk közelebb. Az utcában ne keressünk menedéket, esélytelen. Van pár bolt, meg italmérő egység, de az előbbieket a helyi erők működtetik, az utóbbiakban meg szintén csak rossz arcokba tudunk botlani, akik jó eséllyel ismerhetik a támadóinkat. Ezeket a helyeken nem mi kapnánk segítséget, hanem támadóink.

Menekülésre (ha arra vagyunk közelebb), a Dózsa György út adódhat, mint egyik lehetőség. Forgalmasabb út, igaz ez sem a város gyöngyszeme, itt is akadnak rossz arcok. A kétszer 3 sávos út túloldalán lévő rendőrség, ha csak nincs szerencsénk a zöld lámpával, elég messzinek tűnhet.. Innen viszont el tudunk indulni balra, a Lehet utca felé. Erre jár a 14-es villamos, a sarkon lévő honvédségi objektumban mindig van őrség. Ha a Dózsától messzebb kerültünk bajba, akkor is próbáljunk a legközelebbi kis utcán a Lehel utcáig kijutni. A sínek irányába, az alagút felé SEMMIKÉPP ne meneküljünk, esélytelen, még nagyobb bajba kerülhetünk. Ha az utca elejéhez vagyunk közelebb, esetleg a Bulcsú utcán szaladhatunk fel, hogy kikerüljünk a Lehel utcára, de ott is nagyon óvatosnak kell lennünk. Az egyik oldalán furnérral lezárt építési terület van, a másikon pedig lerombolt, gazzal benőtt házak maradékai. Az omladozó falak között furcsa lakókkal. Ehhez a részhez a Lehel tér van közelebb, ami forgalmas csomópont. Metróaluljáró, a 14-es villamos végállomása. Este itt is óvatosabbnak kell lennünk, de itt mindig van forgalom, a metrónál szekusok, rendőrök. Maga a Lehel csarnok is nyitva van kora estig.

Summa: A Szabolcs utca kiemelten veszélyes hely, az önkormányzat valahogy "szemet huny" a környék biztonsága felett. Alapvetően a XIII. kerület egy feltörekvőben lévő hely, ezt tapasztaltam az utóbbi években. De ez az utcája tényleg nagyon lesüllyedt. Kerüljétek, ha tehetitek. Vigyázzatok magatokra!"

Az egóról egy gondolat

A mai bejegyzésben egy olvasói levélben küldött esetről fogok röviden írni. Elég jellemző az ilyen szituáció és a mozgató rúgója is kiszámítható, így nem olyan nehéz az elkerülése.

"2011 júniusában volt egy bulin hogy a vége fele kimentem a tánctérről és leültem a tábortűz közelében.Tudni kell erről hogy szabadtéri buli volt és tűzet raktak egyes őrültek ott a fedett tánctér mellett hogy hajnalban ne fázzon a nép vagy a f*szom tudja. De mindegy.Szóval leültem, elbambultam kissé(nem b*sztam be) és jobb oldalt volt egy csávóka aki ott beszélgetett a csajával.Én meg odapillantottam és csak tök véletlenül néztem őket pár másodpercig tehát akkor azt bambultam de teljesen mintha ki lett volna kapcsolva az agyam.

Erre a kis b*zi elkezdi:Mi a baj vagy van vmi probléma(vmi hasonlót mondott).Erre én: mi lenne b*szki( nem tudom hogy hallotta-e mert dübörgött közben a zene).

Erre ez elkezd pofázni vmit amit én nem hallottam és mutogat balra- nyílván azzal a szándékkal hogy nekem csak arra szabad nézni meg gesztikulált vmit még.Én meg csak gúnyosan röhögtem és aztán a k*rvája lecsititotta aztán elnyugodott.Nem a csaját bámultam félreértés ne essék csak ez meg azt hitte lehet.

Kérdezem ezek után miért van erre szükség hogy játsszuk a kemény csávót akinek még a csaját a látómezőbe sem lehet venni? Mert miért nem nézhetek arra? Mert ott a csaja és majd megfogom kúrni vagy mi? Meg majd ez határozza meg merre nézhetek?"

Ez a szituáció egy tipikus esete volt a "majomkeringőnek", amikor a férfi dominanciáját akarja kimutatni egy nálánál könnyebbnek tűnő ellenfélen. Jelen helyzetben a srác meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy mekkora bika; nem is annyira a féltékenységről szólhatott ez a helyzet, sokkal inkább a fickó egójáról. Az ilyen esetekben jobb egy passzív, érdektelen választ adni, mint belemenni a szájkaratéba, mert így elkerülsz egy esetleges verekedést és a másik is megnyugszik, hogy ő lett "győztes". Persze, az az igazi győztes, aki elkerülte a verekedést, így az ő akarata érvényesült. 

Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a férfit könnyű belerángatni valamilyen balhéba úgy, hogy az egójára hatnak. Például leb*zizzák, elhordják mindennek, hergelik stb. Az ilyen helyzetek is elkerülhetőek úgy, ha hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk a sértések (mert mi van akkor, ha egy huszadrangú senki azt mondta, hogy b*zi vagy? Semmi, attól még nem leszel az.), de ugyanakkor nem legyünk behódolóak! Az a legjobb, ha kitérünk az ilyen beszélgetésekből, így kimaradunk a rázósabb helyzetekből. 

Jegyezzük meg, ne úgy védjük meg a büszkeségünket, hogy egy értelmetlen hülyeség miatt belemegyünk egy kétes kimenetelű verekedésbe. (Sőt, egyáltalán, ha lehet ne menjünk bele semmilyen verekedésbe, mert lehet, hogy győztesen kerülünk ki a bunyóból, de akkor még mindig ott lehet a jogi macera, amiből korántsem olyan biztos, hogy jól jön ki az ember).

Vigyázzatok magatokra!

Olvasói levél: Autóban hagyott értékek

Egy olvasónk okulásunkra megírta nekünk történetét, amit most változtatás nélkül közlök. 

Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk! 

"Olvastam a legutóbbi posztot a blogon, és hogy örömmel veszed mások tanácsait, tapasztalatait. És mivel az oldal címe "hova ne", gondoltam, ha csak egyetlen ember is okul az én hibámból már megérte.

A végén kezdve: IX. kerület, Ráday utca. Nos, ide NE, illetve ide okosabban, okosabban, mint én.

A történet szintén röviden: céges vacsora az egyik étteremben. Megkértem az egyik kollégámat, hogy vigyen el, neki céges autója van, én pedig ihatok. Egy bazi nagy övtáskával szoktam járni, amiben minden benne szokott lenni, aminek én szükségét érzem, éreztem kb. két hónappal ezelőttig (minden irat, bicska, jegyzetek, ajándékba kapott toll, szerencse érme, és még nagyon sokáig sorolhatnám). Éppen ezért nehéz is (volt).
Normálisan fel voltam öltözve, az étteremben az asztalok kicsik, nem akartam, hogy útban legyen. Mikor megérkeztünk, még meg is vitattuk, hogy nem akarom bevinni a brifkót, hova tegyem: az anyósülés alá, vagy a csomagtartóba. Úgy döntöttünk, a csomagtartóba. A vacsora véget ért, hazahozott a kollégám, nyitom a csomagtartót, se brifkó, se laptop. Amíg a rendőr nem szólt, észre sem vettük, úgy nyitották ki a vezető felőli ajtót (új Mondeo - állítólag kis túlzással egy tollal is ki lehet nyitni az új Fordokat, több nagy cég már nem hajlandó Fordot venni céges autónak, mert annyira nyitják őket).

Másnap visszamentem (a rendőrséget tizenegy körül hívtam ki, hajnali négykor kerültem ágyba), beszéltem a környéken emberekkel, kiderült, hogy ez rendszeres, és az értékek nélküli tárcát, táskát a Vásárcsarnoknál szokták kidobni. Kiderült, hogy a családon belül többeket is ugyanitt loptak meg/raboltak ki, van, akit több, mint tíz évvel ezelőtt.
Nos, az iratokat két hónap elteltével sem sikerült teljesen pótolni. Csak a jegyzőkönyvet három hétig üldöztük (erről külön posztot lehetne írni). Azóta bizonytalanabb vagyok, utálom érte magam. Drága, GPS-es telefonnal együtt (azért nem vittem be, mert csak a céges telefont vittem be az étterembe) kb. 150 ezres az én károm, erre jön rá a laptop, és az autó zárjavítása, plusz ugye az eszmei érték.
Benne volt az övtáskámban az egyik slusszkulcsom, vagyis az én autómon is zárcsere, addig őrzött parkoló. A költségeket el lehet képzelni.

Nem kérdés, hogy hibáztam, remélem, hogy ha más haszna nem is volt, legalább így, ezúton tanulhat belőle más."

Vigyázzatok magatokra!

Csepel

A bejegyzésben leírtak már nem valósak, egy korábbi állapotot mutatnak be. Az idő elteltével már változott a környék, a különböző intézkedések hatására változott a hely közbiztonsága is. 

Az aktuális állapotokról például ezen az oldalon tudsz informálódni: http://otthonterkep.hu/?s=elado&o=osszbun&lat=47.454094290400015&lng=19.388809204101562&z=11


Vagy a BRFK oldalán: http://bbterkep.police.hu/mapdisplay/bu.html


A mai bejegyzésben kedves olvasónk, TransilvanianWarrior90 Csepelről szóló elemzését olvashatjátok.

„Szent Imre Tér, Karácsony Sándor utca, HÉV végállomás

Csepel köztudottan közbiztonsági szempontból problémás kerület lett az utóbbi években, mivel a VIII., meg a IX. kerület régi lebontott házaiból többek között oda költöztettek ki sok "veszélyes elemet". Ez hatványozottan igaz a lakótelepre a HÉV mentén. A HÉV-en is történt már sok atrocitás, rablás, főleg a nap későibb óráiban, de nappal is előfordult már, lásd: http://www.blikk.hu/blikk_cikkhozzaszolas/?cid=1506401. Tehát, ha HÉV-el utazunk, tartsuk be a szükséges óvintézkedéseket, főleg az esti órákban.  A továbbiakban a címben említett 3 megállóra fogok kitérni.

Szent Imre Tér

A csepeli hév egyik megállója, onnan lehet átszállni több buszra, amelyek többet között Pesterzsébetre, Kispestre közlekednek, tehát sok „gyanús elem” is megfordul arra fele, főleg az esti órákban, a közelben levő Budafoki úton is elég sok lakik belőlük. A HÉV megállóban gyakran tartózkodnak csövesek, velük általában nincs gond, kérnek pénzt, vagy cigit, ha nem adsz nekik, odébbállnak, viszont elég sokszor megtalálhatóak egyéb "veszélyes elemek" is, beszólogatós, kötekedő, kiraboló tizenéves bandák, balhés egyedek. A megállóval szemben van egy CBA, illetve egy kocsma, itt is szoktak gyülekezni az előbb említett társaságok, illetve a másik oldalon a Kispestre tartó buszmegállóban, és a trafik, meg a pékség előtt. Maga a tér egy parkosított hely, templommal a közepén, ahol az említett csoportokon kívül gyakran botlunk bele részeg, drogos tizenévesekben, akik nem azért szólítják le az embert, hogy ajándékot osszanak neki, a fák, és a bokrok pedig sokszor eltakarják az embert a külvilágtól, ha bajban van. A parkon átérve a 148-as, 151-es (Kispestről jönnek), illetve 35-ös, 36-os(Csillagtelepre mennek, amely szintén nem egy jó környék) a megállójába érünk, ahol szintén belefuthatunk sok féle gyanús elembe, a csövesektől elkezdve a kurvákon, és a részeg tizenéveseken át a keménykedő, nehézfiúkig minden fajtába. A térképen meg van jelölve kékkel a rendőrség, sárgával a CBA, zölddel pedig a csepeli önkormányzat, mint ajánlatos menekülési helyek a környéken. A CBA mögötti kisutcák szigorúan tilosak, mivel rosszul kivilágított környék, sok a kocsma, ezáltal a „veszélyes elem” is.

Karácsony Sándor utca

Ezzel belecsaptam a rossz környékek közepébe: még nappal is nagyon veszélyes környék, főleg a régi panelekhez vezető sétálóutca! Ott megtalálható a kerületből való minden fajta „veszélyes elem”, a napnak minden szakaszában, de este majdnem minden 5 méterben. Általában a padokon szoktak ülni, onnan szemelik ki áldozataikat. Menekülési hely is nagyon kevés van: a Hév megálló másik oldalán lévő Match bolt, illetve a sétáló utca végén az OTP Bank, és a Jedlik Ányos gimnázium, viszont az kicsit messzebb van, kell jó 2-3 percet szaladni odáig. Komolyan, erre fele nagyon vigyázzatok magatokra!

HÉV végállomás

Egy másik igen rossz helye a kerületnek. A végállomáson majdnem mindig találhatóak "veszélyes elemek", minden fajtából. A Csillagtelepre vezető Rákóczi út környéke igen elhagyatott hely, főleg este kevés ember fordul ott meg, ha arra fele megkéseltek, megvertek, sok ideig ott maradhatunk, anélkül, hogy bárki is meglátna minket. A közelben levő Víztorony aljában van a "Torony Club", amelyben a lehető legrosszabb féle fiatalok szoktak tartózkodni, főleg hétvégén, meg az esti órákban. A másik nagyon veszélyes hely itt a Csepel pláza bejárata, és mellette a buszmegálló, ahol mindig rengeteg a "raj", sokszor 10-15 fős csoportokban tartózkodnak, belekötnek az emberekbe, rosszabb esetben kirabolják, megverik őket. Továbbá megemlíteném a 2 percre lévő Magyar utcát is, mint kerülendő területet. Menekülési helyként egyedül a plázát tudom ajánlani a környéken.”

Az idézett cikk: 

"Fényes nappal késsel rabolt a csepeli HÉV-en
 

2006-03-11 00:10:17
 

Nagy erőkkel keresi a rendőrség a budapesti D. Róbert Jánost (20), mert 2006. március 9-én délután 5 óra körül késsel megfenyegetett egy 20 éves fiatalembert a csepeli HÉV-en, és elvette annak pénztárcáját és mobiltelefonját. A kár csaknem 35 ezer forint.(BRFK)"

http://www.blikk.hu/blikk_cikkhozzaszolas/?cid=1506401

Ezúton is köszönjük a színvonalas és részletes elemzést!

Továbbra is várom az olvasói leveleket a hovane@citromail.hu e-mail címre.

Vigyázzatok magatokra!

Bartitsu

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Az év első bejegyzése egy olvasmányos cikk, kedves ismerősöm, Sándor Zsolt tollából.
Az alábbiakban a viktoriánus korban kifejlesztett önvédelmi rendszerről, a bartitsuról olvashattok.
Az eredeti írást (illusztrációkkal, és hivatkozásokkal) az Ars Ensis újságjában találhatjátok, melyet közvetlenül itt elérhettek.

Bartitsu
önvédelem a viktoriánus korban
Írta: Sándor Zsolt

A viktoriánus kort Viktória angol királynőről nevezték el, aki 1837 és 1901 között uralkodott. Ez idő alatt Anglia és Wales népessége 25 millióról 32 millióra növekedett, köszönhetően az élelmezési, általános közegészségügyi, és oktatási reformoknak. A munkásmozgalmak kitartó küzdelmükkel a legtöbb iparágban elérték a 8 órás munkanapot, továbbá megszületett a nyugdíj rendszer, a nemzeti méretű beteg biztosítás, illetve az elemi szintű oktatás is ingyenessé vált. Anglia virágzott, az angol gyarmatok öt világrészen hirdették a birodalom erejét, és egyedülálló szervező készségét. A viktoriánus kor hőse az úgynevezett self-made man, aki nagyon nagy szegénységből (akár az árvaházból) emelkedik a gazdagok közé.

A kor Angliájában az önvédelmet az angol boksz, a különböző népi birkózások (Cumberland-Westmoreland, Cornish/Devonshire, Breton, Lancashire, Scottish Backhold), a kardvívás, a botvívás (singlestick és quarterstaff) jelentette. Nagy népszerűségre tett szert a különböző testedző gyakorlatok végzése (physical culture), mely magában foglalta a saját testsúllyal végrehajtott gimnasztikai gyakorlatokat, és különböző eszközzel végrehajtott gyakorlatokat (súlyzó, korabeli erőfejlesztő gépek, Indian Club) is.

A legtöbb európai küzdelmi módszer alkalmas volt önvédelemre is, azonban Angliában ezeket a sportokat elsősorban a mozgás öröméért, és a vetélkedés izgalmáért művelték. A városok méretével azonban a bűnesetek száma is megnövekedett, esetenként olyan mértékben, hogy a városok bizonyos részeiben még a rendőrök sem mertek járőrözni.
Ezen támadások miatt szükségessé vált egy olyan önvédelmi rendszer kidolgozása, mely segítségével az ember akár több, esetenként fegyveres támadó ellen is megvédheti magát.
Ahhoz azonban, hogy megértsük ezen önvédelmi rendszer lényegét, vizsgáljuk meg, kikkel álltak szemben a kor békés polgárai.

A huligánok, apacsok
A kor bandákba tömörült tagjait különböző módokon hívták akkoriban: huligánoknak (“hooligans”), vagy apacsoknak (“apaches”).

“Az apacs név egyet jelent a csalóval, bűnözővel, a tolvajjal, olyan (gaz)emberrel, aki a társadalom peremén élve hajlandó átlépni a szabályokat, és elvégezni a ‘piszkos munkát’.” - írta egy újságíró az 1900-as évek elején.

Ezek a bűnözők 10-20 fős, jól szervezett csoportokban éltek, a bandák kapcsolatban álltak egymással, emiatt a rendőrség szinte tehetetlen volt velük szemben.
Az apacsokat az utca nevelte, éppen ezért rengeteg különböző trükköt, fegyvert és taktikát alkalmaztak a rablások és verekedések során.

Közelharcban előszeretettel használtak fegyvereket. Elsődleges fegyvereik közé tartoztak a különböző szúró és vágófegyverek, ezen belül az eustache (18. században élt francia késműves, Eustache Dubois által kitalált késforma) és navaja (elsősorban spanyol nyelvterületen használt, íves pengéjű kés) stílusú kések, tőrök, a borotva, illetve boxerrel egybeépített késeket, amely később lövészárok-kés néven vonult be a köztudatban, mert előszeretettel használták az első világháborús lövészárokban történt rajtaütések során.
Sokféle zúzófegyvert használtak, úgymint: ólmosbotokat, boxert, illetve slungshot-nak nevezett eszközt, melyet úgy készítettek, hogy egy hosszú kötél végére egy fém súlyt tartalmazó speciális tengerész csomót (monkey fist) kötöttek.
Ha ökölharcra került a sor, akkor nem vetették meg a “piszkos trükköket”, köztük a fejelést, rúgást, és a birkózó fogásokat, földre viteleket sem, amit általában egy befejező rúgás követett, de előszeretettel támadtak meglepetésszerűen, egy elterelő mozdulat után.
Láthatjuk, hogy egy átlagos polgárnak nem volt könnyű dolga, ha meg akarta védeni magát ezen erőszakos alakokkal szemben; nagy igény volt tehát egy teljes körű önvédelmi rendszerre.

A Bartitsu klub
A bartitsu alapítója, Edward William Barton-Wright Indiában született, 1860 novemberében. Vasúti mérnöknek tanult, majd Japánban dolgozott, ahol három különböző jiujitsu ryu-ban (iskolában) tanult: Shinden-Fudo Ryu-t, Tenshin-Shinyo Ryu-t, és Kodokan Judó-t. 1898-ban visszatért Angliába, majd kidolgozta saját önvédelmi rendszerét, melyben kombinálta az angol ökölvívást, a birkózást, a vívást, a francia boxot, a sétapálca vívást, és a jiujitsu-t. Az általa kidolgozott rendszert Bartitsu-nak nevezte el. 1900 körül Londonban, Shaftesbury Avenue 67B szám alatt nyitotta meg klubját, melyet Bartitsu Club-nak nevezett el.
A következő másfél évben összegyűjtötte a kor legjobb önvédelmi oktatóit, hogy a lehető legteljesebb önvédelmi képzést nyújthassa a klub tagjainak.

Az oktatók között szerepelt a svájci-francia Pierre Vigny, botvívó és savate oktató, Armand Cherpillod, svájci schwingen bírkózó és testkultúra oktató, Tani Yukio és Uyenishi Sadakazu akik a felkelő nap országából érkeztek, és japán jiujitsu-t oktattak, valamint Egerton Castle és Alfred Hutton kapitány, akik a régi rapier-, tőr-, valamint a hosszúkard vívás rekonstrukcióján dolgoztak. A klubban nem csak önvédelemmel, hanem testedző gyakorlatok oktatásával, valamint különböző egészség-terápiás módszerekkel is foglalkoztak.

A Bartitsu rendszer
Hogy határozta meg Barton-Wright a bartitsu-t?
„Ha valaki bajba kerül, és az angol fair play szellemében - ököllel - próbálja védeni magát, ellenfele könnyedén rávetheti magát, elkerülve az ütéseit. Ekkor jön el a japán birkózás ideje. Egy meglepetésszerű fogással a védekező fél elkapja a támadót, majd olyan erősen hajítja a földre, hogy ezzel akár a küzdelem is befejeződhet. A sétapálcával való önvédelem ismerete is hasznos, különösen egy késsel támadó ellenfél ellen - mely esetben a megtámadott félnek általában nincs esélye -, vagy akkor, amikor az ellenfél egy hosszú bottal, rúgások, vagy ütésekkel támad...”

A bartitsuban alapvetően négy különböző küzdelmi távolságot határoztak meg, ezek a bottal történő küzdelem, a rúgás, az ütések, illetve a test-test elleni küzdelem távolsága.

A bottal történő küzdelem
A Bartitsu akadémián Professor Vigny a botvívást, valamint az ütésekkel és rúgásokkal történő küzdelmet (angol és francia box) oktatta.
Pierre Vigny kezdetben a grenoblei francia tüzérségnél vívást oktatott, majd 1889-ben kilépett a hadsereg kötelékéből, és egy vívóakadémiát nyitott Genova-ban, ahol rövid idő alatt nagy számú tanítványra tett szert. Itt kezdte el saját önvédelmi rendszerét fejleszteni, mely a sétapálcára alapult. Néhány évvel később Angliába utazott, ahol ökölvívást tanult, majd a Bartitsu klubban főállású oktatóként dolgozott.
Egy korabeli cikkben a következőket írták egy bemutatójáról:
„A párbaj a közönség tapsviharával fejeződött be, és a hangzavar csak akkor csendesült, mikor Vigny egy tanítványa segítségével belekezdett az utcai önvédelmi taktikák bemutatásába. Egy rész ökölvívás, egy rész birkózás, jiujitsu és savate: minden mozdulat fogaskerékként kapcsolódott egymáshoz. Vigny egy ütés után egy dobással a földre teremtette tanítványát, majd, hogy befejezze a küzdelmet, egy ügyes fogással kicsavarta az ellenfél kezét. Ez az ökölvívás és a jiujitsu keveréke. A tanítvány megpróbált rárontani az oktatóra egy erőteljes balkezes ütéssel, de Vigny elhajolt az ütés alatt, és egy forgó rugással megrúgta támadóját, majd egy back-heel technikával földre döntötte. Ez a savate és a birkózás kombinációja.”

Pierre Vigny botvívó rendszere egy speciálisan tervezett, „önvédelmi sétapálcát” használt, mely malacca botból - hasonló, mint a rattan - és egy masszív gömb alakú fejből állt.
A korábbi sétapálcavívó iskoláktól eltérő rendszert alkotott azért, mert rájött, hogy a többi stílus alapjait képző, a kardvívásból eredő technikák a kézvédő hiányában védtelenné teszik a fegyvert markoló kezet.
Az utcai önvédelemre kifejlesztett Vigny rendszer figyelembe vette ezt a tényt, és több különböző védekező pozíciót használt. Ezek segítségével olyan helyzetbe és távolságba kerülhetett a védekező fél, mely során a kéz végig védve maradt, miközben ő könnyedén elérte támadóját.
A kedvenc taktikája a távolsággal való védekezés volt, ez esetben a védekező fél a botot a feje feletttartotta, a bot vége egyenesen az ellenfél arcába mutatott, miközben a védekező fél bal kezét pajzsként maga elé tartotta, célpontként felkínálva azt a támadó félnek.
Ez az úgynevezett „invitáló” pozíció, mely célja, hogy a figyelmetlen ellenfél a védekező védtelennek látszó bal kezére, esetleg testére, vagy fejére támadjon.
A támadó csapásával egy időben Vigny hátralépett az elöl lévő lábával, és egy romboló erejű ütést mért a nehéz ezüst fejű bottal az ellenfél fegyver tartó kezére, vagy fejére.
Habár a távolsággal való védekezés volt az egyik legfontosabb elv, a Vigny módszer nagyszámú lefegyverző technikát, földrevitelt és dobást,valamint két kézzel végrehajtott támadásokat is tartalmazott.

Vigny művészetének alapelvét a „küzdelem kezdetének kontrollálásával” lehetne meghatározni. Ezt úgy érte el, hogy egy invitáló pozíciót vett fel, vagy úgy, hogy megelőző támadással valamilyen mozgásra vette rá az ellenfelét, majd a reakciót kihasználta.
Ökölvívás és savate
Barton-Wright művészetében felhasználta a nagyobb távolság előnyét, azonban tisztában volt vele, hogy a szabályok nélküli küzdelemben könnyen kialakulhat egy birkózó helyzet. Felismerte, hogy egy határozott, vagy szerencsés ellenfél áthidalhatja a bot küzdelmi távolságot, és lefegyverezheti a védekező felet, de az is lehetséges, hogy a védekező fél fegyvertelen, és még egy esernyő sincs nála.
Ezen helyzetben egy Bartitsuka (bartitsu gyakorló) elsősorban a savate-ot és az ökölvívást használta. Az akkori ökölvívó technikák különböztek a mai ökölvívó technikáktól, általában függőleges ököltartással ütöttek, és a mozgások sokkal lineárisabbak, vívószerűbbek voltak, azonban ugyanúgy ismerték az első egyenes ütést (left lead), a hátsókezes kontrázó egyenes ütést (cross counter), a hajlított kezes ütéseket (swing, hook), a felütéseket (uppercut), a kalapácsütést, és a forgó ütést, a különböző védekezéseket, az egyidőben végrehajtott, esetenként védekezéssel egybekötött ellentámadásokat, valamint az elhajlásokat, ellépéseket is. A korabeli öklözés valamint a savate nem csak kézzel (és lábbal) végrehajtott támadásokat, hanem dobásokat is tartalmazott, és a legjobb ökölvívó oktatók sok esetben híres vívómesterek is voltak.

Jiujitsu és Judo
A judo és a jiu-jitsu az 1900-as évek elején jelent meg Európában, addig teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Ezekben az időkben a birkózás sokkal népszerűbb volt, mint a boksz, ringben, komoly pénzdíjakért zajlottak a küzdelmek, melyben különböző országból származó, eltérő stílusú birkózók mérték össze erejüket, ügyességüket. Nagy népszerűségnek örvendett a catch-as-catch-can birkózás, melyben minden fogás engedélyeztek az ellenfél két vállra fektetése érdekében. Ebben a környezetben jelent meg a japán birkózás, és az addig ismeretlen technikai megoldásaival, gi-ben történő küzdelemmel, legfőképp pedig a földharcból történő fojtásokkal, és feszítésekkel sikert sikerre halmozott. Barton-Wright legismertebb oktatója Yukio Tani volt, aki néhány év közös együttműködés után otthagyta a Bartitsu Klubot, és William Bankier (aki Apollo néven volt közismert erőember) menedzselésével szalonról szalonra járt, és elfogadott bármilyen kihívást. Barton-Wright az első európaiak között található, aki japán jiujitsu-t oktatott. A Bartitsu klubban mind az önvédelmi jiu-jitsu technikákat, mind pedig a randori jellegű szabad küzdelmet is gyakorolták.

A klub megszűnése
A klub csak néhány évig, valószínűleg 1900 és 1903 között működött. Megszűnésének pontos okáról csak találgathatunk, egyesek szerint a túlságosan magas tagdíjak, mások szerint az oktatók közötti egyet nem értés lehetett az oka. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a legtöbb oktató a klub bezárását követően saját klubot alapított, ahol tanítványokat fogadtak, de legtöbben már csak a saját stílusukat oktatták, nem pedig egy kevert önvédelmet.
A klub megszűnését követően Barton-Wright felhagyott az önvédelem oktatásával, és inkább a fizioterápiával foglalkozott, de állítóag egészen a 20-as évekig fejlesztette, és tanította a Bartitsu-t.

A Bartitsu újrafelfedezése
A Bartitsu, mint rendszer, közel 100 évre feledésbe merült, míg Tony Wolf 2002-ben el nem kezdte kutatni a témát. Sir Arthur Conan Doyle regényeinek főhőse, Sherlock Holmes a „the Adventure of the Empty House” című történetben Moriarty professzorral küzd egy szakadék szélén, ahol egy ismeretlen önvédelmi stílust használ, bár a könyvben „baritsu”-t, és nem „bartitsu” elnevezést használja a szerző.

Sherlock Holmes és Moriarty
„Ahol az ösvény véget ért, megálltam, és bevártam ellenfelemet. Ő nem rántott fegyvert, hanem rám rohant, és hosszú karjával átnyalábolt. Tudta, hogy számára a játszma véget ért, és már csak azzal törődött, hogy rajtam bosszút álljon. Dulakodva tántorogtunk az irtózatos szakadék szélén. Talán emlékszik még, hogy elég jól ismerem a baricut és más japán birkózási fogásokat, aminek már nemegyszer nagy hasznát vettem. Egy váratlan mozdulattal kicsúsztam a szorításából, mire ő irtóztató üvöltéssel hadonászni kezdett a levegőben mindkét kezével, hogy megtartsa az egyensúlyát. Ámde minden erőfeszítése hiábavaló volt: lebukott a mélybe.” 

Sir Arthur Conan Doyle Összes Sherlock Holmes Története, I. kötet, Szukits Könyvkiadó
A világ minden tájáról jelentkeztek emberek, akik hatalmas érdeklődéssel vetették magukat a téma kutatásába: régi cikkeket, könyveket kerestek a British Museum-ban és különböző könyvtárakban, viktoriánus és Edward korabeli antik könyveket vásároltak az eBay-en, végigkövették Barton-Wright, és oktatói életútját, összegyűjtöttek minden olyan újságcikket mely kapcsolódik a bartitsu-hoz, majd az így összegyűjtött anyagot egy két kötetes könyvben jelentették meg (Bartitsu Compendium 1-2).

Nem sokára a pesti jasszokról is írok egy összefoglaló cikket; ha elkészül, ezen a blogon is elolvashatjátok majd.

Vigyázzatok magatokra!

CQC (Close Quarter Combat)

Két héttel ezelőtt, hétvégén, az ESSC Klub szervezésében, részt vettem egy egyedülálló, Magyarországon  először "debütáló" Hochheim CQC szemináriumon. Nagyon tanulságos volt, nem csak új technikákat tanultam, hanem az eddigi ismereteimet az újfajta megközelítés miatt hatékonyabban tudom alkalmazni. A tapasztalataim alapján nem véletlen, hogy a Hochheim CQC az egyik legismertebb fegyverestestületi képzési rendszer.

Az oktató (baseball sapkában) egy vipera segítségével végrehajtott földre vitelt mutat be.

Az alábbiakban az ESSC Klub beszámolóját olvashatjátok: 

Teleszkópos bot (tactical baton) - Hochheim CQC (Close Quarter Combat) szeminárium Jörg Brandt mesterrel
2010. december 4-5

A Kombatan Hungary és az ESSC (www.eskrima.hu) közös szervezésében, Magyarországon először lehetett megismerkedni a hírhedt „Vipera” (taktikai tükörtartó, teleszkópos bot ) általános és speciális használatával, reális technikáival, támadó és védő stratégiáival, - egy igen tapasztalt és képzett oktató segítségével.

Az oktatónk, Jörg Brandt Németországban dolgozik rendőrként; két évtized magas szintű tudásával és éles szituációkban szerzett tapasztalattal rendelkezik a teleszkópos bot és a közelharc témakörében.
Több harcművészetből van mesterfokozata (eskrima, ju-jitsu, kick-box, stb.) és ő az egyik németországi reprezentánsa a világ egyik legismertebb CQC (Close Quarter Combat) rendszerének, melyet az amerikai háborús veterán és későbbi rendőr, W. Hock Hochheim dolgozott ki.
A Hochheim CQC elsősorban rendőrök és katonák részére lett kidolgozva,- különböző eszközök és fegyverek használatát tanítja, - de bizonyos területei, civilek számára is megismerhetőek.
A szemináriumon Jörg, a Hochheim rendszert tanította de megismerkedhettünk néhány olyan technikával is, mely a saját tapasztalataira épülő Street Combatives elnevezésű program részét képezi. Voltak technikák nyitott és csukott botra, ütések-rúgások ellen, szabadulások, földrevitelek, fojtások és taktikai gyakorlatok pl. az eszköz előrántására.
A kétnapos zártkörű szemináriumon, az ESSC klubtagok mellett biztonsági és rendőrségi szakemberek is részt vettek, hiszen ez volt az első olyan lehetőség hazánkban, ahol olyan CQC és taktikai bot technikákat tanulhattak a résztvevők, melyek már többször bizonyították hasznosságukat.

Toldi Tamás a Kombatan eskrima magyarországi reprezentánsa, instruktori fokozatot kapott taktikai botból és az ESSC végre hivatalosan is bekerült a Street Combatives klubok zártkörű társaságába!

2011-ben ismét szervezünk Jörg mesterrel szemináriumot, mind CQC, mind vipera, kés, stb. témában, - addig is vigyázzatok magatokra!

A technika a földön is folytatódik.

Vigyázzatok magatokra!

Vélemények a lőfegyver tartásról 2

A mai bejegyzésben folytatom a lőfegyvertartással és hordással kapcsolatos (üdítően kulturált) vélemény cserémet Túlélővel.

Az előző bejegyzésemben szerepeltetett érvekre válaszolt (http://tuleloblog.blogspot.com/2010/09/lofegyvertartasrol-hozzaszolas-2.html) és ezeket a válaszokat adta:

"A magyar társadalom alatt nem csak az egyszerű állampolgárokat értettem, hanem a rendőrséget, a bürokratikus jogszolgáltatást, végrehajtást stb. Szerintem amíg dilettáns emberek ülnek bizonyos székekben, addig nem szabad döntéseket hozniuk."
A rendőrség jelenleg a gázpisztolyokat sem tudja helyén kezelni. Rengetegen panaszkodnak rosszul kitöltött engedélyekre és kártyákra. Később belerázódnának a folyamatba. Nem lehet emberek jogait elvenni csak azért, mert a rendőrség vagy valami hivatalnokok nem eléggé felkészültek. A rendőrség elvileg szolgál és véd, nem jogokat von meg. Ez a politikusokra is érvényes kellene hogy legyen.

"Chicago csak egy hasonlat, az 1900-as évek eleji chicagoi állapotokra utaltam.
Véleményem szerint több bűncselekmény történne, ha több lőfegyver lenne az utcán."

Az 1900-as évek beli Chicago-ról nem tudok sokat, viszont a jelnlegi városokról annál többet. Ahol fegyvereket tiltottak be, ott nőtt a bűnözés. Betiltották a fegyvereket nagy amerikai városokban, betiltották Angliában, Ausztráliában. Több lett a bűnözés. Meghozták a Brady (fegyvervásárlást korlátozó) törvénycsomagot. Semmi nem változott bűnözést illetően. Hiába lett a sok tiltás, nem javult a közbiztonság. Inkább romlott.

"És szerinted nincsen baj a kiképzés minőségével? :) "
A rendőréség képzésével baj van, de más országban sem működik tökéletesen a rendőrség. Amerikában is vannak hiányosságok. Viszont a rendőrség képzetlensége miatt nem lehet embereket eltiltani az övédelem jogától. Sőt, ha képzetlen a rendőrség, vagy nincs elég rendőr, akkor méginkább csak saját magára számíthat az állampolgár. (Nézd meg az Ohio-ról szóló videót, amit feliratoztam!)

"Nem arra gondoltam, hogy náthásan nem lehetne lőfegyvered :)
Az orvosi vizsgálatot úgy értettem, mint orvosi pszichikai vizsgálatot. Ne egy gyorstalpalón végzett pszichológai asszisztens végezze a vizsgálatot, hanem egy hozzáértő pszichiáter. "
Ha valaki pszichés zavarokkal küzd, annak már van orvosi/rendőrségi múltja. Így szűrik ki itt is az embereket fegyvervásárlásokkor. Szükségtelen a vizsgálat.

"Azért kötném anyagi feltételhez, hogy valaki ne a fegyver segítségével akarjon pénzt szerezni. Ha már ott van a szekrényében a pisztoly, könnyebben elcsábul, mint ha utána kellene járnia, és meg kellene vennie a fegyvert."
Tehát akkor igazam volt, hogy csak gazdagoknak adnál fegyert. Mi van ha valaki nagyon szegény és egy éven át gyűjt egy kis pisztolyra? Nem vehetne semmit, mert nem gazdag? Én nagyon sokáig gyűjtöttem a puskámra és nem mondhatnám, hogy sok pénzem lenne. Ennyi erővel engem is simán eltilthattak volna a fegyvervásárlástól.

Legális fegyverekkel szinte soha nem követnek el bűncselekményeket. Főleg nem úgy, hogy ott van egy fegyver és majd ő megy és kirabol vele egy bankot. Ilyen nincs. Aki ilyet tervez, az illegális úton veszi meg a fegyvert a bűncselekményhez. Ennyi erővel a kést is gazdagsághoz lehetne kötni, mert most késsel követik el a rengeteg rablást. Legalább is Magyarországon biztosan.

Itt puska és shotgun vásárlásnál adnak az ember kezébe 2 papírt és hazaküldik. Az egyik papíron van pár jogi tudnivaló, a másik papíron pedig biztonsági előírások vannak. (Később majd beszkennelem a papírokat amiket kaptam.)

"Lehet, hogy az 1 év szűk időintervallum.
Viszont logikusnak tartom, hogy megújítsák az engedélyt, mert az ember változhat (változik) fizikailag, szellemileg stb. Nem elég, hogy az illetőnek van fegyvere, azzal tudni kell bánni. Erről tenne vizsgát az, aki hordja az eszközt (hordás, elővétel, szituációs lövészet stb.)"
Tehát ha valaki öreg, az automatikusan elveszítené a fegyvertartáshoz való jogát? Csak azért, mert nem kapcsol villámgyorsan, vagy le van lassulva, az még nem jelentheti azt, hogy ne védhesse meg saját magát. Ha olvasod a híreket láthatod, hogy leginkább pont az idős emberek a bűnözők célpontjai. Van, hogy naponta ölnek idős embereket. Hányan élték volna túl a támadásokat, ha mondjuk a támadáskor a levegőbe tudtak volna lőni egyet? Ha csak egy ember megmenekül, már az is számít!

Valahogy nem is tudok elképzelni tömegesen 80 éves nyugdíjasokat, ahogy szituációs lövészeteken vesznek részt. És hogy is lenne a dolog? A 40ezer forintos nyugdíjból utazgasson, fizessen engedélyeket, illetékeket? Már az is nagy gond lenne nekik, hogy egy tanyáról eljussanak a legközelebbi nagyvárosba.

"Azért veszel fegyvert, hogy porosodjon? Ugyan, ha azért veszel fegyvert, mert tartasz attól, hogy használnod kell, akkor azzal foglalkozni kell, főleg, ha az utcán akarod hordani. A tartás, mint az otthon védelmi eszköz nyilván más elbírálásban kellene, hogy részesüljön."
A legtöbb ember -ha otthon tartja- nem fogja folyton babusgatni a fegyverét. Beteszi a fiókba és akkor veszi elő, ha hallja, hogy épp kirabolják a házát. Nem fogja naponta pucolgatni, olajozgatni.

"A szülőkre vonatkozó résszel maximálisan egyetértek.
A szúrópróba szerű ellenőrzést szintén az utcán hordott fegyverre értem.
Az otthonban pedig ellenőrizni kellene, hogy van-e fegyverszekrény, az előírtaknak megfelelően van-e kialakítva stb. Én sem szívesen élnék egy olyan országban, amikor a rendőr bármikor betoppanhat."
Nem tudom, hogy mit ellenőrizhet a rendőr az utcán, azt tudom, hogy aki rendőrrel találkozik itt, annak kötelessége jeleznie a rendőr felé, hogy van nála legálisan tartott fegyver és engedélye van hozzá. Ezt a rendőr elkönyvelheti, talán mondhatja, hogy amíg tart az igazoltatás, közúti ellenőrzés addig adja át a fegyvert. Ez utóbbit bevallom nem tudom.

A fegyverszekrényt kétélű dolognak tartom. Ha elzárva tartasz mindent, akkor lehet, hogy pont nem jut időd arra, hogy elővedd egy súlyos helyzetben. Persze ez talán nem lenne annyira rossz dolog, főként ha egy személynek több puskája lenne otthon.

"Sarkítok: nem szeretném, ha a szomszédomnak egy 88-as flak figyelne a hálószobájában.
Önvédelemre, az otthon védelmére tartsanak revolvert, de ne egy automata géppisztolyt."
A 88-as flak az nem pisztoly, revolver, puska vagy shotgun. Az egy ágyú. Itt most nem ezekről van szó. Az automata géppisztolyokkal nem tudom mi a baj, itt tartanak az emberek azt is -$200 adó és sok papírmunka után-, de aki legálisan kitölt egy fél tonnányi nyomtatványt, az biztos, hogy nem fogja rossz dologra használni az így megszerzett fegyverét.

"Szerintem ezen kellene változtatni. Szerinted nem? Úgy vélem, hogy bármilyen erőszakos bűncselekmény esetében szigorú legyen a büntetés, függetlenül attól, hogy volt-e lőfegyver az esetnél, vagy sem."
Ez pontosan így van, de sajnos nem látom reálisnak az elképzelést. Ez megint csak a politikusokon múlik, tőlük viszont jót ne várjon az ember.

"Részben igazad van. Hülye emberek mindenhol vannak, de én úgy gondolom, hogy ezeknek a hülye embereknek kevesebb esélyt kell adni, hogy súlyos hülyeségeket csináljanak."
A cikkből az sem derült ki, hogy hány évesek voltak ezek a fiatalok. Úgy tűnik, hogy még nem voltak 18 évesek, tehát ha mondjuk az amerikai törvényeket nézzük, elvileg hozzá se juthattak volna semmilyen fegyverhez. Hiába a jó törvény, ha van 1-2 ember aki nem tartja be őket. Pár ember miatt viszont nem lehet egy egész országot büntetni.

"Ha valaki meg akar verni, azt könnyebb kivédeni, mint ha le akar lőni."
Ha van nálad fegyver, akkor nem verhetnek meg és nem késelnek meg. Legálisan vásárolt fegyverrel senki nem fog lelőni, mert aki bűnöző, az a törvény szerint nem juthat fegyverhez. Ha a bűnöző tudja, hogy bármelyik járókelőnél lehet önvédelmi fegyver, akkor nem biztos hogy olyan magabiztosan támadnák meg az embereket az utcán. Még ha illegális fegyvere lenne a bűnözőnek még úgy is aggódhatna, mert tudná, hogy a járókelő esetle visszalőhet rá. Most nem kell ilyesmitől tartaniuk.

"Ha minden 18 éven felüli embernek lehetne fegyvere, szerinted a fegyveres rablások száma mennyivel nőne meg? Szerintem sokkal. Aki most késsel fenyegetőzik, az a lazább fegyvertartási törvények miatt lőfegyverrel fenyegetőzne. Szerintem."
Nem minden 18 éven felüliről van szó, hanem minden törvénytisztelő 18 éven felüliről. Aki törvénytisztelő, az pedig nem fog se rabolni, se másokat terrorizálni. Aki nem törvénytisztelő, vagy mentális problémás, azt a NICS vizsgálat szűrné ki.

"És itt nem szeretnék Amerikai, vagy Nyugat-Európai példára válaszolni, mivel ott mások a körülmények: a társadalmi berendezkedés, a rendőrség, a törvényhozás és végrehajtás, az emberek mentalitása stb."

Jó, hagyjuk el egy pillanatra a nyugati példákat. Nézzük Oroszországot! Bár az, hogy mi számít fegyvernek nagyjából megegyezik a Magyarországon lévő törvényekkel -csak nem a Szovjetuniótól vette át ezt Magyarország?-, a fegyverhez jutás mégis elérhető a civilek számára is.

Mit ír a Wikipedia?
"According to Russia's gun laws, Russian citizens can buy smoothbore shotguns, such as Saiga 12, gas pistols, or revolvers shooting rubber bullets. Safe use of this arsenal for five years allows purchase of a rifle or carbine.

In Moscow alone, some 400,000 people legally keep 470,000 weapons."
Fordítás: "Az orosz törvények szerint az állampolgárok vehetnek shotgunt, mint például a Saiga 12, gázpisztolyokat, gumilövedékes revolvereket. Ha valaki 5 éven át helyesen használja ezeket, akkro vásárolhat golyós puskát illetve karabélyt.
Csak Moszkvát tekintve 400ezer ember tart legálisan 470ezer fegyvert."

Nem mondható, hogy Oroszországban ne lenne bűnözés, hogy az ottani politikai múlt jobb lenne a magyar múltnál. Inkább rosszabb történelmi helyzete volt az orosz civileknek. Mégis sokkal több joguk van most a fegyvertörvények szempontjából, mint egy átlagos magyar embernek.


Véleményem, válaszom:

„A rendőrség jelenleg a gázpisztolyokat sem tudja helyén kezelni. Rengetegen panaszkodnak rosszul kitöltött engedélyekre és kártyákra. Később belerázódnának a folyamatba. Nem lehet emberek jogait elvenni csak azért, mert a rendőrség vagy valami hivatalnokok nem eléggé felkészültek. A rendőrség elvileg szolgál és véd, nem jogokat von meg. Ez a politikusokra is érvényes kellene hogy legyen.”
Hát, ha javulna a rendőrség kiképzése, és képzési szintje, nem lenne szükség lőfegyverre az utcán. :)
 De gondolom abban mind ketten egyetértünk, hogy a jelenlegi, bürokratikus, nem minden esetben hozzáértő állomány nem lenne képes kezelni a dolgot, ugye? Ezen változtatni kell.


„A rendőréség képzésével baj van, de más országban sem működik tökéletesen a rendőrség. Amerikában is vannak hiányosságok. Viszont a rendőrség képzetlensége miatt nem lehet embereket eltiltani az övédelem jogától. Sőt, ha képzetlen a rendőrség, vagy nincs elég rendőr, akkor méginkább csak saját magára számíthat az állampolgár. (Nézd meg az Ohio-ról szóló videót, amit feliratoztam!)”
Jogos, teljesen igazad van. Sok esetben az embernek magának kell megvédenie magát.
Csak nem mindegy, hogy mitől védi meg magát az ember. Én úgy vélem, hogy ahol legálisan kapható lőfegyver, ott könnyebb lőfegyverhez jutnia a bűnözőnek (nem legális úton).


„Ha valaki pszichés zavarokkal küzd, annak már van orvosi/rendőrségi múltja. Így szűrik ki itt is az embereket fegyvervásárlásokkor. Szükségtelen a vizsgálat.”
Erről nem vagyok meggyőződve. Az utcán hetente találkozok olyan emberekkel, akiknek nem lenne szabad fegyvert adni a kezébe, még sincsenek felügyelet stb. alatt. Csomó ember, aki nem rendeltetésszerűen használná a lőfegyvert priusz nélküli. Falun, kisvárosban, nagyvárosban, Budapesten szerintem mindenki tudna példát hozni.


„Tehát akkor igazam volt, hogy csak gazdagoknak adnál fegyert. Mi van ha valaki nagyon szegény és egy éven át gyűjt egy kis pisztolyra? Nem vehetne semmit, mert nem gazdag? Én nagyon sokáig gyűjtöttem a puskámra és nem mondhatnám, hogy sok pénzem lenne. Ennyi erővel engem is simán eltilthattak volna a fegyvervásárlástól.
 

Legális fegyverekkel szinte soha nem követnek el bűncselekményeket. Főleg nem úgy, hogy ott van egy fegyver és majd ő megy és kirabol vele egy bankot. Ilyen nincs. Aki ilyet tervez, az illegális úton veszi meg a fegyvert a bűncselekményhez. Ennyi erővel a kést is gazdagsághoz lehetne kötni, mert most késsel követik el a rengeteg rablást. Legalább is Magyarországon biztosan.

Itt puska és shotgun vásárlásnál adnak az ember kezébe 2 papírt és hazaküldik. Az egyik papíron van pár jogi tudnivaló, a másik papíron pedig biztonsági előírások vannak. (Később majd beszkennelem a papírokat amiket kaptam.)”

Szegény alatt olyan embert értek, aki nem rendelkezik állandó, és rendszeres jövedelemmel, aminek a mértéke azért több mint a minimálbér.
Ne essünk a ló túloldalára. Ököllel is meg lehet ölni egy embert, még sem kell levágni senkinek a kézfejét :)
Én attól tartok, hogy ahol legálisan lehet venni lőfegyvert, ott illegálisan is könnyebb megszerezni, mint egy olyan országban, ahol jobban ellenőrzik a fegyvervásárlást.
Mondok egy példát (mint minden példa, ez is sántítatni fog): 18 éves kor alatt nem lehet alkoholt venni a mai magyar törvények szerint. És számold össze, hogy hány 18 év alatti részeg szombatonként, hiába ellenőrzik, és büntetik az alkohol kiadási törvény betartását. Azonban a fű illegális, és ezáltal nehezebb is hozzájutni, mint a sörhöz.


„Tehát ha valaki öreg, az automatikusan elveszítené a fegyvertartáshoz való jogát? Csak azért, mert nem kapcsol villámgyorsan, vagy le van lassulva, az még nem jelentheti azt, hogy ne védhesse meg saját magát. Ha olvasod a híreket láthatod, hogy leginkább pont az idős emberek a bűnözők célpontjai. Van, hogy naponta ölnek idős embereket. Hányan élték volna túl a támadásokat, ha mondjuk a támadáskor a levegőbe tudtak volna lőni egyet? Ha csak egy ember megmenekül, már az is számít!

Valahogy nem is tudok elképzelni tömegesen 80 éves nyugdíjasokat, ahogy szituációs lövészeteken vesznek részt. És hogy is lenne a dolog? A 40ezer forintos nyugdíjból utazgasson, fizessen engedélyeket, illetékeket? Már az is nagy gond lenne nekik, hogy egy tanyáról eljussanak a legközelebbi nagyvárosba.”
Lehet, hogy ezért sokan megköveznének, de én sok időstől még a jogosítványt is elvenném.
Úgy vélem, hogy egy idős embert nem nehéz meglepni. Mire eljut a lőfegyverig 3x agyonverik szegényt, utána pedig a rabló a pénzzel és a fegyverrel elsétál. Így már odajutottunk, hogy van egy gyilkosságunk, és egy olyan fegyver az utcán, ami nem tudjuk, hogy most kinél van.


„A legtöbb ember -ha otthon tartja- nem fogja folyton babusgatni a fegyverét. Beteszi a fiókba és akkor veszi elő, ha hallja, hogy épp kirabolják a házát. Nem fogja naponta pucolgatni, olajozgatni.”
Bár én nem vagyok lőfegyverhez értő ember, úgy tudom, hogy a fegyvert karban kell tartani… Én az eszközeimet (bár nem lőfegyverek) hetente, kéthetente átnézem, és javítom, ha valami baja van.


„A 88-as flak az nem pisztoly, revolver, puska vagy shotgun. Az egy ágyú. Itt most nem ezekről van szó. Az automata géppisztolyokkal nem tudom mi a baj, itt tartanak az emberek azt is -$200 adó és sok papírmunka után-, de aki legálisan kitölt egy fél tonnányi nyomtatványt, az biztos, hogy nem fogja rossz dologra használni az így megszerzett fegyverét.”
Direkt túloztam a flakkal :)
Már korábban kifejtettem, hogy a fegyvervásárlással kapcsolatban mitől tartok, emiatt nem írnám le újra.


„A cikkből az sem derült ki, hogy hány évesek voltak ezek a fiatalok. Úgy tűnik, hogy még nem voltak 18 évesek, tehát ha mondjuk az amerikai törvényeket nézzük, elvileg hozzá se juthattak volna semmilyen fegyverhez. Hiába a jó törvény, ha van 1-2 ember aki nem tartja be őket. Pár ember miatt viszont nem lehet egy egész országot büntetni.”
A képek alapján 20-30 évesek. Ha más nem, nézd meg a kezüket, sokat elárul…


„Ha van nálad fegyver, akkor nem verhetnek meg és nem késelnek meg. Legálisan vásárolt fegyverrel senki nem fog lelőni, mert aki bűnöző, az a törvény szerint nem juthat fegyverhez. Ha a bűnöző tudja, hogy bármelyik járókelőnél lehet önvédelmi fegyver, akkor nem biztos hogy olyan magabiztosan támadnák meg az embereket az utcán. Még ha illegális fegyvere lenne a bűnözőnek még úgy is aggódhatna, mert tudná, hogy a járókelő esetleg visszalőhet rá. Most nem kell ilyesmitől tartaniuk.”
Ha váratlanul meg akarnak késelni, azt nem tudod kivédeni, még fegyverrel sem, viszont a támadó így könnyebben megszerezheti a lőfegyvert, miután lebökte a fegyverest.
Sok ember nem gyakorolja (még gázfegyvernél sem) a hordást, elővételt, célzást stb. Ilyen körülmények között 2-4 méterig (jó pár esetben 6-8 méterre is kitolható a határ) előnyben van a késes támadó. Itt most nem a beállított szituációra gondolok, amiről van fent videó a fegyver videók portálon.
Csak egy példa: a leendő áldozat, aki fegyverrel rendelkezik, de nem gyakorolja az elővételt stb. megy haza bevásárlásból. A keze tele van zacskóval, fúj a szél ezért fázósan összehúzza magát, elgondolkodik azon, hogy mit főzött az asszony vacsorára, és mi lesz a mai meccs végeredménye, majd ekkor a sarokból/kapualjból ráront valaki. Az áldozat először megijed, ledermed, kapcsol, ledobja a zacskókat, kesztyűs/fázó kézzel nyúl a fegyverért előveszi az lőfegyvert, majd célra tart. Mindezt úgy, baromira fél, vagy megijedt, az adrenalintól a finommotorikus mozgása egyenlő a nullával. Ezek mellett nem hiszem, hogy elő tudja venni a fegyvert, úgy, hogy az nem akad be sehova… Az egyszerű viperát nem tudják elővenni az emberek, pedig az csak egy bot.
Az ilyen teszt videóknak az az egy baja van, hogy az áldozat tudja, hogy mi fog történni, tudja, hogy mikor, és azt is tudja, hogy nem történhet baja, mert csak egy műanyag késsel rohannak felé. Ráadásul a támadó egy jó haverja. Nagyon mások a körülmények. Ezért is más az edzőteremben a haverokkal kesztyűzgetni, meg a késdobáló kiskocsmában megvédeni magad.


„Nem minden 18 éven felüliről van szó, hanem minden törvénytisztelő 18 éven felüliről. Aki törvénytisztelő, az pedig nem fog se rabolni, se másokat terrorizálni. Aki nem törvénytisztelő, vagy mentális problémás, azt a NICS vizsgálat szűrné ki.”
Biztos vagy benne, hogy minden 18 év feletti ember, aki fegyvert tudna venni, az törvénytisztelő?
Ezt, a mai magyar körülmények között nehezen tudom elképzelni. Szerintem aki fegyvert tudna venni, annak jó része nem törvénytisztelő.


„Nem mondható, hogy Oroszországban ne lenne bűnözés, hogy az ottani politikai múlt jobb lenne a magyar múltnál. Inkább rosszabb történelmi helyzete volt az orosz civileknek. Mégis sokkal több joguk van most a fegyvertörvények szempontjából, mint egy átlagos magyar embernek.”
Erre hirtelen az orosz neonáci szervezetek jutottak eszembe, amik nem olyanok, mint a volt Magyar Gárda, hanem olyanok, mint régen volt az SS. Konkrétan edzőtermeik, lőtereik, szituációs lőpályáik, és kiképző táboraik vannak (meg persze rangok, kitüntetések, zászlók stb.). A lényeg itt a fegyveres csoportokon van, akik valamilyen elv szerint tömörülnek.
Nem szeretnék rátérni a politikára, mert semmi közöm hozzá, és amúgy is utálom. Ebből a szövegből nem a Gárdára és a neonáci szervezetekre kell felfigyelni, hanem a lényegre, miszerint a legális fegyvervásárlás hova vezethet.
A másik, ami eszembe jutott: szerinted anno 2006-ban mi történt volna, ha lehetne lőfegyvert venni. Itt szintén nem a politikai vonalra igyekszem terelni a figyelmet, hanem csak a polgárháború kirobbanásának nagyobb esélyére szeretném felhívni a figyelmet.


Mindent összevetve értem, és részben egyetértek az érveléseiddel. Úgy gondolom, hogy egy rendezett, más mentalitású, más lelkivilágú állampolgárokkal rendelkező országban nem probléma, ha a valakinek legálisan van lőfegyvere. Viszont a jelenlegi magyar viszonyok között szerintem nem szerencsés.
Azért gondolom ezt, mert az a tapasztalatom, hogy az emberek jó része visszaél a lehetőségekkel, valaki kifejezetten ezeket az utakat keresi, és a büntetések, a jogszolgáltatás nem következetes, és adott esetben a büntetés nem kellően szigorú.
Én a legmesszemenőbbig nem vagyok idealista, lehet, hogy ezért vannak negatív irányú feltételezéseim.


Vigyázzatok magatokra!

Vélemények a lőfegyver tartásról

Túlélő blogíró kimerítően válaszolt egy korábbi témára, ami a lőfegyvertartásról szólt. Válaszát a saját honlapjára tette fel: http://tuleloblog.blogspot.com/2010/09/lofegyvertartasrol-hozzaszolas.html

Az ott elhangzó kérdésekre, kijelentésekre itt olvashatjátok a reflektálásomat: 

Túlélő véleménye:

"Egy korábbi posztban említettem, hogy a magyar társadalom még nem készült fel arra, hogy az átlag ember éles lőfegyverekhez jusson az otthona, vagy a személyes védelme céljából."

A magyar társadalom igen is felkészült arra, hogy fegyvert tartson. A magyar ember semmivel nem hülyébb mint John Smith farmer Nebraská-ban. Aki fegyvert akar, töltsön ki valami rövid, egyszerű tesztet amiből kiderül, hogy tudja az alapvető biztonsági előírásokat, jogi dolgokat (ne fogd másra a fegyvert, ne tedd az ujjad a ravaszra, csak ha épp lőni készülsz, minden fegyvert kezelj úgy, mintha töltve lenne, stb.) és ennyi.


Miért más egy olyan amerikai, aki úgy vesz fegyvert, hogy semmit nem tud róla, mint egy olyan magyar aki úgy venne fegyvert, hogy semmit nem tudna róla?

"Ha egyik napról a másikra szakadna a nyakunkba a fegyver liberalizáció, akkor Budapestből gyorsan Chicago lenne."

Erre nem hinném, hogy lenne bizonyíték. Főleg úgy, hogy Chicago-ban pont hogy van fegyverkorlátozás. Főnixben, Arizona-ban nincs. Utah államban van a legengedékenyebb fegyverszabályozás. Érdekes, hogy pont arról az államról nem sokat beszélnek bűnözés kapcsán.


Budapest már most is Chicago. Lövöldözés van, késelés van, rablás van. Magyarországon évente 200-300 gyilkosság történik. A gyilkosságokról és az egyéb bűncselekményekről alig számol be a sajtó, nagy részük sose jut el az emberekhez. Nem is beszélve, hogy a bűncselekmények nagy hányadát be se jelentik.

"A magyar rendőrség sincsen kiképezve arra az esetre, hogy a lőfegyver mindennapos lenne az utcán."

Ha a magyar rendőrség nincs kiképezve arra, hogy fegyverrel nézzenek szembe, akkor ott már nagyon nagy baj van. Nem a veszélyes helyzetek oktatása az első dolog amit elméletileg megtanulnak?

"A vásárlást szigorú feltételekhez kötném, amiben orvosi, anyagi, pszichológiai és fizikai kikötések lennének."

Ezt így soha nem támogatnám. Orvosi vizsgálat? Ha köhögsz nem lehet revolvered? Ennek semmi értelmét nem látom. Az anyagi kikötés is érdekesen hangzik. Aki gazdag annak lehet pisztolya, aki szegény, annak meg tilos lenne? A pszichológiai vizsgálatot még megérteném, viszont ha valaki erőszakos, annak valószínűleg van priusza, vagy összeütközésbe került már a rendőrséggel. Ez egy NICS típusú vizsgálatnál úgy is kiderülne. (Ha itt működik, akkor Magyarországon is működne.) A fizikai vizsgálat ugyancsak értelmetlenül hangzik.

"A fegyver viselési engedélyt nem csak egy vizsgához kötném, hanem időszakosan, mondjuk, évente újra kellene engedélyeztetni."

Ha jól tudom a fegyvervizsga 20ezer forint körül lehet. Gondolom az engedély sincs ingyen. Más se hiányozna, minthogy állandóan rendőrségre járjon az ember. Nem is értem, hogy mi értelme lenne a folyamatos engedélymegújításnak. Ha valaki elkövet valami erőszakos bűncselekményt, akkor úgyis elveszíti a fegyvertartáshoz való jogát. Ha viszont nem követ el semmit erőszakos bűncselekményt, akkor mi értelme lenne annak, hogy engedélyekkel zaklatnák a hatóságok? Ebből az lenne, hogy jól megemelnék az engedélyek illetékdíját és kész vagyonokat fizethetnének ki a fegyvertulajdonosok minden alkalommal. (Mindenki ismeri a magyar bürokráciát, ez biztos hogy így történne!)

"Az engedély újbóli megszerzéséhez a vizsga teljesítése lenne a feltétel."

Tehát évi 20-25ezer, csak hogy otthon a fiókodban porosodhasson egy revolver. Van akinek ez egy fél havi fizetése. (Az utiköltségeket és az elveszett időt már meg sem említem.)

"A vizsga tartalmazna elméleti, és gyakorlati feladatokat is, mint pl. hordás, elővétel, tisztítás, tárolás stb."

Nem tudom, hogy ezt miért kéne ezzel bonyolítani. Megvan a 4-5 szabály amerikában, jól megvan vele az ország. Ennyit meg is lehet jegyezni.

"A biztonságos tárolásra vonatkozó előírások betartását egy külön bizottságnak kellene szúrópróbaszerűen ellenőrizni."

A biztonságos tárolás alatt gondolom olyasmit értesz, hogy kulccsal zárt széfben tartani a fegyvert, lőszert a ház egyik részében tartani, azt is elzárva, a fegyvert a ház másik végében széfben tárolni. Hogy így hogy védené meg bárki is az otthonát az más kérdés. Valószínűleg sehogy.
Elmondom, hogy én hogy tartom a puskámat. Asztalon, töltetlenül. Egy töltött tár pedig az asztal mellett van egy lőszeresdobozban. Így.


Ha gyerek van egy háznál az más kérdés, de a túlzott tárolási szigorítások helyett jobb ha az ember megtanítja a gyerekét a fegyverekkel kapcsolatos biztonsági dolgokra. Ez a szülők felelőssége.


A szúrópróba szerű ellenőrzés pedig. Nem is tudom hogy mondjam. Beront két rendőr a házadba, csak úgy, kutakodnak, vizsgálódnak. Mivel a házkutatási parancs megszerzése csak akkor lehetséges -tudomásom szerint-, ha a nyomozó hatóságok szerint bűncselekmény esete forog fenn egy épületben, így gondolom úgy érted, hogy házkutatási engedély nélkül mennének be a bizottság tagjai. Ilyet nagyon nem lenne jó eljátszani.

"Önvédelemre, birtokvédelemre csak bizonyos kaliberű, típusú stb. fegyvereket kellene engedélyeztetni, és ha valakinél mást találnak, azt szigorúan meg kellene büntetni."

Hogy érted azt, hogy "bizonyos kaliberű"? Ha felnézel egy komolyabb fegyvertbolt weboldalára, legalább 100 féle kalibert találsz. Nem mindegy, hogy valaki .45-ös pisztollyal védi a házát, vagy egy .308-as kaliberű puskával? A .45-ös talán praktikusabb lenne, de hogy ki mit választ, azt miért holmi rendőrszázados határozná meg? Semmi közük hozzá. Nekem 5.56-os puskám van, .223-as lőszerrel töltve. Tudom, hogy egy sörétes shotgun jobb otthonvédelemre, én mégis ezt választottam. Miért? Nem mindegy? Azt veszek amit akarok és senki ne szóljon bele, se politikus, se rendőr, se más. Persze van ahol az Egyesült Államokban is vannak értelmetlen szabályok, de ha már Magyarországon változtatna valaki a törvényeken, akkor legyenek jó törvények.

"Mondanom se kell, hogy a fegyverrel való visszaélés súlyos büntetést vonna maga után."

Ez most is így van. Már ha nem politikus az elkövető. Aki a múltkor fegyverrel fenyegetett meg egy biciklist az azóta sincs börtönben. Pedig már évekkel ezelőtt törtönt az eset.
És persze a tesco-s lövöldözőket se érdeklik a szigorú fegyvertörvények.

"Az alábbi cikk jó példa arra, hogy nem felkészült emberek számára milyen veszélyt jelenthet egy éles fegyver, ami óhatatlanul is betör a hétköznapi ember életébe:"

Nem, az a cikk csak arra jó példa, hogy hülyegyerekek vannak a világon. Ennyi erővel diszkós autóbalesetes cikket is idézhetünk, balesetek történnek, hülye fiatalok is vannak, bármi lehet veszélyes, idétlenkedő fiatalok még a lépcsőn is lelökhetik egymást. (De azért a lépcsőt csak ne tiltsuk be.)

"Szerintem minél könnyebb fegyverhez jutni, annál kisebb a közbiztonság."

Ennek semmi értelme. Ha neked a kabátod zsebében lenne egy pisztoly, nem éreznéd magad biztonságban egy sötét utcában? Fegyverhez jutni pedig könnyű. Már illegális úton. Legális úton meg mondhatni lehetetlen. De amelyik bűnöző fegyvert akar, az megtalálja a módját a fegyverbeszerzésnek. 


Az én véleményem:

 

"A magyar társadalom igen is felkészült arra, hogy fegyvert tartson. A magyar ember semmivel nem hülyébb mint John Smith farmer Nebraská-ban. Aki fegyvert akar, töltsön ki valami rövid, egyszerű tesztet amiből kiderül, hogy tudja az alapvető biztonsági előírásokat, jogi dolgokat (ne fogd másra a fegyvert, ne tedd az ujjad a ravaszra, csak ha épp lőni készülsz, minden fegyvert kezelj úgy, mintha töltve lenne, stb.) és ennyi."

A magyar társadalom alatt nem csak az egyszerű állampolgárokat értettem, hanem a rendőrséget, a bürokratikus jogszolgáltatást, végrehajtást stb. Szerintem amíg dilettáns emberek ülnek bizonyos székekben, addig nem szabad döntéseket hozniuk.

"Erre nem hinném, hogy lenne bizonyíték. Főleg úgy, hogy Chicago-ban pont hogy van fegyverkorlátozás. Főnixben, Arizona-ban nincs. Utah államban van a legengedékenyebb fegyverszabályozás. Érdekes, hogy pont arról az államról nem sokat beszélnek bűnözés kapcsán.

Budapest már most is Chicago. Lövöldözés van, késelés van, rablás van. Magyarországon évente 200-300 gyilkosság történik. A gyilkosságokról és az egyéb bűncselekményekről alig számol be a sajtó, nagy részük sose jut el az emberekhez. Nem is beszélve, hogy a bűncselekmények nagy hányadát be se jelentik."

Chicago csak egy hasonlat, az 1900-as évek eleji chicagoi állapotokra utaltam.

Véleményem szerint több bűncselekmény történne, ha több lőfegyver lenne az utcán.

"Ha a magyar rendőrség nincs kiképezve arra, hogy fegyverrel nézzenek szembe, akkor ott már nagyon nagy baj van. Nem a veszélyes helyzetek oktatása az első dolog amit elméletileg megtanulnak?"

És szerinted nincsen baj a kiképzés minőségével? :)

"Ezt így soha nem támogatnám. Orvosi vizsgálat? Ha köhögsz nem lehet revolvered? Ennek semmi értelmét nem látom. Az anyagi kikötés is érdekesen hangzik. Aki gazdag annak lehet pisztolya, aki szegény, annak meg tilos lenne? A pszichológiai vizsgálatot még megérteném, viszont ha valaki erőszakos, annak valószínűleg van priusza, vagy összeütközésbe került már a rendőrséggel. Ez egy NICS típusú vizsgálatnál úgy is kiderülne. (Ha itt működik, akkor Magyarországon is működne.) A fizikai vizsgálat ugyancsak értelmetlenül hangzik."

Nem arra gondoltam, hogy náthásan nem lehetne lőfegyvered :)

Az orvosi vizsgálatot úgy értettem, mint orvosi pszichikai vizsgálatot. Ne egy gyorstalpalón végzett pszichológai asszisztens végezze a vizsgálatot, hanem egy hozzáértő pszichiáter.

Azért kötném anyagi feltételhez, hogy valaki ne a fegyver segítségével akarjon pénzt szerezni. Ha már ott van a szekrényében a pisztoly, könnyebben elcsábul, mint ha utána kellene járnia, és meg kellene vennie a fegyvert.

A fizikai vizsgálatot úgy valósítanám meg, hogy az illető hogyan tudja hordani, elővenni stb. az fegyvert. Ne legyen a fegyver hordás ön-, és közveszélyes.

"Ha jól tudom a fegyvervizsga 20ezer forint körül lehet. Gondolom az engedély sincs ingyen. Más se hiányozna, minthogy állandóan rendőrségre járjon az ember. Nem is értem, hogy mi értelme lenne a folyamatos engedélymegújításnak. Ha valaki elkövet valami erőszakos bűncselekményt, akkor úgyis elveszíti a fegyvertartáshoz való jogát. Ha viszont nem követ el semmit erőszakos bűncselekményt, akkor mi értelme lenne annak, hogy engedélyekkel zaklatnák a hatóságok? Ebből az lenne, hogy jól megemelnék az engedélyek illetékdíját és kész vagyonokat fizethetnének ki a fegyvertulajdonosok minden alkalommal. (Mindenki ismeri a magyar bürokráciát, ez biztos hogy így történne!)"

Lehet, hogy az 1 év szűk időintervallum.

Viszont logikusnak tartom, hogy megújítsák az engedélyt, mert az ember változhat (változik) fizikailag, szellemileg stb. Nem elég, hogy az illetőnek van fegyvere, azzal tudni kell bánni. Erről tenne vizsgát az, aki hordja az eszközt (hordás, elővétel, szituációs lövészet stb.)

"Tehát évi 20-25ezer, csak hogy otthon a fiókodban porosodhasson egy revolver. Van akinek ez egy fél havi fizetése. (Az utiköltségeket és az elveszett időt már meg sem említem.)"

Azért veszel fegyvert, hogy porosodjon? Ugyan, ha azért veszel fegyvert, mert tartasz attól, hogy használnod kell, akkor azzal foglalkozni kell, főleg, ha az utcán akarod hordani. A tartás, mint az otthon védelmi eszköz nyilván más elbírálásban kellene, hogy részesüljön.

"Nem tudom, hogy ezt miért kéne ezzel bonyolítani. Megvan a 4-5 szabály amerikában, jól megvan vele az ország. Ennyit meg is lehet jegyezni."

Ha meg lehet jegyezni, akkor biztosan számot is lehet róla adni.

Valaki kutyát nem tud otthon tartani, én egy ilyennek a kezébe nem szívesen adnék fegyvert.

"A biztonságos tárolás alatt gondolom olyasmit értesz, hogy kulccsal zárt széfben tartani a fegyvert, lőszert a ház egyik részében tartani, azt is elzárva, a fegyvert a ház másik végében széfben tárolni. Hogy így hogy védené meg bárki is az otthonát az más kérdés. Valószínűleg sehogy.

Elmondom, hogy én hogy tartom a puskámat. Asztalon, töltetlenül. Egy töltött tár pedig az asztal mellett van egy lőszeresdobozban. Így.

Ha gyerek van egy háznál az más kérdés, de a túlzott tárolási szigorítások helyett jobb ha az ember megtanítja a gyerekét a fegyverekkel kapcsolatos biztonsági dolgokra. Ez a szülők felelőssége.

A szúrópróba szerű ellenőrzés pedig. Nem is tudom hogy mondjam. Beront két rendőr a házadba, csak úgy, kutakodnak, vizsgálódnak. Mivel a házkutatási parancs megszerzése csak akkor lehetséges -tudomásom szerint-, ha a nyomozó hatóságok szerint bűncselekmény esete forog fenn egy épületben, így gondolom úgy érted, hogy házkutatási engedély nélkül mennének be a bizottság tagjai. Ilyet nagyon nem lenne jó eljátszani."

A szülőkre vonatkozó résszel maximálisan egyetértek.

A szúrópróba szerű ellenőrzést szintén az utcán hordott fegyverre értem.

Az otthonban pedig ellenőrizni kellene, hogy van-e fegyverszekrény, az előírtaknak megfelelően van-e kialakítva stb. Én sem szívesen élnék egy olyan országban, amikor a rendőr bármikor betoppanhat.

"Hogy érted azt, hogy "bizonyos kaliberű"? Ha felnézel egy komolyabb fegyvertbolt weboldalára, legalább 100 féle kalibert találsz. Nem mindegy, hogy valaki .45-ös pisztollyal védi a házát, vagy egy .308-as kaliberű puskával? A .45-ös talán praktikusabb lenne, de hogy ki mit választ, azt miért holmi rendőrszázados határozná meg? Semmi közük hozzá. Nekem 5.56-os puskám van, .223-as lőszerrel töltve. Tudom, hogy egy sörétes shotgun jobb otthonvédelemre, én mégis ezt választottam. Miért? Nem mindegy? Azt veszek amit akarok és senki ne szóljon bele, se politikus, se rendőr, se más. Persze van ahol az Egyesült Államokban is vannak értelmetlen szabályok, de ha már Magyarországon változtatna valaki a törvényeken, akkor legyenek jó törvények."

Sarkítok: nem szeretném, ha a szomszédomnak egy 88-as flak figyelne a hálószobájában. 

Önvédelemre, az otthon védelmére tartsanak revolvert, de ne egy automata géppisztolyt. 

"Ez most is így van. Már ha nem politikus az elkövető. Aki a múltkor fegyverrel fenyegetett meg egy biciklist az azóta sincs börtönben. Pedig már évekkel ezelőtt törtönt az eset.

És persze a tesco-s lövöldözőket se érdeklik a szigorú fegyvertörvények."

Szerintem ezen kellene változtatni. Szerinted nem? Úgy vélem, hogy bármilyen erőszakos bűncselekmény esetében szigorú legyen a büntetés, függetlenül attól, hogy volt-e lőfegyver az esetnél, vagy sem.

"Nem, az a cikk csak arra jó példa, hogy hülyegyerekek vannak a világon. Ennyi erővel diszkós autóbalesetes cikket is idézhetünk, balesetek történnek, hülye fiatalok is vannak, bármi lehet veszélyes, idétlenkedő fiatalok még a lépcsőn is lelökhetik egymást. (De azért a lépcsőt csak ne tiltsuk be.)"

Részben igazad van. Hülye emberek mindenhol vannak, de én úgy gondolom, hogy ezeknek a hülye embereknek kevesebb esélyt kell adni, hogy súlyos hülyeségeket csináljanak.

"Ennek semmi értelme. Ha neked a kabátod zsebében lenne egy pisztoly, nem éreznéd magad biztonságban egy sötét utcában? Fegyverhez jutni pedig könnyű. Már illegális úton. Legális úton meg mondhatni lehetetlen. De amelyik bűnöző fegyvert akar, az megtalálja a módját a fegyverbeszerzésnek."

Ha valaki meg akar verni, azt könnyebb kivédeni, mint ha le akar lőni.

Ha minden 18 éven felüli embernek lehetne fegyvere, szerinted a fegyveres rablások száma mennyivel nőne meg? Szerintem sokkal. Aki most késsel fenyegetőzik, az a lazább fegyvertartási törvények miatt lőfegyverrel fenyegetőzne. Szerintem.

És itt nem szeretnék Amerikai, vagy Nyugat-Európai példára válaszolni, mivel ott mások a körülmények: a társadalmi berendezkedés, a rendőrség, a törvényhozás és végrehajtás, az emberek mentalitása stb. 

Örömmel fogadok minden véleményt, hozzászólást a témával kapcsolatban. 


Vigyázzatok magatokra!