A mai bejegyzésben azt a témát fogom boncolgatni, ami oly’ sok fórumon, és blogon szerepel.
Igyekszem megosztani veletek a véleményemet, és a tapasztalataimat, ha van kedvetek, örömmel fogadom az építőjellegű hozzászólásokat. A másik pocskondiázását viszont nem szívesen látnám, kérelek, ezeket mellőzétek.
Attól, mert a youtubon vannak gagyi videók és mesterek, ezek nem feltétlenül az adott stílus fokmérői, tehát ha lehet ezekkel se példálózatok.
Mindenre lehet példát, és ellen példát hozni; ezért is igyekszem majd kerülni a stílusok megnevezéseit a bejegyzésben.
Ha valaki önvédelmet szeretne tanulni, akkor egy olyan edzőterembe menjen le, ahol (megbízható!) kifejezetten önvédelmi rendszert tanítanak, és nem valamilyen küzdősportot.
Először is azt kell tisztázni, hogy ami működik a ringben, az nem biztos, hogy az utcán is megállja a helyét.
Például a ringben van rajtad kesztyű, nem lehet herére rúgni, és biztos vagy benne, hogy egy kipördülés után az ellenfeled nem fog elő venni egy bökőt, és nem márt beléd 10 centi acélt.
A ringben egyől egymásnak esnek a küzdők, amíg utcán megy/mehet a kóstolgatás. Ott lehet, hogy megfogják a kabátodat, táskádat stb.
Az utcán (általában) mindig van egy (vagy több...) támadó (akik nem fair play szabályai szerint viselkednek), és egy védekező.
Azt kell megértenünk, hogy mások a szándékok/célok az utcán, mint a ringben. Az utcán a támadó le akar győzni, hogy elvegye az értékeidet (például), a védekező pedig minden eszközt megragadva szabadulni akar. Az utcán nincsenek steril körülmények, nincs mindig lámpa fény, és nem vagy bemelegítve, nincs tatami, ami tompítaná az esést. Máshogyan mozogsz télen, farmerben és bakancsban, mint az edzőteremben, egy rövidnadrágban és pólóban. Ha egyszer elszúrsz valamit, a bíró nem fogja leállítani a meccset.
Mindazonáltal egy jól tanított, jó küzdősport is fel tud készíteni az éles helyzetekre. És ha jól csinálod amit tanultál, meg tudod magad védeni.
Én úgy látom, hogy az önvédelem az egy komplex dolog, nem csupán technikák összegsége. Az önvédelem első pontja a tudatosság. Tisztában kell lenni a várható veszélyekkel, esélyekkel és kockázatokkal. Nem szabad meggondolatlanul viselkedni, és adott esetben kell tudni lemondani pl. az értékekről.
Mindig meg kell próbálni elkerülni a rázós helyzeteket. Ezt próbáld úgy elérni, hogy folyamatosan figyeled a környezetedet. Figyelj a változásokra, hogy még időben tudj reagálni (és megelőzni) a veszélyes szituációt. Szerencsés, ha az embernek jó a helyzet felismerő képessége, és gyorsan tud alkalmaszkodni kívánalmaknak megfelelően.
Nagy szükség van a önuralomra is. Ez szerintem a legnehezebb elsajátítani. Amikor elönt az adrenalin, összeszorul a gyomrod, a vérnyomásod az egekben van, beszűkül a látásod (csőlátás), és nehezen kapsz levegőt, azt nehezen lehet leküzdeni. Szerintem elég szar érzés...
Ha lehet próbáld meg kidumálni magad a helyzetből. Nem mindig reménytelen, egy próbát megér, de ha kell, akkor tedd oda magad.
Az önbizalom is fontos részét képezi az önvédelemnek. Jó, ha tudatában vagy saját képességeidnek, és fel tudod mérni, hogy az elegendő-e az adott szituációhoz.
A magabiztos fellépés is sokat segíthet, gyakran többet ér, mintha elkezdesz verekedni.
A hamis önbizalom viszont kész öngyilkosság. Ne bízd el magad, mert legjobb esetben is úgy pofán vernek, hogy a földön találod magad betört arccal. Lehetőleg ne provokáld a támadót; ha egyből felteszed a kezed, és küzdőállásba állsz, azzal arra kényszeríted az ellenfeled, hogy neked menjen (azon kívül elárulod neki, hogy félsz tőle, és lépéskényszerbe hozod, aminek támadás a vége).
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy pár alkalom/hét/hónap után legyőzhetetlennek hiszik magukat, és belemennek olyan dologba is, amibe nem kellene. Ezt mindenáron kerüld el!
Egy stílus kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy alkatilag mi felel meg a legjobban. Természetesen nem lesz egyszerű a választás, több helyre is érdemes elmenni, több dolgot is ki kell próbálni, mire megtalálod a számodra legideálisabb stílust.
Fontos, hogy megbízható irányzatot, és jó edzőktől tanulj! Kóklerekre ne bízd az életed!
Sokat segít a kiválasztásban az, ha hallgatsz tapasztaltak véleményére. A legjobb egy ismerős/barát/kolléga stb. aki járatosabb a témában. Vannak mindent tudó szájkaratésok, ezekre nem érdemes hallgatni.
Szerintem a jó edző folyamatosan képzi magát (küzd, ő is eljár edzeni), és nem csak a megszerzet tapasztalatait/rangjait/tisztségeit kamatoztatja.
Sokat számít, hogy az edzőnek milyen tapasztalatai vannak; ha tud mesélni azokról az utcai szituációkról, amiket átélt, akkor tudod, hogy nem csak beszélt róla, hanem rákényszerült arra, hogy önvédelemre használja ismereteit.
Ha azt látod, hogy az edzőnek a tanítványai bevisznek egy-egy találatot, a küzdelmek után sérülések vannak a tanítón az jó jel, mert szinten tartja magát az edző (sőt, ő is tanul a küzdelmekből), és azt is mutatja, hogy a tanítványai fejlődnek.
Ha elkezdtél valamilyen stílust, akkor tartsd be, amit mond az edző. Ne kételkedj, csak csináld. Ha hülyeséget tanít, arra úgy is hamar rájössz.
Fontos, hogy az elveket megjegyezd! Ha tudod, hogy mit, miért kell csinálni, akkor könnyebben meg tudod tanulni, és könnyebben tudod magad ellenőrizni.
Törekedj az egyszerűségre, abban kevesebb a hibalehetőség.
És persze gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Én a következő klubot tudom nyugodt szívvel ajánlani:
Vigyázzatok magatokra!
