Az önvédelmi stílus gyakorlásáról

A mai bejegyzésben egy, az önvédelemhez kötődő tévhitet szeretnék tisztázni, nevezetesen az önvédelmi rendszerek és a küzdősportok szükségességéről fogok írni. Korábban már boncolgattam a témát, de akkor más szempontból vizsgáltam a kérdést.

Sokszor, egymástól független helyeken találkoztam azzal a véleménnyel, hogy önvédelmet tanulni hülyeség, mert „Mindig van egy erősebb.” / „Pisztoly ellen mire mész?!” / „Ha már hárman vannak, akkor esélyed sincs”. / „Ha hátulról leütnek, akkor tehetetlen vagy.” stb.
Persze, részben igazuk van azoknak, akik ezzel érvelnek, de ennyi erővel le lehet feküdni a földre, és várni a halált…
Azt kell megérteniük az embereknek, hogy ha valaki önvédelmet tanul, az nem lesz legyőzhetetlen. Nincs olyan rendszer, ami maximális védelmet biztosítana. Mindenkit el lehet kapni, és mindenkit le lehet győzni, ez így igaz. DE, az esélyeket javítja, ha valamilyen stílusban jártas az ember.

Sokan elfelejtik, hogy nagyon sok ember áldozattípus, akik nem járták ki az „utca iskoláját”. Tehát nem verekedtek az utcán, nem olyan környéken nőttek fel, ahol mindennaposak a rablások, nem voltak veszélynek kitéve. Az ilyen „burokban élő” emberek sérülékenyebbek, mint azok, akiket megedzett a környezetük.
A másik ok, ami miatt valaki áldozattípus lehet, az valamelyik veleszületett tulajdonság, legyen az mentális/pszichikai, vagy fizikai.
Ha valaki félős, könnyen bepánikol arra igencsak ráfér egy erős pszichés tréning, hogy jobban tudja kezelni a gázos szituációkat. A fizikailag gyenge embereknek pedig a testedzés, és a technika gyakorlása ajánlott.
Ha valaki „vagánynak” születik, nincs akkora szüksége bármilyen jellegű edzésre, mert a fellépése, a fizikuma stb. miatt nem kerül hátrányba, sőt, adott esetben előnyt élvez az átlagemberrel szemben.
Ennyi. Ezzel nem lehet mit kezdeni, a tulajdonságainkat születésünknél kapjuk. Az esetleges hátrány ledolgozásához, valamint a meglévő adottságok tökéletesítéséhez kellenek az önvédelmi edzések.

Mint korábban említettem, az önvédelmi képzések növelik az esélyt, hogy túléljünk, vagy minél kevesebb sérüléssel ússzunk meg egy veszélyes helyzetet.
Az edzéseken olyan helyzeteket szimulálnak nekünk, amivel egy támadás során találkozhatunk, ezáltal már felkészültebbek leszünk. Természetesen minden helyzetre nem készíthetnek fel bennünket, de az átlagosra igen. Minél többet edzünk, annál több helyzetre fogunk tudni érdemben reagálni.
Az átlag támadó, átlag támadása ellen kapunk nagyszázalékkal működő védekezési módszer(eke)t, viszont, ha nem gyakoroljuk ezeket a módszereket, még kisebb eséllyel fogjuk tudni megvédeni magunkat.

Nem szabad abba a hibába esni, hogy mondvacsinált szituációkra tanulunk technikákat. Ez akkor fordulhat elő, ha az oktató a tanítványokon szeretne meggazdagodni. Ilyenkor a az emberek tanításával szemben a pénzszerzés dominál.
Emiatt a klubokat és stílusokat fenntartással kell kezelni. Ha egy honlapon azt olvassuk, hogy „a világ leghatékonyabb önvédelmi rendszere, amit 3 hónap alatt el lehet sajátítani, csak 100 000 forintért”, akkor jobb, ha keresünk valami másik helyet, mert az a klub nagy eséllyel olyan, ami sok szart tanít drága pénzen.

Fontosnak tartom, hogy az önvédelmi oktatáson eszköz ellen hatékony, és működő technikákat tanuljunk. Ne feledjük el, hogy a bűnözők sem hülyék, szeretik eszközzel növelni az esélyüket. És most nem a varázslós megoldásokra gondolok, hanem a kipróbált, egyszerű lényegretörő technikákat kell elsajátítani.
Ha például valaki tanult (reális) kés elleni önvédelmet, az tudja, hogy amíg lehet, addig el kell futni, ha erre nincs lehetőség, akkor milyen megoldásokkal lehet hatékonyabban védekezni. Viszont egy tapasztalatlan áldozat leállna izmozni, és utána csodálkozik, ha megszurkálják…
A leggyakrabban előforduló támadások pusztakézzel, késsel, és bottal történnek. Bár mostanság többször olvasni lőfegyverrel történt támadásról, egyelőre ezek főleg intézmények ellen irányulnak (bank, pénzváltó stb.).
Nagyon sokat segít a védekezőnek, ha eszközös önvédelmet tanul, mert ezzel is növeli az túlélési esélyeket a támadóval szemben.

A pusztakezes harcnak is jó pár buktatója van. Nem elég megnézi egy-két bokszmeccset, hogy tapasztaltaknak mondhassuk magunkat. Sokan elfelejtik, hogy ütni sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik; a csukló könnyen megbicsakolhat, rándulhat, vagy akár el is törhet egy rossz ütésnél. Az ökölről nem is beszélve: ha nincsen felkeményítve a kézfej, akkor egy komoly ütésnél a bütykök megrepedhetnek, és a csontocskák eltörhetnek. Nem mindegy, hogy a csípő hogyan fordul el az ütésnél, vagy védekezésnél mennyire engedi le az ember a kezét; sok apróságra kell odafigyelni.

Higgyük el, hogy a rendszeres testi, mentális edzéseknek csak előnyei vannak.
De ne essünk abba a hibába se, hogy egy küzdősportot a meccsek alapján legyőzhetetlen stílusnak hiszünk (pl.: thai-box, mma). Ezek az irányzatok első sorban küzdősportok, ami annyit jelent, hogy rendezett, mesterséges körülmények között, fair play szabályok szerint folyik a harc. A résztvevők tudják, hogy ha bármi baj történik, akkor leállítják a mérkőzést, és jön a doki segíteni. Az utcán ez nincsen. Ezzel nem a küzdősportok hatékonyságát kérdőjelezem meg, csak felhívom a figyelmet arra, hogy nem minden esetben jelenti azt, hogy a küzdősport önvédelmi irányzat is egyben.
Egy önvédelmi képzésben hangsúlyosnak kell lennie a megelőzésről szóló tudattágításnak is. Fontos, hogy a tanuló megtanulja felismerni, és kikerülni a veszélyes helyzeteket. A megelőzés az önvédelem egyik legsarkalatosabb pontja.

Nem volt még szó a harcművészetekről. A harcművészeti irányzatok még kevésbé alkalmasak önvédelemre, mert ott a küzdelem mellett nagyon domináns a művészeti vonal. A legtöbb ilyen stílus megvilágosodást, az elmélyülést, az önmegvalósítást keresi. Ez nem azt jelenti, hogy egy harcművész nem tudja magát megvédeni magát az utcán, hanem azt, hogy egy harcművésznek más céljai vannak, mint egy olyan embernek, aki önvédelmet szeretne tanulni.
A küzdősportok egy meghatározott szabályrendszeren belüli harc által megszerzett pontokra helyezi a hangsúlyt. Ez is hatékony lehet az utcán, de az a buktatója, a tiszta verseny miatt a képzésből kimarad(hat)nak azok az elemek, amik egy utcai helyzetre készítik fel a tanulót.
Az önvédelmi stílusok pedig arra jók, hogy egy átlag ember meg tudja védeni magát az utcán.

A „melyik stílus a jobb” kérdésbe nem szabad belemenni. A kérdés a helyzet függvényétől változik. Pusztakezes harcban egy boxoló élvez előnyt, viszont, ha már lehet rúgni is, akkor már a thai-boxos. Utcai körülmények között az eskrimás bottal szétveri valakinek a fejét, de a ringben nagyobb valószínűséggel vesztene. A krav magás, erős küzdősportos alapokkal nagyon hatékony, de képzettebb késharcos ellen jobb, ha elfut. Ne felejtsük el, nem a stílus teszi az embert, hanem az ember teszi a stílus. Ha valaki olyan adottsággal rendelkezik, hogy hatékonyan tudjon küzdeni, azt a folyamatos edzés csak erősíti. Aki pedig alkalmatlan, azt a jó tréning is csak középszerűvé tudja fejleszteni.

A jelszó itt is az esély. Egy jól megválasztott, jól tanított, és jól elmélyült tudás nem legyőzhetetlenné tesz, de segít, hogy sokkal jobb esélyekkel tudd éles helyzetben megvédeni magad.

Vigyázzatok magatokra!