Egy egyszerű, de tartalmas cikk jelent meg a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökkel foglalkozó jogszabállyal kapcsolatban a Kaliber Infón, érdemes elolvasni:
http://www.kaliberinfo.hu/cikkek/faek-egyszeruen-a-kkve-jogszabalyrol/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jog. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jog. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. 12. 07.
Cikk ajánló
2010. 02. 17.
A jogos védelemről - kérdések és válaszok
Pintér Márton krav-maga oktató újabb írását szeretném ajánlani nektek, ami ragyogóan kiegészíti a korábbi bejegyzést, ami a jogos védelemmel foglalkozott.
Az eredeti posztot a krav-maga blogon találjátok, ott tegyétek fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
Az itt közzétett bejegyzésből hiányoznak a krav-magára vonatkozó kérdések, és válaszok. Ha ezekre kíváncsiak vagytok, azt az eredeti oldalon megtaláljátok; az ezzel kapcsolatos kérdésetekre is ott kaptok választ.
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/16/58/
"Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.
És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.
Mi van ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.
Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk. A legjobban egyértelműen akkor járunk, ha nem egy eszközre bízzuk magunkat, hanem megtanuljuk azt, hogy miként védhetjük meg magunkat eszköz nélkül. Egy eszköz segíthet a védekezésben, de nem pótolja az önvédelmi tudást.
Mi a helyzet a gázpisztollyal, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. A gázpisztoly önvédelmi célú tartása teljesen legális, engedéllyel a viselése is. Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.
Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.
Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.
Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.
Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk.
Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetban, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.
Szóval ha megtámadnak az utcán, akkor nekem egyszerre ennyi mindent kellene mérlegelnem? Lehetséges ez?
Ha megtámadnak az utcán, akkor az a legfontosabb szempont, hogy miként tudunk épségben kikerülni a szituációból. Lehet, hogy futással, lehet, hogy ellentámadással, de az is lehet, hogy együttműködünk. Ha technikailag és gondolkodásban egyaránt igyekszünk felkészülni egy ilyen helyzetekre, akkor egy támadás esetén sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd mérlegelni és kiválasztani a legjobb megoldást. Persze ahogy minden mást, ezt is tanulni és gyakorolni kell.
(…)
Végül: Mit tehetünk még a megelőzés körében?
Igyekezzünk önvédelmi szemléletű gondolkodást ,hozzáállást kialakítani. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Szánjunk rá egy kis időt és gondoljuk végig mit tennénk, ha bajba kerülnénk. Mivel védekeznénk, hogyan, vagy merre menekülnénk, kit hívnánk, kitől kérnénk segítséget, stb. Ne úgy gondoljunk magunkra, vagy családunkra, mint akik bármikor egy támadás potenciális áldozatai lehetnek, hanem azt képzeljük el, hogy egy támadás esetén mernénk és tudnánk is védekezni. Ha szükségét érezzük, akkor tanuljunk önvédelmet, képezzük magunkat. Ez nemcsak technikai tudást ad nekünk, hanem azt a magabiztosságot is, ami miatt a támadó szemében nem tűnünk majd könnyű prédának.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató"
Pintér Mártonnak ezúton is köszönjük munkáját!
Vigyázzatok magatokra!
Az eredeti posztot a krav-maga blogon találjátok, ott tegyétek fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
Az itt közzétett bejegyzésből hiányoznak a krav-magára vonatkozó kérdések, és válaszok. Ha ezekre kíváncsiak vagytok, azt az eredeti oldalon megtaláljátok; az ezzel kapcsolatos kérdésetekre is ott kaptok választ.
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/16/58/
"Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.
És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.
Mi van ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.
Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk. A legjobban egyértelműen akkor járunk, ha nem egy eszközre bízzuk magunkat, hanem megtanuljuk azt, hogy miként védhetjük meg magunkat eszköz nélkül. Egy eszköz segíthet a védekezésben, de nem pótolja az önvédelmi tudást.
Mi a helyzet a gázpisztollyal, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. A gázpisztoly önvédelmi célú tartása teljesen legális, engedéllyel a viselése is. Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.
Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.
Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.
Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.
Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk.
Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetban, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.
Szóval ha megtámadnak az utcán, akkor nekem egyszerre ennyi mindent kellene mérlegelnem? Lehetséges ez?
Ha megtámadnak az utcán, akkor az a legfontosabb szempont, hogy miként tudunk épségben kikerülni a szituációból. Lehet, hogy futással, lehet, hogy ellentámadással, de az is lehet, hogy együttműködünk. Ha technikailag és gondolkodásban egyaránt igyekszünk felkészülni egy ilyen helyzetekre, akkor egy támadás esetén sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd mérlegelni és kiválasztani a legjobb megoldást. Persze ahogy minden mást, ezt is tanulni és gyakorolni kell.
(…)
Végül: Mit tehetünk még a megelőzés körében?
Igyekezzünk önvédelmi szemléletű gondolkodást ,hozzáállást kialakítani. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Szánjunk rá egy kis időt és gondoljuk végig mit tennénk, ha bajba kerülnénk. Mivel védekeznénk, hogyan, vagy merre menekülnénk, kit hívnánk, kitől kérnénk segítséget, stb. Ne úgy gondoljunk magunkra, vagy családunkra, mint akik bármikor egy támadás potenciális áldozatai lehetnek, hanem azt képzeljük el, hogy egy támadás esetén mernénk és tudnánk is védekezni. Ha szükségét érezzük, akkor tanuljunk önvédelmet, képezzük magunkat. Ez nemcsak technikai tudást ad nekünk, hanem azt a magabiztosságot is, ami miatt a támadó szemében nem tűnünk majd könnyű prédának.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató"
Pintér Mártonnak ezúton is köszönjük munkáját!
Vigyázzatok magatokra!
2010. 02. 10.
A jogos védelemről
A mai bejegyzésben Pintér Márton, krav-maga oktató cikkét szeretném nektek ajánlani. A krav-maga blogon jelent meg az írás, ami rendesen, közérthetően magyarázza el, hogy mikor-hogyan-milyen mértékben védhetjük meg magunkat.
Az eredeti bejegyzést itt találjátok:
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/
Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.
A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.
A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).
Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.
Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.
Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató
Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).
Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.
Vigyázzatok magatokra!
Az eredeti bejegyzést itt találjátok:
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/
Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.
A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.
A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).
Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.
Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.
Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató
Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).
Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.
Vigyázzatok magatokra!
2009. 11. 02.
Levél (kiegészítés)
Az előző bejegyzésben írtam, hogy küldtem egy levelet a rendőr főkapitánynak, hogy mit tud javasolni, mi legyen nálunk; mi az az eszköz, amivel megvédhetjük magunkat.
Ha kapok választ, akkor szerintem az az alábbi tájékoztató lesz (amit a www.zsaru.hu -n is olvashattok):
http://www.zsaru.hu/modules.php?name=Sections&sop=viewarticle&artid=3
"Milyen eszközök használhatók védekezésre?
Legálisan vásárolható a military boltokban gázspray. A kis palack elfér a zsebben, szükség esetén előkapható. Nagyon vigyázni kell, hogy megfelelően használjuk, nehogy magunknak ártsunk vele. Nem biztos, hogy a döntésre rendelkezésre álló pillanatok alatt fel tudjuk mérni a széljárást, vagy nem csavarják ki a kezünkből, és nem fordítják ellenünk a palackot.
Dezodor
Kapható olyan védőeszköz is, amely gombnyomásra félelmetes hangot ad. Van olyan spray is, amely nem könnygázt, hanem paprika- vagy borskivonatot tartalmaz. Paprikás kézzel biztosan nyúltak már a szemükhöz, el tudják képzelni a hatást. Legalább ilyen jó szolgálatot tehet egy kis méretű dezodor is: pár percig garantáltan nem lát, akit szembe fújnak vele, ez elég időt adhat a menekülésre.
Fegyver
Fegyvert csak engedéllyel lehet tartani, ezt mindenki tudja. A fegyverkezelési jártasság csak megfelelő gyakorlással érhető el, és csak állandó tréninggel tartható fenn. Aki fegyverrel védekezik, komoly tortúrának teszi ki magát, hiszen vizsgálni fogják, valóban jogos védelmi helyzetben volt-e, és ha fegyverhasználatát a támadás mértékéhez mérten túlzónak találják, igen rosszul járhat.
Az önvédelmi tanfolyamok sokat segíthetnek. Már az is önbizalmat adhat egy embernek, hogy tudja, képes lehet megvédeni magát. A magabiztos, határozott fellépés pedig eleve távol tarthatja a rossz szándékú embereket.
Nem biztos, hogy legjobban tárgyakkal tudjuk biztosítani önmagunk védelmét. Sokkal inkább segíthet az óvatosság, a figyelem és néhány megelőzési alapszabály betartása.
Mit ne tegyünk?
Fontos például. hogy ne hivalkodjunk azzal, amink van, ne tegyük közszemlére ékszereinket, értékeinket! Illuminált állapotban lehetőleg ne kössünk ismeretséget idegenekkel. Este hazafelé ismert útvonalat válasszunk! Ha gyanús idegen követ bennünket, kérjünk segítséget valamilyen nyilvános helyen! Ha az értékeinket követelik, gyakran tanácsosabb inkább engedni az erőszaknak, mintsem megsérüljünk. Az értékek pótolhatók.
A garázdák megfékezésére se vállalkozzunk, különösen ne, ha többen vannak, inkább hívjunk rendőrt! A szexuális indíttatású támadás is megelőzhető, ha a nők hallgatnak a megérzéseikre és figyelnek környezetükre.
Közbiztonságra különösen veszélyes eszközök
Olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a nyolc centimétert meghaladja, dobócsillag, rugóskés, íj, számszeríj, franciakés, szigonypuska, parittya, gázspray (kivéve a kereskedelmi forgalomban engedélyezettet), fegyverutánzat, boxer, ólmosbot, elektromos sokkoló, hangtompító, lézeres célzókészülék, gumibot, rendőrbot (tonfa), bilincs, nuncsaku, sebességmérő készüléket jelző vagy zavaró eszköz."
Ennyi. Azért remélem, hogy ettől konkrétabb, használhatóbb választ kapok.
Végül is nem rossz, amit írtak, de egy releváns intézményttől többet várnék.
Arról nem is beszélve, hogy aki már hívta a 107-t, az tudja, hogy milyen hamar veszik fel a telefont, és milyen gyorsan érnek ki... Amikor én utoljára hívtam a 107-t, másfél perc múlva vették fel a telefont. Másfél perc alatt engem háromszor lehúznak; ennyi idő túl hosszú, ha veszélyben vagy. (A történethez az is hozzátartozik, hogy a várakozás után egy talpra esett rendőr vette fel a telefont, aki jól végezte a dolgát.)
A másik, hogy a tapasztalatok ellent mondanak a gázspray-s jó tanácsnak. Van, hogy a rendőrség nem kezeli helyénvalóan, ha valaki spray-vel védekezik. (Bár erre mondják, hogy inkább látogassanak a beszélőn, mint a temetőben.)
Ha valamilyen küzdősportot űzöl, és használod is az utcán, akkor szintén eljárás indulhat ellened.
Itt egy példa:
http://www.monokli.com/boxing/news/hazai/konnyu-robert-konnyu-testi-sertes_3_3646.html
"Könnyű Róbert: könnyű testi sértés
2008. jan. 25., péntek, 20:18
Osztályfőnöki órán verte meg két osztálytársa az ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes Könnyű Róbert bokszolót, az Egri Városi Sportiskola versenyzőjét – jelentette a HirTV. Nem védekezett, mert ha visszaüt, vége a sportkarrierjének. A verést az egyik osztálytárs mobiltelefonnal rögzítette, a felvételt a Szent Korona Rádió tette közzé. Az osztályfőnöknő felszólította ugyan a támadókat, hogy hagyják abba a verekedést, de nem lépett közbe. Rendőrségi eljárás nem indult, miután a látleletek szerint a fiatal ökölvívó könnyű sérüléseket szenvedett. A támadók megúszták igazgatói intővel, Könnyű Róbertet pedig áthelyezték egy másik osztályba."
Minden esetre várjuk a főkapitány megtisztelő válaszát.
Vigyázzatok magatokra!
Ha kapok választ, akkor szerintem az az alábbi tájékoztató lesz (amit a www.zsaru.hu -n is olvashattok):
http://www.zsaru.hu/modules.php?name=Sections&sop=viewarticle&artid=3
"Milyen eszközök használhatók védekezésre?
Legálisan vásárolható a military boltokban gázspray. A kis palack elfér a zsebben, szükség esetén előkapható. Nagyon vigyázni kell, hogy megfelelően használjuk, nehogy magunknak ártsunk vele. Nem biztos, hogy a döntésre rendelkezésre álló pillanatok alatt fel tudjuk mérni a széljárást, vagy nem csavarják ki a kezünkből, és nem fordítják ellenünk a palackot.
Dezodor
Kapható olyan védőeszköz is, amely gombnyomásra félelmetes hangot ad. Van olyan spray is, amely nem könnygázt, hanem paprika- vagy borskivonatot tartalmaz. Paprikás kézzel biztosan nyúltak már a szemükhöz, el tudják képzelni a hatást. Legalább ilyen jó szolgálatot tehet egy kis méretű dezodor is: pár percig garantáltan nem lát, akit szembe fújnak vele, ez elég időt adhat a menekülésre.
Fegyver
Fegyvert csak engedéllyel lehet tartani, ezt mindenki tudja. A fegyverkezelési jártasság csak megfelelő gyakorlással érhető el, és csak állandó tréninggel tartható fenn. Aki fegyverrel védekezik, komoly tortúrának teszi ki magát, hiszen vizsgálni fogják, valóban jogos védelmi helyzetben volt-e, és ha fegyverhasználatát a támadás mértékéhez mérten túlzónak találják, igen rosszul járhat.
Az önvédelmi tanfolyamok sokat segíthetnek. Már az is önbizalmat adhat egy embernek, hogy tudja, képes lehet megvédeni magát. A magabiztos, határozott fellépés pedig eleve távol tarthatja a rossz szándékú embereket.
Nem biztos, hogy legjobban tárgyakkal tudjuk biztosítani önmagunk védelmét. Sokkal inkább segíthet az óvatosság, a figyelem és néhány megelőzési alapszabály betartása.
Mit ne tegyünk?
Fontos például. hogy ne hivalkodjunk azzal, amink van, ne tegyük közszemlére ékszereinket, értékeinket! Illuminált állapotban lehetőleg ne kössünk ismeretséget idegenekkel. Este hazafelé ismert útvonalat válasszunk! Ha gyanús idegen követ bennünket, kérjünk segítséget valamilyen nyilvános helyen! Ha az értékeinket követelik, gyakran tanácsosabb inkább engedni az erőszaknak, mintsem megsérüljünk. Az értékek pótolhatók.
A garázdák megfékezésére se vállalkozzunk, különösen ne, ha többen vannak, inkább hívjunk rendőrt! A szexuális indíttatású támadás is megelőzhető, ha a nők hallgatnak a megérzéseikre és figyelnek környezetükre.
Közbiztonságra különösen veszélyes eszközök
Olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a nyolc centimétert meghaladja, dobócsillag, rugóskés, íj, számszeríj, franciakés, szigonypuska, parittya, gázspray (kivéve a kereskedelmi forgalomban engedélyezettet), fegyverutánzat, boxer, ólmosbot, elektromos sokkoló, hangtompító, lézeres célzókészülék, gumibot, rendőrbot (tonfa), bilincs, nuncsaku, sebességmérő készüléket jelző vagy zavaró eszköz."
Ennyi. Azért remélem, hogy ettől konkrétabb, használhatóbb választ kapok.
Végül is nem rossz, amit írtak, de egy releváns intézményttől többet várnék.
Arról nem is beszélve, hogy aki már hívta a 107-t, az tudja, hogy milyen hamar veszik fel a telefont, és milyen gyorsan érnek ki... Amikor én utoljára hívtam a 107-t, másfél perc múlva vették fel a telefont. Másfél perc alatt engem háromszor lehúznak; ennyi idő túl hosszú, ha veszélyben vagy. (A történethez az is hozzátartozik, hogy a várakozás után egy talpra esett rendőr vette fel a telefont, aki jól végezte a dolgát.)
A másik, hogy a tapasztalatok ellent mondanak a gázspray-s jó tanácsnak. Van, hogy a rendőrség nem kezeli helyénvalóan, ha valaki spray-vel védekezik. (Bár erre mondják, hogy inkább látogassanak a beszélőn, mint a temetőben.)
Ha valamilyen küzdősportot űzöl, és használod is az utcán, akkor szintén eljárás indulhat ellened.
Itt egy példa:
http://www.monokli.com/boxing/news/hazai/konnyu-robert-konnyu-testi-sertes_3_3646.html
"Könnyű Róbert: könnyű testi sértés
2008. jan. 25., péntek, 20:18
Osztályfőnöki órán verte meg két osztálytársa az ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes Könnyű Róbert bokszolót, az Egri Városi Sportiskola versenyzőjét – jelentette a HirTV. Nem védekezett, mert ha visszaüt, vége a sportkarrierjének. A verést az egyik osztálytárs mobiltelefonnal rögzítette, a felvételt a Szent Korona Rádió tette közzé. Az osztályfőnöknő felszólította ugyan a támadókat, hogy hagyják abba a verekedést, de nem lépett közbe. Rendőrségi eljárás nem indult, miután a látleletek szerint a fiatal ökölvívó könnyű sérüléseket szenvedett. A támadók megúszták igazgatói intővel, Könnyű Róbertet pedig áthelyezték egy másik osztályba."
Minden esetre várjuk a főkapitány megtisztelő válaszát.
Vigyázzatok magatokra!
2009. 07. 17.
A jogos védelem új szabályai
Hasznos tudnivaló a jogos védelem szabályairól Kisigi (http://legaleagles.blog.hu/) prezentálásában. Nyilvánvalóan, ha olyan helyzetbe kerülsz, ahol meg kell magad védeni, nem fogod latolgatni, hogy most jogkövetően véded-e meg az életedet… Mindazonáltal nem árt tisztában lenni a jogszabályokkal.
Ha ezzel kapcsolatban kérdésetek van, akkor ne nekem írjatok, hanem Kisiginek.
http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai
A jogos védelem új szabályai
2009.07.16. 17:06 Kisigi
Ugyan volt egy erre vonatkozó meggondolatlan ígéretem még az év elején, de valójában soha nem volt kedvem a jogos védelem megváltozott szabályairól külön bejegyzést írni. Azonban az elmúlt napokban két családtagom is feltette nekem a kérdést, hogy most akkor tényleg le lehet-e lőni a betörőt, amiből én azt szűrtem le, hogy nem igazán sikerült pontosan tájékoztatni a közvéleményt a módosuló szabályokról.
A probléma ott kezdődhetett, hogy a Tényekben lement egy riport a jogos védelem új szabályairól. Ebben hangzott el az, hogy a jövőben ha valaki otthonában jogosan tart éles lőfegyvert, és lelövi a betörőt, nem büntethető. Ez így ebben a formában nem igaz - és nem csupán azért, mert a jogos védelem megállapíthatósága szempontjából teljesen közömbös, hogy az elkövető engedéllyel vagy anélkül tartotta-e otthon a fegyvert. Ha nem volt engedélye, akkor is jogos védelmi helyzetben cselekedett, legfeljebb majd elkaszálják lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésért.
A jogos védelmi helyzet és az elhárítás arányossága
Mivel a Btk. 29. § (1) bekezdését nem módosították, így továbbra is a most hatályos szöveg lesz az irányadó:
Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
Tehát a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságában nem történt változás, és az elhárító magatartás szükségessége is feltétel maradt. Mivel a normaszöveg nem változott, az erre vonatkozó bírói gyakorlat a jövőben is irányadó lesz: a szükségesség azt is magában foglalja, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elő súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna, vagyis az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a jogtalan támadással. Ez természetesen továbbra sem azt jelenti, hogy a késsel támadó elkövetőt csak ugyanilyen eszközzel lehet megállítani, de mivel ez egy igen népszerű városi legenda, álljon itt a 15. sz. Irányelvben foglalt iránymutatás arról, valójában mit vizsgál a bíróság:
A jogos védelem szükségességének megítélését nem lehet kizárólag a támadó és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló személyek adottságai, a támadók, illetőleg védekezők számaránya, fizikai erőfölénye és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni. (...) Az élet ellen irányuló támadás esetén azonban - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az arányosság vizsgálata szükségtelen. Más a helyzet, ha a támadás a testi épség ellen irányul. Ilyen esetben az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Nem jelenti az arányosság követelményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte.
Mivel a betörő nem élet elleni támadást hajt végre, sőt igazából még testi épség ellenit sem, vizsgálni kell az arányosságot. Mivel a vagyontárgyak megvédése soha nem eredményezheti a támadó halálát, de még a testi sérülés okozása is csak szűkebb körben fogadható el, a betörő megölése túllépi a jogos védelem kereteit. Ezért a jövőben senki ne kezdje halomra lőni a betörőket, mert ez a módosítások hatályba lépése után is büntetendő lesz. A büntetés elkerülésére a jelenlegi szabályozás esetében csak akkor van mód, ha az elkövető (akin ebben az összefüggésben a jogos védelemben cselekvő személyt értem) a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás miatt az elhárítás szükséges mértékét képtelen volt felismerni.
Az elhárítás szükséges mértékének túllépése ijedtségből vagy menthető felindulásból
A jelenleg hatályos szöveg szerint a túllépés akkor nem büntethető, ha arra azért került sor, mert az elkövető ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen volt felismerni az elhárítás szükséges mértékét. Ha ez az állapot csupán korlátozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében, a büntetés korlátlan enyhítésének van helye.
Ehhez képest a módosított szöveg így néz ki:
Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
A jogalkotó szándéka az volt, hogy a bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért a hatályos rendelkezések alapján csak korlátlan enyhítésre van lehetőség. Az ijedtség/menthető felindulás megállapításának szempontjai nem változtak, továbbra is arról van szó, hogy a megtámadott a tényleges vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza.
Azt jelenleg még csak megtippelni sem lehet, hogy a gyakorlat követni fogja-e a jogalkotói iránymutatást. Viszonylag változatos jogászi pályafutásom során bíró még pont nem voltam, ezért nem nagyon tudom, mi játszódik le a fejükben egy ilyen döntés meghozatala során. De az előző bekezdésben olvasható meghatározásból nekem úgy tűnik, hogy a felismerési képességet korlátozó ijedtség/menthető felindulás megállapíthatósága egy olyan dolog, hogy ha nagyon akarja a bíró, akkor megállapítja, de ha másként dönt, azt is meg tudja indokolni.
Szóval maradjunk annyiban, hogy ugyanannyira lehet majd lelőni a betörőt, mint most, annyi változott, hogy ha mindez ijedtségből/menthető felindulásból történik, akkor abban az esetben, ahol most csupán korlátlan enyhítésre lenne lehetőség, felmentő ítéletet kell majd hozni.
De ha már ennyire belejöttem, nézzük meg a többi módosítást is.
Kitérési kötelezettség
A kitérési kötelezettség soha nem szerepelt a törvényben, azt a bírói gyakorlat dolgozta ki, és a 15. sz. Irányelv foglalta össze:
A jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől; kivételesen azonban a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén. Megkívánható ez a súlyosabb fokban kóros elmeállapotban, szemmelláthatóan tudatzavarban levő személyek jogtalan támadása esetén is, függetlenül attól, hogy a tudatzavart állapotot mi válthatta ki.
Az soha nem volt kérdéses, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fentiek rögzítésével egy kissé túlment a jogértelmezés határain, ezt a problémát küszöböli ki az Btk. 29. §-ának új (3) bekezdése:
A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
Ezt különösebben magyarázni nem kell, ezért inkább ugorjunk a módosítás legnagyobb újítására.
Megelőző jogos védelem
Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
A törvényszöveg ugyan nem, de annak indoklása visszautal a jogos védelem általános szabályaira: a jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is irányadóak. Ez egy viszonylag érdekes meglátás, ugyanis a jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, pont azért találták ezt ki, mert nincs sem megindított, sem közvetlenül fenyegető támadás. A szükségességet nem lehet a jogos védelem általános szabályai szerint értelmezni, hiszen ott a támadás elhárításához szükséges magatartásról van szó, itt pedig a támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközről. Az arányosság vizsgálatát pedig maga a normaszöveg zárja ki azzal, hogy csupán az élet kioltására alkalmas eszközök használatát tiltja meg.
A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében.
Kezdjük a végén: a legegyszerűbben úgy lehet eleget tenni ennek a feltételnek, ha a védelmi eszköz alkalmazója figyelmeztető táblákat helyez ki. Mivel vannak írástudatlan emberek is, szerintem elvárható, hogy ne csupán felirattal, hanem könnyen értelmezhető ábrákkal is felhívja a figyelmet a telepített eszközre. Mindezt úgy, hogy a támadó akármelyik irányból is közelítse meg az ingatlant, észlelhesse a figyelmeztetést, vagyis célszerű körbeplakátolni a kerítést. Erre úgy kell sort keríteni, hogy lehetőleg ne fújja le az első szél, hiszen a figyelmeztetésnek a támadás időpontjában kell ott lennie, az igazából mindegy, hogy mikor került oda. Az elkövetés után nem árt dokumentálni a figyelmeztetések meglétét, mert én biztos arra hivatkoznék, hogy nem volt semmi ilyen. Azt persze nem lehet kizárni, hogy valaki előbb felszereli a táblákat, és csak után hívja ki helyszínelni a rendőrséget, vagy hogy a betörő a figyelmeztetések leszerelése után lát munkához, de ezekkel nem nagyon lehet mit kezdeni.
Ha nem a jogtalan támadó szenved sérelmet, akkor szintén nincs büntethetőséget kizáró ok, meg kell állapítani az eszközt használó személy bűnösségét. Kérdéses lehet, hogy gondatlan vagy szándékos bűncselekményt követ-e el. A bírói gyakorlatban eddig a kerítésbe vezetett áram fordult elő, itt egységesnek tűnik a gyakorlat: több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítandó meg, amit az elkövető eshetőleges szándékkal követett el. Ehhez képest újításként értékelhető, hogy a törvényjavaslat indoklása kívülálló sérülése esetén gondatlan bűncselekmény megállapíthatóságára utal. Én azt gondolom, hogy a szándékos bűncselekmény megállapítása a helyes, hiszen a védelmi eszközt telepítő elkövető szándékosan hozta létre azt a helyzetet, amelynek következtében megnyílt a lehetősége annak, hogy az oda behatoló emberek sérülést szenvednek (függetlenül attól, hogy a behatolás jogtalan támadásként értékelhető vagy sem), és szándéka eshetőlegesen erre az eredményre is kiterjedt (ld. BH2000. 97.). Különösen igaz ez akkor, amikor a jogalkotó kifejezetten az eszközt használó személyre telepíti a védekezés kockázatát.
Az élet kioltására való alkalmasság megítéléséhez sok segítséget nem nyújtott a jogalkotó, utal a Btk. 137. § 4. pont b) alpontban szereplő "felfegyverkezve" fogalomra, aztán a bírói gyakorlatra bízta a részletek kidolgozását. Az indoklás csak a teljesen egyértelmű dolgokat említi (szúró és vágó fegyverek, lőfegyver, nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram), én ehhez a biztonság kedvéért hozzávenném a robbanószereket is. A bírói gyakorlatban a felfegyverkezve elkövetés vizsgálata során már sikerült néhány eszközről kimondani az élet kioltására való alkalmasságot, így ide sorolható a légpuska (BH1979. 398.), az asztalláb (BH1995. 385.), a farúd (BH2003. 350.), az alumínium cső (BH2002. 212.), a gumibot (26/2007. BK vélemény), vagyis nagyjából minden, amivel nagyot lehet ütni. Az érdekes lesz, amikor az eddig semmi problémát nem okozó kutyák esetében valamelyik bíró ki fogja mondani az élet kioltására való alkalmasságot.
Persze a gyakorlat kialakulásának van egy viszonylag jelentős akadálya: kevés betörő fog besétálni a rendőrségre feljelenteni a tulajdonost azért, mert a telepített védelmi eszköz nem felel meg a kritériumoknak. Ha viszont ott marad a helyszínen holtan, nem kell nagy bátorság kimondani az élet kioltására való alkalmasságot. Így pont azokból a határesetekből lesz kevés, amiken keresztül kialakulhatna a gyakorlat.
http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai
Vigyázzatok magatokra!
Ha ezzel kapcsolatban kérdésetek van, akkor ne nekem írjatok, hanem Kisiginek.
http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai
A jogos védelem új szabályai
2009.07.16. 17:06 Kisigi
Ugyan volt egy erre vonatkozó meggondolatlan ígéretem még az év elején, de valójában soha nem volt kedvem a jogos védelem megváltozott szabályairól külön bejegyzést írni. Azonban az elmúlt napokban két családtagom is feltette nekem a kérdést, hogy most akkor tényleg le lehet-e lőni a betörőt, amiből én azt szűrtem le, hogy nem igazán sikerült pontosan tájékoztatni a közvéleményt a módosuló szabályokról.
A probléma ott kezdődhetett, hogy a Tényekben lement egy riport a jogos védelem új szabályairól. Ebben hangzott el az, hogy a jövőben ha valaki otthonában jogosan tart éles lőfegyvert, és lelövi a betörőt, nem büntethető. Ez így ebben a formában nem igaz - és nem csupán azért, mert a jogos védelem megállapíthatósága szempontjából teljesen közömbös, hogy az elkövető engedéllyel vagy anélkül tartotta-e otthon a fegyvert. Ha nem volt engedélye, akkor is jogos védelmi helyzetben cselekedett, legfeljebb majd elkaszálják lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésért.
A jogos védelmi helyzet és az elhárítás arányossága
Mivel a Btk. 29. § (1) bekezdését nem módosították, így továbbra is a most hatályos szöveg lesz az irányadó:
Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
Tehát a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságában nem történt változás, és az elhárító magatartás szükségessége is feltétel maradt. Mivel a normaszöveg nem változott, az erre vonatkozó bírói gyakorlat a jövőben is irányadó lesz: a szükségesség azt is magában foglalja, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elő súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna, vagyis az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a jogtalan támadással. Ez természetesen továbbra sem azt jelenti, hogy a késsel támadó elkövetőt csak ugyanilyen eszközzel lehet megállítani, de mivel ez egy igen népszerű városi legenda, álljon itt a 15. sz. Irányelvben foglalt iránymutatás arról, valójában mit vizsgál a bíróság:
A jogos védelem szükségességének megítélését nem lehet kizárólag a támadó és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló személyek adottságai, a támadók, illetőleg védekezők számaránya, fizikai erőfölénye és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni. (...) Az élet ellen irányuló támadás esetén azonban - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az arányosság vizsgálata szükségtelen. Más a helyzet, ha a támadás a testi épség ellen irányul. Ilyen esetben az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Nem jelenti az arányosság követelményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte.
Mivel a betörő nem élet elleni támadást hajt végre, sőt igazából még testi épség ellenit sem, vizsgálni kell az arányosságot. Mivel a vagyontárgyak megvédése soha nem eredményezheti a támadó halálát, de még a testi sérülés okozása is csak szűkebb körben fogadható el, a betörő megölése túllépi a jogos védelem kereteit. Ezért a jövőben senki ne kezdje halomra lőni a betörőket, mert ez a módosítások hatályba lépése után is büntetendő lesz. A büntetés elkerülésére a jelenlegi szabályozás esetében csak akkor van mód, ha az elkövető (akin ebben az összefüggésben a jogos védelemben cselekvő személyt értem) a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás miatt az elhárítás szükséges mértékét képtelen volt felismerni.
Az elhárítás szükséges mértékének túllépése ijedtségből vagy menthető felindulásból
A jelenleg hatályos szöveg szerint a túllépés akkor nem büntethető, ha arra azért került sor, mert az elkövető ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen volt felismerni az elhárítás szükséges mértékét. Ha ez az állapot csupán korlátozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében, a büntetés korlátlan enyhítésének van helye.
Ehhez képest a módosított szöveg így néz ki:
Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
A jogalkotó szándéka az volt, hogy a bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért a hatályos rendelkezések alapján csak korlátlan enyhítésre van lehetőség. Az ijedtség/menthető felindulás megállapításának szempontjai nem változtak, továbbra is arról van szó, hogy a megtámadott a tényleges vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza.
Azt jelenleg még csak megtippelni sem lehet, hogy a gyakorlat követni fogja-e a jogalkotói iránymutatást. Viszonylag változatos jogászi pályafutásom során bíró még pont nem voltam, ezért nem nagyon tudom, mi játszódik le a fejükben egy ilyen döntés meghozatala során. De az előző bekezdésben olvasható meghatározásból nekem úgy tűnik, hogy a felismerési képességet korlátozó ijedtség/menthető felindulás megállapíthatósága egy olyan dolog, hogy ha nagyon akarja a bíró, akkor megállapítja, de ha másként dönt, azt is meg tudja indokolni.
Szóval maradjunk annyiban, hogy ugyanannyira lehet majd lelőni a betörőt, mint most, annyi változott, hogy ha mindez ijedtségből/menthető felindulásból történik, akkor abban az esetben, ahol most csupán korlátlan enyhítésre lenne lehetőség, felmentő ítéletet kell majd hozni.
De ha már ennyire belejöttem, nézzük meg a többi módosítást is.
Kitérési kötelezettség
A kitérési kötelezettség soha nem szerepelt a törvényben, azt a bírói gyakorlat dolgozta ki, és a 15. sz. Irányelv foglalta össze:
A jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől; kivételesen azonban a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén. Megkívánható ez a súlyosabb fokban kóros elmeállapotban, szemmelláthatóan tudatzavarban levő személyek jogtalan támadása esetén is, függetlenül attól, hogy a tudatzavart állapotot mi válthatta ki.
Az soha nem volt kérdéses, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fentiek rögzítésével egy kissé túlment a jogértelmezés határain, ezt a problémát küszöböli ki az Btk. 29. §-ának új (3) bekezdése:
A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.
Ezt különösebben magyarázni nem kell, ezért inkább ugorjunk a módosítás legnagyobb újítására.
Megelőző jogos védelem
Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
A törvényszöveg ugyan nem, de annak indoklása visszautal a jogos védelem általános szabályaira: a jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is irányadóak. Ez egy viszonylag érdekes meglátás, ugyanis a jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, pont azért találták ezt ki, mert nincs sem megindított, sem közvetlenül fenyegető támadás. A szükségességet nem lehet a jogos védelem általános szabályai szerint értelmezni, hiszen ott a támadás elhárításához szükséges magatartásról van szó, itt pedig a támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközről. Az arányosság vizsgálatát pedig maga a normaszöveg zárja ki azzal, hogy csupán az élet kioltására alkalmas eszközök használatát tiltja meg.
A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében.
Kezdjük a végén: a legegyszerűbben úgy lehet eleget tenni ennek a feltételnek, ha a védelmi eszköz alkalmazója figyelmeztető táblákat helyez ki. Mivel vannak írástudatlan emberek is, szerintem elvárható, hogy ne csupán felirattal, hanem könnyen értelmezhető ábrákkal is felhívja a figyelmet a telepített eszközre. Mindezt úgy, hogy a támadó akármelyik irányból is közelítse meg az ingatlant, észlelhesse a figyelmeztetést, vagyis célszerű körbeplakátolni a kerítést. Erre úgy kell sort keríteni, hogy lehetőleg ne fújja le az első szél, hiszen a figyelmeztetésnek a támadás időpontjában kell ott lennie, az igazából mindegy, hogy mikor került oda. Az elkövetés után nem árt dokumentálni a figyelmeztetések meglétét, mert én biztos arra hivatkoznék, hogy nem volt semmi ilyen. Azt persze nem lehet kizárni, hogy valaki előbb felszereli a táblákat, és csak után hívja ki helyszínelni a rendőrséget, vagy hogy a betörő a figyelmeztetések leszerelése után lát munkához, de ezekkel nem nagyon lehet mit kezdeni.
Ha nem a jogtalan támadó szenved sérelmet, akkor szintén nincs büntethetőséget kizáró ok, meg kell állapítani az eszközt használó személy bűnösségét. Kérdéses lehet, hogy gondatlan vagy szándékos bűncselekményt követ-e el. A bírói gyakorlatban eddig a kerítésbe vezetett áram fordult elő, itt egységesnek tűnik a gyakorlat: több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítandó meg, amit az elkövető eshetőleges szándékkal követett el. Ehhez képest újításként értékelhető, hogy a törvényjavaslat indoklása kívülálló sérülése esetén gondatlan bűncselekmény megállapíthatóságára utal. Én azt gondolom, hogy a szándékos bűncselekmény megállapítása a helyes, hiszen a védelmi eszközt telepítő elkövető szándékosan hozta létre azt a helyzetet, amelynek következtében megnyílt a lehetősége annak, hogy az oda behatoló emberek sérülést szenvednek (függetlenül attól, hogy a behatolás jogtalan támadásként értékelhető vagy sem), és szándéka eshetőlegesen erre az eredményre is kiterjedt (ld. BH2000. 97.). Különösen igaz ez akkor, amikor a jogalkotó kifejezetten az eszközt használó személyre telepíti a védekezés kockázatát.
Az élet kioltására való alkalmasság megítéléséhez sok segítséget nem nyújtott a jogalkotó, utal a Btk. 137. § 4. pont b) alpontban szereplő "felfegyverkezve" fogalomra, aztán a bírói gyakorlatra bízta a részletek kidolgozását. Az indoklás csak a teljesen egyértelmű dolgokat említi (szúró és vágó fegyverek, lőfegyver, nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram), én ehhez a biztonság kedvéért hozzávenném a robbanószereket is. A bírói gyakorlatban a felfegyverkezve elkövetés vizsgálata során már sikerült néhány eszközről kimondani az élet kioltására való alkalmasságot, így ide sorolható a légpuska (BH1979. 398.), az asztalláb (BH1995. 385.), a farúd (BH2003. 350.), az alumínium cső (BH2002. 212.), a gumibot (26/2007. BK vélemény), vagyis nagyjából minden, amivel nagyot lehet ütni. Az érdekes lesz, amikor az eddig semmi problémát nem okozó kutyák esetében valamelyik bíró ki fogja mondani az élet kioltására való alkalmasságot.
Persze a gyakorlat kialakulásának van egy viszonylag jelentős akadálya: kevés betörő fog besétálni a rendőrségre feljelenteni a tulajdonost azért, mert a telepített védelmi eszköz nem felel meg a kritériumoknak. Ha viszont ott marad a helyszínen holtan, nem kell nagy bátorság kimondani az élet kioltására való alkalmasságot. Így pont azokból a határesetekből lesz kevés, amiken keresztül kialakulhatna a gyakorlat.
http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai
Vigyázzatok magatokra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)