A jogos védelem új szabályai

Hasznos tudnivaló a jogos védelem szabályairól Kisigi (http://legaleagles.blog.hu/) prezentálásában. Nyilvánvalóan, ha olyan helyzetbe kerülsz, ahol meg kell magad védeni, nem fogod latolgatni, hogy most jogkövetően véded-e meg az életedet… Mindazonáltal nem árt tisztában lenni a jogszabályokkal.
Ha ezzel kapcsolatban kérdésetek van, akkor ne nekem írjatok, hanem Kisiginek.

http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai

A jogos védelem új szabályai

2009.07.16. 17:06 Kisigi

Ugyan volt egy erre vonatkozó meggondolatlan ígéretem még az év elején, de valójában soha nem volt kedvem a jogos védelem megváltozott szabályairól külön bejegyzést írni. Azonban az elmúlt napokban két családtagom is feltette nekem a kérdést, hogy most akkor tényleg le lehet-e lőni a betörőt, amiből én azt szűrtem le, hogy nem igazán sikerült pontosan tájékoztatni a közvéleményt a módosuló szabályokról.

A probléma ott kezdődhetett, hogy a Tényekben lement egy riport a jogos védelem új szabályairól. Ebben hangzott el az, hogy a jövőben ha valaki otthonában jogosan tart éles lőfegyvert, és lelövi a betörőt, nem büntethető. Ez így ebben a formában nem igaz - és nem csupán azért, mert a jogos védelem megállapíthatósága szempontjából teljesen közömbös, hogy az elkövető engedéllyel vagy anélkül tartotta-e otthon a fegyvert. Ha nem volt engedélye, akkor is jogos védelmi helyzetben cselekedett, legfeljebb majd elkaszálják lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésért.

A jogos védelmi helyzet és az elhárítás arányossága
Mivel a Btk. 29. § (1) bekezdését nem módosították, így továbbra is a most hatályos szöveg lesz az irányadó:

Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Tehát a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságában nem történt változás, és az elhárító magatartás szükségessége is feltétel maradt. Mivel a normaszöveg nem változott, az erre vonatkozó bírói gyakorlat a jövőben is irányadó lesz: a szükségesség azt is magában foglalja, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elő súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna, vagyis az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a jogtalan támadással. Ez természetesen továbbra sem azt jelenti, hogy a késsel támadó elkövetőt csak ugyanilyen eszközzel lehet megállítani, de mivel ez egy igen népszerű városi legenda, álljon itt a 15. sz. Irányelvben foglalt iránymutatás arról, valójában mit vizsgál a bíróság:

A jogos védelem szükségességének megítélését nem lehet kizárólag a támadó és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló személyek adottságai, a támadók, illetőleg védekezők számaránya, fizikai erőfölénye és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni. (...) Az élet ellen irányuló támadás esetén azonban - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az arányosság vizsgálata szükségtelen. Más a helyzet, ha a támadás a testi épség ellen irányul. Ilyen esetben az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Nem jelenti az arányosság követelményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte.

Mivel a betörő nem élet elleni támadást hajt végre, sőt igazából még testi épség ellenit sem, vizsgálni kell az arányosságot. Mivel a vagyontárgyak megvédése soha nem eredményezheti a támadó halálát, de még a testi sérülés okozása is csak szűkebb körben fogadható el, a betörő megölése túllépi a jogos védelem kereteit. Ezért a jövőben senki ne kezdje halomra lőni a betörőket, mert ez a módosítások hatályba lépése után is büntetendő lesz. A büntetés elkerülésére a jelenlegi szabályozás esetében csak akkor van mód, ha az elkövető (akin ebben az összefüggésben a jogos védelemben cselekvő személyt értem) a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás miatt az elhárítás szükséges mértékét képtelen volt felismerni.

Az elhárítás szükséges mértékének túllépése ijedtségből vagy menthető felindulásból

A jelenleg hatályos szöveg szerint a túllépés akkor nem büntethető, ha arra azért került sor, mert az elkövető ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen volt felismerni az elhárítás szükséges mértékét. Ha ez az állapot csupán korlátozta az elhárítás szükséges mértékének felismerésében, a büntetés korlátlan enyhítésének van helye.

Ehhez képest a módosított szöveg így néz ki:

Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

A jogalkotó szándéka az volt, hogy a bírói gyakorlat a büntethetőséget kizáró jogos védelem körébe vonja azokat az eseteket, amelyekért a hatályos rendelkezések alapján csak korlátlan enyhítésre van lehetőség. Az ijedtség/menthető felindulás megállapításának szempontjai nem változtak, továbbra is arról van szó, hogy a megtámadott a tényleges vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza.

Azt jelenleg még csak megtippelni sem lehet, hogy a gyakorlat követni fogja-e a jogalkotói iránymutatást. Viszonylag változatos jogászi pályafutásom során bíró még pont nem voltam, ezért nem nagyon tudom, mi játszódik le a fejükben egy ilyen döntés meghozatala során. De az előző bekezdésben olvasható meghatározásból nekem úgy tűnik, hogy a felismerési képességet korlátozó ijedtség/menthető felindulás megállapíthatósága egy olyan dolog, hogy ha nagyon akarja a bíró, akkor megállapítja, de ha másként dönt, azt is meg tudja indokolni.

Szóval maradjunk annyiban, hogy ugyanannyira lehet majd lelőni a betörőt, mint most, annyi változott, hogy ha mindez ijedtségből/menthető felindulásból történik, akkor abban az esetben, ahol most csupán korlátlan enyhítésre lenne lehetőség, felmentő ítéletet kell majd hozni.
De ha már ennyire belejöttem, nézzük meg a többi módosítást is.

Kitérési kötelezettség

A kitérési kötelezettség soha nem szerepelt a törvényben, azt a bírói gyakorlat dolgozta ki, és a 15. sz. Irányelv foglalta össze:

A jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől; kivételesen azonban a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén. Megkívánható ez a súlyosabb fokban kóros elmeállapotban, szemmelláthatóan tudatzavarban levő személyek jogtalan támadása esetén is, függetlenül attól, hogy a tudatzavart állapotot mi válthatta ki.

Az soha nem volt kérdéses, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fentiek rögzítésével egy kissé túlment a jogértelmezés határain, ezt a problémát küszöböli ki az Btk. 29. §-ának új (3) bekezdése:

A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

Ezt különösebben magyarázni nem kell, ezért inkább ugorjunk a módosítás legnagyobb újítására.

Megelőző jogos védelem

Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A törvényszöveg ugyan nem, de annak indoklása visszautal a jogos védelem általános szabályaira: a jogtalan támadás ismérveivel kapcsolatban a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok itt is irányadóak. Ez egy viszonylag érdekes meglátás, ugyanis a jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, pont azért találták ezt ki, mert nincs sem megindított, sem közvetlenül fenyegető támadás. A szükségességet nem lehet a jogos védelem általános szabályai szerint értelmezni, hiszen ott a támadás elhárításához szükséges magatartásról van szó, itt pedig a támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközről. Az arányosság vizsgálatát pedig maga a normaszöveg zárja ki azzal, hogy csupán az élet kioltására alkalmas eszközök használatát tiltja meg.

A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében.

Kezdjük a végén: a legegyszerűbben úgy lehet eleget tenni ennek a feltételnek, ha a védelmi eszköz alkalmazója figyelmeztető táblákat helyez ki. Mivel vannak írástudatlan emberek is, szerintem elvárható, hogy ne csupán felirattal, hanem könnyen értelmezhető ábrákkal is felhívja a figyelmet a telepített eszközre. Mindezt úgy, hogy a támadó akármelyik irányból is közelítse meg az ingatlant, észlelhesse a figyelmeztetést, vagyis célszerű körbeplakátolni a kerítést. Erre úgy kell sort keríteni, hogy lehetőleg ne fújja le az első szél, hiszen a figyelmeztetésnek a támadás időpontjában kell ott lennie, az igazából mindegy, hogy mikor került oda. Az elkövetés után nem árt dokumentálni a figyelmeztetések meglétét, mert én biztos arra hivatkoznék, hogy nem volt semmi ilyen. Azt persze nem lehet kizárni, hogy valaki előbb felszereli a táblákat, és csak után hívja ki helyszínelni a rendőrséget, vagy hogy a betörő a figyelmeztetések leszerelése után lát munkához, de ezekkel nem nagyon lehet mit kezdeni.

Ha nem a jogtalan támadó szenved sérelmet, akkor szintén nincs büntethetőséget kizáró ok, meg kell állapítani az eszközt használó személy bűnösségét. Kérdéses lehet, hogy gondatlan vagy szándékos bűncselekményt követ-e el. A bírói gyakorlatban eddig a kerítésbe vezetett áram fordult elő, itt egységesnek tűnik a gyakorlat: több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítandó meg, amit az elkövető eshetőleges szándékkal követett el. Ehhez képest újításként értékelhető, hogy a törvényjavaslat indoklása kívülálló sérülése esetén gondatlan bűncselekmény megállapíthatóságára utal. Én azt gondolom, hogy a szándékos bűncselekmény megállapítása a helyes, hiszen a védelmi eszközt telepítő elkövető szándékosan hozta létre azt a helyzetet, amelynek következtében megnyílt a lehetősége annak, hogy az oda behatoló emberek sérülést szenvednek (függetlenül attól, hogy a behatolás jogtalan támadásként értékelhető vagy sem), és szándéka eshetőlegesen erre az eredményre is kiterjedt (ld. BH2000. 97.). Különösen igaz ez akkor, amikor a jogalkotó kifejezetten az eszközt használó személyre telepíti a védekezés kockázatát.

Az élet kioltására való alkalmasság megítéléséhez sok segítséget nem nyújtott a jogalkotó, utal a Btk. 137. § 4. pont b) alpontban szereplő "felfegyverkezve" fogalomra, aztán a bírói gyakorlatra bízta a részletek kidolgozását. Az indoklás csak a teljesen egyértelmű dolgokat említi (szúró és vágó fegyverek, lőfegyver, nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram), én ehhez a biztonság kedvéért hozzávenném a robbanószereket is. A bírói gyakorlatban a felfegyverkezve elkövetés vizsgálata során már sikerült néhány eszközről kimondani az élet kioltására való alkalmasságot, így ide sorolható a légpuska (BH1979. 398.), az asztalláb (BH1995. 385.), a farúd (BH2003. 350.), az alumínium cső (BH2002. 212.), a gumibot (26/2007. BK vélemény), vagyis nagyjából minden, amivel nagyot lehet ütni. Az érdekes lesz, amikor az eddig semmi problémát nem okozó kutyák esetében valamelyik bíró ki fogja mondani az élet kioltására való alkalmasságot.

Persze a gyakorlat kialakulásának van egy viszonylag jelentős akadálya: kevés betörő fog besétálni a rendőrségre feljelenteni a tulajdonost azért, mert a telepített védelmi eszköz nem felel meg a kritériumoknak. Ha viszont ott marad a helyszínen holtan, nem kell nagy bátorság kimondani az élet kioltására való alkalmasságot. Így pont azokból a határesetekből lesz kevés, amiken keresztül kialakulhatna a gyakorlat.

http://legaleagles.blog.hu/2009/07/16/a_jogos_vedelem_uj_szabalyai



Vigyázzatok magatokra!