Önvédelmi összefoglaló

A mai bejegyzésben az önvédelem elvontabb oldalait szeretném bemutatni az én olvasatomban, valamint részben összefoglalnám az eddig leírtakat.

Mint már többször utaltam rá, az önvédelem nem pusztán technikák összessége; több összetevőből áll össze, és nem állandó, folyamatosan változik, a külső ingerek hatására.
Nem kell megijedni, nem akarok filozófiai kérdést kreálni a témából :)

Az önvédelem legfontosabb eleme, hogy figyeljünk, és reagáljunk a környezetünkre. Ez a legfontosabb. Ez lehetővé teszi, hogy még időben cselekedjünk, és így megelőzzük az olyan eseteket, ahol fizikai kontaktusba kerülnénk a támadóval/támadókkal.
Fontos, hogy a helyzetnek megfelelő készültségi szinten legyünk. A helyismeret, és a tapasztalatok határozzák meg, hogy az adott helyszínt mennyire találjuk veszélyesnek. Természetesen előfordulhat, hogy hibásan ítélhetjük meg a környezetünket: túlértékeljük, vagy éppen alábecsüljük az ellenünk irányuló fenyegetettséget.
Tapasztalatok, és a tanultak alapján ítéljük meg az adott szituációt. Mondanom se kell, hogy a tapasztalat mindig nyomatékosabb, mint amit hallottunk/tanultunk. Fontos, hogy helyesen értékeljük a felénk irányuló szándékot.
A helyzetünket mindig értékelni, elemezni kell, majd az adott ismeretünk alapján döntünk.
Figyeljünk a vizuális, és verbális jelekre. A legtöbb ember ösztönösen érzi, ha valami gáz van, de előfordulhat, hogy már későn. Ezért fontos, hogy észrevegyük az előjeleket, és még időben meg tudjuk előzni a bajt. Mindig érzékeljük környezetünk mozgását, beszédét, hangszínét, hangulati változását, mert ezek árulkodó jelek lehetnek, amik megkímélhetnek bennünket egy számunkra kedvezőtlen esettől.

Nagyon sokat jelent, hogy reagálunk az adott szituációra. Van, hogy jobb befogni a szánkat, és átadni a nálunk lévő értékeket, de van, hogy meg kell védenünk magunkat. Arra, hogy mikor mit kell tenni, nincsen minden helyzetre megoldást kívánó módszer. A helyes megítélést befolyásolja, a környezet, a támadó, a védekező, a felkészültség stb.
A helyes döntés meghatározását csak rutinnal érhetjük el. Illetve még sokat segít a védekező ösztöne: sokak alapból rendelkeznek azzal a (lelki)lazasággal, talpraesettséggel, amit mások nehezen tanulnak meg (már ha megtanulják). Van, aki könny(ebb)en tudja kezelni a konfliktusokat. Viszont minden éles helyzettel tapasztalatokat szerez az ember, amit egy későbbi szituációban nagy eséllyel alkalmazni tud (vagy a tapasztalat ismeretében megelőző lépeseket tehet).

Tisztában kell lenni a várható veszélyekkel, esélyekkel és kockázatokkal. Nem szabad meggondolatlanul viselkedni, és adott esetben kell tudni lemondani pl. az értékekről. Tapasztalataim szerint ahhoz, hogy minél több éles helyzetet kerüljünk el, sokszor el kell felejtenünk a büszkeségünket. Biztos vagyok benne, hogy a sok „alfahím-csődőr-állat” felhördül e sorokat olvasva, de én tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy addig ne menjünk bele egy kétes kimenetelű szituációba, amíg nem feltétlen szükséges (amíg nem fenyeget minket, vagy közvetlen környezetünket). Ha egy beszólásra, kóstolgatásra visszavágunk, akkor könnyen lehet, hogy olyan helyzetbe keveredünk, amit később megbánunk. Ehhez szükség van a önuralomra is. Ez szerintem a legnehezebb elsajátítani. Amikor elönt az adrenalin, összeszorul a gyomrod, a vérnyomásod az egekben van, beszűkül a látásod (csőlátás), és nehezen kapsz levegőt, azt nehezen lehet leküzdeni. Szerintem elég szar érzés...

Ne hagyjuk, belénk kössenek! Ha lehet, próbáld meg kidumálni magad a helyzetből. Persze, nem lehet mindig kitérni a provokáció elől, de meg kell próbálni. Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy az ember hunyászkodjon meg, mert az nagyon sok esetben csak olaj a tűzre!

Az önbizalom is fontos részét képezi az önvédelemnek. Jó, ha tudatában vagy saját képességeidnek, és fel tudod mérni, hogy az elegendő-e az adott szituációhoz. A magabiztos fellépés is sokat segíthet, gyakran többet ér, mintha elkezdesz verekedni. A hamis önbizalom viszont kész öngyilkosság. Ne bízd el magad, mert legjobb esetben is úgy pofán vernek, hogy a földön találod magad betört arccal. Lehetőleg ne provokáld a támadót; ha egyből felteszed a kezed, és küzdőállásba állsz, azzal arra kényszeríted az ellenfeled, hogy neked menjen (azon kívül elárulod neki, hogy félsz tőle, és lépéskényszerbe hozod, aminek támadás a vége).

A lélekjelenléten is nagyon sok minden múlik. Ez is egy olyan dolog, amit nem tudunk megvásárolni a boltban. Bármilyen eszköz lehet nálunk, bármilyen stílust űzhetünk már x éve, ha nincsen lélekjelenlétünk, akkor nagyon lecsökken az esélyünk. Ha leblokkolunk a kritikus pillanatban, vagy bepánikolunk, akkor végünk. Ezt a tulajdonságot nehéz fejleszteni, de nem lehetetlen. A rutinnal együtt jön, de sokkal nehezebb megszerezni. Vannak technikák, amik ezt a készséget hivatottak fejleszteni; ahány stílus, ahányféle ember, annyiféle megoldás. Nincsen mindenkire vonatkozó technika.
Nagyon nehéz legyőzni a félelmünket, és a pánikot. Sajnos ezt is csak gyakorlattal lehet uralni (úgy, ahogy).

Fontos a helyes önvédelmi stílus, és önvédelmi eszköz helyes megválasztása. Korábbi posztjaimban kitértem ezekre a témákra (1, 2, 3); segítettem stílust választani, ajánlottam, hogy mit használjunk, és mit ne alkalmazzunk egy támadás esetén. Erre még később visszatérünk.
Nagyon fontos, hogy gyakoroljon az ember! Gyakorlat, és tényleges tudás növeli az esélyedet! Ne bízd magad a véletlenre!

Ha önvédelmi módszerekkel kerülünk kapcsolatba, soha ne felejtsük el a realitásokat. Mindig gondoljuk végig, hogy mit lehet megtenni az utcán, és minek van értelme. Felejtsük el a bemutatókat, és képzeljük el, hogy ott állunk a sötét utcán, port fúj a szemünkbe a szél, fázunk, és ránk támadnak. Egyből máshogyan látjuk a helyzetet! Arról nem is beszélve, hogy sok esetben nem is tudunk felkészülni a támadásra, hanem ösztönből (kell) reagálnunk.

Említettem még a támadásra utaló jeleket. Ezek nagy része ösztönösen értelmezhető, mint például az agresszív viselkedés, a kiabálás, mutogatás, a széles, támadó jellegű gesztusok. Fontos figyelni a testtartásra! A testbeszéd sok mindent elárul: ha a csípő körül matat valószínű, hogy fegyver után nyúlkál a támadó. Mindig figyeljünk a veszélyes emberek kezére! Baj, ha nem látjuk a kézfejét/ujjait (például, ha maga mellett lógatja a kezét, de nem látod, hogy nyitva vannak az ujjai, akkor lehet, hogy egy kés van nála, fordított tartásban, az alkarjához szorítva). A cserkésző tekintet, a leendő áldozat tekintetének elkapása szintén árulkodó jel lehet.
Ha valaki egy éles szituációban sűrűn tekinget körbe, akkor az valószínűleg támadni fog, és ilyenkor nézi, hogy nincs-e tanú, rendőr a közelben.
Nagyon fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, ha egy „gyanús, veszélyes elemekből álló társaság” sűrűn tekinget felén, és sugdolóznak, az nem jó! Ilyenkor igyekezzünk minél előbb biztonságos helyre kerülni!

A betámadások is több fajtája van. Létezik olyan, amire érdemben nem lehet felkészülni; ez hirtelen jön, minden előjel nélkül. Ilyenkor a támadó azért támad, hogy elvegyen valamit, és fel van arra készülve, hogy bármit megtegyen azért, hogy elérje a célját. Nem fenyeget, nem alkudozik, nem kér, nem beszél, hanem egyből támad. A támadás ilyenkor brutális, és célratörő.
Van, hogy a közvetlen betámadást kötekedés előzi meg. Általában ez csak a balhé, a verés miatt van. Egyesek így mutatják ki a hatalmukat. Jó bulinak tartják, ha összeverhetik az embert. Persze, sokszor ezt valamilyen nyomós indokkal teszik: „Mit nézel geci?!”. Esetleg azért is kerülhetünk gáz helyzetbe, mert „nem tetszik a pofánk” egy agresszív, kötekedő veszélyes elemnek. Sokszor brahiból is összeverik, kifosztják az embert.
Elterjedt támadási forma még a haverkodós betámadás. Ilyenkor mintegy jópofázva körül állják a kiszemeltet (az áldozatot) és megpróbálnak vele haverkodni: cigit kérnek, megkérdezik, hogy mennyi az idő stb. Aztán, miután kellően elaltatták az áldozat gyanúját, vagy már nem tud annyi felé figyelni a kiszemelt, akkor egyszer csak támadnak. Az ilyen elbeszélgetések alatt kipuhatolják, hogy a célpont mennyire veszélyes ellenfél, mi van nála, amit érdemes elvenni tőle. Ennél a macska-egérjátéknál nagyon nagy szükségünk van a lélekjelenlétre, az önuralomra, és a pánik kezelésre. Ilyenkor tudja az áldozat, hogy baj van, de nincs olyan helyzetben, hogy (vissza)támadjon, elfusson; csak sodródik az árral. Ilyenkor érezni, hogy itt lesz valami, de még nem tudni, hogy zsákban, vagy lábon ér haza az ember. Nagyon nyomasztó érzés. Az ilyen esetekben nagyon nehéz úgy készenlétbe helyezni az önvédelmi eszközünket, hogy az ne legyen feltűnő. Ha meglátják, hogy mire készülünk, akkor vagy egyből támadnak, vagy először még terelnek egy kicsit szóban, hogy utána legitimen mehessenek nekünk („Le akart fújni a geci, ezért megszúrtam.”). Az ehhez hasonló eseteknél előfordulhat, hogy ártatlannak tűnő cselekedetekkel lopják a távolságot, és mire észbe kapunk máris ütőtávolságban vagyunk. Ha teszünk ez ellen, akkor azzal kiprovokálhatjuk a támadást („Mi van baz’meg, félsz?! Hallod, figyejed má’, fosik a geci! Mitől félsz?!”).


Mint említettem, fontos a helyes önvédelmi eszköz megválasztása. Itt sokan elvetik a sulykot, és olyan hülyeségeket vesznek/cselekednek, ami visszaüthet.
Először is: egy jó önvédelmi eszköz kicsi, könnyű, könnyen rejthető, hatékony, jó a stophatása, legális, és az sem baj, ha nem súlyos tízezrekért vásárolod meg.
ROSSZ ÖNVÉDELMIESZKÖZ például a kés, a sokkoló, a black-, vagy slapjack.
Hogy a kés, miért rossz önvédelmi eszköz egy korábbi bejegyzésben már írtam, de röviden összefoglalnám: könnyű vele halálos sebet ejteni, kicsi a stophatása, könnyen veszélyes helyzetbe keveredhetünk, csak hosszú év gyakorlása után lehet biztosan használni, nem olyan könnyű hordani – elővenni – kinyitni – forgatni, mint azt sokan gondolják. Ha még is használni szeretnénk, akkor könnyen a vádlottak padján találhatjuk magunkat. Nem csak másra (a támadóra), de önmagunkra is veszélyes. Használatakor közel kell engedni a támadót.
A sokkolóval hasonló a probléma, mint a késnél: ahhoz, hogy használd közel kell engedni a támadót, mert a sokkoló is csak kartávolságon belül működik (a drótosról pedig ne is beszéljünk: senki se fog egy fúrógép méretű sokkolót hordani a táskájában; azon kívül egyszerre csak egy embert tudsz vele hatékonyan lefegyverezni, de utána már ott állsz pusztakézzel a többi támadó ellen). Azon kívül a sokkolók nagy része elég nagyok ahhoz, hogy normálisan lehessen rejtve hordani.
A black-, slapjack inkább Amerikában elterjedt önvédelmi eszköz, de már nálunk is lehet venni. Ezek lényegében homokkal töltött 20-30 cm-es bőrzsákok. A legtöbb ember ezt nem tudja hatékonyan használni. Nem elég, ha „odacsapsz vele”, erre is külön edzeni kell, ismerni és gyakorolni kell a megfelelő technikákat; nem mindegy, hogy hova üt az ember, és az sem mindegy, hogy hogyan… Ha ilyen eszközt használsz szintén közel kell engedned a támadót. Azon kívül még illegális is, bármint is mondjanak az eladók (hiszen ütést növelő eszköz).

Sokan hordanak még olyan eszközöket, amik alkalmasak az önvédelemre, de egy gyakorlatlan ember kezében önveszélyesek. Az egyik ilyen például a vipera. Az egy dolog, hogy illegális az utcán hordani, de a legtöbb ember nem tudja kezelni. Nem úgy kell használni, hogy „odabaszok egyet”. A legtöbb vipera használó leakad annál a résznél, hogy kicsapja az eszközt, és elkönyveli magában, hogy „Ez kurva jó! Biztosan összeszarja magát a támadó!”. Nos, a legtöbb esetben ez kevés. A legtöbben nem tudják, hogyan kell fogni a viperát, és hogyan és hová kell vele ütni. Az sem mindegy, hogy a viperát hol, hogyan hordják, hogyan veszik elő, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják. Persze ott bukik el a dolog, hogy illegális ilyen eszközt az utcán viselni…
A másik eszköz, ami hatékony, de nagyon kevesen tudják használni, az a koga (más nevek: yawarra, kombutan, sds - self defense stick, palmstick). Ezt még nehezebb jól használni, mint a viperát, mert itt is közel kell engedni a támadót. A koga használatánál szintén nem mindegy, hogy hova, hogyan ütünk. Elég speciális tudást igényel ahhoz, hogy hatékonyan lehessen használni.

Ajánlott önvédelmi eszköz a gázspray. Ez kicsi, könnyű, könnyen beszerezhető, és rejthető. Azt se feledjük el, hogy vannak olyan helyzetek, ahol a fog szórófejjel (ködösített felhőt fúj, mint a dezodor) ellátott flakonokat nem lehet/érdemes használni: szélben, zárttérben. Ajánlott a jet szórófejjel (vékony sugarat lövell ki, mint a vizipisztoly) ellátott spray-k használata, de ennek a használatához nagyon kell tudni célozni! És azt se feledjük el, hogy a gázspray-vel is ugyanúgy kell edzeni, mint bármilyen más fegyverrel! Ne vegyük félvállról a használatát! Ne hagyjuk, hogy elkallódjon a táskában, kocsiban, kabátban; mindig elől, használatra készen kell lennie!
Sokan használnak még gázfegyvert, ami szintén egy hatékony önvédelmi eszköz. Viszont, nehezebb, drágább, nehezebben rejthető, mint egy gázspray. Ellenben sokkal inkább félelemkeltőbb, mint egy flakon. (Erről a témáról bővebben itt olvashatsz.)

Konklúziók, szentenciák, kvinteszenciák:
A legfontosabb, hogy bármit is csináljon az ember, bármilyen eszközt is használjon önvédelemre, mindig gyakoroljon! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!
Próbáljuk meg elkerülni a veszélyes helyzeteket! Figyeljünk a környezetünkre, és próbáljunk meg időben reagálni! Előzzük meg a baj!
Tegyük mindennapi készséggé az önvédelmi tanácsokat. Sajnos egy olyan világban élünk, ahol magunkra számíthatunk. A bűnözők egyre durvábbak, agresszívebbek, merészebbek. Az illetékesektől pedig nem adják annak jelét, hogy foglalkoznának a közbiztonsággal, és az emberek védelmével. A törvények sok esetben kötik a kezünket, ezért nem adott minden lehetőség, hogy (érdemben) megvédhessük magunkat.
Egyre több tragikus esetről olvasni/hallani, mégsem tesz senki semmit. Ezért az tanácsolom nektek, hogy vigyázzatok magatokra, mert más nem fog megvédeni titeket! Kerüljétek a veszélyes helyzeteket, figyeljetek oda a környezetetekre! Tudatosan készüljetek egy esetleges támadásra!


Vigyázzatok magatokra!