Ha már megtörtént a baj...

A mai bejegyzésben nem a konfliktus, az önvédelmi helyzetek megelőzéséről fogok írni, hanem azok utóéletéről. 

 

Elsőként arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mit csináljunk, ha már megtörtént a baj.

Ha egy önvédelmi helyzet rosszul végződik, ne rágódjunk rajta. Nem szabad azon tépelődni, hogy „mi lett volna ha…”, hanem túl kell lépni. Tudom, hogy ez így leírva egyszerűen hangzik, de a tanulságok levonása után nem szabad agyalni az eseten, mert komoly lelki-mentális problémákhoz vezethet. Próbáljuk meg feldolgozni az esetet. Kezeljük úgy, hogy ez „benne van a pakliban”.

Gondoljunk bele: nem lehet mindenre előre felkészülni. Nem lehet mindent megúszni. Sajnos, benne van a pakliban, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Természetesen, meg kell próbálni elkerülni a gázos helyzeteket, meg kell próbálni a lehető legkevesebb sérüléssel, veszteséggel kikerülni a bajból, de ha nem sikerült, akkor se essünk kétségbe. Tanuljunk a hibából, vagy fogadjuk el, hogy most nem volt szerencsénk.

Nem szabad összetörni, tovább kell lépni (néha nehéz, de meg kell tenni) és arra kell törekedni, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő velünk.

Ha sikeresen megoldottunk egy önvédelmi szituációt, akkor örüljünk neki, hogy megúsztuk. Jegyezzük meg azokat a momentumokat, amik segítettek abban, hogy jól jöjjünk ki a helyzetből, később ez a tapasztalat még jól jöhet.

Ne értékeljük túl magunkat. Például, ha egyszer sikeresen megvédtük magunkat, akkor később ne játszunk köpenyeges szuperhőst. Az önbizalom hasznos és szükséges, de a túlzott önbizalom veszélyes lehet.

Vigyázzatok magatokra!