Honnan tudod... (humor)

Honnan tudod, hogy túl régóta foglalkoztat egy harcművészet/küzdősport/önvédelmi irányzat:

A nadrág vásárlásnál nem az a szempont, hogy jól áll, vagy kényelmes, hanem az, hogy ebben a nadrágban jól tudsz e rúgni, ugrani, és ezt kipróbálandó, felszökkensz egy székre.

Ha előtted meghajolnak, automatikusan te is viszonzod a gesztust; akár egy megnyitón, a szavalóval szemben is.

Cipő vásárláskor, az új cipőt kipróbálandó, teszel néhány szökkenést a boltban, és közben különböző alapállásokba helyezkedsz, kipróbálsz néhány lépést, majd megvizsgálod a cipő orrát, hogy elég kemény -e

Dühödben, vagy csak úgy gyakorlásképpen ütöd, rúgod az utadba eső kemény tárgyakat, oszlopokat... És azok eltörnek...

Egyszerű beszélgetés közben öntudatlanul gyakorlod az ajtónfélfán a belharcos kéztechnikákat.

Újra belebújsz a fürdőköpenyedbe, mert a bal felének kell lennie a jobb fölött.

Piros lámpánál, vagy vezetés közben Ura Kiten Ken -t gyakorolsz a kormányon.

Kizárólag különböző ütő-, és rugótechnikákkal kapcsolod le és fel a villanyt.

Azt veszed észre, hogy már megint a falat fested, mert otthon gyakoroltál valamelyik hosszú fegyverrel.

Képtelen vagy edzőtársaiddal, vagy más harcművészetet gyakorló emberekkel hosszabb ideig együtt lenni anélkül, hogy ne mélyedjetek el a legutóbbi edzések történéseiben; természetesen stílusonként külön-külön.

Az irodában kés technikákat gyakorolsz egy golyóstollal.

A borítékbontó kés potenciális fegyver a kezedben. Joggal.

Mielőtt lefeküdnél, gondosan ellenőrzöd, hogy van-e elérhető távolságban valami fegyver

Átgondolod, hogy milyen technikát alkalmaznál, ha hirtelen megtámadna a szembejövő járókelő.

A bulikon csodálkozol, hogy miért bámul téged mindenki némán, hiszen te csak váltottál néhány szót az edzőtársaddal. Igaz legalább a fele valamilyen idegen nyelven volt.

A buszon, a kocsmában stb. beszélitek meg és mutatjátok be (egymáson) az edzésen tanult technikákat, és nem értitek, hogy miért tűnik el mindenki a közeletekből.

Mondjuk a díszpárna ellen hajtasz végre pengedobó gyakorlatokat. Golyóstollal.

Ha elmész valahova, mindig kínosan ügyelsz arra, hogy legyen nálad valami „láthatatlan” amit fegyverként használhatsz.

Hogy ne lepleződj le rögtön az ellenség előtt, eltávolítod a kocsidról az áruló jin-jang matricákat, és minden mást is, ami a harcművészetekben való jártasságodra utal.

Ha egy túltömött metrón le akarsz szállni, de az udvarias, ám határozott kérésedre nem reagálnak, akkor az edzésen jól begyakorolt könyök technikával törsz utat magadnak az ajtóig.

Az evőeszközös fiókból képtelen vagy úgy egy kést kivenni, hogy ne csinálnál vele valamilyen tanult technikát (eskirmások 5 perces technikázás után megállnak és elgondolkoznak azon, hogy eredetileg mit is akartak a kenőkéssel).

Az esernyő (és más botszerű hétköznapi tárgy) akaratlanul is kard/rövidbot technika gyakorlóeszközévé válik a kezedben.

Ha megijesztenek ösztönösen az adott stílusodnak megfelelő védekező tartásba helyezkedsz. Másik esetben reflexből leütöd a másikat.

A barátnődön/barátodon is kipróbálod az edzéseken tanultakat, utána csodálkozol, hogy ő miért nem élvezi/kíváncsi.

X éve nem voltál nyaralni, de az edzőtáborba mindig elmész.

Nem tudsz kommentár nélkül megnézni olyan filmet, amiben bunyóznak/késelnek/vívnak.

A telefonszámládat kiegyenlítetlen, de a havi edzéspénzedet pontosan befizeted.

Az ízületi sérüléseket és véraláfutásokat jobban kezeled, mint a háziorvosod.

Mikor elolvasod a felsoroltakat, bólogattál és elismerően hümmögtél.