Szabolcs utca

A bejegyzésben leírtak már nem valósak, egy korábbi állapotot mutatnak be. Az idő elteltével már változott a környék, a különböző intézkedések hatására változott a hely közbiztonsága is. 

Az aktuális állapotokról például ezen az oldalon tudsz informálódni: http://otthonterkep.hu/?s=elado&o=osszbun&lat=47.454094290400015&lng=19.388809204101562&z=11

Vagy a BRFK oldalán: http://bbterkep.police.hu/mapdisplay/bu.html

A mai bejegyzésben egy kedves olvasónk által írt bejegyzést osztok meg veletek, amiben igen kimerítően elemzi a XIII. kerületi Szabolcs utcát és környékét. A leírást változtatás nélkül közlöm.

Köszönjük az elemzést!

"A XIII. kerület közbiztonsága, lakhatósága az utóbbi években javuló tendenciát mutatott. Térfigyelő rendszereket építettek ki számos helyen, beindultak a panel-, lakásfelújító programok. Persze így is akadnak gázosabb környékek (Árpád hídi aluljáró, Béke tér), de alapvetően egy nyugodtabb kerületté vált a hely.

Van azonban egy igen rázós hely a kerületben, mindössze egy megállónyira a Hősök terétől. Az "elemek" lakóhelye, a prostik, a junkiek tanyája, a kerület arcának sebhelye: a Szabolcs utca.

A Szabolcs utcának két szakasza van: A Hungária körút és a Dózsa György út közötti JÓVAL nyugodtabb szakasz: Itt található a kerületi rendőrkapitányság, a régi Kardiológiai Intézet épületegyüttese, valamint a honvédségi gondozásban lévő, régi, un. "HM II". (az Aba utcától a körútig végig honvédségi objektumok). A régi kórház épületében nemrég nyílt egy hajléktalan gondozó-, szálló, egyelőre nincsenek tapasztalatok, hogy ez mennyire befolyásolja majd a környék színvonalát.

Az igazi veszély a Dózsa György út és a Bulcsú utca között vár ránk. Igazi lelakott szakasz, omladozó falak, furnér pótlású házfalak, szemét mindenütt. Mindenütt. Elemek az utcán, a kapualjakban, mindenütt. Éjszaka mindenképpen kerülendő hely, de nappal sem egy életbiztosítás. Az utca végén , a Dózsa György út "túlpartján" lévő kerületi kapitányság ne tévesszen meg senkit. Ide ők is csak csapatszinten vonulnak.

Legutóbbi személyes élményem és találkozóm az utcával kapcsolatban egy rendeléssel kapcsolatban volt. A személyes átvétel mellett döntöttem, jómagam is a XIII. kerületben élek, jóval nyugisabb helyen. Reggel indultam útnak. A Lőportár utcán keresztül közelítettem meg az utcát, gyalog voltam. Az első látvány a sarkon magát lövő hülyegyerek, továbbhaladva a prostik, a csapatostul vonuló "elemek". Nem hosszú szakaszon sétáltam el egészen az utca végét (elejét) jelentő Bulcsú utcáig. Ezen a pár száz méteren legalább 2x kötöttek belém, és egyszer kaptam áron aluli ajánlatot prostitól, egyszer próbáltak pénzt lejmolni tőlem a helyi hajléktalanok. Mindezt reggel 9-kor, hétköznap.

Vannak kiemelten veszélyes helyek az utcában. Az egyik az utcából nyíló "Szabolcs köz". Tulajdonképpen egy pár tíz méteres kis utca, a végén már a Nyugatiba közlekedő vonatok vágányai vannak. Ez igazi sötét hely, semmilyen körülmények között ne menjetek be oda! Nincs ott semmi, igazi putri. Ide a postás is rendőri kísérettel jár. A másik kiemelten veszélyes hely pedig a Szabolcs utca elejét, valamint a VI. kerületi Bajza utcát összekötő, a Nyugati pályaudvarra haladó vonatok vágányai alatt haladó aluljáró, az "alagút". Ez a 50-60 méter hosszú kalandot csak az igazi katasztrófaturisták vállalják be, azt is többedmagukkal. Van itt minden: prosti, sötét elem, drogos csöves. Egyik sem éppen a nyugodtabb fajta. Különösen veszélyes hely a zártsága miatt. Ha itt támadnak meg, esélyünk sincsen.

Ha az utcában van dolgunk, igyekezzünk többedmagunkkal menni, ha pedig egyedül kényszerülünk, gondoskodjunk megfelelő önvédelmi eszközökről. (min. gázspray, gáz-riasztó fegyver) A kés felejtős, az itteniek jóval rutinosabban használják. Ha utcában ér minket támadás, elég szorult helyzetbe kerülhetünk, mert túl sok menekülő útvonal nincs, ezért is különösen veszélyes hely, szerintem nem csak a kerületben, hanem az egész városban is. Támadás esetén azt mérjük fel, az utca melyik végéhez vagyunk közelebb. Az utcában ne keressünk menedéket, esélytelen. Van pár bolt, meg italmérő egység, de az előbbieket a helyi erők működtetik, az utóbbiakban meg szintén csak rossz arcokba tudunk botlani, akik jó eséllyel ismerhetik a támadóinkat. Ezeket a helyeken nem mi kapnánk segítséget, hanem támadóink.

Menekülésre (ha arra vagyunk közelebb), a Dózsa György út adódhat, mint egyik lehetőség. Forgalmasabb út, igaz ez sem a város gyöngyszeme, itt is akadnak rossz arcok. A kétszer 3 sávos út túloldalán lévő rendőrség, ha csak nincs szerencsénk a zöld lámpával, elég messzinek tűnhet.. Innen viszont el tudunk indulni balra, a Lehet utca felé. Erre jár a 14-es villamos, a sarkon lévő honvédségi objektumban mindig van őrség. Ha a Dózsától messzebb kerültünk bajba, akkor is próbáljunk a legközelebbi kis utcán a Lehel utcáig kijutni. A sínek irányába, az alagút felé SEMMIKÉPP ne meneküljünk, esélytelen, még nagyobb bajba kerülhetünk. Ha az utca elejéhez vagyunk közelebb, esetleg a Bulcsú utcán szaladhatunk fel, hogy kikerüljünk a Lehel utcára, de ott is nagyon óvatosnak kell lennünk. Az egyik oldalán furnérral lezárt építési terület van, a másikon pedig lerombolt, gazzal benőtt házak maradékai. Az omladozó falak között furcsa lakókkal. Ehhez a részhez a Lehel tér van közelebb, ami forgalmas csomópont. Metróaluljáró, a 14-es villamos végállomása. Este itt is óvatosabbnak kell lennünk, de itt mindig van forgalom, a metrónál szekusok, rendőrök. Maga a Lehel csarnok is nyitva van kora estig.

Summa: A Szabolcs utca kiemelten veszélyes hely, az önkormányzat valahogy "szemet huny" a környék biztonsága felett. Alapvetően a XIII. kerület egy feltörekvőben lévő hely, ezt tapasztaltam az utóbbi években. De ez az utcája tényleg nagyon lesüllyedt. Kerüljétek, ha tehetitek. Vigyázzatok magatokra!"

Ajánlott bejegyzés

A fighter.blog.hu oldalán megjelent egy szép kis összefoglaló az alapvető önvédelmi tanácsokról. A szerző szépen összegyűjtötte a sok hasznos tippet és útmutatást, amit különálló posztokban ezen a blogon is olvashattok (adott esetben kifejtve, megmagyarázva).


Az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok:
http://fighter.blog.hu/2013/01/15/onvedelmi_tippek_laikusoknak

Önvédelmi tippek laikusoknak
2013.01.15. 12:07

Ő az egyike azon kevés embernek, akit a saját barátaimnak/barátnőimnek is gondolkodás nélkül merek ajánlani, ha használható önvédelmi képzés után érdeklődnek. Magyarországra szabott, realisztikus önvédelmi tippek Pintér Márton expert 2 fokozatú mester krav-maga-oktató tollából, melyet az ő engedélyével, változatlan szöveggel közlünk:
Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm az önvédelmi szituációkban hasznos tippeket, rögtön tudtam, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, külföldön, kocsiban, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?).

A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nyilván nem gondoltam mindenre, így ezúton is bátorítok minden olvasót, hogy az általa hasznosnak tartott és innen hiányzó tippeket, trükköket kommentben ossza meg velünk.
A követhetőség kedvéért az írást témakörökre bontottam.

Utcán való közlekedés, találkozó:
- Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán.
- Ne viselkedjünk, öltözzünk kihívóan, főleg ismeretlen környezetben.
- Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik.
- Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.
- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.
- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget.
- Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.
- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk.
- A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon.
- Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben).
- Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, vagy zenehallgatásba, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól.
- Önvédelmi fegyvert akkor hordjunk magunkkal, ha tudjuk is használni. A gázspray csak előkészítve (minimum a zsebben) és közelről használva lehet hatásos, de zárt térben mi is kapunk belőle.
- Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet.
- Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben.
- Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó.
- Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna.
- Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást.
- Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani.
- Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni.
- Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben.
- Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk.


Autóval:
- Jól megvilágított helyen, vagy őrzött parkolóban parkoljunk.
- Parkoláskor lehetőleg hagyjunk egy kis helyet a saját és az előttünk álló jármű között.
- Nézzünk be a kocsiba, mielőtt beleülünk.
- Ha beültünk, zárjuk magunkra az ajtókat.
- Ha lakatlan, vagy veszélyesnek tűnő helyen kell végigmennünk,, vagy bármely okból jelentősen le kell lassítanunk, húzzuk fel az ablakokat.
- Ha konfliktusba kerülünk egy másik jármű vezetőjével, igyekezzünk megjegyezni a rendszámot (de emiatt ne szálljunk ki a járműből).
- Ha követnek bennünket, hajtsunk a legközelebbi rendőrségig, vagy egyéb publikus helyre, ahol segítséget tudunk kérni.
- Ha elakadtunk, ismerőstől, vagy segélyszolgálattól kérjünk segítséget és ne idegenektől.Amíg nem érkezik meg a segítség, maradjunk a járműben (kivéve, természetesen, ha ez balesetveszélyes).
- Ne vegyünk fel stoppos(oka)t (főleg egyedül).


Tömegközlekedési eszközön:
- Tájékozódjunk előre a menetrendről, hogy minél kevesebbet kelljen várnunk a pályaudvaron, megállóban.
- Ha mégis várnunk kell, ezt olyan helyen tegyük, ahol van személyzet, büfé, stb.
- A buszon (főleg ha üres) minél közelebb üljünk a vezetőhöz, kijárathoz, vészcsengőhöz, vagy más emberekhez.
- Nézzük (de ne bámuljuk) meg, ki mellé szállunk fel, illetve ki száll fel mellénk.
- Ha van rá mód, ne az ablak, hanem a folyosó melletti ülést válasszuk, így nem tudnak minket beszorítani.
- Ha csomaggal, poggyásszal utazunk, az legyen elérhető közelségben.


Ha már belénk kötöttek:
- Ha belénk kötöttek, igyekezzünk higgadtak maradni és magabiztosan viselkedni. Határozott hangon, hangosan (de nem kiabálva) közöljük a támadóval, hogy nem akarunk balhét és hagyjon minket békén.- Más esetekben (például részeg támadó, szórakozóhely) működhet a kidumálós módszer is (nem akarunk bajt, látjuk, hogy ő az erősebb, nehéz napunk volt, szórakozni jöttünk, nem verekedni, amúgy is neki van igaza, blablabla). Az esetek jó részében egyébként a balhék kidumálhatók, persze ehhez meg kell hunyászkodni, úgyhogy remek gyakorlat az egónk gyengítésére is.:)
- Ha azt érezzük, hogy az együttműködés lenne a helyes megoldás, akkor valószínűleg így is van, ezért működjünk együtt. Nem kell hősködni és nem kell vele foglalkozni, hogy ki mit gondol majd, hogy odaadtuk a kocsikulcsot. Kocsit vehetünk még, de életet nem. A fizikai kontaktus az együttműködéssel sokszor elkerülhető, de az együttműködés lehet taktika is, amelyből bármikor átválthatunk támadásba, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Ha azonban ellenszegülünk, onnan már nincs visszaút.
- Az együttműködés vagy ellenállás kérdés megítélésekor ne csak magunkat vegyük figyelembe. Lehet, hogy mi ugyan képesek lennénk ellenállni és főleg elmenekülni, de aki(k) velünk van(nak), az(ok) nem.
- Ha a pénztárcánkat, mobilunkat stb. követelik, és úgy döntünk, hogy átadjuk, lehetőleg ne a támadó kezébe adjuk. Dobjuk el és rohanjunk az ellenkező irányba. Jó eséllyel a támadót az értékeink jobban érdeklik, mint az, hogy utolérjen bennünket.
- Ha ismeretlen helyre vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják..
- Ne szégyelljünk kiabálni és segítségért kiáltozni! Ha nem is segít rajtunk senki, akkor is fehívjuk magunkra és a szituációra a többi ember figyelmét és ez a támadó szempontjából mindenképpen hátrány. A környezetünkben lévő emberek segítségére vagy számíthatunk, vagy nem, de ettől függetlenül a szituációba még bevonhatjuk őket. (Például körbetekintünk és hangosan azt mondjuk: “Önök is látják, hogy ez az ember belém kötött? Azonnal hívja valaki a rendőrséget! Segítsenek! Ez az ember bántani akar engem!” Vagy ha olyan a helyzet, a támadónak mondjuk hangosan: “Nézd, tíz tanúm van rá, hogy belém kötöttél, az egész busz minket néz! Ezek az emberek mind ellened fognak tanúskodni a bíróságon! Tényleg ezt akarod!?”) Fontos megértenünk, hogy a helyzet szempontjából lényegtelen, hogy segítenek-e nekünk, tanúskodnak-e mellettünk, vagy egyáltalán valóban minket néznek-e avagy sem. Magatartásunk, szavaink arra irányulnak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és gyengítsék a támadó szándékát. Az már csak “melléktermék”, ha valaki segít, vagy ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és mellettünk tanúskodnak.
- Ha a helyzet elkerülése, vagy az együttműködés nem lehetséges, vagy nem járt eredménnyel, emeljük a kezünket magunk elé tenyerünket kifelé fordítva, hasonlóan ahhoz, amikor fekvőtámaszt csinálunk. (Ne szorítsuk ökölbe a kezünket, ez a verekedésre való felkészülést jelenti!) A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, így a támadó viselkedésünket nem fogja támadásként értékelni, ugyanakkor mind védekezni, mind ellentámadni, mind pedig a támadót távol tartani könnyebb lesz, ha a kezünk eleve fenn van.
- Ha azt látjuk, hogy a fizikai kontaktus nem kerülhető el (a támadó közelít), a támadó szeme helyett a mellkasát nézzük. Ha a támadó szemébe nézünk, akkor ez egyfelől elvonja a figyelmünket, másfelől pszichésen is bénítólag hathat (Gondoljunk egy félelmetes tekintetű, vagy begőzölt, esetleg drog hatása alatt álló emberre). Egy ilyen szituációban nem a támadó arca, hanem a keze és a lába a lényeges, hiszen ezzel tud kart okozni. Ha tekintetünket a mellkason tartjuk, a periférikus látótér segítségével egyaránt látni fogjuk támadónk kezét és lábát.
- Ha a támadó kezét nem látjuk (zsebben vagy más módon rejtve tartja), induljunk ki abból, hogy valamilyen eszköz, fegyver van nála. Ebben az esetben különösen fontos a távolság tartása.
- Ha küzdenünk kell, használjunk mindent, ami a kezünk ügyében van. Jó fegyver, vagy védekezésre alkalmas eszköz lehet egy esernyő, toll, szék, egy ruhadarab, a már említett kulcs, illetve összetekert újság, magazin, illetve bármi, amit dobni, vagy önteni lehet, leginkább a támadó arcába (aprópénz, egy pohár forró ital., stb.)
- Támadjunk olyan fájdalmas pontokat, amelyeket nem lehet feledzeni és amelyeket könnyű eltalálni (torok, szem, lágyék, térd).

A legfontosabb tanácsok:
- Megelőzni mindig könnyebb, mint megoldani.
- Ne gondoljunk magunkra potenciális áldozatként, de az is hibás hozzáállás, hogy “velem ez úgysem történhet meg.”
- Nem csak az lehet nyertes egy utcai szituációban, aki képzett küzdősportokban, de ennek az ellenkezője is igaz, a képzettség önmagában még nem garancia semmire.
- Hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, vagy sem, legtöbbször nem fizikai képességek, hanem a pszichés állapot és elhatározás függvénye. Érdekes tény például, hogy azok a hölgyek, akik – állításuk szerint – magukat nem tudnák megvédeni, a gyermeküket ért támadás esetén, erejüket megsokszorozva olyan dolgokra képesek, amelyről nem is álmodtak.
És végül:
- Ne higgyük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására.

Pintér Márton

Vigyázzatok magatokra!

Két késeslés

Ez az év sem kezdődik jól, ismét egy országos hírű késelés járja be a médiát. A mai bejegyzésben két késes támadásos esetet szeretnék kielemezni.

A cikkben szereplő áldozatoknak ezúton is jobbulást kívánok!

„Megfenyegették a megkéselt sportolót és családját

Megjelent: 2013.01.03. 10:41|Frissült: 2013.01.03. 14:27

A szilveszter éjszakai szigethalmi késelő és családja megfenyegette az áldozatot és hozzátartozóit mondván: vér fog folyni még, ha Gergő vallomást mer tenni a rokonuk ellen.

Ahogy beszámoltunk róla, a szigethalmi sörözőben szilveszter éjszaka elkövetett késelés áldozatai sportolók voltak. Egyikük, Sávoly Gergő - az MTK ökölvívó szakosztályának 18 éves, +90 kilós bunyósa, aki 2011-ben országos bajnok volt - már annak ellenére jobban van, hogy testét 8 késszúrás is érte, 4 a szív környékét, az egyik majdnem átvágta a szívburkot.

A másik sérültről, Bozsányi Gergőről egyelőre azt lehet tudni, hogy 19 éves, a szigetszentmiklósi Sziget SC 69 kilós birkózója. Ő járt rosszabbul. Joszkin János, vezetőedző arról számolt be, hogy a fiatal sportoló életveszélyes állapota enyhén javult. A Merényi Kórházban hat órás életmentő műtétetet követően már felébresztették a mesterséges altatásból, de a testébe behatoló 3 késszúrás súlyosan megsértette a lépét, a máját és a gyomrát is. Az már biztosnak tűnik, hogy soha többet nem sportolhat versenyszerűen - ezzel egy nagy tehetséget veszített el a magyar élsport.

Az MTK-honlap szerdán éjszaka megjelent cikke szerint: "Az elkövetetett bűncselekménnyel két embert gyanúsít a rendőrség. Az egyiket a helyszínen őrizetbe vették, a másik egyelőre menekül. Az elkapott gazember esetében holnap döntenek az előzetes letartóztatásról. A letartóztatott elkövető és a szökésben lévő elkövető családja, megfenyegette Sávoly Gergő családját, hogy vér fog folyni még, ha Gergő vallomást mer tenni a rokonuk ellen."

Csütörtök délután a Budakörnyéki Járásbíróság úgy döntött, hogy a fiúnak az előzetes letartóztatás helyett egyelőre elég a javítóintézet is. A döntés ellen az ügyészség fellebbezett, így az egyelőre nem jogerős.Úgy tudni, a megtámadott, majd később megfenyegett sportolót és társát is rendőrök örzik a kórházban.”

http://sport.hir24.hu/sportolok-a-palyan-kivul/2013/01/03/megfenyegettek-a-megkeselt-sportolot-es-csaladjat/

A másik írás:

„Alku közben szúrt a suhanc

Megjelent: 2013.01.03. 13:29|Frissült: 2013.01.03. 13:50

A bűnöző hiába menekült, a rendőrök néhány órán belül elfogták.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a férfi felesége értesítette a rendőröket, miután férjét egy fiú megvágta. Kiderült, hogy a szolnoki fiatal üzletet akart kötni a 78 éves mezőtúri emberrel, de miután nem tudtak megegyezni, kést rántott, szúrt, majd elfutott. A sérültet életveszélyes állapotban vitték kórházba a mentők.

A késelő ellen emberölés kísérlete miatt indult eljárás, a rendőrök kezdeményezték, hogy a bíróság helyezze előzetes letartóztatásba.”

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2013/01/03/alku-kozben-szurt-a-suhanc/

Milyen tanulságokat vonhatunk le a két esetből?

Az első cikkben szereplő két áldozat mindegyike élsportoló volt, az egyik ökölvívó, a másik birkózó. A boxoló gyorsan és technikásan tud mozogni, olyan ütőereje van, hogy (túlzással élve) azzal marhát lehet taglózni; a birkózónak pedig olyan technikája és fizikai ereje van, hogy ha egyszer valakit meg/lefog, akkor az nem szabadul. Mindezek ellenére megkéselték őket. Miért? Mert a kés egy sunyi, gyors és veszélyes fegyver. A kés használatához nem kell nagy fizikai erő, elég, ha tudja a támadó, hogy mit és hogyan kell csinálni. Éles helyzetben inkább számítsunk hasonló támadásra, minthogy váratlanul érjen minket.

Mivel nem ismerem az eset részleteit, ezért nem erről a konkrét esetről írok, hanem általánosságban: A veszélyes késes támadás váratlan és gyors, emiatt még annak is nehéz ellene védekeznie, aki ez ellen edz; egy tapasztalatlan, más „rendszerben” gondolkodónak pedig még nehezebb. Ezzel nem azt mondom, hogy egy önvédelmet tanuló ember meg tudta volna magát védeni, hanem azt, hogy az önvédelmi oktatáson ilyen helyzetekre is edz az ember, emiatt „felkészültebb”. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy képzett késes támadó ellen gyakorlatilag lehetetlen hatékonyan védekezni, ha támadó elszánta magát arra, hogy öljön.

Mit érdemes még megemlíteni az első cikkel kapcsolatban?

Az egyik áldozatot megfenyegették , hogy bántják a családját, ha vallomást tesz. Ez elég kényes helyzet, sajnos nem ritkán előfordul hasonló. Ha valaki hasonló helyzetbe kerül, nagyon érdemes végig gondolnia, hogy kinek milyen lehetőségei vannak; ki hol-milyen környéken lakik, dolgozik, van-e családja stb. Az ilyenek már komoly és veszélyes ügyek.

Az utolsó cikket azért vettem be a bejegyzésbe, mert arra szerettem volna rávilágítani, hogy a veszély a legváratlanabb helyzetekben törhet ránk. Ehhez az esethez még annyit fűznék hozzá, hogy érdemes megnézni, hogy kivel próbálunk üzletelni és milyen körülmények között.

Vigyázzatok magatokra!

Improvizatív fegyverek: hajlékony eszközök

A mai bejegyzésben az improvizatív önvédelmi eszközök utolsó területét, a hajlékony eszközök használatáról fogok írni.

A hajlékony eszközökből egy hétköznapi szituációban elég sok áll az ember rendelkezésére. Ez lehet telefontöltő (főleg a régi, nehéz transzformátorosak), öv, törülköző, kendőbe csavart kő, aprópénz a zokniban, törülköző, kötél stb.

Ezeknek a használatát két külön kategóriába sorolnám: a feszítéseket, fojtásokat elősegítő módszerek; és a nehezékkel ellátott, ütésre alkalmas technikák.

Az első kategóriát (feszítéseket, fojtásokat elősegítő) meghagynám Hollywoodnak és a vérprofiknak. Úgy vélem, hogy ezek az utcán nem, vagy csak korlátozottan működnek; egy képzetlen, az ilyen technikákban nem járatos ember számára pedig kivitelezhetetlen. Egy ilyen varázslós technika végrehajtásának megkísérlése többet ront a helyzeten, mint segít. Az érdekesség kedvéért belinkelek egy videót, amiben az indonéz silatból származó, saronggal (helyi kendőszerű ruha) végrehajtott technikák láthatóak.

Bár nagyon tisztelem és elismerem Maul Mornie (a Silat Suffia Bela Diri alapítója) munkásságát, azért lássuk be, a fent látott technikák nagy részét (hanem az összeset) nehezen tudnánk elképzelni, ahogyan megcsináljuk egy budapesti buszmegállóban, egy elszánt támadó ellen.

Ez pedig a Cold Steel sarong technikákat oktató DVD-nek az előzetese. Azokat a technikákat érdemes megnézni, amikor a sarong a védekező kezében van, egy ilyen szituáció elképzelhetőbb, mint amikor az ember vállán van átvetve valami.

Az ebben a videóban látható technikákat sem találom hatékonynak, a videón látható végeredményt pusztakézzel is el lehet érni (sok esetben gyorsabban és egyszerűbben).

Továbbá hangsúlyoznám, hogy minél bonyolultabb egy technika, stresszhelyzetben annál nehezebben kivitelezhető. A két videóban látható technikák szépek és látványosak, de egy éles helyzetben nem próbálkoznék még hasonlóval sem.

A második használati módszer, amikor a hajlékony tárgy nehezebbik végével ütünk, már életképesebb felhasználási lehetőség. Ez egy sokkal ösztönösebb és könnyebben kivitelezhető. Mivel a nehezék egy hajlékony tárgyra van rögzítve, a pályája nehezebben kiszámítható és több meglepetést okoz a célpontnak: át tud csapódni a blokkon, meg tudja kerülni a fedezéket. Ám ugyanez a tulajdonság hátrányt is jelent az eszköz használójának, mert miután becsapódott a nehezék elakadhat, vagy visszapattanhat. Elég kellemetlen, mikor egy nehéz övcsat visszapattan a használója arcába, vagy ha a pálya kiszámíthatatlansága miatt a használója térdét találja el.

Szót kell még ejtenem a hatásról. Fontos, hogy a támadásnak (és a fegyvernek) legyen stophatása; ha az eszköz csak könnyen megsebesíti a támadót, akkor nem sokat javult a helyzetünk, mert csak még agresszívabb támadásra számíthatunk. Ha valaki elszánta magát arra, hogy megüssön, kiraboljon, szétszedjen minket, azt nem nagyon fogja meghatni, ha felszakadt az arca.

Összegezve a fentieket:

Relatíve sok hajlékony eszköz áll a rendelkezésünkre, de elég nehéz őket hatékonyan használni. Védekezésre és támadásra korlátozottan alkalmasak. A támadásnál fennáll a veszélye, hogy a használóját is zavarja, megsebesíti. A hétköznapi életben megtalálható flexibilis eszközöknek általában nem nagy a stophatása. Ezek használata inkább úgy elképzelhető, hogy egy rövid időre lelassítja, megzavarja a támadót, hogy a védekező időt nyerjen.

Vigyázzatok magatokra!

Az eskrima egyéb előnyei

A mai rendhagyó bejegyzésben az eskrima nem önvédelmi vonatkozású előnyeiről fogok írni. Röviden felvázolom, hogy a hatékony technikák elsajátítása mellett, még milyen hasznos képességeket lehet kihozni ebből a stílusból. 

Az eskirma technikák bonyolultsága és összetettsége segíti a koordinációs készség fejlődését, a két testfél és a két agyfélteke közötti harmónia kialakulását. Ez számomra jól megfigyelhető volt a kezdőkön; amikor elég darabosan mozogtak, de az idő múlásával egyre jobban lágyult, finomodott a mozgásuk. Biztos vagyok, hogy a hétköznapi életben ők is tapasztalták ilyen irányú fejlődésüket. 

A jobb és a bal agyfélteke közötti harmónia és kapcsolódásának erősítése fejleszti a tanulási készséget, ami nem sok stílusban található meg. Itt nyilván nem arra kell gondolni, hogy hirtelen zseni lesz az emberből; viszont könnyebben fog tanulni, hamarabb meglátja az összefüggéseket. Ha korábban hajlamos volt az egysíkú gondolkodásra, akkor később azt tapasztalhatja, hogy más aspektusból is kényelmesen tudja elemezni az adott feladatot; lényében segíti a kombinációs készséget.  

Kevésbé elvont témára terelve a szót, az eskrima tanulása segíti a ritmusérzék javulását. A gyakorlatok végzése közben az ember ösztönösen ráérez egy bizonyos ritmusra. 

Az ESSC Klubban mindkét oldalra ugyanúgy gyakorolunk (jobb és bal oldalra gyakoroljuk ugyanazt a gyakorlatot), ezzel is fejlesztve a bal oldal, a bal kéz ügyességét. Ennek előnye a hétköznapokban is visszaköszön. Én a mai napig meglepődve veszem észre, ha valamit lazán, természetesen csinálok bal kézzel, amit korábban nem vettem észre.

Nem csak az ember finom motorikus mozgás javul eskrimázás közben, de fejlődik és gazdagodik a mozgáskultúrája. Később jóval könnyebben fog majd lágy mozdulatú rendszereket tanulni (például táncot is). 

Ennek a stílusnak a gyakorlásával gyorsabbá és ügyesebbé válik az ember, ugyanis javítja a reflexeket és a gyorsabb reagálást. 

Bár nem ástam bele nagyon magam a témába, annyit meg tudtam, hogy az edukinesztetikai aspektusban (a test és egészség, valamint a különböző mentális képességek  fejlesztése az izmok és a két agyfélteke tornáztatásával) is értékelhetőek az eskrima gyakorlatok, például az úgynevezett "keresztbe kapcsolás", ami a kineziológia (természetgyógyászati műfaj) egyik alap mozdulata megfelel az eskrimás "ocho-ocho"-nak (kvázi, ez egy dupla keresztvágás). 

Aki nem hiszi, járjon utána! :) Minden kedves érdeklődőt várunk az ESSC Klubban!

Lopás a metróban 2

Nem régiben levideóztak egy tipikus metrós lopást, a felvétel bejárta a videómegosztókat, a média is foglalkozott a dologgal, ennek köszönhetően többekhez is eljutott, így talán az emberek jobban oda fognak figyelni utazás során. 

Korábban már szerepelt hasonló eset a blogon, sajnálatosnak tartom, hogy 2 év alatt sem történtek érdemi változások a metró biztonságát illetően. Nem áll szándékomban belemenni a személyiségi jogokról szóló vitába, de hasznosnak tartanám, ha járműveken és az aluljárókban szerelnének fel használható kamerákat és azok felvételeit használnák. 

Magáról a módszerről és arról, hogy hogyan kerüljük el azt, hogy így lopjanak meg bennünket, nem látom értemét részletesen írni, annyira egyértelmű a szituáció. Utazás közben is kell figyelnünk a környezetünkre, fogjuk két kézzel az értékeinket (hogy ne tudják könnyen kikapni a kezünkből). 

Vegyük komolyan az alapvető önvédelmi tanácsokat, mert sok kellemetlenségtől kímélhetnek meg bennünket. 

Például, legutoljára a tömött villamoson utazó lánynak szóltam, hogy nyitva van a táskája és jól látható a mobilja-tárcája. Köszönet helyet hülyének nézett és leereszkedően poénkodott a szituáción. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is ilyen vidám lett volna, ha több tízezer forintnyi értékkel rövidítette volna meg egy zsebtolvaj. Pont az ilyen típusú emberek verik utána két kézzel az asztalt, miközben habozó szájjal hisztiznek, hogy "Mégis milyen világban élünk?! Hogy történhetet meg ez?!" :)

Végül, de nem utolsó sorban, hamarosan elkezdődik a karácsonyi őrület és a nagy bevásárlási forgatakban szinte dőzsölnek a zsebtolvajok, épp ezért fokozottan figyeljünk oda értékeinkre.

Vigyázzatok magatokra!

Az egóról egy gondolat

A mai bejegyzésben egy olvasói levélben küldött esetről fogok röviden írni. Elég jellemző az ilyen szituáció és a mozgató rúgója is kiszámítható, így nem olyan nehéz az elkerülése.

"2011 júniusában volt egy bulin hogy a vége fele kimentem a tánctérről és leültem a tábortűz közelében.Tudni kell erről hogy szabadtéri buli volt és tűzet raktak egyes őrültek ott a fedett tánctér mellett hogy hajnalban ne fázzon a nép vagy a f*szom tudja. De mindegy.Szóval leültem, elbambultam kissé(nem b*sztam be) és jobb oldalt volt egy csávóka aki ott beszélgetett a csajával.Én meg odapillantottam és csak tök véletlenül néztem őket pár másodpercig tehát akkor azt bambultam de teljesen mintha ki lett volna kapcsolva az agyam.

Erre a kis b*zi elkezdi:Mi a baj vagy van vmi probléma(vmi hasonlót mondott).Erre én: mi lenne b*szki( nem tudom hogy hallotta-e mert dübörgött közben a zene).

Erre ez elkezd pofázni vmit amit én nem hallottam és mutogat balra- nyílván azzal a szándékkal hogy nekem csak arra szabad nézni meg gesztikulált vmit még.Én meg csak gúnyosan röhögtem és aztán a k*rvája lecsititotta aztán elnyugodott.Nem a csaját bámultam félreértés ne essék csak ez meg azt hitte lehet.

Kérdezem ezek után miért van erre szükség hogy játsszuk a kemény csávót akinek még a csaját a látómezőbe sem lehet venni? Mert miért nem nézhetek arra? Mert ott a csaja és majd megfogom kúrni vagy mi? Meg majd ez határozza meg merre nézhetek?"

Ez a szituáció egy tipikus esete volt a "majomkeringőnek", amikor a férfi dominanciáját akarja kimutatni egy nálánál könnyebbnek tűnő ellenfélen. Jelen helyzetben a srác meg akarta mutatni a barátnőjének, hogy mekkora bika; nem is annyira a féltékenységről szólhatott ez a helyzet, sokkal inkább a fickó egójáról. Az ilyen esetekben jobb egy passzív, érdektelen választ adni, mint belemenni a szájkaratéba, mert így elkerülsz egy esetleges verekedést és a másik is megnyugszik, hogy ő lett "győztes". Persze, az az igazi győztes, aki elkerülte a verekedést, így az ő akarata érvényesült. 

Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a férfit könnyű belerángatni valamilyen balhéba úgy, hogy az egójára hatnak. Például leb*zizzák, elhordják mindennek, hergelik stb. Az ilyen helyzetek is elkerülhetőek úgy, ha hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk a sértések (mert mi van akkor, ha egy huszadrangú senki azt mondta, hogy b*zi vagy? Semmi, attól még nem leszel az.), de ugyanakkor nem legyünk behódolóak! Az a legjobb, ha kitérünk az ilyen beszélgetésekből, így kimaradunk a rázósabb helyzetekből. 

Jegyezzük meg, ne úgy védjük meg a büszkeségünket, hogy egy értelmetlen hülyeség miatt belemegyünk egy kétes kimenetelű verekedésbe. (Sőt, egyáltalán, ha lehet ne menjünk bele semmilyen verekedésbe, mert lehet, hogy győztesen kerülünk ki a bunyóból, de akkor még mindig ott lehet a jogi macera, amiből korántsem olyan biztos, hogy jól jön ki az ember).

Vigyázzatok magatokra!