Olvasói levél

A mai bejegyzésben egy olvasói levelet fogok közölni, változtatás nélkül. Az ezzel kapcsolatos véleményeket, észrevételeket várom komment formájában.


"Egy 20 éves budapesti diák vagyok. Személyes tapasztalataimat szeretném elmesélni.

Manapság egyre nyilvávalóbbá vállt, hogy az ember a közösségi közlekedés járművein sincs biztonságban. Először mindenki a kérdésre válaszolva az éjszakai járatokra gondol, ez igaz. Jómagam is utaztam már éjszakai buszon, olyanon is amelyiken éppenséggel nem tartózkodott biztonsági őr, viszont részegek igen, csövesek igen, elemek igen, hangáradat, bűz, szinte csapolni lehetett volna a sört a buszból. Egy igazi kaland volt Óbudáról a Dél-pesti garázsig. Azóta már egyre gyakoribb a szekus, aminek köszönhetően némelyest nyugodtabbá vállt az éjjeli utazás, viszont az elmúlt években nagyban elszaporodtak a tömegközlekedési járműveken a konfliktusok, kötekedés, nyereségvágy céljából, és ezen esetek nagy része fényes nappal.

Első személyes és eddigi leghátborzongatóbb tapasztalatom az 1-es villamoson történt 5 évvel ezelőtt a kora délutáni órákban és a Flóritól az Árpád híd metróig tartott. A legkevésbé sem bizalomkeltő megjelenésű legény már a megállóban kispécézett engem, miután szemmel láthatóan raktam el mobiltelefonomat a zsebembe. "Baráti" szándékkal közeledett felém, megkérdezte mennyi az idő. Én mint gyanútlan 15 éves kamasz hülye fejjel a kabátom alól nézve a telefonomat megmondtam neki, miután megpróbált szóval tartani, befutott a villamos, felszálltam, nem meglepően ő is utánam. Tartózkodtak a villamoson emberek, viszont abban a zugban ahová felszálltunk (kocsi hátuljánál a sarokban) senki sem. A szentlélek térig csak szóval tartott fel "ismerős vagy, melyik suliba jársz, nyugi nem bántalak". Mikor már egyre gyanúsabbá vállt a helyzet, el akartam indulni a kocsi belseje felé, ekkor elállta az utamat, határozottan odatolt, beszorított a sarokba és közölte velem hogy "add ide a telefonod, vagy szétszurkállak, szét***om a pofádat" és a kabátja alól elővéve egy késsel fenyegetett. Azt is kijelentette ha szólni merek valakinek azon nyomban végem. A helyzetet felmérve igencsak be voltam szarva, egy pillanatig oda akartam adni neki a telefonomat, de próbáltam kimutatni a szerény bátorságomat és szóban ellenálltam, közölve hogy nem kapja meg a telefont. Ekkor kezdődtek a fenyegetőzések előről, hogy nyomatékot adjon fölényének, öklét a melkkasomra téve lökött vissza a korláthoz, miközben átéreztem azt a félelmet amit egy átlagember nem mindennap él át. Újboli zsarolása után kicsúszott a számon az a mondat hogy "mit képzelsz magadról", erre félreállt azzal a szóval hogy duguljak el onnan. Leültem gyorsan egy hölgy mellé, míg a kocsi végéböl úgy nézett rám a tróger hogy nyomban azt hittem odajön és leszúr, de szerencsére leszállt az Árpád hídnál. Óriási szerencsém volt hogy viszonylag egy gyávább típust fogtam ki, azt is egyedmagával. Arra gondolva hogy ennél sokkal borzalmasabb eseteket hallani, ahol már a bátrabb verziók csoportban vonulnak a járatokon zsákmány után nézve főleg gyengébb egyedüli célpontot keresve, eléggé elszörnyülködtem és áldottam az eget hogy élek, másodlagosan pedig örültem telefonom meglétének.

Igazából egy pont ma történt incidens után döntöttem úgy hogy írok a blog érdekében. Délután 1 óra után, a Nyugatinál suliból hazajövet felszálltam a 206-os buszra, lehuppantam a motortér előtti magasított dupla ülésre. Gondolni sem mertem arra a "kellemes" meglepetésre ami pár perccel később ért. Egy nemidén barnult elemet találtam magam mellett egy szempillantás alatt, haverja pedig a buszon kívül figyelt. Pofáját jó közel tolva ismerkedett, szemlélve közbe mi lehet a zsebemben, kezet nyújtott és két kilóval akart lehúzni, mert állítólag "kirabolták". Mikor közöltem vele hogy nincs lóvém, olyan tekintetet vágott (közbe sűrűn balra a haverja felé figyelve) mint aki kést akarna rántani. Az ösztöneimre hallgatva felállni készültem hogy eltűzzek onnan (ami gyáva dolognak tűnik, de szemmel láthatóan jobb kondiban voltak), erre nézelődött még, a buszon egyre többen voltak már, felállt és leszállt. A busz akkor el is indult, de már láttam megtalálták a következő kliensüket. Szomorú hogy az egekbe szökő bérletárak mellett se érezheti biztonságban magát az ember a járműveken. Ez már a tetőfoka ennek a bűnözőbarát liberalizmusnak ami ebben az országban folyik. Jópár történetet lehet hallani, az élen a metrós trükkös szarkákról, kötekedö lehúzós elemekről akiknek jegyük, bérletük aligha van. Ilyenkor hol van ellenőr???? Nem kell ahhoz feltétlen kétes környékekre utazni, az effajták bárhol előfordulhatnak ahol még nincs elsőajtós felszállás. Elsősorban a magányosan utazó célpontokra vadásznak, akik a jármű kihaltabb felében, távolabb vannak a vezetőtől, vagy a többi utastól, gyakran a kocsi hátsó felében. Abban az esetben ha megtörténik a baj, vagy az óbégatás marad, vagy a vészjelző, amit sokszor tévesnek vél a vezető és kikapcsol. Az is előfordulhat, hogy a vezető sem a jóindulat mércéje és a társasággal együtt leszállít téged is. Ilyenkor már csak annyit tehetsz hogy a környéktől függően vagy futásnak eredsz a közeli közértbe ha van, vagy elmondasz egy miatyánkat, vagy ha nem vagy hívő superman-re vársz.

Ha a legkényelmesebb "kedvenc" ülésed , ami épp üres, távol esik a többi utastól, inkább ülj a kényelmetlenebb ülésre, ahol ülnek melletted, mögötted, vezető bácsi jobban lát. Ha már megvetted a márkás jó göncöket amiben úgy véled jobban tetszel a közönségnek, jusson eszedbe hogy olyanokba is bele tudsz botlani, akiknek nem te, hanem a márkás gönceid fognak tetszeni és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a magukévá tegyék. Sokszor az is szemet szúr, ha csak a fülest látják a füledben. Mindig figyeld kik szállnak fel. Ha látod hogy elemek készülnek felszállni és pont a hozzád közelebb eső ajtónál, inkább költözz át a jármű másik felébe/kocsijába. Ha nem sietsz és látod ha a buszban olyan elemek tartózkodnak akik akarhatnak tőled valamit, inkább várd meg a következőt. Ez Budapest 2013. Ahogy a Tankcsapda szöveg is szól: "Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok".

Vigyázzatok magatokra!"


Ha neked is van hasonló tapasztalatod, vagy véleményedet szeretnéd megosztani az olvasókkal, küldj levelet a hovane@citromail.hu e-mail címre!

Vigyázzatok magatokra!

Bűnöző típusok 2.

Fromthedeep olvasónk más megközelítés szerint csoportosítja a bűnöző típusokat, ezen szempontok alapján is lehet kategorizálni:

1.) Territoriális erőszak: Önmagáért beszél. Az ember azért válik áldozattá, mert a támadók területére tévedt, akik azt védeni próbálják, mert ez a szemükben tulajdonképpeni támadásnak minősül. Az áldozat itt egy olyan személy, aki az erőszaktevők területére tévedt. Itt nem az erőszak a cél, az egy eszköz arra, hogy az illetőt távozásra bírják.

2.) Interperszonális erőszak: Az illető konkrétan TÉGED akar megtámadni. A személyeddel van baja, nemcsak egy bizonyos csoport vagy halmaz tagja vagy, esetleg az alkalom szülte áldozat, hanem TE vagy a cél. Ez szerintem toronymagasan a legveszélyesebb fajtája az erőszaknak. Itt értelemszerűen az áldozat az a személy, aki valamilyen cselekedetével, személyiségjegyével vagy bármivel kivívta magára az elkövető haragját. Az erőszak itt lehet cél,(megtorlás jelleggel történő viktimizáció) illetve eszköz is.

3.) Professzionális erőszak: Az illető valamilyen cél elérése érdekében alkalmaz erőszakot. Ez lehet pl. pénz, valamilyen tárgy, vagy bármi aminek a megszerzésének az illető az útjában áll. Ide sorolom a piti rablótól kezdve a gépeltérítő terroristán keresztül a rasszista sorozatgyilkosokat. Az áldozat itt a bűnöző elérendő célja előtt áll, és emiatt kell elszenvednie az erőszakot. De itt az erőszak maga sosem cél, csak eszköz.

4.) Predatoriális erőszak: Ők a ragadózók. Valamilyen belső inger, késztetés hatására követnek el erőszakot. Ez lehet egy átlagos balhés ökör, aki a saját önbecsülését akarja az általa elkövetett erőszakra feltenni, de lehet egy szadista sorozatgyilkos is. Ők támadhatnak bárkire, az illető lehet alkalom szülte áldozat is, ugyanakkor előfordulhat, hogy valamilyen halmaz tagja, amit kipécézett magának az illető. (Ezalatt értek bármilyen halmazt. Lehet az pl. néger, cigány, fekete hajú, nő akármi.) Az erőszak itt lehet eszköz valaminek az eléréséhez, vagy maga a cél is.


Vigyázzatok magatokra!

Bűnöző típusok

A bűncselekmény típusokat abból a szempontból is lehet csoportosítani, hogy a bűnözőnek milyen a bűncselekményhez való hozzáállása. Én az alábbiak szerint osztottam fel a bűnözők típusait:

Van olyan, aki balhéból, részegségében, dühében stb. cselekszik. Ezeket ritkábban gondolják komolyan, de előfordulhat, hogy súlyosabb végkifejlettel zárul az eset. Például, ha egy rosszkedvű részeg kötekedik, akkor őt le lehet szerelni szóval, el lehet menni onnan stb.; de ha az ember komolyan beleártja magát, akkor abból egy komoly verekedés is kerekedhet.

Előfordul, hogy részegen támadnak bizonyos „jó ötleteik”, amik józanul meg sem fordulna a fejükben, pl. vandál cselekedetek vagy brahiból ellopott cuccok, kötekedések stb.

Általánosan elmondható, hogy nem mérik fel a cselekedetük következményeit, alkalomszerűen csinálnak valamilyen bűncselekményt.

Előfordulhat, hogy egyes bűnözők saját maguk keménységük igazolására (és ilyen jellegű „fejlődésük” érdekében) követnek el (általában erőszakos) bűncselekményeket jellemzően náluk gyengébb áldozatokkal szemben.

Esetleg még a társaság, nő stb. előtti dominancia demonstrálása a cél. Gondoljunk csak a nagyhangú, keménykedő társaságokra.

Egyesek élvezetből balhéznak, az motiválja őket, ha nem viselkednek „jó fiúként”, ha átléphetik a határokat. Sokan keménykednek, hogy kiéljék hatalomvágyukat vagy egyszerűen csak azért, mert élvezik, ha szemétkednek; ők jellemzően jóval gyengébb célpontokat választanak maguknak.

Ha lányokkal szemben mutatják meg, hogy mekkora kanok, agresszíven, nyomulósan zaklatják őket, de kusshadnak, ha a célpont vagy annak kísérő(i) határozottan, fenyegetően lépnek fel.

Ritkább verzió, amikor valaki a kihívást keresi. Ezek általában „harcos” típusú emberek, ők tényleg a megmérettetésért balhéznak, hogy verekedjenek egy jót. Őket az motiválja, ha nagyobb vagy olyan szintű emberrel akaszkodhatnak össze, mint ők. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszkedvük vagy felesleges energiájuk levezetése érdekében nem spéciznek ki mást.

Vannak a „vadászok”, akiknek egy határozott céljuk van, és arra komolyan felkészülnek. Az ilyen eseteknél gyakorlatilag nem hagynak esélyt a célpontnak, vehemensen, határozottan, gyorsan és hirtelen lépnek akcióba. Mindig van egy cél, mint például értéket szerezni, megerőszakolni valakit stb.

Ilyen például Nyerges Zsolt is (aki rátámadt a pécsi polgármester lányára); idézet egy róla szóló cikkről:

„Korábbi két áldozatát 10-15 percig erőszakolta Nyerges Zoltán, miközben többször szexpózt váltott – írja a Bors korábbi ügyek vádiratára hivatkozva. A mostani eset a térfigyelő kamera felvétele szerint 6 percig tartott, de szexuális erőszakról nem beszél a rendőrség, miként a sértett apja sem.

Nyerges előre megtervezett módszerrel követte el eddig az erőszakokat: a kocsmában, illetve a buszon nézte ki a korábbi két áldozatát. Mindkét esetben bokros-fás részen vette rájuk magát, fenyegetéssel és veréssel kényszerítve őket nemi aktusra. A pécsi szatír egyik erőszakot sem siette el: a 10-15 perces erőszakolás közben mindkét lányra ráparancsolt, hogy váltsanak pózt, mert nem élvezi eléggé.” (a teljes cikk itt elérhető: http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2013/04/10/igazi-rem-a-pecsi-eroszakolo/)

A cikkben olvashatjuk, hogy 1) előre kiválasztotta az áldozatát 2) kivárta a megfelelő alkalmat 3) olyan körülményeket választott, ahol ő van erőfölényben. Láthatjuk, hogy ez nem az az eset, amikor valaki ötletszerűen, hirtelen elhatározásból cselekszik, nem úgy, mint az előbb taglalt típusok.

És akkor rögtön jön a következő típus, a pszichopaták; ezek is gyakran viselkednek „vadászként”, vagyis előre elhatározzák és felkészülnek a bűncselekményre, de nem ritkán ösztönből, váratlanul és motiváció nélkül követnek el valamit. Kiszámíthatatlanok.

Megemlíteném még a „hivatásos” bűnözőket, akikben a fenti típusok közül mindegyikből van valahol. Ők, ha kell, balhéznak, ilyenkor előre felkészülnek, biztosítják a túlerőt, rutinból cselekednek egy cél érdekében; de ha arról van szó, akkor ösztönből, a balhé kedvéért csinálnak valamit.

Végül az utolsó típus, a „kényszeres”, aki valamilyen kényszer hatására cselekszik. Ez lehet anyagi kényszer, betegség, de akár valamilyen szer hatása is. Ezek általában hirtelen, ötletszerűen cselekednek, mert például szükségük van pénzre a drogra vagy kattanása van és azért tombol.

Az előbb felsorolt és kifejtett bűnöző típusok előfordulása nem „vegytiszta”, gyakran előfordulhat, hogy egy-egy társaságban, vagy emberben keverednek a fent taglalt típusok.

Fontos, hogy egy bűncselekmény motivációját, célját felismerjük, mert úgy könnyebben tudunk ellene védekezni, például, ha valaki azért kötekedik velünk, mert részeg és rossz napja volt, akkor nem jó stratégia, ha visszaszólunk neki, mert könnyen lehet, hogy a végén egy bunyó közepén találjuk magunkat.

Vigyázzatok magatokra! 

Ajánló: új fórum

Nem régen elindult egy új fórum, ahol különböző, nem csak önvédelmi témákban tudtok olvasni, véleményt nyilvánítani, tanácsot kérni stb.: http://magyarprepperforum.org/

Pár topic cím ízelítőként:
Felkészülés katasztrófákra

Túlélés a természetben
Túlélés a városokban
Csináld magad
Kések, bozótvágók és egyéb pengék
Nem halálos önvédelmi eszközök
Önvédelem pusztakézzel

Tessék olvasgatni, véleményt cserélni, tájékozódni, segíteni egymásnak :)

A házőrző kutya megmérgezése

A házőrző kutya egy kertesház védelmében fontos szerepet játszik, nem csak elriaszthatja a betörőket, de ha bejutottak el is kergetheti, vagy akár el is kaphatja őket, attól függően, hogy hogyan van idomítva a kutya. Épp ezért a betörők igyekeznek kiiktatni a kutyát/kutyákat, hogy a betörés folyamán ne hátráltassa őket.

Egyesek gázspary-vel lefújják a kutyákat, ám ez nem mindig hasznos. Vannak olyan kutyafajták (főleg, ha kiképzésük olyan), amik akkor is cselekvőképesek maradnak, ha pofán fújták őket. Van olyan is, hogy a gázspray rossz minőségű és ezért nem éri el a kellő hatást, emiatt a betörők más módszereket alkalmaznak.

Az egyik kivitelezési módszer, hogy kerítésen keresztül dróttal, kötéllel megfojtják a kutyát. Ezt úgy lehet kivédeni, ha a kerítés olyan kivitelezésű legyen, ha kutya ne tudja kidugni rajta a fejét. A kerítés teteje legyen szúrós-éles, hogy a betörő a kerítésen átnyúlva se tudja hurokba fogni a kutya fejét.

A másik metódus szerint mérgezett ételt (esetleg panírozott szivacsot) dobnak be a kutyának, hogy az állat elpusztulta után gond nélkül be tudjanak menni. A mérgek általában könnyen hozzáférhető vegyi anyagok, mint patkányméreg, fagyálló, rézgálic stb. (ha lehet, neveljük úgy a kutyát, az ilyen szagú élelmet, tárgyakat kerülje).

Érdemes úgy idomítani a kutyákat, hogy idegentől és talált élelmet soha nem fogyasszanak el. Ezzel nagyrészt kivédhető a házőrző megmérgezése.

Ha megmérgezték a kutyát, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy be fognak törni a házba, hanem lehet, hogy „csak” egy rosszakaró (például haragos szomszéd) akar ártani, de ettől függetlenül mindig készüljünk fel arra, hogy a házőrző kutya kiiktatását követően be fognak törni. Ha ilyesmi történik, jelentsük a rendőrségen és jelezzük az a betörőktől való aggodalmunkat is.

Ha a kutyán mérgezéses tüneteket tapasztalunk, azonnal értesítsük az állatorvost!

Vigyázzatok magatokra!

Szabolcs utca

A bejegyzésben leírtak már nem valósak, egy korábbi állapotot mutatnak be. Az idő elteltével már változott a környék, a különböző intézkedések hatására változott a hely közbiztonsága is. 

Az aktuális állapotokról például ezen az oldalon tudsz informálódni: http://otthonterkep.hu/?s=elado&o=osszbun&lat=47.454094290400015&lng=19.388809204101562&z=11

Vagy a BRFK oldalán: http://bbterkep.police.hu/mapdisplay/bu.html

A mai bejegyzésben egy kedves olvasónk által írt bejegyzést osztok meg veletek, amiben igen kimerítően elemzi a XIII. kerületi Szabolcs utcát és környékét. A leírást változtatás nélkül közlöm.

Köszönjük az elemzést!

"A XIII. kerület közbiztonsága, lakhatósága az utóbbi években javuló tendenciát mutatott. Térfigyelő rendszereket építettek ki számos helyen, beindultak a panel-, lakásfelújító programok. Persze így is akadnak gázosabb környékek (Árpád hídi aluljáró, Béke tér), de alapvetően egy nyugodtabb kerületté vált a hely.

Van azonban egy igen rázós hely a kerületben, mindössze egy megállónyira a Hősök terétől. Az "elemek" lakóhelye, a prostik, a junkiek tanyája, a kerület arcának sebhelye: a Szabolcs utca.

A Szabolcs utcának két szakasza van: A Hungária körút és a Dózsa György út közötti JÓVAL nyugodtabb szakasz: Itt található a kerületi rendőrkapitányság, a régi Kardiológiai Intézet épületegyüttese, valamint a honvédségi gondozásban lévő, régi, un. "HM II". (az Aba utcától a körútig végig honvédségi objektumok). A régi kórház épületében nemrég nyílt egy hajléktalan gondozó-, szálló, egyelőre nincsenek tapasztalatok, hogy ez mennyire befolyásolja majd a környék színvonalát.

Az igazi veszély a Dózsa György út és a Bulcsú utca között vár ránk. Igazi lelakott szakasz, omladozó falak, furnér pótlású házfalak, szemét mindenütt. Mindenütt. Elemek az utcán, a kapualjakban, mindenütt. Éjszaka mindenképpen kerülendő hely, de nappal sem egy életbiztosítás. Az utca végén , a Dózsa György út "túlpartján" lévő kerületi kapitányság ne tévesszen meg senkit. Ide ők is csak csapatszinten vonulnak.

Legutóbbi személyes élményem és találkozóm az utcával kapcsolatban egy rendeléssel kapcsolatban volt. A személyes átvétel mellett döntöttem, jómagam is a XIII. kerületben élek, jóval nyugisabb helyen. Reggel indultam útnak. A Lőportár utcán keresztül közelítettem meg az utcát, gyalog voltam. Az első látvány a sarkon magát lövő hülyegyerek, továbbhaladva a prostik, a csapatostul vonuló "elemek". Nem hosszú szakaszon sétáltam el egészen az utca végét (elejét) jelentő Bulcsú utcáig. Ezen a pár száz méteren legalább 2x kötöttek belém, és egyszer kaptam áron aluli ajánlatot prostitól, egyszer próbáltak pénzt lejmolni tőlem a helyi hajléktalanok. Mindezt reggel 9-kor, hétköznap.

Vannak kiemelten veszélyes helyek az utcában. Az egyik az utcából nyíló "Szabolcs köz". Tulajdonképpen egy pár tíz méteres kis utca, a végén már a Nyugatiba közlekedő vonatok vágányai vannak. Ez igazi sötét hely, semmilyen körülmények között ne menjetek be oda! Nincs ott semmi, igazi putri. Ide a postás is rendőri kísérettel jár. A másik kiemelten veszélyes hely pedig a Szabolcs utca elejét, valamint a VI. kerületi Bajza utcát összekötő, a Nyugati pályaudvarra haladó vonatok vágányai alatt haladó aluljáró, az "alagút". Ez a 50-60 méter hosszú kalandot csak az igazi katasztrófaturisták vállalják be, azt is többedmagukkal. Van itt minden: prosti, sötét elem, drogos csöves. Egyik sem éppen a nyugodtabb fajta. Különösen veszélyes hely a zártsága miatt. Ha itt támadnak meg, esélyünk sincsen.

Ha az utcában van dolgunk, igyekezzünk többedmagunkkal menni, ha pedig egyedül kényszerülünk, gondoskodjunk megfelelő önvédelmi eszközökről. (min. gázspray, gáz-riasztó fegyver) A kés felejtős, az itteniek jóval rutinosabban használják. Ha utcában ér minket támadás, elég szorult helyzetbe kerülhetünk, mert túl sok menekülő útvonal nincs, ezért is különösen veszélyes hely, szerintem nem csak a kerületben, hanem az egész városban is. Támadás esetén azt mérjük fel, az utca melyik végéhez vagyunk közelebb. Az utcában ne keressünk menedéket, esélytelen. Van pár bolt, meg italmérő egység, de az előbbieket a helyi erők működtetik, az utóbbiakban meg szintén csak rossz arcokba tudunk botlani, akik jó eséllyel ismerhetik a támadóinkat. Ezeket a helyeken nem mi kapnánk segítséget, hanem támadóink.

Menekülésre (ha arra vagyunk közelebb), a Dózsa György út adódhat, mint egyik lehetőség. Forgalmasabb út, igaz ez sem a város gyöngyszeme, itt is akadnak rossz arcok. A kétszer 3 sávos út túloldalán lévő rendőrség, ha csak nincs szerencsénk a zöld lámpával, elég messzinek tűnhet.. Innen viszont el tudunk indulni balra, a Lehet utca felé. Erre jár a 14-es villamos, a sarkon lévő honvédségi objektumban mindig van őrség. Ha a Dózsától messzebb kerültünk bajba, akkor is próbáljunk a legközelebbi kis utcán a Lehel utcáig kijutni. A sínek irányába, az alagút felé SEMMIKÉPP ne meneküljünk, esélytelen, még nagyobb bajba kerülhetünk. Ha az utca elejéhez vagyunk közelebb, esetleg a Bulcsú utcán szaladhatunk fel, hogy kikerüljünk a Lehel utcára, de ott is nagyon óvatosnak kell lennünk. Az egyik oldalán furnérral lezárt építési terület van, a másikon pedig lerombolt, gazzal benőtt házak maradékai. Az omladozó falak között furcsa lakókkal. Ehhez a részhez a Lehel tér van közelebb, ami forgalmas csomópont. Metróaluljáró, a 14-es villamos végállomása. Este itt is óvatosabbnak kell lennünk, de itt mindig van forgalom, a metrónál szekusok, rendőrök. Maga a Lehel csarnok is nyitva van kora estig.

Summa: A Szabolcs utca kiemelten veszélyes hely, az önkormányzat valahogy "szemet huny" a környék biztonsága felett. Alapvetően a XIII. kerület egy feltörekvőben lévő hely, ezt tapasztaltam az utóbbi években. De ez az utcája tényleg nagyon lesüllyedt. Kerüljétek, ha tehetitek. Vigyázzatok magatokra!"

Ajánlott bejegyzés

A fighter.blog.hu oldalán megjelent egy szép kis összefoglaló az alapvető önvédelmi tanácsokról. A szerző szépen összegyűjtötte a sok hasznos tippet és útmutatást, amit különálló posztokban ezen a blogon is olvashattok (adott esetben kifejtve, megmagyarázva).


Az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok:
http://fighter.blog.hu/2013/01/15/onvedelmi_tippek_laikusoknak

Önvédelmi tippek laikusoknak
2013.01.15. 12:07

Ő az egyike azon kevés embernek, akit a saját barátaimnak/barátnőimnek is gondolkodás nélkül merek ajánlani, ha használható önvédelmi képzés után érdeklődnek. Magyarországra szabott, realisztikus önvédelmi tippek Pintér Márton expert 2 fokozatú mester krav-maga-oktató tollából, melyet az ő engedélyével, változatlan szöveggel közlünk:
Amikor elhatároztam, hogy összegyűjtöm az önvédelmi szituációkban hasznos tippeket, rögtön tudtam, hogy igen nagy fába vágtam a fejszémet. Egyfelől azért, mert számos területet érint a téma, önvédelemre ugyanúgy szükség lehet az utcán, mint szórakozóhelyen, külföldön, kocsiban, stb., vagyis sokféle élethelyzetet kell egyidejűleg szem előtt tartani. Másfelől azért összetett a feladat, mert olyan írást szerettem volna, amely nem a szokásos “nesze semmi, fogd meg jól“ típusú tanácsokkal látja el az olvasót. Az interneten végzett kutatómunka eredményeképpen ugyanis elmondható, hogy az ilyen témájú írások zöme blőd és sokszor alkalmazhatatlan tippeket tartalmaz (Például a “Ha egyedül és gyalog vagyunk, kerüljük a sötét utcákon történő közlekedést.” típusú tanács egyértelmű és jogos, de ugyan mi mást tehetnénk, ha erre vezet az utunk, vagy épp ilyen helyen lakunk?).

A témát tehát igyekeztem gyakorlatiasan megközelíteni és ténylegesen alkalmazhatóan megfogalmazni. Ugyancsak célom volt, hogy egy laikusok (értsd: önvédelemmel, harcművészettel, küzdősporttal egyáltalán nem foglalkozók) számára érthető és használható tippeket tartalmazó írás legyen. A teljesség kedvéért természetesen egyértelmű vagy banálisnak tűnő tanácsok is szerepelnek az írásban. Ugyancsak előfordul néhány tipp, amely nem közvetlenül kapcsolódik önvédelmi jellegű szituációkhoz, mégis jellege miatt ide sorolható.

Tisztában vagyok azzal is, hogy nyilván nem gondoltam mindenre, így ezúton is bátorítok minden olvasót, hogy az általa hasznosnak tartott és innen hiányzó tippeket, trükköket kommentben ossza meg velünk.
A követhetőség kedvéért az írást témakörökre bontottam.

Utcán való közlekedés, találkozó:
- Emelt fővel, magabiztosan közlekedjünk az utcán.
- Ne viselkedjünk, öltözzünk kihívóan, főleg ismeretlen környezetben.
- Ha a környezetet nem ítéljük biztonságosnak, ne álljunk meg és kerüljük a szemkontaktust. Egyesek (különösen tudatmódosító szerek hatása alatt) a szemkontaktust kihívásként értékelik.
- Ne csak magunk elé nézzünk, hanem egy kicsit távolabbra is , így hamarabb észrevesszük, ha valakit el akarunk kerülni.
- Ha találkozót beszélünk meg valakivel, akit nem ismerünk, a helyszín lehetőleg egy általunk ismert hely legyen.
- Ha az adott környéken van étterem, kávézó, stb, a találkozó ezen a helyen, vagy annak bejárata előtt legyen. Ugyancsak jó lehet a taxisdroszt, éjjel-nappali üzlet bejárata, stb. A lényeg, hogy egy esetleges balhé esetén legyen hova befutni, vagy legyen ott bárki akinek szólni tudunk, hogy bajban vagyunk és hívja a rendőrséget.
- Ha várakoznunk kell, keressünk jól megvilágított helyszínt.
- Ha fényforrás közelében állunk és magunk előtt látjuk a saját árnyékunkat, akkor hátulról nem tudnak bennünket észrevétlenül megközelíteni, hiszen minden árnyékot látni fogunk.
- A fényforrásnak egyébként is érdemes háttal állnunk (vagy küzdelemnél így helyezkednünk), hogy az ne minket vakítson, illetve akadályozzon.
- Ha olyan helyen lakunk, ahol nincs, vagy rossz a közvilágítás, oldjuk meg magunknak, legyen nálunk zseblámpa, vagy világítsunk mobillal. Ha eszközzel világítunk magunknak, az utat világítsuk magunk előtt és ne világítsunk bele senki arcába (kivéve ha éppen az illető elvakítása a célunk, például egy már kialakult önvédelmi helyzetben).
- Csak olyan környezetben merüljünk bele az olvasásba, vagy zenehallgatásba, stb, ahol nem kell tartanunk támadástól, vagy zsebtolvajlástól.
- Önvédelmi fegyvert akkor hordjunk magunkkal, ha tudjuk is használni. A gázspray csak előkészítve (minimum a zsebben) és közelről használva lehet hatásos, de zárt térben mi is kapunk belőle.
- Ha egyedül vagyunk, a lépcsőház helyett válasszuk a liftet.
- Ha belépünk valahova, nézzük meg, hol vannak a kijáratok az adott helységben.
- Ha sétálnunk kell, a bejárati ajtó, vagy autó kulcsát tartsuk kezünkben, hogy ne a kapu előtt állva kelljen keresgélni, főleg ne a táska legaljáról. A kézben tartott kulcs fizikai kontaktus során fegyverként sem utolsó.
- Éjjel, főleg egyedül ne akarjunk spórolni a hazajutáson, hívjunk taxit. Sajnos az elmúlt időszakban is történt olyan tragédia, amely ezzel megelőzhető lett volna.
- Ha éjjel, vagy veszélyes helyen közlekedünk, ne vigyünk magunkkal ékszert, ha mégis velünk van, akkor tegyük vagy takarjuk el.
- Hölgyeknek érdemes a magassarkú cipő mellett egy olyan váltócipőt is magukkal vinni a táskában, amely nem kopog (ezáltal nem hívja fel a figyelmet) és engedi a futást.
- Ismerjünk és szükség esetén alkalmazzunk alternatív útvonalat. Legyünk készen arra, hogy bármikor útvonalat tudjunk váltani.
- Mobiltelefonunkba ICE néven (általános rövidítés, In Case of Emergency) mentsük el annak a hozzátartozónknak a nevét, akit vészhelyzetben értesíteni lehet, ha valamiért mi nem tudunk telefonálni.
- Ha ismeretlen helyre megyünk, mindig teljesen legyen feltöltve a telefonunk, nehogy a lemerült telefon legyen az akadály a segítségkérésben.
- Hagyatkozzunk a megérzéseinkre: ha egy helyzetet, helyet, vagy személyt kellemetlennek vagy veszélyesnek érzünk, távozzunk.


Autóval:
- Jól megvilágított helyen, vagy őrzött parkolóban parkoljunk.
- Parkoláskor lehetőleg hagyjunk egy kis helyet a saját és az előttünk álló jármű között.
- Nézzünk be a kocsiba, mielőtt beleülünk.
- Ha beültünk, zárjuk magunkra az ajtókat.
- Ha lakatlan, vagy veszélyesnek tűnő helyen kell végigmennünk,, vagy bármely okból jelentősen le kell lassítanunk, húzzuk fel az ablakokat.
- Ha konfliktusba kerülünk egy másik jármű vezetőjével, igyekezzünk megjegyezni a rendszámot (de emiatt ne szálljunk ki a járműből).
- Ha követnek bennünket, hajtsunk a legközelebbi rendőrségig, vagy egyéb publikus helyre, ahol segítséget tudunk kérni.
- Ha elakadtunk, ismerőstől, vagy segélyszolgálattól kérjünk segítséget és ne idegenektől.Amíg nem érkezik meg a segítség, maradjunk a járműben (kivéve, természetesen, ha ez balesetveszélyes).
- Ne vegyünk fel stoppos(oka)t (főleg egyedül).


Tömegközlekedési eszközön:
- Tájékozódjunk előre a menetrendről, hogy minél kevesebbet kelljen várnunk a pályaudvaron, megállóban.
- Ha mégis várnunk kell, ezt olyan helyen tegyük, ahol van személyzet, büfé, stb.
- A buszon (főleg ha üres) minél közelebb üljünk a vezetőhöz, kijárathoz, vészcsengőhöz, vagy más emberekhez.
- Nézzük (de ne bámuljuk) meg, ki mellé szállunk fel, illetve ki száll fel mellénk.
- Ha van rá mód, ne az ablak, hanem a folyosó melletti ülést válasszuk, így nem tudnak minket beszorítani.
- Ha csomaggal, poggyásszal utazunk, az legyen elérhető közelségben.


Ha már belénk kötöttek:
- Ha belénk kötöttek, igyekezzünk higgadtak maradni és magabiztosan viselkedni. Határozott hangon, hangosan (de nem kiabálva) közöljük a támadóval, hogy nem akarunk balhét és hagyjon minket békén.- Más esetekben (például részeg támadó, szórakozóhely) működhet a kidumálós módszer is (nem akarunk bajt, látjuk, hogy ő az erősebb, nehéz napunk volt, szórakozni jöttünk, nem verekedni, amúgy is neki van igaza, blablabla). Az esetek jó részében egyébként a balhék kidumálhatók, persze ehhez meg kell hunyászkodni, úgyhogy remek gyakorlat az egónk gyengítésére is.:)
- Ha azt érezzük, hogy az együttműködés lenne a helyes megoldás, akkor valószínűleg így is van, ezért működjünk együtt. Nem kell hősködni és nem kell vele foglalkozni, hogy ki mit gondol majd, hogy odaadtuk a kocsikulcsot. Kocsit vehetünk még, de életet nem. A fizikai kontaktus az együttműködéssel sokszor elkerülhető, de az együttműködés lehet taktika is, amelyből bármikor átválthatunk támadásba, ha úgy ítéljük meg a helyzetet. Ha azonban ellenszegülünk, onnan már nincs visszaút.
- Az együttműködés vagy ellenállás kérdés megítélésekor ne csak magunkat vegyük figyelembe. Lehet, hogy mi ugyan képesek lennénk ellenállni és főleg elmenekülni, de aki(k) velünk van(nak), az(ok) nem.
- Ha a pénztárcánkat, mobilunkat stb. követelik, és úgy döntünk, hogy átadjuk, lehetőleg ne a támadó kezébe adjuk. Dobjuk el és rohanjunk az ellenkező irányba. Jó eséllyel a támadót az értékeink jobban érdeklik, mint az, hogy utolérjen bennünket.
- Ha ismeretlen helyre vagy szórakozni megyünk, akkor vegyük ki a pénztárcánkból azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségünk. A személyit, jogosítványt, kártyát tegyük zsebre. A pénztárca átadása, elvesztése, ellopása, vagy bunyó közbeni elejtése esetén legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy címünket és személyazonosságunkat is megtudják..
- Ne szégyelljünk kiabálni és segítségért kiáltozni! Ha nem is segít rajtunk senki, akkor is fehívjuk magunkra és a szituációra a többi ember figyelmét és ez a támadó szempontjából mindenképpen hátrány. A környezetünkben lévő emberek segítségére vagy számíthatunk, vagy nem, de ettől függetlenül a szituációba még bevonhatjuk őket. (Például körbetekintünk és hangosan azt mondjuk: “Önök is látják, hogy ez az ember belém kötött? Azonnal hívja valaki a rendőrséget! Segítsenek! Ez az ember bántani akar engem!” Vagy ha olyan a helyzet, a támadónak mondjuk hangosan: “Nézd, tíz tanúm van rá, hogy belém kötöttél, az egész busz minket néz! Ezek az emberek mind ellened fognak tanúskodni a bíróságon! Tényleg ezt akarod!?”) Fontos megértenünk, hogy a helyzet szempontjából lényegtelen, hogy segítenek-e nekünk, tanúskodnak-e mellettünk, vagy egyáltalán valóban minket néznek-e avagy sem. Magatartásunk, szavaink arra irányulnak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és gyengítsék a támadó szándékát. Az már csak “melléktermék”, ha valaki segít, vagy ha valóban bírósági ügy lesz a dologból, és mellettünk tanúskodnak.
- Ha a helyzet elkerülése, vagy az együttműködés nem lehetséges, vagy nem járt eredménnyel, emeljük a kezünket magunk elé tenyerünket kifelé fordítva, hasonlóan ahhoz, amikor fekvőtámaszt csinálunk. (Ne szorítsuk ökölbe a kezünket, ez a verekedésre való felkészülést jelenti!) A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, így a támadó viselkedésünket nem fogja támadásként értékelni, ugyanakkor mind védekezni, mind ellentámadni, mind pedig a támadót távol tartani könnyebb lesz, ha a kezünk eleve fenn van.
- Ha azt látjuk, hogy a fizikai kontaktus nem kerülhető el (a támadó közelít), a támadó szeme helyett a mellkasát nézzük. Ha a támadó szemébe nézünk, akkor ez egyfelől elvonja a figyelmünket, másfelől pszichésen is bénítólag hathat (Gondoljunk egy félelmetes tekintetű, vagy begőzölt, esetleg drog hatása alatt álló emberre). Egy ilyen szituációban nem a támadó arca, hanem a keze és a lába a lényeges, hiszen ezzel tud kart okozni. Ha tekintetünket a mellkason tartjuk, a periférikus látótér segítségével egyaránt látni fogjuk támadónk kezét és lábát.
- Ha a támadó kezét nem látjuk (zsebben vagy más módon rejtve tartja), induljunk ki abból, hogy valamilyen eszköz, fegyver van nála. Ebben az esetben különösen fontos a távolság tartása.
- Ha küzdenünk kell, használjunk mindent, ami a kezünk ügyében van. Jó fegyver, vagy védekezésre alkalmas eszköz lehet egy esernyő, toll, szék, egy ruhadarab, a már említett kulcs, illetve összetekert újság, magazin, illetve bármi, amit dobni, vagy önteni lehet, leginkább a támadó arcába (aprópénz, egy pohár forró ital., stb.)
- Támadjunk olyan fájdalmas pontokat, amelyeket nem lehet feledzeni és amelyeket könnyű eltalálni (torok, szem, lágyék, térd).

A legfontosabb tanácsok:
- Megelőzni mindig könnyebb, mint megoldani.
- Ne gondoljunk magunkra potenciális áldozatként, de az is hibás hozzáállás, hogy “velem ez úgysem történhet meg.”
- Nem csak az lehet nyertes egy utcai szituációban, aki képzett küzdősportokban, de ennek az ellenkezője is igaz, a képzettség önmagában még nem garancia semmire.
- Hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, vagy sem, legtöbbször nem fizikai képességek, hanem a pszichés állapot és elhatározás függvénye. Érdekes tény például, hogy azok a hölgyek, akik – állításuk szerint – magukat nem tudnák megvédeni, a gyermeküket ért támadás esetén, erejüket megsokszorozva olyan dolgokra képesek, amelyről nem is álmodtak.
És végül:
- Ne higgyük azt, hogy a fent leírtak alkalmazása elegendő mindenfajta veszélyhelyzet megelőzésére és megoldására.

Pintér Márton

Vigyázzatok magatokra!