Korábban hírt adtam arról, hogy az ESSC Klub jóvoltából részt vettem Magyarország első, tiszta forrásból származó CQC (Close Quater Combat) taktikai bot szemináriumán. A mai bejegyzésben megosztom azon tapasztalataimat és észrevételeimet a CQC-ről, amit Hochheim CQC taktikai bot szemináriumon szereztem.
A CQC egy speciális koncepción alapuló gyűjtemény rendszer, mely célratörő és az életszerű. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a dinamikus, gyors és letisztult technikák hatékonyságához nem fér kétség. A néha banálisan egyszerűnek tűnő technikák működtek, és több szituációban is alkalmazni lehetett őket. Volt külön olyan gyakorlatunk, ami megdobta az adrenalin szintűnket, és így, stressz hatása alatt is kipróbáltuk a tanultakat. A mozdulatok így is alkalmazhatóak voltak, mentesek minden sallangtól, és ami nagyon fontos, nem igényeltek finom motorikus mozgást (amit elvesztünk stressz hatása alatt). A technikák gyorsabban elsajátíthatóak voltak, mint egy harcművészetnél, például karaténál. Természetesen, mondhatni ösztönösen mozogtunk, nem volt semmilyen mesterkélt mozdulat.
A CQC gyakorlatoknál azt tanultuk, hogy a lehető leggyorsabban vessünk véget a küzdelemnek, ezért a támadásokban és védekezésekben egyaránt aktívak voltunk. A célszemélyt folyamatosan támadtuk, így nem adtunk neki lehetőséget, hogy eredményes ellentámadást indíthasson. Az ilyen szituációkban gyakran alakult ki belharc, és ez nem ritkán vezetett ahhoz, hogy a földön is folytassuk a küzdelmet. Először olyasféle földharcra számítottam, mint amilyen a judoban, vagy az MMA-ban van, de tévedtem. A szemináriumon tanult földharc technikák sokban különböztek azoktól, amit sportküzdelmek alatt láttam vagy tapasztaltam. A tanultak minden sportszerűséget nélkülöztek, céljuk az volt, hogy a támadónak minél jobban ártsunk, és ennek eléréséhez minden lehetőséget kihasználtunk. Nem a fair play szabályok szerint jártunk el, hanem igazodtunk az utcai szituációkhoz.
A szeminárium témája a vipera volt, de mi, civilek, a CQC polgári oktatásában tanulhatunk pusztakezes és késes harcmodort is. A fegyveres testületi edzőtársaknak viszont a lőfegyveres képzést, valamint az elfogó-bilincselő eljárásokat is elsajátíthatják majd.
A hétvégi Hochheim CQC szemináriumban volt egy kevés pusztakezes rész is, ami nekem nagyon tetszett. Úgy tapasztaltam, hogy utcai körülmények között abszolút megállná a helyét, mert a technikák egyszerűek, jól átgondoltak és életszerűek. Nem rúgtunk derék fölé, főleg lábra céloztunk, az ütések pedig minden esetben vitálpontra irányultak. Támadásaink a CQC elvei szerint valósultak meg: minél egyszerűbben, minél gyorsabban, minél nagyobb erővel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy cséplőgép módjára estünk neki az ellenfélnek, hanem jól átgondolt támadásokat indítottunk, aminek apró, de fontos részletei igazodtak egy valós, utcai összecsapáshoz; például, lehetőleg kerültük, hogy ököllel fejre üssünk, mert a kézcsontok ilyenkor könnyen eltörhetnek.
A fizikai képzésen kívül tapasztaltuk a taktikai elvek fontosságát is. A taktikai elvek, mindig az adott szituációhoz igazodtak, nem egy kidolgozott sablon alapján jártunk el; logikusan egymásra épültek, de a szituációban váratlan fordulatot vett, akkor sem dermedtünk le, hanem tudtunk igazodni a változáshoz. Ezek a taktikai elvek könnyebbé és átláthatóbbá tették azt, hogy mit, miért és hogyan csinálunk. A megtanult taktikai elveket betartva hatékonyabban tudunk küzdeni.
A CQC-t minden olyan embernek ajánlom, aki egy harcművészet elsajátításánál rövidebb idő alatt szeretne reális harci rendszert elsajátítani, ami az utcán is megállja a helyét. Eddigi tapasztalataim szerint hiteles CQC (pl. Hochheim CQC) rendszer tanulható, az ESSC Klub által szervezett szemináriumokon és edzéseken.
Vigyázzatok magatokra!
A CQC egy speciális koncepción alapuló gyűjtemény rendszer, mely célratörő és az életszerű. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a dinamikus, gyors és letisztult technikák hatékonyságához nem fér kétség. A néha banálisan egyszerűnek tűnő technikák működtek, és több szituációban is alkalmazni lehetett őket. Volt külön olyan gyakorlatunk, ami megdobta az adrenalin szintűnket, és így, stressz hatása alatt is kipróbáltuk a tanultakat. A mozdulatok így is alkalmazhatóak voltak, mentesek minden sallangtól, és ami nagyon fontos, nem igényeltek finom motorikus mozgást (amit elvesztünk stressz hatása alatt). A technikák gyorsabban elsajátíthatóak voltak, mint egy harcművészetnél, például karaténál. Természetesen, mondhatni ösztönösen mozogtunk, nem volt semmilyen mesterkélt mozdulat.
A CQC gyakorlatoknál azt tanultuk, hogy a lehető leggyorsabban vessünk véget a küzdelemnek, ezért a támadásokban és védekezésekben egyaránt aktívak voltunk. A célszemélyt folyamatosan támadtuk, így nem adtunk neki lehetőséget, hogy eredményes ellentámadást indíthasson. Az ilyen szituációkban gyakran alakult ki belharc, és ez nem ritkán vezetett ahhoz, hogy a földön is folytassuk a küzdelmet. Először olyasféle földharcra számítottam, mint amilyen a judoban, vagy az MMA-ban van, de tévedtem. A szemináriumon tanult földharc technikák sokban különböztek azoktól, amit sportküzdelmek alatt láttam vagy tapasztaltam. A tanultak minden sportszerűséget nélkülöztek, céljuk az volt, hogy a támadónak minél jobban ártsunk, és ennek eléréséhez minden lehetőséget kihasználtunk. Nem a fair play szabályok szerint jártunk el, hanem igazodtunk az utcai szituációkhoz.
A szeminárium témája a vipera volt, de mi, civilek, a CQC polgári oktatásában tanulhatunk pusztakezes és késes harcmodort is. A fegyveres testületi edzőtársaknak viszont a lőfegyveres képzést, valamint az elfogó-bilincselő eljárásokat is elsajátíthatják majd.
A hétvégi Hochheim CQC szemináriumban volt egy kevés pusztakezes rész is, ami nekem nagyon tetszett. Úgy tapasztaltam, hogy utcai körülmények között abszolút megállná a helyét, mert a technikák egyszerűek, jól átgondoltak és életszerűek. Nem rúgtunk derék fölé, főleg lábra céloztunk, az ütések pedig minden esetben vitálpontra irányultak. Támadásaink a CQC elvei szerint valósultak meg: minél egyszerűbben, minél gyorsabban, minél nagyobb erővel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy cséplőgép módjára estünk neki az ellenfélnek, hanem jól átgondolt támadásokat indítottunk, aminek apró, de fontos részletei igazodtak egy valós, utcai összecsapáshoz; például, lehetőleg kerültük, hogy ököllel fejre üssünk, mert a kézcsontok ilyenkor könnyen eltörhetnek.
A fizikai képzésen kívül tapasztaltuk a taktikai elvek fontosságát is. A taktikai elvek, mindig az adott szituációhoz igazodtak, nem egy kidolgozott sablon alapján jártunk el; logikusan egymásra épültek, de a szituációban váratlan fordulatot vett, akkor sem dermedtünk le, hanem tudtunk igazodni a változáshoz. Ezek a taktikai elvek könnyebbé és átláthatóbbá tették azt, hogy mit, miért és hogyan csinálunk. A megtanult taktikai elveket betartva hatékonyabban tudunk küzdeni.
A CQC-t minden olyan embernek ajánlom, aki egy harcművészet elsajátításánál rövidebb idő alatt szeretne reális harci rendszert elsajátítani, ami az utcán is megállja a helyét. Eddigi tapasztalataim szerint hiteles CQC (pl. Hochheim CQC) rendszer tanulható, az ESSC Klub által szervezett szemináriumokon és edzéseken.
Vigyázzatok magatokra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése