Úgy döntöttem, hogy hosszabb időre, vagy véglegesen bezárom az oldalt. Természetesen, ha érkezik egy jó olvasói levél, vagy olyan témát találok, amit érdemes lenne veletek megosztani, az felkerül a blogra.
Az eddig feltöltött írásokat ezután is olvashatjátok. Ha kérdésetek van, akkor azt lehetőségeimhez mérten megválaszolom.
Búcsúzóul összefoglalnám az eddig leírtakat:
Ha teheted, nézz utána, hogy hova fogsz menni. Fontos, hogy megfelelő információval rendelkezz az ismeretlen helyről, mert akkor kevesebb meglepetés érhet, illetve jobban fel tudsz készülni a veszélyes helyzetekre.
Figyelj a környezetedre! Figyelj a változásokra, ügyelj az esetleges veszélyforrásokra. Az utcán ne hallgass MP3 lejátszót, mert elvonhatja a figyelmedet a veszélyről, és emiatt lehet, hogy nem hallod meg az intő jeleket.
Az önvédelmi eszközödet csak akkor használd, ha magabiztosan, biztos kézzel tudod kezelni. Az eszközöd mindig legyen elől, készenlétben, mert bármelyik pillanatban megtámadhatnak.
Soha ne felejtsd el, hogy még a legjobb környéken is bajba kerülhetsz. Mindig légy felkészült!
A legjobb védekezés, ha elkerülöd a bajt. Ezért is figyelj a környezetedre, mert így megelőző lépéseket tudsz tenni azért, hogy kikerüld a veszélyes helyzeteket.
Ameddig csak lehet, próbálj kitérni a támadás, és a harc elől, de ha kell, akkor keményen tedd oda magad! Az a fontos, hogy egyben, vagy a lehető legkevesebb sérüléssel érj haza. Az utcán nincs fair play!
Ne feledd, hogy a támadód sem hülye! Ő sem akar megsérülni, ezért mindent elkövet, hogy sikeres legyen; biztosra fog menni. Tedd félre a romantikus elképzeléseket, és vedd észre a nyers valóságot.
Ne higgy a médiának! A közbiztonság egyre rosszabb, a támadók egyre brutálisabbak, és egyre merészebbek (hovatovább, szemtelenebbek).
Csak magadra számíthatsz. Senki nem fog a segítségedre sietni, ha éles helyzetben vagy.
Az egyik legjobb önvédelmi eszköz a gázspray. Olcsó, könnyen rejthető, jó a stophatása, könnyű pótolni, hamar meg lehet tanulni a kezelését. Ne használj kést, viperát, kalapácsot stb. önvédelmi eszközként!
Fontos, hogy sokat gyakorolj! Nincs mese, és kifogás: eszközzel, és eszköz nélkül is gyakorolni kell!
Ha egyszer bajba kerültél, és rosszul jöttél ki a helyzetből, ne próbálj meg bosszút állni, mert csak magadnak okozol bajt. Igyekezz tanulni a hibákból, és készülj fel a következő helyzetre.
Az oldalt támogató olvasóknak, különösen Picinek ezúton is köszönöm a munkáját és segítségét!
Vigyázzatok magatokra!
2010. 03. 18.
2010. 03. 08.
Az otthon védelme
A mai bejegyzésben, egy fontos, de sokszor elhanyagolt témát járom körbe, még pedig az otthoni önvédelmet.
Többször említettem a blogon, hogy mindig kell egy bizonyos készültségi szint. Sajnos, olyan világban élünk, amikor az otthonunkban sem lazulhatunk el teljes nyugalommal. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy gázspray-vel kell vécére menni.
Az első lépés, hogy biztonságossá tegyük otthonunkat. Ez a lakásban lakóknak könnyebb, hiszen kevesebb helyen tud bejutni egy támadó: a bejárati ajtón, esetleg a folyósóra néző ablakon.
Azoknak, akik családi házban laknak, nehezebb a dolguk, hiszen több irányból tudnak bemenni az otthonukba. Több olyan helyiségük is van, ami támadásnak lehet kitéve: garázs, pince, padlás (a házon kívül van a feljáró), szerszámos kamra stb.
Külön-külön nem taglalnám a két típust, hiszen nagyjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak mind a két típus védelmére.
Az első, amivel először találkozik a támadó, az a kerítés, lakásos esetében a lépcsőházi bejárat. Ez az első védelmi vonal, ezért fontos, hogy ez jó állapotba legyen, és kívül tartsa az illetéktelenül behatolókat.
Sajnos nem élünk olyan helyen, olyan környezetben, hogy a látszatmegoldások elégségesnek bizonyuljanak: egy derékig érő kerítés nem ér semmit, és az a kapu sem, amit kilinccsel bárki kinyithat.
A nyílászárók védelme is nagyon fontos. Ha valaki rácsot szereltet az ablakra, az olyat válasszon, amin egy gyerek sem fér be, valamint nem lehet kitépni a falból. A betörők sok esetben azt is megteszik, hogy a körbe vágják, majd szépen leemelik a rácsot, és bemásznak az ablakon. Természetesen ez nagy zajjal jár, de sajnos tapasztaltam már, hogy ez sem riasztja vissza a betörőket.
Javasolt az ablak (be)törésálló fóliával bevonni. Nagyon fontos, hogy a fólia a kereten belül is legyen rögzítve az ablakhoz, mert ha csak az ablak széléhez van ragasztva, akkor be lehet nyomni a szilánkokra törött üveggel együtt! A fóliát rá kell hajtani az üvegszélére, és úgy rögzíteni a keretben!
Ezek sajnos sokba kerülnek, de esetlegesen megtérül. Érdemes befektetni egy ilyen védelmi vonalba (is). Borzasztó érzés, ha idegenek kutatnak a cuccaink között, nem csak anyagi kárt okozva, hanem lelki sérülést is.
Fontos, hogy az ajtón több zár is legyen. Mindegyiknek a lehető legjobbnak kell lennie, ne ezen spóroljunk; plazma tévét ráér később is venni, első a biztonság.
Nem elég, ha zárak jók, az ajtónak is masszívnak kell lennie. Az összes zár annyit ér, mint az ajtó, amibe beszerelik. Ha a korhadt ajtófélfa beszakad egy rúgástól, vagy feszítéstől, akkor semmit nem ért a drága biztonsági rendszerünk.
Ajánlott az ajtón belülre masszív, erős láncot, vagy kallantyút szereltetni. Ez segít, hogy legyen egy olyan védelmi vonalunk, amikor még relatíve biztonságosan lehet kinyitni az ajtót. Továbbá ha otthon vagyunk, és beakasztjuk ezt az alkalmatosságot, akkor kívülről akkor sem tudnak bejönni, ha már álkulccsal, vagy zárfésűvel feltörték az ajtón található zárakat.
A pince-, garázs-, padlásajtóra hasonló szabályok vonatkoznak: ne vegyük félvállról a kérdést, ne spóroljunk a védelmen.
Ha van hátsó ajtónk, azt is úgy kezeljük, mintha az lenne a bejárati ajtó. Sokan elfeledkeznek róla, és emiatt ott kísérlik meg a betörést. Sokszor az sem segít, ha a hátsó ajtó/kertajtó a szomszéd felé nyílik. Ne bízzuk a házunk védelmét a véletlenre.
Alap dolog, de sokan elfelejtik, hogy sötétítőfüggönyöket kell akasztani az ablakokra. Sokszor azért törnek be valahova, mert látják, hogy mit lehet elvinni, és kik laknak a házban/lakásban. Aki nem szeret a függönnyel babrálni, az tegyen fel fóliát az ablakra.
Sajnos olyan világban élünk, ahol az otthonunkban sem lehetünk teljes biztonságban; itt is vannak olyan szabályok, megelőző lépések, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Azért, mert nem az utcán vagyunk, még simán történhet bajunk. Ennek kétféle esete van: a nyers erőszak, illetve, amikor fondorlatos módon csalják ki tőlünk az értékeket.
Az első, és legfontosabb szabály, amit már az óvoda óta ismerünk: NE NYISSUNK AJTÓT IDEGENEKNEK! Arra való a kukucskáló, hogy ott nézzük meg, hogy kicsenget. Ha látjuk, hogy ismerős, csak utána nyissuk ki a zárat, és tájuk ki az ajtót. Ha nincs kukucskáló, segít az előbb említett lánc, vagy kallantyú. Fontos, hogy a lánc, és annak rögzítése is masszív, megbízható legyen. Nem szabad, hogy egy rúgástól szétnyíljon az egyik láncszem.
Igazoltatás nélkül ne engedjünk be rendőrt, kéményseprőt, mikulást, hóembert, senkit! Sok szélhámos van az utcán, akik a könnyen átverhető, naiv (általában idős) emberekre utaznak. Ne engedjük be senkit a lakásba, ha nem ismerős az arca, ne beszéljünk az értékeinkről, még a szomszédoknak se (előfordulhat, hogy továbbadja valakinek, aki szintén elmeséli valakinek stb.).
A szélhámosok sokszor udvarias, csevegő stílusban puhatolják ki, hogy mennyi pénz van a lakásban, és hol. Figyeljünk erre oda, ne dőljünk be! Rövid, tömör, átgondolt válaszokat adjunk.
Sokan próbálkoznak azzal a módszerrel, hogy egy kismama becsönget a kiszemelt lakásba/házba, és megkéri szépen a tulajt, hogy had telefonáljon/tegye tisztába a gyerekét stb. Ha bebocsátást nyer, akkor nem csak ő lép be az ajtón, hanem addig a sarokban/a folyosón stb. helyen várakozó 2-3 kigyúrt (adott esetben felfegyverkezett) verőember is tiszteletét teszi otthonunkban. Mondanom se kell, hogy ezek után mi jön: összeverik az embert, és felforgatják a lakást.
Az a lényeg, hogy van egy csali, akit az emberek nagy része beengedne a lakásába, hogy segítsen neki. A naiv, jóravaló áldozat ezt meg is teszi, és ekkor rohannak be a lakásba a verőemberek. Sajnos, ilyenkor még a kukucskáló sem biztosít megfelelő látószöget, emiatt vannak olyan vakfoltok, ahol elbújhatnak a támadók. Szomorú, de a saját biztonságunk érdekében hozott döntések miatt azok károsulnak, akik igazán rászorulnak segítségnyújtásunkra.
Nagyon sok múlhat azon, ha a fontos helyekre gázsparyt helyezünk ki. Természetesen jet fejeset. Egy gázspary-t mindképpen tegyünk a bejárati ajtó mellé, hogy ha valaki nem akar eltakarodni az ajtónkból, vagy éppen erőszakkal akar bejönni, akkor kéznél legyen.
Kés, bot, vipera stb. önvédelmi használata a lakásban nem ajánlott. Részben azért, mert kevés a hely az előszobában, vagy késsel egyszerre nem lehet több embert feltartani (vagy nehezebben).
Sokan ajánlják a gázfegyver, és a gumilövedékes (elöltöltős) fegyverek alkalmazását. Valaki viszolyog ezektől az önvédelmi eszközöktől, valaki szeret ezekkel foglalkozni.
Aki magabiztosan tudja használni, az tegye, de NAGYON SOKAT GYAKOROLJON A FEGYVERREL!!! Sokkhatásra az ember nem mozog úgy, mint a gyakorlás közben; remeg a kéz, beszűkül a látás stb. ilyenkor nagy hasznát látja az ember a begyakorlott, rutinná vált mozdulatoknak. Gumilövedékes fegyverekről itt olvashattok többet: http://www.kickgunner.blog.hu/
Aki bátortalan, az inkább maradjon a gázspray mellett! Sokkal többet ronthat a helyzetén, ha félve használ egy fegyvert.
Fontos, hogy ha gyerek van a lakásban, akkor olyan helyre tegyük az önvédelmi eszközöket, ahol nem találhatja meg, de a felnőttek könnyen hozzáférhetnek. Ha már elég nagy, akkor tanítsuk meg a gyerekeknek az eszköz használatát (itt a spray-re gondolok).
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fegyver könnyen elérhető helyen legyen, és ne legyen rajta zár, lakat stb., mert éles helyzetben hátráltatja annak elővételét (próbálj meg az izgalomtól remegő kézzel beletalálni egy kicsi kulccsal, egy kicsi kulcslyukba…).
A gumis fegyverek esetében ne feledkezzünk meg a rendszeres karbantartásról: beszáradhat a kenőanyag, ha porosodik, sokat áll a fegyver, az csökkenti a hatékonyságot. Figyeljünk oda az eszközre, ne hanyagoljuk el. Mindig friss lőszer legyen benne, kenődő kenőanyaggal, új gumival.
Végül, de nem utolsó sorban kisméretű, de nagy értékű tárgyakat jól rejtsük el, lehetőség szerint minél több helyen. Ha már annyira feledékenyek vagyunk, akkor, ha lehet ne a bankkártyára írjuk fel a pin kódot. A nagy értékű tételek blokkját, számláját tartsuk meg, mert ezzel tudjuk igazolni a biztosító előtt, hogy valóban rendelkeztünk ilyen tulajdonnal.
Vigyázzatok magatokra!
Többször említettem a blogon, hogy mindig kell egy bizonyos készültségi szint. Sajnos, olyan világban élünk, amikor az otthonunkban sem lazulhatunk el teljes nyugalommal. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy gázspray-vel kell vécére menni.
Az első lépés, hogy biztonságossá tegyük otthonunkat. Ez a lakásban lakóknak könnyebb, hiszen kevesebb helyen tud bejutni egy támadó: a bejárati ajtón, esetleg a folyósóra néző ablakon.
Azoknak, akik családi házban laknak, nehezebb a dolguk, hiszen több irányból tudnak bemenni az otthonukba. Több olyan helyiségük is van, ami támadásnak lehet kitéve: garázs, pince, padlás (a házon kívül van a feljáró), szerszámos kamra stb.
Külön-külön nem taglalnám a két típust, hiszen nagyjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak mind a két típus védelmére.
Az első, amivel először találkozik a támadó, az a kerítés, lakásos esetében a lépcsőházi bejárat. Ez az első védelmi vonal, ezért fontos, hogy ez jó állapotba legyen, és kívül tartsa az illetéktelenül behatolókat.
Sajnos nem élünk olyan helyen, olyan környezetben, hogy a látszatmegoldások elégségesnek bizonyuljanak: egy derékig érő kerítés nem ér semmit, és az a kapu sem, amit kilinccsel bárki kinyithat.
A nyílászárók védelme is nagyon fontos. Ha valaki rácsot szereltet az ablakra, az olyat válasszon, amin egy gyerek sem fér be, valamint nem lehet kitépni a falból. A betörők sok esetben azt is megteszik, hogy a körbe vágják, majd szépen leemelik a rácsot, és bemásznak az ablakon. Természetesen ez nagy zajjal jár, de sajnos tapasztaltam már, hogy ez sem riasztja vissza a betörőket.
Javasolt az ablak (be)törésálló fóliával bevonni. Nagyon fontos, hogy a fólia a kereten belül is legyen rögzítve az ablakhoz, mert ha csak az ablak széléhez van ragasztva, akkor be lehet nyomni a szilánkokra törött üveggel együtt! A fóliát rá kell hajtani az üvegszélére, és úgy rögzíteni a keretben!
Ezek sajnos sokba kerülnek, de esetlegesen megtérül. Érdemes befektetni egy ilyen védelmi vonalba (is). Borzasztó érzés, ha idegenek kutatnak a cuccaink között, nem csak anyagi kárt okozva, hanem lelki sérülést is.
Fontos, hogy az ajtón több zár is legyen. Mindegyiknek a lehető legjobbnak kell lennie, ne ezen spóroljunk; plazma tévét ráér később is venni, első a biztonság.
Nem elég, ha zárak jók, az ajtónak is masszívnak kell lennie. Az összes zár annyit ér, mint az ajtó, amibe beszerelik. Ha a korhadt ajtófélfa beszakad egy rúgástól, vagy feszítéstől, akkor semmit nem ért a drága biztonsági rendszerünk.
Ajánlott az ajtón belülre masszív, erős láncot, vagy kallantyút szereltetni. Ez segít, hogy legyen egy olyan védelmi vonalunk, amikor még relatíve biztonságosan lehet kinyitni az ajtót. Továbbá ha otthon vagyunk, és beakasztjuk ezt az alkalmatosságot, akkor kívülről akkor sem tudnak bejönni, ha már álkulccsal, vagy zárfésűvel feltörték az ajtón található zárakat.
A pince-, garázs-, padlásajtóra hasonló szabályok vonatkoznak: ne vegyük félvállról a kérdést, ne spóroljunk a védelmen.
Ha van hátsó ajtónk, azt is úgy kezeljük, mintha az lenne a bejárati ajtó. Sokan elfeledkeznek róla, és emiatt ott kísérlik meg a betörést. Sokszor az sem segít, ha a hátsó ajtó/kertajtó a szomszéd felé nyílik. Ne bízzuk a házunk védelmét a véletlenre.
Alap dolog, de sokan elfelejtik, hogy sötétítőfüggönyöket kell akasztani az ablakokra. Sokszor azért törnek be valahova, mert látják, hogy mit lehet elvinni, és kik laknak a házban/lakásban. Aki nem szeret a függönnyel babrálni, az tegyen fel fóliát az ablakra.
Sajnos olyan világban élünk, ahol az otthonunkban sem lehetünk teljes biztonságban; itt is vannak olyan szabályok, megelőző lépések, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Azért, mert nem az utcán vagyunk, még simán történhet bajunk. Ennek kétféle esete van: a nyers erőszak, illetve, amikor fondorlatos módon csalják ki tőlünk az értékeket.
Az első, és legfontosabb szabály, amit már az óvoda óta ismerünk: NE NYISSUNK AJTÓT IDEGENEKNEK! Arra való a kukucskáló, hogy ott nézzük meg, hogy kicsenget. Ha látjuk, hogy ismerős, csak utána nyissuk ki a zárat, és tájuk ki az ajtót. Ha nincs kukucskáló, segít az előbb említett lánc, vagy kallantyú. Fontos, hogy a lánc, és annak rögzítése is masszív, megbízható legyen. Nem szabad, hogy egy rúgástól szétnyíljon az egyik láncszem.
Igazoltatás nélkül ne engedjünk be rendőrt, kéményseprőt, mikulást, hóembert, senkit! Sok szélhámos van az utcán, akik a könnyen átverhető, naiv (általában idős) emberekre utaznak. Ne engedjük be senkit a lakásba, ha nem ismerős az arca, ne beszéljünk az értékeinkről, még a szomszédoknak se (előfordulhat, hogy továbbadja valakinek, aki szintén elmeséli valakinek stb.).
A szélhámosok sokszor udvarias, csevegő stílusban puhatolják ki, hogy mennyi pénz van a lakásban, és hol. Figyeljünk erre oda, ne dőljünk be! Rövid, tömör, átgondolt válaszokat adjunk.
Sokan próbálkoznak azzal a módszerrel, hogy egy kismama becsönget a kiszemelt lakásba/házba, és megkéri szépen a tulajt, hogy had telefonáljon/tegye tisztába a gyerekét stb. Ha bebocsátást nyer, akkor nem csak ő lép be az ajtón, hanem addig a sarokban/a folyosón stb. helyen várakozó 2-3 kigyúrt (adott esetben felfegyverkezett) verőember is tiszteletét teszi otthonunkban. Mondanom se kell, hogy ezek után mi jön: összeverik az embert, és felforgatják a lakást.
Az a lényeg, hogy van egy csali, akit az emberek nagy része beengedne a lakásába, hogy segítsen neki. A naiv, jóravaló áldozat ezt meg is teszi, és ekkor rohannak be a lakásba a verőemberek. Sajnos, ilyenkor még a kukucskáló sem biztosít megfelelő látószöget, emiatt vannak olyan vakfoltok, ahol elbújhatnak a támadók. Szomorú, de a saját biztonságunk érdekében hozott döntések miatt azok károsulnak, akik igazán rászorulnak segítségnyújtásunkra.
Nagyon sok múlhat azon, ha a fontos helyekre gázsparyt helyezünk ki. Természetesen jet fejeset. Egy gázspary-t mindképpen tegyünk a bejárati ajtó mellé, hogy ha valaki nem akar eltakarodni az ajtónkból, vagy éppen erőszakkal akar bejönni, akkor kéznél legyen.
Kés, bot, vipera stb. önvédelmi használata a lakásban nem ajánlott. Részben azért, mert kevés a hely az előszobában, vagy késsel egyszerre nem lehet több embert feltartani (vagy nehezebben).
Sokan ajánlják a gázfegyver, és a gumilövedékes (elöltöltős) fegyverek alkalmazását. Valaki viszolyog ezektől az önvédelmi eszközöktől, valaki szeret ezekkel foglalkozni.
Aki magabiztosan tudja használni, az tegye, de NAGYON SOKAT GYAKOROLJON A FEGYVERREL!!! Sokkhatásra az ember nem mozog úgy, mint a gyakorlás közben; remeg a kéz, beszűkül a látás stb. ilyenkor nagy hasznát látja az ember a begyakorlott, rutinná vált mozdulatoknak. Gumilövedékes fegyverekről itt olvashattok többet: http://www.kickgunner.blog.hu/
Aki bátortalan, az inkább maradjon a gázspray mellett! Sokkal többet ronthat a helyzetén, ha félve használ egy fegyvert.
Fontos, hogy ha gyerek van a lakásban, akkor olyan helyre tegyük az önvédelmi eszközöket, ahol nem találhatja meg, de a felnőttek könnyen hozzáférhetnek. Ha már elég nagy, akkor tanítsuk meg a gyerekeknek az eszköz használatát (itt a spray-re gondolok).
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fegyver könnyen elérhető helyen legyen, és ne legyen rajta zár, lakat stb., mert éles helyzetben hátráltatja annak elővételét (próbálj meg az izgalomtól remegő kézzel beletalálni egy kicsi kulccsal, egy kicsi kulcslyukba…).
A gumis fegyverek esetében ne feledkezzünk meg a rendszeres karbantartásról: beszáradhat a kenőanyag, ha porosodik, sokat áll a fegyver, az csökkenti a hatékonyságot. Figyeljünk oda az eszközre, ne hanyagoljuk el. Mindig friss lőszer legyen benne, kenődő kenőanyaggal, új gumival.
Végül, de nem utolsó sorban kisméretű, de nagy értékű tárgyakat jól rejtsük el, lehetőség szerint minél több helyen. Ha már annyira feledékenyek vagyunk, akkor, ha lehet ne a bankkártyára írjuk fel a pin kódot. A nagy értékű tételek blokkját, számláját tartsuk meg, mert ezzel tudjuk igazolni a biztosító előtt, hogy valóban rendelkeztünk ilyen tulajdonnal.
Vigyázzatok magatokra!
2010. 03. 01.
Önvédelmi összefoglaló
A mai bejegyzésben az önvédelem elvontabb oldalait szeretném bemutatni az én olvasatomban, valamint részben összefoglalnám az eddig leírtakat.
Mint már többször utaltam rá, az önvédelem nem pusztán technikák összessége; több összetevőből áll össze, és nem állandó, folyamatosan változik, a külső ingerek hatására.
Nem kell megijedni, nem akarok filozófiai kérdést kreálni a témából :)
Az önvédelem legfontosabb eleme, hogy figyeljünk, és reagáljunk a környezetünkre. Ez a legfontosabb. Ez lehetővé teszi, hogy még időben cselekedjünk, és így megelőzzük az olyan eseteket, ahol fizikai kontaktusba kerülnénk a támadóval/támadókkal.
Fontos, hogy a helyzetnek megfelelő készültségi szinten legyünk. A helyismeret, és a tapasztalatok határozzák meg, hogy az adott helyszínt mennyire találjuk veszélyesnek. Természetesen előfordulhat, hogy hibásan ítélhetjük meg a környezetünket: túlértékeljük, vagy éppen alábecsüljük az ellenünk irányuló fenyegetettséget.
Tapasztalatok, és a tanultak alapján ítéljük meg az adott szituációt. Mondanom se kell, hogy a tapasztalat mindig nyomatékosabb, mint amit hallottunk/tanultunk. Fontos, hogy helyesen értékeljük a felénk irányuló szándékot.
A helyzetünket mindig értékelni, elemezni kell, majd az adott ismeretünk alapján döntünk.
Figyeljünk a vizuális, és verbális jelekre. A legtöbb ember ösztönösen érzi, ha valami gáz van, de előfordulhat, hogy már későn. Ezért fontos, hogy észrevegyük az előjeleket, és még időben meg tudjuk előzni a bajt. Mindig érzékeljük környezetünk mozgását, beszédét, hangszínét, hangulati változását, mert ezek árulkodó jelek lehetnek, amik megkímélhetnek bennünket egy számunkra kedvezőtlen esettől.
Nagyon sokat jelent, hogy reagálunk az adott szituációra. Van, hogy jobb befogni a szánkat, és átadni a nálunk lévő értékeket, de van, hogy meg kell védenünk magunkat. Arra, hogy mikor mit kell tenni, nincsen minden helyzetre megoldást kívánó módszer. A helyes megítélést befolyásolja, a környezet, a támadó, a védekező, a felkészültség stb.
A helyes döntés meghatározását csak rutinnal érhetjük el. Illetve még sokat segít a védekező ösztöne: sokak alapból rendelkeznek azzal a (lelki)lazasággal, talpraesettséggel, amit mások nehezen tanulnak meg (már ha megtanulják). Van, aki könny(ebb)en tudja kezelni a konfliktusokat. Viszont minden éles helyzettel tapasztalatokat szerez az ember, amit egy későbbi szituációban nagy eséllyel alkalmazni tud (vagy a tapasztalat ismeretében megelőző lépeseket tehet).
Tisztában kell lenni a várható veszélyekkel, esélyekkel és kockázatokkal. Nem szabad meggondolatlanul viselkedni, és adott esetben kell tudni lemondani pl. az értékekről. Tapasztalataim szerint ahhoz, hogy minél több éles helyzetet kerüljünk el, sokszor el kell felejtenünk a büszkeségünket. Biztos vagyok benne, hogy a sok „alfahím-csődőr-állat” felhördül e sorokat olvasva, de én tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy addig ne menjünk bele egy kétes kimenetelű szituációba, amíg nem feltétlen szükséges (amíg nem fenyeget minket, vagy közvetlen környezetünket). Ha egy beszólásra, kóstolgatásra visszavágunk, akkor könnyen lehet, hogy olyan helyzetbe keveredünk, amit később megbánunk. Ehhez szükség van a önuralomra is. Ez szerintem a legnehezebb elsajátítani. Amikor elönt az adrenalin, összeszorul a gyomrod, a vérnyomásod az egekben van, beszűkül a látásod (csőlátás), és nehezen kapsz levegőt, azt nehezen lehet leküzdeni. Szerintem elég szar érzés...
Ne hagyjuk, belénk kössenek! Ha lehet, próbáld meg kidumálni magad a helyzetből. Persze, nem lehet mindig kitérni a provokáció elől, de meg kell próbálni. Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy az ember hunyászkodjon meg, mert az nagyon sok esetben csak olaj a tűzre!
Az önbizalom is fontos részét képezi az önvédelemnek. Jó, ha tudatában vagy saját képességeidnek, és fel tudod mérni, hogy az elegendő-e az adott szituációhoz. A magabiztos fellépés is sokat segíthet, gyakran többet ér, mintha elkezdesz verekedni. A hamis önbizalom viszont kész öngyilkosság. Ne bízd el magad, mert legjobb esetben is úgy pofán vernek, hogy a földön találod magad betört arccal. Lehetőleg ne provokáld a támadót; ha egyből felteszed a kezed, és küzdőállásba állsz, azzal arra kényszeríted az ellenfeled, hogy neked menjen (azon kívül elárulod neki, hogy félsz tőle, és lépéskényszerbe hozod, aminek támadás a vége).
A lélekjelenléten is nagyon sok minden múlik. Ez is egy olyan dolog, amit nem tudunk megvásárolni a boltban. Bármilyen eszköz lehet nálunk, bármilyen stílust űzhetünk már x éve, ha nincsen lélekjelenlétünk, akkor nagyon lecsökken az esélyünk. Ha leblokkolunk a kritikus pillanatban, vagy bepánikolunk, akkor végünk. Ezt a tulajdonságot nehéz fejleszteni, de nem lehetetlen. A rutinnal együtt jön, de sokkal nehezebb megszerezni. Vannak technikák, amik ezt a készséget hivatottak fejleszteni; ahány stílus, ahányféle ember, annyiféle megoldás. Nincsen mindenkire vonatkozó technika.
Nagyon nehéz legyőzni a félelmünket, és a pánikot. Sajnos ezt is csak gyakorlattal lehet uralni (úgy, ahogy).
Fontos a helyes önvédelmi stílus, és önvédelmi eszköz helyes megválasztása. Korábbi posztjaimban kitértem ezekre a témákra (1, 2, 3); segítettem stílust választani, ajánlottam, hogy mit használjunk, és mit ne alkalmazzunk egy támadás esetén. Erre még később visszatérünk.
Nagyon fontos, hogy gyakoroljon az ember! Gyakorlat, és tényleges tudás növeli az esélyedet! Ne bízd magad a véletlenre!
Ha önvédelmi módszerekkel kerülünk kapcsolatba, soha ne felejtsük el a realitásokat. Mindig gondoljuk végig, hogy mit lehet megtenni az utcán, és minek van értelme. Felejtsük el a bemutatókat, és képzeljük el, hogy ott állunk a sötét utcán, port fúj a szemünkbe a szél, fázunk, és ránk támadnak. Egyből máshogyan látjuk a helyzetet! Arról nem is beszélve, hogy sok esetben nem is tudunk felkészülni a támadásra, hanem ösztönből (kell) reagálnunk.
Említettem még a támadásra utaló jeleket. Ezek nagy része ösztönösen értelmezhető, mint például az agresszív viselkedés, a kiabálás, mutogatás, a széles, támadó jellegű gesztusok. Fontos figyelni a testtartásra! A testbeszéd sok mindent elárul: ha a csípő körül matat valószínű, hogy fegyver után nyúlkál a támadó. Mindig figyeljünk a veszélyes emberek kezére! Baj, ha nem látjuk a kézfejét/ujjait (például, ha maga mellett lógatja a kezét, de nem látod, hogy nyitva vannak az ujjai, akkor lehet, hogy egy kés van nála, fordított tartásban, az alkarjához szorítva). A cserkésző tekintet, a leendő áldozat tekintetének elkapása szintén árulkodó jel lehet.
Ha valaki egy éles szituációban sűrűn tekinget körbe, akkor az valószínűleg támadni fog, és ilyenkor nézi, hogy nincs-e tanú, rendőr a közelben.
Nagyon fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, ha egy „gyanús, veszélyes elemekből álló társaság” sűrűn tekinget felén, és sugdolóznak, az nem jó! Ilyenkor igyekezzünk minél előbb biztonságos helyre kerülni!
A betámadások is több fajtája van. Létezik olyan, amire érdemben nem lehet felkészülni; ez hirtelen jön, minden előjel nélkül. Ilyenkor a támadó azért támad, hogy elvegyen valamit, és fel van arra készülve, hogy bármit megtegyen azért, hogy elérje a célját. Nem fenyeget, nem alkudozik, nem kér, nem beszél, hanem egyből támad. A támadás ilyenkor brutális, és célratörő.
Van, hogy a közvetlen betámadást kötekedés előzi meg. Általában ez csak a balhé, a verés miatt van. Egyesek így mutatják ki a hatalmukat. Jó bulinak tartják, ha összeverhetik az embert. Persze, sokszor ezt valamilyen nyomós indokkal teszik: „Mit nézel geci?!”. Esetleg azért is kerülhetünk gáz helyzetbe, mert „nem tetszik a pofánk” egy agresszív, kötekedő veszélyes elemnek. Sokszor brahiból is összeverik, kifosztják az embert.
Elterjedt támadási forma még a haverkodós betámadás. Ilyenkor mintegy jópofázva körül állják a kiszemeltet (az áldozatot) és megpróbálnak vele haverkodni: cigit kérnek, megkérdezik, hogy mennyi az idő stb. Aztán, miután kellően elaltatták az áldozat gyanúját, vagy már nem tud annyi felé figyelni a kiszemelt, akkor egyszer csak támadnak. Az ilyen elbeszélgetések alatt kipuhatolják, hogy a célpont mennyire veszélyes ellenfél, mi van nála, amit érdemes elvenni tőle. Ennél a macska-egérjátéknál nagyon nagy szükségünk van a lélekjelenlétre, az önuralomra, és a pánik kezelésre. Ilyenkor tudja az áldozat, hogy baj van, de nincs olyan helyzetben, hogy (vissza)támadjon, elfusson; csak sodródik az árral. Ilyenkor érezni, hogy itt lesz valami, de még nem tudni, hogy zsákban, vagy lábon ér haza az ember. Nagyon nyomasztó érzés. Az ilyen esetekben nagyon nehéz úgy készenlétbe helyezni az önvédelmi eszközünket, hogy az ne legyen feltűnő. Ha meglátják, hogy mire készülünk, akkor vagy egyből támadnak, vagy először még terelnek egy kicsit szóban, hogy utána legitimen mehessenek nekünk („Le akart fújni a geci, ezért megszúrtam.”). Az ehhez hasonló eseteknél előfordulhat, hogy ártatlannak tűnő cselekedetekkel lopják a távolságot, és mire észbe kapunk máris ütőtávolságban vagyunk. Ha teszünk ez ellen, akkor azzal kiprovokálhatjuk a támadást („Mi van baz’meg, félsz?! Hallod, figyejed má’, fosik a geci! Mitől félsz?!”).
Mint említettem, fontos a helyes önvédelmi eszköz megválasztása. Itt sokan elvetik a sulykot, és olyan hülyeségeket vesznek/cselekednek, ami visszaüthet.
Először is: egy jó önvédelmi eszköz kicsi, könnyű, könnyen rejthető, hatékony, jó a stophatása, legális, és az sem baj, ha nem súlyos tízezrekért vásárolod meg.
ROSSZ ÖNVÉDELMIESZKÖZ például a kés, a sokkoló, a black-, vagy slapjack.
Hogy a kés, miért rossz önvédelmi eszköz egy korábbi bejegyzésben már írtam, de röviden összefoglalnám: könnyű vele halálos sebet ejteni, kicsi a stophatása, könnyen veszélyes helyzetbe keveredhetünk, csak hosszú év gyakorlása után lehet biztosan használni, nem olyan könnyű hordani – elővenni – kinyitni – forgatni, mint azt sokan gondolják. Ha még is használni szeretnénk, akkor könnyen a vádlottak padján találhatjuk magunkat. Nem csak másra (a támadóra), de önmagunkra is veszélyes. Használatakor közel kell engedni a támadót.
A sokkolóval hasonló a probléma, mint a késnél: ahhoz, hogy használd közel kell engedni a támadót, mert a sokkoló is csak kartávolságon belül működik (a drótosról pedig ne is beszéljünk: senki se fog egy fúrógép méretű sokkolót hordani a táskájában; azon kívül egyszerre csak egy embert tudsz vele hatékonyan lefegyverezni, de utána már ott állsz pusztakézzel a többi támadó ellen). Azon kívül a sokkolók nagy része elég nagyok ahhoz, hogy normálisan lehessen rejtve hordani.
A black-, slapjack inkább Amerikában elterjedt önvédelmi eszköz, de már nálunk is lehet venni. Ezek lényegében homokkal töltött 20-30 cm-es bőrzsákok. A legtöbb ember ezt nem tudja hatékonyan használni. Nem elég, ha „odacsapsz vele”, erre is külön edzeni kell, ismerni és gyakorolni kell a megfelelő technikákat; nem mindegy, hogy hova üt az ember, és az sem mindegy, hogy hogyan… Ha ilyen eszközt használsz szintén közel kell engedned a támadót. Azon kívül még illegális is, bármint is mondjanak az eladók (hiszen ütést növelő eszköz).
Sokan hordanak még olyan eszközöket, amik alkalmasak az önvédelemre, de egy gyakorlatlan ember kezében önveszélyesek. Az egyik ilyen például a vipera. Az egy dolog, hogy illegális az utcán hordani, de a legtöbb ember nem tudja kezelni. Nem úgy kell használni, hogy „odabaszok egyet”. A legtöbb vipera használó leakad annál a résznél, hogy kicsapja az eszközt, és elkönyveli magában, hogy „Ez kurva jó! Biztosan összeszarja magát a támadó!”. Nos, a legtöbb esetben ez kevés. A legtöbben nem tudják, hogyan kell fogni a viperát, és hogyan és hová kell vele ütni. Az sem mindegy, hogy a viperát hol, hogyan hordják, hogyan veszik elő, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják. Persze ott bukik el a dolog, hogy illegális ilyen eszközt az utcán viselni…
A másik eszköz, ami hatékony, de nagyon kevesen tudják használni, az a koga (más nevek: yawarra, kombutan, sds - self defense stick, palmstick). Ezt még nehezebb jól használni, mint a viperát, mert itt is közel kell engedni a támadót. A koga használatánál szintén nem mindegy, hogy hova, hogyan ütünk. Elég speciális tudást igényel ahhoz, hogy hatékonyan lehessen használni.
Ajánlott önvédelmi eszköz a gázspray. Ez kicsi, könnyű, könnyen beszerezhető, és rejthető. Azt se feledjük el, hogy vannak olyan helyzetek, ahol a fog szórófejjel (ködösített felhőt fúj, mint a dezodor) ellátott flakonokat nem lehet/érdemes használni: szélben, zárttérben. Ajánlott a jet szórófejjel (vékony sugarat lövell ki, mint a vizipisztoly) ellátott spray-k használata, de ennek a használatához nagyon kell tudni célozni! És azt se feledjük el, hogy a gázspray-vel is ugyanúgy kell edzeni, mint bármilyen más fegyverrel! Ne vegyük félvállról a használatát! Ne hagyjuk, hogy elkallódjon a táskában, kocsiban, kabátban; mindig elől, használatra készen kell lennie!
Sokan használnak még gázfegyvert, ami szintén egy hatékony önvédelmi eszköz. Viszont, nehezebb, drágább, nehezebben rejthető, mint egy gázspray. Ellenben sokkal inkább félelemkeltőbb, mint egy flakon. (Erről a témáról bővebben itt olvashatsz.)
Konklúziók, szentenciák, kvinteszenciák:
A legfontosabb, hogy bármit is csináljon az ember, bármilyen eszközt is használjon önvédelemre, mindig gyakoroljon! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!
Próbáljuk meg elkerülni a veszélyes helyzeteket! Figyeljünk a környezetünkre, és próbáljunk meg időben reagálni! Előzzük meg a baj!
Tegyük mindennapi készséggé az önvédelmi tanácsokat. Sajnos egy olyan világban élünk, ahol magunkra számíthatunk. A bűnözők egyre durvábbak, agresszívebbek, merészebbek. Az illetékesektől pedig nem adják annak jelét, hogy foglalkoznának a közbiztonsággal, és az emberek védelmével. A törvények sok esetben kötik a kezünket, ezért nem adott minden lehetőség, hogy (érdemben) megvédhessük magunkat.
Egyre több tragikus esetről olvasni/hallani, mégsem tesz senki semmit. Ezért az tanácsolom nektek, hogy vigyázzatok magatokra, mert más nem fog megvédeni titeket! Kerüljétek a veszélyes helyzeteket, figyeljetek oda a környezetetekre! Tudatosan készüljetek egy esetleges támadásra!
Vigyázzatok magatokra!
Mint már többször utaltam rá, az önvédelem nem pusztán technikák összessége; több összetevőből áll össze, és nem állandó, folyamatosan változik, a külső ingerek hatására.
Nem kell megijedni, nem akarok filozófiai kérdést kreálni a témából :)
Az önvédelem legfontosabb eleme, hogy figyeljünk, és reagáljunk a környezetünkre. Ez a legfontosabb. Ez lehetővé teszi, hogy még időben cselekedjünk, és így megelőzzük az olyan eseteket, ahol fizikai kontaktusba kerülnénk a támadóval/támadókkal.
Fontos, hogy a helyzetnek megfelelő készültségi szinten legyünk. A helyismeret, és a tapasztalatok határozzák meg, hogy az adott helyszínt mennyire találjuk veszélyesnek. Természetesen előfordulhat, hogy hibásan ítélhetjük meg a környezetünket: túlértékeljük, vagy éppen alábecsüljük az ellenünk irányuló fenyegetettséget.
Tapasztalatok, és a tanultak alapján ítéljük meg az adott szituációt. Mondanom se kell, hogy a tapasztalat mindig nyomatékosabb, mint amit hallottunk/tanultunk. Fontos, hogy helyesen értékeljük a felénk irányuló szándékot.
A helyzetünket mindig értékelni, elemezni kell, majd az adott ismeretünk alapján döntünk.
Figyeljünk a vizuális, és verbális jelekre. A legtöbb ember ösztönösen érzi, ha valami gáz van, de előfordulhat, hogy már későn. Ezért fontos, hogy észrevegyük az előjeleket, és még időben meg tudjuk előzni a bajt. Mindig érzékeljük környezetünk mozgását, beszédét, hangszínét, hangulati változását, mert ezek árulkodó jelek lehetnek, amik megkímélhetnek bennünket egy számunkra kedvezőtlen esettől.
Nagyon sokat jelent, hogy reagálunk az adott szituációra. Van, hogy jobb befogni a szánkat, és átadni a nálunk lévő értékeket, de van, hogy meg kell védenünk magunkat. Arra, hogy mikor mit kell tenni, nincsen minden helyzetre megoldást kívánó módszer. A helyes megítélést befolyásolja, a környezet, a támadó, a védekező, a felkészültség stb.
A helyes döntés meghatározását csak rutinnal érhetjük el. Illetve még sokat segít a védekező ösztöne: sokak alapból rendelkeznek azzal a (lelki)lazasággal, talpraesettséggel, amit mások nehezen tanulnak meg (már ha megtanulják). Van, aki könny(ebb)en tudja kezelni a konfliktusokat. Viszont minden éles helyzettel tapasztalatokat szerez az ember, amit egy későbbi szituációban nagy eséllyel alkalmazni tud (vagy a tapasztalat ismeretében megelőző lépeseket tehet).
Tisztában kell lenni a várható veszélyekkel, esélyekkel és kockázatokkal. Nem szabad meggondolatlanul viselkedni, és adott esetben kell tudni lemondani pl. az értékekről. Tapasztalataim szerint ahhoz, hogy minél több éles helyzetet kerüljünk el, sokszor el kell felejtenünk a büszkeségünket. Biztos vagyok benne, hogy a sok „alfahím-csődőr-állat” felhördül e sorokat olvasva, de én tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy addig ne menjünk bele egy kétes kimenetelű szituációba, amíg nem feltétlen szükséges (amíg nem fenyeget minket, vagy közvetlen környezetünket). Ha egy beszólásra, kóstolgatásra visszavágunk, akkor könnyen lehet, hogy olyan helyzetbe keveredünk, amit később megbánunk. Ehhez szükség van a önuralomra is. Ez szerintem a legnehezebb elsajátítani. Amikor elönt az adrenalin, összeszorul a gyomrod, a vérnyomásod az egekben van, beszűkül a látásod (csőlátás), és nehezen kapsz levegőt, azt nehezen lehet leküzdeni. Szerintem elég szar érzés...
Ne hagyjuk, belénk kössenek! Ha lehet, próbáld meg kidumálni magad a helyzetből. Persze, nem lehet mindig kitérni a provokáció elől, de meg kell próbálni. Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy az ember hunyászkodjon meg, mert az nagyon sok esetben csak olaj a tűzre!
Az önbizalom is fontos részét képezi az önvédelemnek. Jó, ha tudatában vagy saját képességeidnek, és fel tudod mérni, hogy az elegendő-e az adott szituációhoz. A magabiztos fellépés is sokat segíthet, gyakran többet ér, mintha elkezdesz verekedni. A hamis önbizalom viszont kész öngyilkosság. Ne bízd el magad, mert legjobb esetben is úgy pofán vernek, hogy a földön találod magad betört arccal. Lehetőleg ne provokáld a támadót; ha egyből felteszed a kezed, és küzdőállásba állsz, azzal arra kényszeríted az ellenfeled, hogy neked menjen (azon kívül elárulod neki, hogy félsz tőle, és lépéskényszerbe hozod, aminek támadás a vége).
A lélekjelenléten is nagyon sok minden múlik. Ez is egy olyan dolog, amit nem tudunk megvásárolni a boltban. Bármilyen eszköz lehet nálunk, bármilyen stílust űzhetünk már x éve, ha nincsen lélekjelenlétünk, akkor nagyon lecsökken az esélyünk. Ha leblokkolunk a kritikus pillanatban, vagy bepánikolunk, akkor végünk. Ezt a tulajdonságot nehéz fejleszteni, de nem lehetetlen. A rutinnal együtt jön, de sokkal nehezebb megszerezni. Vannak technikák, amik ezt a készséget hivatottak fejleszteni; ahány stílus, ahányféle ember, annyiféle megoldás. Nincsen mindenkire vonatkozó technika.
Nagyon nehéz legyőzni a félelmünket, és a pánikot. Sajnos ezt is csak gyakorlattal lehet uralni (úgy, ahogy).
Fontos a helyes önvédelmi stílus, és önvédelmi eszköz helyes megválasztása. Korábbi posztjaimban kitértem ezekre a témákra (1, 2, 3); segítettem stílust választani, ajánlottam, hogy mit használjunk, és mit ne alkalmazzunk egy támadás esetén. Erre még később visszatérünk.
Nagyon fontos, hogy gyakoroljon az ember! Gyakorlat, és tényleges tudás növeli az esélyedet! Ne bízd magad a véletlenre!
Ha önvédelmi módszerekkel kerülünk kapcsolatba, soha ne felejtsük el a realitásokat. Mindig gondoljuk végig, hogy mit lehet megtenni az utcán, és minek van értelme. Felejtsük el a bemutatókat, és képzeljük el, hogy ott állunk a sötét utcán, port fúj a szemünkbe a szél, fázunk, és ránk támadnak. Egyből máshogyan látjuk a helyzetet! Arról nem is beszélve, hogy sok esetben nem is tudunk felkészülni a támadásra, hanem ösztönből (kell) reagálnunk.
Említettem még a támadásra utaló jeleket. Ezek nagy része ösztönösen értelmezhető, mint például az agresszív viselkedés, a kiabálás, mutogatás, a széles, támadó jellegű gesztusok. Fontos figyelni a testtartásra! A testbeszéd sok mindent elárul: ha a csípő körül matat valószínű, hogy fegyver után nyúlkál a támadó. Mindig figyeljünk a veszélyes emberek kezére! Baj, ha nem látjuk a kézfejét/ujjait (például, ha maga mellett lógatja a kezét, de nem látod, hogy nyitva vannak az ujjai, akkor lehet, hogy egy kés van nála, fordított tartásban, az alkarjához szorítva). A cserkésző tekintet, a leendő áldozat tekintetének elkapása szintén árulkodó jel lehet.
Ha valaki egy éles szituációban sűrűn tekinget körbe, akkor az valószínűleg támadni fog, és ilyenkor nézi, hogy nincs-e tanú, rendőr a közelben.
Nagyon fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, ha egy „gyanús, veszélyes elemekből álló társaság” sűrűn tekinget felén, és sugdolóznak, az nem jó! Ilyenkor igyekezzünk minél előbb biztonságos helyre kerülni!
A betámadások is több fajtája van. Létezik olyan, amire érdemben nem lehet felkészülni; ez hirtelen jön, minden előjel nélkül. Ilyenkor a támadó azért támad, hogy elvegyen valamit, és fel van arra készülve, hogy bármit megtegyen azért, hogy elérje a célját. Nem fenyeget, nem alkudozik, nem kér, nem beszél, hanem egyből támad. A támadás ilyenkor brutális, és célratörő.
Van, hogy a közvetlen betámadást kötekedés előzi meg. Általában ez csak a balhé, a verés miatt van. Egyesek így mutatják ki a hatalmukat. Jó bulinak tartják, ha összeverhetik az embert. Persze, sokszor ezt valamilyen nyomós indokkal teszik: „Mit nézel geci?!”. Esetleg azért is kerülhetünk gáz helyzetbe, mert „nem tetszik a pofánk” egy agresszív, kötekedő veszélyes elemnek. Sokszor brahiból is összeverik, kifosztják az embert.
Elterjedt támadási forma még a haverkodós betámadás. Ilyenkor mintegy jópofázva körül állják a kiszemeltet (az áldozatot) és megpróbálnak vele haverkodni: cigit kérnek, megkérdezik, hogy mennyi az idő stb. Aztán, miután kellően elaltatták az áldozat gyanúját, vagy már nem tud annyi felé figyelni a kiszemelt, akkor egyszer csak támadnak. Az ilyen elbeszélgetések alatt kipuhatolják, hogy a célpont mennyire veszélyes ellenfél, mi van nála, amit érdemes elvenni tőle. Ennél a macska-egérjátéknál nagyon nagy szükségünk van a lélekjelenlétre, az önuralomra, és a pánik kezelésre. Ilyenkor tudja az áldozat, hogy baj van, de nincs olyan helyzetben, hogy (vissza)támadjon, elfusson; csak sodródik az árral. Ilyenkor érezni, hogy itt lesz valami, de még nem tudni, hogy zsákban, vagy lábon ér haza az ember. Nagyon nyomasztó érzés. Az ilyen esetekben nagyon nehéz úgy készenlétbe helyezni az önvédelmi eszközünket, hogy az ne legyen feltűnő. Ha meglátják, hogy mire készülünk, akkor vagy egyből támadnak, vagy először még terelnek egy kicsit szóban, hogy utána legitimen mehessenek nekünk („Le akart fújni a geci, ezért megszúrtam.”). Az ehhez hasonló eseteknél előfordulhat, hogy ártatlannak tűnő cselekedetekkel lopják a távolságot, és mire észbe kapunk máris ütőtávolságban vagyunk. Ha teszünk ez ellen, akkor azzal kiprovokálhatjuk a támadást („Mi van baz’meg, félsz?! Hallod, figyejed má’, fosik a geci! Mitől félsz?!”).
Mint említettem, fontos a helyes önvédelmi eszköz megválasztása. Itt sokan elvetik a sulykot, és olyan hülyeségeket vesznek/cselekednek, ami visszaüthet.
Először is: egy jó önvédelmi eszköz kicsi, könnyű, könnyen rejthető, hatékony, jó a stophatása, legális, és az sem baj, ha nem súlyos tízezrekért vásárolod meg.
ROSSZ ÖNVÉDELMIESZKÖZ például a kés, a sokkoló, a black-, vagy slapjack.
Hogy a kés, miért rossz önvédelmi eszköz egy korábbi bejegyzésben már írtam, de röviden összefoglalnám: könnyű vele halálos sebet ejteni, kicsi a stophatása, könnyen veszélyes helyzetbe keveredhetünk, csak hosszú év gyakorlása után lehet biztosan használni, nem olyan könnyű hordani – elővenni – kinyitni – forgatni, mint azt sokan gondolják. Ha még is használni szeretnénk, akkor könnyen a vádlottak padján találhatjuk magunkat. Nem csak másra (a támadóra), de önmagunkra is veszélyes. Használatakor közel kell engedni a támadót.
A sokkolóval hasonló a probléma, mint a késnél: ahhoz, hogy használd közel kell engedni a támadót, mert a sokkoló is csak kartávolságon belül működik (a drótosról pedig ne is beszéljünk: senki se fog egy fúrógép méretű sokkolót hordani a táskájában; azon kívül egyszerre csak egy embert tudsz vele hatékonyan lefegyverezni, de utána már ott állsz pusztakézzel a többi támadó ellen). Azon kívül a sokkolók nagy része elég nagyok ahhoz, hogy normálisan lehessen rejtve hordani.
A black-, slapjack inkább Amerikában elterjedt önvédelmi eszköz, de már nálunk is lehet venni. Ezek lényegében homokkal töltött 20-30 cm-es bőrzsákok. A legtöbb ember ezt nem tudja hatékonyan használni. Nem elég, ha „odacsapsz vele”, erre is külön edzeni kell, ismerni és gyakorolni kell a megfelelő technikákat; nem mindegy, hogy hova üt az ember, és az sem mindegy, hogy hogyan… Ha ilyen eszközt használsz szintén közel kell engedned a támadót. Azon kívül még illegális is, bármint is mondjanak az eladók (hiszen ütést növelő eszköz).
Sokan hordanak még olyan eszközöket, amik alkalmasak az önvédelemre, de egy gyakorlatlan ember kezében önveszélyesek. Az egyik ilyen például a vipera. Az egy dolog, hogy illegális az utcán hordani, de a legtöbb ember nem tudja kezelni. Nem úgy kell használni, hogy „odabaszok egyet”. A legtöbb vipera használó leakad annál a résznél, hogy kicsapja az eszközt, és elkönyveli magában, hogy „Ez kurva jó! Biztosan összeszarja magát a támadó!”. Nos, a legtöbb esetben ez kevés. A legtöbben nem tudják, hogyan kell fogni a viperát, és hogyan és hová kell vele ütni. Az sem mindegy, hogy a viperát hol, hogyan hordják, hogyan veszik elő, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják. Persze ott bukik el a dolog, hogy illegális ilyen eszközt az utcán viselni…
A másik eszköz, ami hatékony, de nagyon kevesen tudják használni, az a koga (más nevek: yawarra, kombutan, sds - self defense stick, palmstick). Ezt még nehezebb jól használni, mint a viperát, mert itt is közel kell engedni a támadót. A koga használatánál szintén nem mindegy, hogy hova, hogyan ütünk. Elég speciális tudást igényel ahhoz, hogy hatékonyan lehessen használni.
Ajánlott önvédelmi eszköz a gázspray. Ez kicsi, könnyű, könnyen beszerezhető, és rejthető. Azt se feledjük el, hogy vannak olyan helyzetek, ahol a fog szórófejjel (ködösített felhőt fúj, mint a dezodor) ellátott flakonokat nem lehet/érdemes használni: szélben, zárttérben. Ajánlott a jet szórófejjel (vékony sugarat lövell ki, mint a vizipisztoly) ellátott spray-k használata, de ennek a használatához nagyon kell tudni célozni! És azt se feledjük el, hogy a gázspray-vel is ugyanúgy kell edzeni, mint bármilyen más fegyverrel! Ne vegyük félvállról a használatát! Ne hagyjuk, hogy elkallódjon a táskában, kocsiban, kabátban; mindig elől, használatra készen kell lennie!
Sokan használnak még gázfegyvert, ami szintén egy hatékony önvédelmi eszköz. Viszont, nehezebb, drágább, nehezebben rejthető, mint egy gázspray. Ellenben sokkal inkább félelemkeltőbb, mint egy flakon. (Erről a témáról bővebben itt olvashatsz.)
Konklúziók, szentenciák, kvinteszenciák:
A legfontosabb, hogy bármit is csináljon az ember, bármilyen eszközt is használjon önvédelemre, mindig gyakoroljon! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!
Próbáljuk meg elkerülni a veszélyes helyzeteket! Figyeljünk a környezetünkre, és próbáljunk meg időben reagálni! Előzzük meg a baj!
Tegyük mindennapi készséggé az önvédelmi tanácsokat. Sajnos egy olyan világban élünk, ahol magunkra számíthatunk. A bűnözők egyre durvábbak, agresszívebbek, merészebbek. Az illetékesektől pedig nem adják annak jelét, hogy foglalkoznának a közbiztonsággal, és az emberek védelmével. A törvények sok esetben kötik a kezünket, ezért nem adott minden lehetőség, hogy (érdemben) megvédhessük magunkat.
Egyre több tragikus esetről olvasni/hallani, mégsem tesz senki semmit. Ezért az tanácsolom nektek, hogy vigyázzatok magatokra, mert más nem fog megvédeni titeket! Kerüljétek a veszélyes helyzeteket, figyeljetek oda a környezetetekre! Tudatosan készüljetek egy esetleges támadásra!
Vigyázzatok magatokra!
2010. 02. 17.
A jogos védelemről - kérdések és válaszok
Pintér Márton krav-maga oktató újabb írását szeretném ajánlani nektek, ami ragyogóan kiegészíti a korábbi bejegyzést, ami a jogos védelemmel foglalkozott.
Az eredeti posztot a krav-maga blogon találjátok, ott tegyétek fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
Az itt közzétett bejegyzésből hiányoznak a krav-magára vonatkozó kérdések, és válaszok. Ha ezekre kíváncsiak vagytok, azt az eredeti oldalon megtaláljátok; az ezzel kapcsolatos kérdésetekre is ott kaptok választ.
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/16/58/
"Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.
És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.
Mi van ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.
Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk. A legjobban egyértelműen akkor járunk, ha nem egy eszközre bízzuk magunkat, hanem megtanuljuk azt, hogy miként védhetjük meg magunkat eszköz nélkül. Egy eszköz segíthet a védekezésben, de nem pótolja az önvédelmi tudást.
Mi a helyzet a gázpisztollyal, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. A gázpisztoly önvédelmi célú tartása teljesen legális, engedéllyel a viselése is. Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.
Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.
Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.
Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.
Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk.
Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetban, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.
Szóval ha megtámadnak az utcán, akkor nekem egyszerre ennyi mindent kellene mérlegelnem? Lehetséges ez?
Ha megtámadnak az utcán, akkor az a legfontosabb szempont, hogy miként tudunk épségben kikerülni a szituációból. Lehet, hogy futással, lehet, hogy ellentámadással, de az is lehet, hogy együttműködünk. Ha technikailag és gondolkodásban egyaránt igyekszünk felkészülni egy ilyen helyzetekre, akkor egy támadás esetén sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd mérlegelni és kiválasztani a legjobb megoldást. Persze ahogy minden mást, ezt is tanulni és gyakorolni kell.
(…)
Végül: Mit tehetünk még a megelőzés körében?
Igyekezzünk önvédelmi szemléletű gondolkodást ,hozzáállást kialakítani. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Szánjunk rá egy kis időt és gondoljuk végig mit tennénk, ha bajba kerülnénk. Mivel védekeznénk, hogyan, vagy merre menekülnénk, kit hívnánk, kitől kérnénk segítséget, stb. Ne úgy gondoljunk magunkra, vagy családunkra, mint akik bármikor egy támadás potenciális áldozatai lehetnek, hanem azt képzeljük el, hogy egy támadás esetén mernénk és tudnánk is védekezni. Ha szükségét érezzük, akkor tanuljunk önvédelmet, képezzük magunkat. Ez nemcsak technikai tudást ad nekünk, hanem azt a magabiztosságot is, ami miatt a támadó szemében nem tűnünk majd könnyű prédának.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató"
Pintér Mártonnak ezúton is köszönjük munkáját!
Vigyázzatok magatokra!
Az eredeti posztot a krav-maga blogon találjátok, ott tegyétek fel az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
Az itt közzétett bejegyzésből hiányoznak a krav-magára vonatkozó kérdések, és válaszok. Ha ezekre kíváncsiak vagytok, azt az eredeti oldalon megtaláljátok; az ezzel kapcsolatos kérdésetekre is ott kaptok választ.
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/16/58/
"Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon egy utcai támadás esetén a jog inkább a támadót védi. Mennyire igaz ez a vélekedés?
Semennyire. A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat, vagy értékeinket ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van védekezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit tehetünk vele. Védekezésünk arányos kell, hogy legyen a támadással, vagy a fenyegetéssel.
És mikor arányos a védekezésünk?
Nagyon lesarkítva akkor, ha nem követünk el a támadóval szemben súlyosabb bűncselekményt, mint amit ő akart ellenünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig tarthat, ameddig a támadás. Sem a bosszúállás, sem a kölcsönös kiprovokált verekedés nem minősül jogos védelemnek, ezek helyett egy balhés helyzetben inkább a menekülésre koncentráljunk. Nemcsak a jog, hanem a józan ész is ezt diktálja.
Mi van ha a támadó részeg, vagy kóros elmeállapotú, vagy esetleg családtag?
A helyzet mindenben azonos, sem józan, sem a részeg támadóval, de a családtaggal szemben sincs kitérési kötelezettség, azaz nem vagyunk kötelesek menekülni, jogunkban áll ellenállni.
Milyen eszközökkel védhetjük meg magunkat?
Tulajdonképpen bármivel ami a kezünk ügyében van. Vannak engedélyköteles, önvédelemre szolgáló eszközök (pl. gázpisztoly) és vannak engedély nélkül hordható, szükség esetén önvédelem szempontjából hasznos eszközök (pl. zsebkés). Emellett vannak azok a tárgyak, amik éppen nálunk, vagy a közelünkben vannak és adott esetben fegyverként használhatók (szék, esernyő, dezodor, kulcs, mobiltelefon, toll, stb.) Ne felejtsük el viszont, hogy minden eszköz annyit ér, amennyit a használója. Hiába van késünk, ha nem tudjuk elővenni időben, hiába van nálunk gázpisztoly, ha épp egy szűk liftben támadnak ránk, és hiába van a kezünkben egy táska, ha az csak akadályoz a védekezésben. Nem árt tehát elsajátítani, hogy melyik eszközt hogyan és milyen esetben használhatjuk. A legjobban egyértelműen akkor járunk, ha nem egy eszközre bízzuk magunkat, hanem megtanuljuk azt, hogy miként védhetjük meg magunkat eszköz nélkül. Egy eszköz segíthet a védekezésben, de nem pótolja az önvédelmi tudást.
Mi a helyzet a gázpisztollyal, sokkolóval, viperával és társaikkal? Mi van ha ezekkel védekezek?
A sokkoló, gázspray, boxer, vipera közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, így viselésük eleve tilos és büntetendő. A gázpisztoly önvédelmi célú tartása teljesen legális, engedéllyel a viselése is. Amennyiben illegális fegyvert használunk védekezésre, biztosan megbüntetnek, de ettől függetlenül maga védekezés – ha betartjuk az arányosságot – lehet jogszerű.
Ha a támadómnál nincs fegyver, és én fegyverrel védekezek, az arányos?
Az arányos védekezés nem azt jelenti, hogy egy pusztakezes támadás ellen pusztakézzel kell védekeznünk, egyértelmű, hogy ha van nálunk egy alkalmas eszköz, azt használhatjuk. Nincs előre megírt standard, hogy mivel szemben mi arányos. Ez mindig az adott esetben dől el. Az arányosság sok szempontot jelent egyszerre. Ilyen a támadók, védekezők száma, kora, testalkata, fizikuma, szándéka, kijelentései, náluk lévő eszközök, stb. Mást jelent az arányos védekezés egy gyereknél vagy egy férfinál, ahogy más lesz az arányos védekezés akkor is ha egy, vagy ha több ember támad ránk. A válasz tehát igen, arányos lehet a fegyverhasználat fegyvertelen támadóval szemben is.
Mi történik, ha nem voltam arányos és súlyos, esetleg maradandó sérülést okozok a támadónak?
Nem mindegy, hogy milyen okból léptük túl az arányosságot. Ha szándékos túllépéssel okozunk kárt a támadóban, akkor mi magunk is büntethetők leszünk a túllépésért. Ha ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt a túllépés, akkor nem vagyunk bűnösek. A törvény így veszi figyelembe azt, hogy ha megtámadnak bennünket, az egy megváltozott fizikai- és lelkiállapotot idéz elő, amelyben nehezebb mérlegelni a körülményeket.
Védekeztem és a támadóm sérülést szenvedett. Mit tegyek? Hívjam a rendőrséget vagy inkább szaladjak el a jogi procedúra elkerülése végett?
Mindaddig, amíg veszélyben vagyunk, ésszerűtlen és jogilag sem várható el tőlünk, hogy ott maradjunk a helyszínen. Attól, hogy a támadó megsérült, esetleg felhagyott a támadással, még egyáltalán nem biztos, hogy véget ért a veszélyhelyzet, tehát ha a támadást visszavertük (pl. a támadó földre került), szabadon elmenekülhetünk. Más a helyzet, ha a támadó szemmel láthatólag komoly sérülést szenvedett (pl. összetörte magát), tehát már nem veszélyes. Ilyen esetben jogilag akkor járunk el helyesen, ha rendőrt és mentőt hívunk.
Nem egyszerűbb, ha inkább nem csinálunk semmit, nehogy a végén még mi kerüljünk bíróság elé?
Ezzel nagy hibát követünk el, mert ilyenkor a támadóra bízzuk életünket, testi épségünket. Ha a támadó kést fog ránk, akkor sosem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a szándéka. Lehet, hogy “csak” ijesztgetni vagy kirabolni akar, de lehet, hogy mást is. Ilyen esetben az elsődleges problémánk a kés legyen és ne az, hogy esetleg majd később bíróságra kell járnunk. Ha az első problémát nem oldjuk meg valahogy, és balul sülnek el a dolgok, akkor nemhogy bíróságra, de sehova nem kell többet járnunk.
Ugyanakkor az is lehet, hogy bizonyos esetben éppen a passzivitás a legjobb megoldás. Előfordulhat, hogy ellenállás helyett együttműködünk (például odaadjuk a pénztárcánkat a támadónak), ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel jövünk ki legjobban a helyzetből (például mert több támadó van, vagy korlátozottak a menekülési lehetőségek, vagy együtt vagyunk valakivel, aki nem tudna velünk elmenekülni, stb.) Tehát a passzív magatartás is lehet helyes döntés bizonyos helyzetban, de ilyen esetben ez mérlegelést és döntést jelent, nem pedig feladást. Ha a támadás nem a vagyonunk, hanem személyünk elleni, akkor természetesen a passzivitás nem jelent megoldást.
Szóval ha megtámadnak az utcán, akkor nekem egyszerre ennyi mindent kellene mérlegelnem? Lehetséges ez?
Ha megtámadnak az utcán, akkor az a legfontosabb szempont, hogy miként tudunk épségben kikerülni a szituációból. Lehet, hogy futással, lehet, hogy ellentámadással, de az is lehet, hogy együttműködünk. Ha technikailag és gondolkodásban egyaránt igyekszünk felkészülni egy ilyen helyzetekre, akkor egy támadás esetén sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd mérlegelni és kiválasztani a legjobb megoldást. Persze ahogy minden mást, ezt is tanulni és gyakorolni kell.
(…)
Végül: Mit tehetünk még a megelőzés körében?
Igyekezzünk önvédelmi szemléletű gondolkodást ,hozzáállást kialakítani. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Szánjunk rá egy kis időt és gondoljuk végig mit tennénk, ha bajba kerülnénk. Mivel védekeznénk, hogyan, vagy merre menekülnénk, kit hívnánk, kitől kérnénk segítséget, stb. Ne úgy gondoljunk magunkra, vagy családunkra, mint akik bármikor egy támadás potenciális áldozatai lehetnek, hanem azt képzeljük el, hogy egy támadás esetén mernénk és tudnánk is védekezni. Ha szükségét érezzük, akkor tanuljunk önvédelmet, képezzük magunkat. Ez nemcsak technikai tudást ad nekünk, hanem azt a magabiztosságot is, ami miatt a támadó szemében nem tűnünk majd könnyű prédának.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató"
Pintér Mártonnak ezúton is köszönjük munkáját!
Vigyázzatok magatokra!
2010. 02. 15.
Az önvédelmi eszközökről
Sokan megkérdezték már, hogy a bejegyzésekben taglalt „önvédelmi eszköz” mit is takar. A válasz elég egyszerű: olyan tárgy, amivel meg tudod magad védeni. Ez lehet az elterjed, direkt erre a célra kifejlesztett eszköz, pl.: gázspary, de lehet alternatív célszerszám is, pl.: kulcscsomó.
Különböző önvédelmi eszközök ismeretesek, különböző hatásmechanizmussal, különböző alakban, és méretben. Lényegében, amivel meg tudod magad védeni (és nem lépsz át egy bizonyos határt, akár jogi, akár erkölcsi határt), azt nevezhetjük önvédelmi eszköznek.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ha beszerzünk egy ilyen önvédelmi eszköz, az önmagában még nem fog megvédeni bennünket, mert lényegében csak egy szerszám. Az eszközünk nem rendelkezik önálló tudattal, nem lép akcióba helyettünk akkor, ha megtámadnak bennünket. Csak akkor hatékony, ha elsajátítottuk a használatát.
Nagyon fontos, hogy nincs olyan önvédelmi eszköz, amit gyakorlás nélkül tudnánk hatékonyan alkalmazni. Még a gázspray-vel is kell gyakorolni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan, milyen rövid idő alatt veszed elő, hogyan tartod stb.
Nem szabad elbízni magunkat, ha birtokában vagyunk az önvédelmi eszközünknek. Előnyt jelenthet számunkra az esetleges alkalmazása, de minden esetben kockázatos a használata, hiszen előkerül egy olyan tényező, amit ellenünk fordíthatnak; vagy olyan reakciót válthat ki, aminek hatására a támadó fegyvert vesz elő (nem törvényszerű, de előfordulhat).
Fontos, hogy az eszközünket stressz helyzetben is tudjuk használni. Ne felejtsük el: ami működik a biztonságos környezetben, az nem biztos, hogy működik az utcán is!
Csak akkor használjunk bármilyen eszközt, ha valóban merjük alkalmazni. Ha elővesszük, és remegő kézzel, bizonytalanul tartjuk/forgatjuk, akkor az többet árt(hat), mint használhat. Épp ezért soha ne blöfföljünk! Ha már odáig fajult a helyzet, hogy elő kell vennünk az eszközt, akkor használjuk! Nem fenyegetőzzünk, hanem védekezzünk, felejtsük el a filmbeli drámai jeleneteket; az utca sokkal prózaibb annál.
Bármikor szükség lehet az eszköz használatára! Mindig álljunk készen egy esetleges támadásra. Ne hagyjuk, hogy a (hamis) biztonságérzet miatt hátrányba kerüljünk. Pl.: ne hagyjuk, hogy a gázspray a táska aljára keveredjen, vagy a másik kabátunk zsebében felejtsük.
Ne lépjük át a jogi határokat sem! Adott esetben sokkal nagyobb bajba keverhetnek minket, ha törvénytelen eszközhöz nyúlunk, mint sejtenénk. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor nem a kisembereket védi a törvény, és éppen ezért ne kockáztassunk!
Amire még szeretném felhívni a figyelmet: ne higgyünk a kóklereknek! Nincs olyan eszköz, ami 100%-osan megvédene bennünket. Nincsenek varázsszerek, amik teljes védelmet garantálnak. Alaposan gondoljuk át, hogy az adott eszközt tényleg tudnánk-e használni az utcán, élesben. Azért, mert a bemutató videón/képeken a támadó hagyja, hogy lefegyverezzék, az nem azt jelenti, hogy a való életben is ilyen simán megy majd minden. És mi még nagyon fontos: nem szabad elfelejteni, hogy a támadó sem hülye! Ő sem akar megsérülni, és ő is megtesz mindent azért, hogy elérje a célját!
Nem lehet minden szituációra felkészülni, és nem lehet a támadás menetét előre megjósolni; ezt soha ne hagyjuk számításon kívül!
És végezetül: akkor tudunk a leghatékonyabban védekezni, ha elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol meg kell magunkat védeni.
Vigyázzatok magatokra!
Különböző önvédelmi eszközök ismeretesek, különböző hatásmechanizmussal, különböző alakban, és méretben. Lényegében, amivel meg tudod magad védeni (és nem lépsz át egy bizonyos határt, akár jogi, akár erkölcsi határt), azt nevezhetjük önvédelmi eszköznek.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ha beszerzünk egy ilyen önvédelmi eszköz, az önmagában még nem fog megvédeni bennünket, mert lényegében csak egy szerszám. Az eszközünk nem rendelkezik önálló tudattal, nem lép akcióba helyettünk akkor, ha megtámadnak bennünket. Csak akkor hatékony, ha elsajátítottuk a használatát.
Nagyon fontos, hogy nincs olyan önvédelmi eszköz, amit gyakorlás nélkül tudnánk hatékonyan alkalmazni. Még a gázspray-vel is kell gyakorolni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan, milyen rövid idő alatt veszed elő, hogyan tartod stb.
Nem szabad elbízni magunkat, ha birtokában vagyunk az önvédelmi eszközünknek. Előnyt jelenthet számunkra az esetleges alkalmazása, de minden esetben kockázatos a használata, hiszen előkerül egy olyan tényező, amit ellenünk fordíthatnak; vagy olyan reakciót válthat ki, aminek hatására a támadó fegyvert vesz elő (nem törvényszerű, de előfordulhat).
Fontos, hogy az eszközünket stressz helyzetben is tudjuk használni. Ne felejtsük el: ami működik a biztonságos környezetben, az nem biztos, hogy működik az utcán is!
Csak akkor használjunk bármilyen eszközt, ha valóban merjük alkalmazni. Ha elővesszük, és remegő kézzel, bizonytalanul tartjuk/forgatjuk, akkor az többet árt(hat), mint használhat. Épp ezért soha ne blöfföljünk! Ha már odáig fajult a helyzet, hogy elő kell vennünk az eszközt, akkor használjuk! Nem fenyegetőzzünk, hanem védekezzünk, felejtsük el a filmbeli drámai jeleneteket; az utca sokkal prózaibb annál.
Bármikor szükség lehet az eszköz használatára! Mindig álljunk készen egy esetleges támadásra. Ne hagyjuk, hogy a (hamis) biztonságérzet miatt hátrányba kerüljünk. Pl.: ne hagyjuk, hogy a gázspray a táska aljára keveredjen, vagy a másik kabátunk zsebében felejtsük.
Ne lépjük át a jogi határokat sem! Adott esetben sokkal nagyobb bajba keverhetnek minket, ha törvénytelen eszközhöz nyúlunk, mint sejtenénk. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor nem a kisembereket védi a törvény, és éppen ezért ne kockáztassunk!
Amire még szeretném felhívni a figyelmet: ne higgyünk a kóklereknek! Nincs olyan eszköz, ami 100%-osan megvédene bennünket. Nincsenek varázsszerek, amik teljes védelmet garantálnak. Alaposan gondoljuk át, hogy az adott eszközt tényleg tudnánk-e használni az utcán, élesben. Azért, mert a bemutató videón/képeken a támadó hagyja, hogy lefegyverezzék, az nem azt jelenti, hogy a való életben is ilyen simán megy majd minden. És mi még nagyon fontos: nem szabad elfelejteni, hogy a támadó sem hülye! Ő sem akar megsérülni, és ő is megtesz mindent azért, hogy elérje a célját!
Nem lehet minden szituációra felkészülni, és nem lehet a támadás menetét előre megjósolni; ezt soha ne hagyjuk számításon kívül!
És végezetül: akkor tudunk a leghatékonyabban védekezni, ha elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol meg kell magunkat védeni.
Vigyázzatok magatokra!
2010. 02. 11.
Kerülendő vonalak
Végre egy elemzős poszt! A mai bejegyzésben az urbanikum blogon megjelent írást szeretném nektek ajánlani. Grace Park szépen összegyűjtötte, hogy melyek a gázos közlekedési vonalak (amiket ő is rendszeresen igénybe szokott venni) Budapesten.
A poszt eredeti bejegyzését ezen a linken érhetitek el: http://urbanikum.blog.hu/2010/02/05/kerulouton_6
"Pesti gyerekként, ha békésen szeretnék utazni a tömegközlekedési járműveken (micsoda elvárások!), van néhány vonal, amelyet jobb, ha elkerülök. Én elhiszem, hogy vannak/lesznek emberek, akik azt mondják, hogy X éve arra járnak haza, és soha semmi baj nem volt, de ebben az írásban néhány általam kerülendőnek ítélt busz- és villamosjáratot fogok bemutatni.
Hasonlóan a többséghez, én se csak a munkahely/iskola/otthon háromszöget érintem a járművekkel, bármi más dolgom is adódhat a városban, és bizony volt már rá példa, előzetes tapasztalatok alapján, hogy kerülőúton jutottam el a célomhoz, mert rohadtul nem vagyok kiváncsi a jellegzetes roma becserkészésre, amikor furcsán közvetlen, haveri hangon szólítanak meg egy járművön, majd szinte átmenet nélkül ellenséges stílusra váltanak. Egyébként ez nem egy cigányellenes írás, csak hát volt ilyen tapasztalatom is (és ezzel sajnos nem vagyok egyedül, sőt, mindenkinek van egy története). Pedig aztán se pici nem vagyok, se nagy, se punk, se skinhead, sőt, még provokatív se – azt viszont már megtanultam, hogy igaziból a szutyok/szemét emberek teljesen mindegy, kibe kötnek bele. Nem is kell, hogy belémkössenek ahhoz, hogy kerüljek egy járatot egyébként, elég, ha kívülről kell hallgatnom valami Joshi barat szintű családi cirkuszt. Különösen imádom azt is, amikor mulatós zene megy mobilról, és ha nem szólsz rá semmit, akkor abba kötnek bele, ha pedig szólsz, akkor aztán életed végéig viselheted a következményeit.. Miután megvettem azt a csudaolcsó bérletet, ugyan miért vagyok köteles hallgatni, ahogy nem dolgozó, lopkodó emberek játsszák a királyt egyes járműveken? Valami itt nagyon el van torzulva.
Azt sem először veszem észre, hogy a normális (értsd: nem bűnöző, nem inzultáló) emberek annyira bele vannak ebbe fáradva, hogy sokszor kötözködés/baj esetén inkább kifelé bámulnak az ablakon, mint hogy belekeveredjenek. Egészen abszurd jeleneteket tud ereményezni. Egyébként ha lehetne választani, inkább ’szagolnék’ egy alvó hajléktalant, mint hogy végignézzem, hogyan zsebelnek ki karácsony előtt egy nyugdíjast gyerekek, vagy gyereküket figyelemelterelésre felhasználó szülők. Elvileg ki van az is írva, hogy tilos zenelejátszót mások által hallhatóan üzemeltetni, de máris visszaveszek a rószaszín álmaimból, elvégre Budapesten vagyunk.
Villamosvonalak: 3, 21, 24, 28, 37, 52
A 3-mason a ’kedvenc’ szakaszom az Ecseri út és a kőbányai Szent László gimnázium közötti, szinte minden alkalommal, ha arra jártam, vagy szaralakok veszekedtek egymással, vagy 10 éves gyerekek inzultálták az utazóközönséget. Az Örs és Mexikói úti szakasz tapasztalatom szerint valamivel jobb.
A 21-es villamost nem tudom, be kell-e mutatni bárkinek is, a régi 30-as, ha valaki úgy ismeri, Ferenc körút és Pesterzsébet között jár, az iszonyú hírű/állapotú Gubacsi úton (is). Én még nem láttam olyan 21-est, amin ne ülne legalább 3 olyan arc, hogy 200 méteres körzetébe nem szívesen mennék. A legendás Dzsumbuj mellett is elhaladt, és hiába bontották el, a környéken van még pár hasonló ház. Volt már rá példa, hogy a Borárosról kellett volna eljutnom az erzsébeti Szt.Imre Herceg utcába (tudom, 23-mas is jó), de direkt nem ezt a villamost választottam. Nevetséges, hogy a saját városomban kerülök, de hát ki kiváncsi a miagecitnézel-addideamobilod-mészótábetesvéremnek szentháromságra?
A 24-esről csak hasonlóakat tudok mondani, pedig milyen jó lenne néha a Keleti pu. felé utazva használni, metrós kerülőút helyett a külvárosból.
A 28-37 ’gyémántduó’ viszi a pálmát az összes közül – a legdurvább proli részeken halad át, főleg a 37-es, mielőtt kijön az MTK pálya mellől, atombrutál. A szipusok teljesen alap jelenség. A környékről (pl Pongrác út) meg annyit, hogy egyszer egy motoros haveromat le akarták rántani menet közben a motorról. Óriási.
Az 52-essel nem szeretném megsérteni azokat az erzsébetieket, akik szeretik kerületüket, elég baj az nekik, hogy el kell viselni az utazóközönséget, kiváltképp a Nagysándor József utca- Vörösmarty utca sarok utáni/külső szakaszon. Ha már XX. kerület és közbiztonság, nyugodtan említhetném külön a 23, 23E, 35, 66 buszjáratokat, de kb. ugyanez vonatkozik rájuk.
Buszvonalak: 9, 95, 99, 120 + néha 54, 55
A 9-es busz Kőbányáról jár be a Deák térre, t.k. a Kőbányai úton át, érintve a ’görögkolónia’-ként ismert házat is, ami a Hungária-Kőbányai sarkán van.
A 95-ös Lőrinc és a város között közlekedve érinti a Pongrác utat, Hős utcát, a Hős utca Budapest legveszélyesebb helyeinek egyike. Ismerek olyan lőrincit, aki inkább másképp megy a belvárosba, és ez elég szomorú.
A 99-es a délpesti bérletnemvevők/metróutálók körében nagyon népszerű, mert hamar bevisz a Blahára, sajnos a VIII. kerületen keresztül. Itt szeretném megemlíteni, hogy ez nem valami mindenkitlenézős/sznob cikk akar lenni, és egy esetet leszámítva velem sosem volt gáz ezen a vonalon, talán a helyiek megszokták, hogy ’külsősök’ is járnak ezzel a busszal, és remélhetőleg ezért nem (annyira) csesztetik őket. Velem csak annyi történt egyszer, hogy az Ikarus 260-as leghátsó, egyes ülésén ültem, és köztem meg a korlát között volt kb. egy kisgyereknyi hely, ehelyett egy kb. 30-as éveiben járó nagydarab fazon direkt beállt oda, és farkasszemet nézett velem, meg próbált kötözködni, de nem reagáltam.
A buszt dobáló/köpködő gyerekek is teljesen megszokott jelenség errefelé, ügyesen-okosan bólogatok, nem szabad rászólni, kultúrális sajátosság, hadd játsszon a gyerek. Mi a szarért nem lehet békésen utazni? Költői kérdés.
A 120-as ’veszélyes’ szakaszaként főleg az angyalföldi részt tudom említeni. Az 54-55 párosnak pedig nyilván a Boráros tér-Határ út közti szakaszát értem, mert ez is érinti az ex-Dzsumbujt és környékét, valamint az Illatos utat. Egyszer egy népes család Tescós bevásárlása után őrjöngött, meg szétlocsolták a buszon a nemrég vett kólát. Ha az ember rájuk szól, akkor meg előkerülnek olyan kulcsszavak, mint pl. késelés, szegregáció, előítéletek.
Ha idióta sznob lennék, említettem volna a 85-öst, vagy a 196-ost, esetleg a 20E/30 Reitter Ferenc utcai részét, vagy a 14-es villamost (késő este Frangepán-Fiastyúk-Rokolya!!!), mert külső szemmel elvileg gázos járatnak tűnhetnek, elvégre Kőbányáról, Újpestről, Újpalotáról és Angyalföldről van szó, mégis azt mondom, ezek teljesen elviselhetőek és használhatóak, ezzel is bizonyítva, hogy nem az alapján válogattam össze a ’kerülendő vonalakat’, hogy melyiken láttam már EGY DARAB rosszarcú embert. Itt a szempont inkább az volt, hogy melyik vonalak azok, amiken tényleg RENDSZERES és mindennapos az ilyen jellegű probléma. A 28-37 villamosduóról pedig a BKV Figyelőn is mindenkinek szokott lenni egy ’szép’ története (kedvencem az ülésre szaró hajléktalan).
Ilyenkor gondolom azt, hogy ha Budapest nem lenne olyan elcseszett hely, mint amilyen, akkor bármerre lehetne békésen utazni, és az nagyon jó lenne. A kamerák bevezetésével a buszokon/villamosokon nagyon egyetértek, és alig várom, hogy sor kerüljön rá (ha sor kerül rá). A kamerákat ellenző adatvédelmi biztos gyanítom, hogy nem utazott még a 28-as vilin, a másik pedig, hogy nem értem, miért a bűnözőket/támadókat kell védeni."
A bejegyzéshez csak annyit fűznék hozzá , hogy én rendszeresen járok Újpesten, és az Angyalföld bizonyos részein, és nem az alapján bélyegzem gázos helyeknek, hogy ezeken a helyeken láttam már EGY rosszarcú embert…
A kedvencem az volt, amikor Angyalföldön, és Újpesten pár nap különbséggel leszúrtak egy srácot, és hátba lőttek egy másik embert (http://www.mno.hu/portal/671722 / http://index.hu/bulvar/hirek/2009/10/29/hatba_lottek_egy_ferfit_ujpesten/).
Vigyázzatok magatokra!
A poszt eredeti bejegyzését ezen a linken érhetitek el: http://urbanikum.blog.hu/2010/02/05/kerulouton_6
"Pesti gyerekként, ha békésen szeretnék utazni a tömegközlekedési járműveken (micsoda elvárások!), van néhány vonal, amelyet jobb, ha elkerülök. Én elhiszem, hogy vannak/lesznek emberek, akik azt mondják, hogy X éve arra járnak haza, és soha semmi baj nem volt, de ebben az írásban néhány általam kerülendőnek ítélt busz- és villamosjáratot fogok bemutatni.
Hasonlóan a többséghez, én se csak a munkahely/iskola/otthon háromszöget érintem a járművekkel, bármi más dolgom is adódhat a városban, és bizony volt már rá példa, előzetes tapasztalatok alapján, hogy kerülőúton jutottam el a célomhoz, mert rohadtul nem vagyok kiváncsi a jellegzetes roma becserkészésre, amikor furcsán közvetlen, haveri hangon szólítanak meg egy járművön, majd szinte átmenet nélkül ellenséges stílusra váltanak. Egyébként ez nem egy cigányellenes írás, csak hát volt ilyen tapasztalatom is (és ezzel sajnos nem vagyok egyedül, sőt, mindenkinek van egy története). Pedig aztán se pici nem vagyok, se nagy, se punk, se skinhead, sőt, még provokatív se – azt viszont már megtanultam, hogy igaziból a szutyok/szemét emberek teljesen mindegy, kibe kötnek bele. Nem is kell, hogy belémkössenek ahhoz, hogy kerüljek egy járatot egyébként, elég, ha kívülről kell hallgatnom valami Joshi barat szintű családi cirkuszt. Különösen imádom azt is, amikor mulatós zene megy mobilról, és ha nem szólsz rá semmit, akkor abba kötnek bele, ha pedig szólsz, akkor aztán életed végéig viselheted a következményeit.. Miután megvettem azt a csudaolcsó bérletet, ugyan miért vagyok köteles hallgatni, ahogy nem dolgozó, lopkodó emberek játsszák a királyt egyes járműveken? Valami itt nagyon el van torzulva.
Azt sem először veszem észre, hogy a normális (értsd: nem bűnöző, nem inzultáló) emberek annyira bele vannak ebbe fáradva, hogy sokszor kötözködés/baj esetén inkább kifelé bámulnak az ablakon, mint hogy belekeveredjenek. Egészen abszurd jeleneteket tud ereményezni. Egyébként ha lehetne választani, inkább ’szagolnék’ egy alvó hajléktalant, mint hogy végignézzem, hogyan zsebelnek ki karácsony előtt egy nyugdíjast gyerekek, vagy gyereküket figyelemelterelésre felhasználó szülők. Elvileg ki van az is írva, hogy tilos zenelejátszót mások által hallhatóan üzemeltetni, de máris visszaveszek a rószaszín álmaimból, elvégre Budapesten vagyunk.
Villamosvonalak: 3, 21, 24, 28, 37, 52
A 3-mason a ’kedvenc’ szakaszom az Ecseri út és a kőbányai Szent László gimnázium közötti, szinte minden alkalommal, ha arra jártam, vagy szaralakok veszekedtek egymással, vagy 10 éves gyerekek inzultálták az utazóközönséget. Az Örs és Mexikói úti szakasz tapasztalatom szerint valamivel jobb.
A 21-es villamost nem tudom, be kell-e mutatni bárkinek is, a régi 30-as, ha valaki úgy ismeri, Ferenc körút és Pesterzsébet között jár, az iszonyú hírű/állapotú Gubacsi úton (is). Én még nem láttam olyan 21-est, amin ne ülne legalább 3 olyan arc, hogy 200 méteres körzetébe nem szívesen mennék. A legendás Dzsumbuj mellett is elhaladt, és hiába bontották el, a környéken van még pár hasonló ház. Volt már rá példa, hogy a Borárosról kellett volna eljutnom az erzsébeti Szt.Imre Herceg utcába (tudom, 23-mas is jó), de direkt nem ezt a villamost választottam. Nevetséges, hogy a saját városomban kerülök, de hát ki kiváncsi a miagecitnézel-addideamobilod-mészótábetesvéremnek szentháromságra?
A 24-esről csak hasonlóakat tudok mondani, pedig milyen jó lenne néha a Keleti pu. felé utazva használni, metrós kerülőút helyett a külvárosból.
A 28-37 ’gyémántduó’ viszi a pálmát az összes közül – a legdurvább proli részeken halad át, főleg a 37-es, mielőtt kijön az MTK pálya mellől, atombrutál. A szipusok teljesen alap jelenség. A környékről (pl Pongrác út) meg annyit, hogy egyszer egy motoros haveromat le akarták rántani menet közben a motorról. Óriási.
Az 52-essel nem szeretném megsérteni azokat az erzsébetieket, akik szeretik kerületüket, elég baj az nekik, hogy el kell viselni az utazóközönséget, kiváltképp a Nagysándor József utca- Vörösmarty utca sarok utáni/külső szakaszon. Ha már XX. kerület és közbiztonság, nyugodtan említhetném külön a 23, 23E, 35, 66 buszjáratokat, de kb. ugyanez vonatkozik rájuk.
Buszvonalak: 9, 95, 99, 120 + néha 54, 55
A 9-es busz Kőbányáról jár be a Deák térre, t.k. a Kőbányai úton át, érintve a ’görögkolónia’-ként ismert házat is, ami a Hungária-Kőbányai sarkán van.
A 95-ös Lőrinc és a város között közlekedve érinti a Pongrác utat, Hős utcát, a Hős utca Budapest legveszélyesebb helyeinek egyike. Ismerek olyan lőrincit, aki inkább másképp megy a belvárosba, és ez elég szomorú.
A 99-es a délpesti bérletnemvevők/metróutálók körében nagyon népszerű, mert hamar bevisz a Blahára, sajnos a VIII. kerületen keresztül. Itt szeretném megemlíteni, hogy ez nem valami mindenkitlenézős/sznob cikk akar lenni, és egy esetet leszámítva velem sosem volt gáz ezen a vonalon, talán a helyiek megszokták, hogy ’külsősök’ is járnak ezzel a busszal, és remélhetőleg ezért nem (annyira) csesztetik őket. Velem csak annyi történt egyszer, hogy az Ikarus 260-as leghátsó, egyes ülésén ültem, és köztem meg a korlát között volt kb. egy kisgyereknyi hely, ehelyett egy kb. 30-as éveiben járó nagydarab fazon direkt beállt oda, és farkasszemet nézett velem, meg próbált kötözködni, de nem reagáltam.
A buszt dobáló/köpködő gyerekek is teljesen megszokott jelenség errefelé, ügyesen-okosan bólogatok, nem szabad rászólni, kultúrális sajátosság, hadd játsszon a gyerek. Mi a szarért nem lehet békésen utazni? Költői kérdés.
A 120-as ’veszélyes’ szakaszaként főleg az angyalföldi részt tudom említeni. Az 54-55 párosnak pedig nyilván a Boráros tér-Határ út közti szakaszát értem, mert ez is érinti az ex-Dzsumbujt és környékét, valamint az Illatos utat. Egyszer egy népes család Tescós bevásárlása után őrjöngött, meg szétlocsolták a buszon a nemrég vett kólát. Ha az ember rájuk szól, akkor meg előkerülnek olyan kulcsszavak, mint pl. késelés, szegregáció, előítéletek.
Ha idióta sznob lennék, említettem volna a 85-öst, vagy a 196-ost, esetleg a 20E/30 Reitter Ferenc utcai részét, vagy a 14-es villamost (késő este Frangepán-Fiastyúk-Rokolya!!!), mert külső szemmel elvileg gázos járatnak tűnhetnek, elvégre Kőbányáról, Újpestről, Újpalotáról és Angyalföldről van szó, mégis azt mondom, ezek teljesen elviselhetőek és használhatóak, ezzel is bizonyítva, hogy nem az alapján válogattam össze a ’kerülendő vonalakat’, hogy melyiken láttam már EGY DARAB rosszarcú embert. Itt a szempont inkább az volt, hogy melyik vonalak azok, amiken tényleg RENDSZERES és mindennapos az ilyen jellegű probléma. A 28-37 villamosduóról pedig a BKV Figyelőn is mindenkinek szokott lenni egy ’szép’ története (kedvencem az ülésre szaró hajléktalan).
Ilyenkor gondolom azt, hogy ha Budapest nem lenne olyan elcseszett hely, mint amilyen, akkor bármerre lehetne békésen utazni, és az nagyon jó lenne. A kamerák bevezetésével a buszokon/villamosokon nagyon egyetértek, és alig várom, hogy sor kerüljön rá (ha sor kerül rá). A kamerákat ellenző adatvédelmi biztos gyanítom, hogy nem utazott még a 28-as vilin, a másik pedig, hogy nem értem, miért a bűnözőket/támadókat kell védeni."
A bejegyzéshez csak annyit fűznék hozzá , hogy én rendszeresen járok Újpesten, és az Angyalföld bizonyos részein, és nem az alapján bélyegzem gázos helyeknek, hogy ezeken a helyeken láttam már EGY rosszarcú embert…
A kedvencem az volt, amikor Angyalföldön, és Újpesten pár nap különbséggel leszúrtak egy srácot, és hátba lőttek egy másik embert (http://www.mno.hu/portal/671722 / http://index.hu/bulvar/hirek/2009/10/29/hatba_lottek_egy_ferfit_ujpesten/).
Vigyázzatok magatokra!
2010. 02. 10.
A jogos védelemről
A mai bejegyzésben Pintér Márton, krav-maga oktató cikkét szeretném nektek ajánlani. A krav-maga blogon jelent meg az írás, ami rendesen, közérthetően magyarázza el, hogy mikor-hogyan-milyen mértékben védhetjük meg magunkat.
Az eredeti bejegyzést itt találjátok:
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/
Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.
A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.
A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).
Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.
Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.
Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató
Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).
Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.
Vigyázzatok magatokra!
Az eredeti bejegyzést itt találjátok:
http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/02/05/a-jogos-vedelem-szabalyai-avagy-mit-tehetunk-tamadas-eseten/
Ha önvédelemről beszélünk, akkor mindenképp fontos tisztában kell lennünk a jogos védelem fogalmával. Lényeges ugyanis tudnunk, hogy egy bennünket, szeretteinket vagy épp vagyonunkat ért támadás (esetleg ilyen fenyegetés) esetén a hatályos jogi szabályozás szerint milyen lehetőségeink vannak, mit tehetünk és mit nem, illetve az önvédelem körében kifejtett cselekményünk bűncselekménynek számít-e, és ha igen, mennyiben. A jogos védelem, mint intézmény már csak azért is tisztázásra szorul, mert annak szabályai 2009-ben jelentős mértékben változtak és az új szabályozás kapcsán megjelent ellentmondásos riportok és cikkek nem segítik a tájékozódást. Az alábbi írás a jelenlegi szabályozás gyakorlati példákon keresztül történő bemutatására törekszik.
A jogos védelem szabályai a hatályos Btk. alapján az alábbiak: “Nem büntethető,akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” Leegyszerűsítve a képlet a következő: Egy másik embert megütni bűn. Van az a helyzet, ahol mégsem az. Például ha ő akar engem megütni. A jogos védelem tehát egy olyan helyzet, amelyben jogszerűen, azaz büntetlenül háríthatunk el egy támadást (fenyegetést) annak ellenére, hogy cselekményünk egyébként a törvény szerint büntetendő lenne. Jogos védelmi helyzet azonban csak meghatározott feltételek fennállta esetén állapítható meg. Először is kell, hogy legyen egy jogellenes támadás, amely saját, vagy mások személye, esetleg vagyona ellen irányul. A támadás, mint cselekmény sokféle lehet és általában aktív magatartással valósul meg. Nyilvánvalóan támadásnak minősül, ha a valaki meg akar ütni, rúgni, fojtani, fel akar lökni bennünket, vagy épp fegyverrel támad ránk. Sokak számára kevésbé egyértelmű, de támadás az is, ha valakit lefognak, vagy épp bezárnak valahova (ilyen esetben a személyi szabadság korlátozása történik, amely a magyar jog szerint súlyos, bűntettként minősülő cselekmény), illetve ha fizikailag valamire vagy valaminek az eltűrésére kényszerítik. A jogos védelem nemcsak a személyeket, hanem javainkat is védelemben részesíti, tehát jogszerűen járunk el, ha egy rongálást, lopást, betörést, illetve más vagyon ellen irányuló bűncselekményt kívánunk megelőzni vagy megakadályozni. Már a korábbi szabályozásban is lényeges rendelkezés volt, hogy a védelem nemcsak saját, hanem mások személyére és vagyonára, sőt a közérdekre is kiterjed. Fontos elem továbbá, hogy nemcsak a támadást háríthatjuk el, hanem a támadásra utaló közvetlen fenyegetést is. Míg a támadó magatartás felismerése általában egyszerű, a fenyegető helyzet megítélése már nem ilyen egyértelmű. Hogy a fenyegető helyzet fennállt-e, az egy esetleges büntetőeljárás során bizonyítási kérdés, amelyet általában az összes körülményt figyelembe véve állapít meg a bíró. Nyilván támadásra közvetlenül utal, ha valaki felemelt ököllel vagy kirántott késsel közelít felénk, de a fenyegetés megvalósulhat verbálisan is (elkövető kijelentései, hangneme). Fenyegetés esetén akkor léphetünk fel jogszerűen, ha a fenyegetés kellően konkrét és a támadás tényleges bekövetkezésétől valóban tartani lehet. A bírói gyakorlat szerint támadás mindezek mellett egyoldalú kell, hogy legyen, a törvény nem részesíti jogos védelemben például egy kölcsönösen kiprovokált verekedés résztvevőit.
A törvény nem határozza meg sem a támadás, sem pedig az elhárítás vagy védekezés eszközeit, módját. Fontos azonban, hogy a védekezés lehetősége csakis a támadó (fenyegető) irányában áll fenn. Ez a több személy általi elkövetés esetén lehet érdekes, hiszen ebben az esetben a védekező cselekménye csak akkor jogszerű, ha a jogos védelem feltételei valamennyi támadó (fenyegető) esetén érvényesülnek. Ha egy több fős társaságból csak egyvalaki támad ránk, akkor a védekezés (elhárítás) lehetősége nyilván csak vele szemben áll fenn. Amennyiben a többiek is támadó magatartást fejtenek ki (pl. lefognak) vagy a fenyegetnek (pl körbevesznek, kést rántanak,stb.), úgy a védekezés velük szemben is jogszerű. A jogos védelem lehetősége időben és térben is korlátozott, hiszen csak addig áll fenn, amíg maga a veszélyhelyzet fennáll. Ez például azt is jelenti, hogy ha a fenyegető mégsem támad meg, vagy visszalép (mert például a társai lebeszélik róla), akkor a jogos védelmi helyzet megszűnik. A jogos védelem talán legtöbb vitára okot adó követelménye az arányosság, vagyis az a követelmény, miszerint a védekezésnek arányban kell állnia a támadás súlyával, másfelől ha az adott szituációban több lehetőség is kínálkozik a támadás elhárítására, ezek közül a lehető legenyhébbet kell választani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha bottal közelít felém egy támadó és nálam van egy kés, akkor azt el kell dobnom és gyorsan botot keresni a védekezésre, hogy az arányosságot betartsam. Ez abszurd és irreális elvárás lenne. A követelmény sokkal inkább azt jelenti, hogy nem követhetek el a támadó sérelmére olyan cselekményt, amely a hétköznapi felfogás szerint is súlyosabb, mint amire az ő támadása irányult. Természetesen a bíróság ezekben az esetekben vizsgálja, hogy a támadó, illetve védekező szándéka mire irányult, illetve, hogy a védekező szemszögéből miként volt értelmezhető a támadó magatartás. Nyilván nem mindegy, hogy rablás esetén a támadó öléssel fenyegetőzve vagy anélkül szólítja fel áldozatát vagyontárgyainak átadására. Az arányosság követelménye a bírói gyakorlat szerint nem áll fenn, ha a támadó a védekező életére tör, hiszen ha meg akarnak gyilkolni, akkor bármilyen kárt okozok a támadónak, az arányos lesz. Az arányosság megítélélése nem korlátozható a támadónál, illetve védekezőnél lévő fegyverek, eszközök vizsgálatára, mivel az arányos védekezést számos egyéb körülmény befolyásolja (támadó és védekező neme, kora, termete, fizikai adottságai, támadók száma, stb.).
Az ember mindezeket olvasva általában arra gondol, hogy éles helyzetben ennyi követelményt egyszerre figyelembe venni és mindazok alapján helyes döntést hozni talán nem is lehetséges. Krav-Maga oktatóként nem tudom megállni, hogy ezt a kijelentést ne cáfoljam, hiszen megfelelő gyakorlással és speciális gyakorlatokkal a stresszhelyzetben történő reagálás, gyors és helyes döntéshozatal magas szintre fejleszthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a védekezés körében az arányosság követelményét ijedtségből nem nehéz túllépni. A túllépés ellensúlyozására szerepel a Btk-ban a menthető felindulás intézménye. Eszerint “nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” A védekező számára előnyös változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy ilyen esetben már nem a büntetés enyhítéséről, csökkentéséről van szó, hanem felmentő ítéletről. Természetesen csakis abban az esetben, ha ténylegesen ijedtségről vagy menthető felindulásról van szó. Vagyis ha nem szándékosan lépem túl az arányosság követelményét, hanem azért mert az ijedtség miatt nem tudtam megfelelő döntést hozni, akkor nem vagyok büntethető. Főként a családon belüli erőszak elszenvedőinek jelent könnyebbséget az az ugyancsak új és fontos rendelkezés, hogy “a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.” A kitérés kötelezettsége a korábbi Btk-ban sem volt benne, tulajdonképpen a bírói gyakorlat alakította ki és annyit jelentett, hogy ha a támadó házastárs, hozzátartozó, vagy kóros elmeállapotú, esetleg tudatzavarban lévő személy (pl. részeg), akkor a védekező köteles volt kitérni a támadás elől és csak ennek sikertelensége esetén védekezhetett. Szerencsére az új szabályozás a realitás talaján állva kifejezetten kimondja, hogy a védekezőnek többé nem kell kitérnie a támadás elől.
Az új szabályozás szintén vitatott pontja lett az ún. megelőző jogos védelem intézménye, amely 2009 óta része a Btk-nak. A törvény szerinti szöveg a következő: “Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.” A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget: a védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében. A rendelkezés persze nem mondja ki, hogy mi minősül védelmi eszköznek, de az jól látható, hogy a törvény nagyon szűkre szabta az alkalmazható eszközök körét, hiszen kevés kivételtől (például gázspray) eltekintve a védelmi eszközök (bot, kés, vasrúd, stb.) jellemzően az élet kioltására is alkalmasak, ezért a megelőző jogos védelem körében nem használhatóak. Másrészt a megelőző jogos védelem még megfelelő fegyver esetén is csak akkor lesz jogszerű, ha azt kizárólag a támadó ellen használom (többes támadó elleni védekezésnél lehet jelentősége, ha a jogos védelmi helyzet nem mindenkivel szemben áll fenn) és feltétel az is, hogy a sérülés elkerülése érdekében mint védekező minden tőlem elvárhatót megtegyek (például abbahagyásra szólítsam fel a támadót, illetve jelezzem, hogy a védelmi eszközt szükség esetén használni fogom). Jól látható, hogy a megelőző jogos védelem alkalmazási köre könnyebben képzelhető el a vagyonvédelem, mint a személyvédelem körében. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tolvajok elleni védelemként a kerítésbe áramot vezetnek. Ha személyünket érő támadást szeretnénk jogszerűen megelőzni, azt a szigorú feltételrendszer miatt leginkább fegyver nélkül tehetjük meg, de a törvényi megfogalmazás szerint elviekben egy támadással fenyegető személyt megelőzésként bármilyen eszközzel ártalmatlanná tehetjük, ami ölésre nem alkalmas (például gázspray), persze csak ha a fenti feltételek mind fennállnak.
Sajnos – vagy szerencsére – a fenti új rendelkezések tekintetében még nem alakult ki olyan ítélkezési gyakorlat, amely támpontot jelentene, de az egyértelműen látszik, hogy az új szabályok egy reálisabb, “életszagúbb” megközelítést alkalmaznak és szélesebb körben adnak lehetőséget számunkra, hogy megvédjük magunkat, másokat vagy épp értékeinket.
Pintér Márton (G5)
Krav-Maga oktató
Annyival szeretném még kiegészíteni a bejegyzést, hogy ha a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak nálatok, akkor szabálysértési eljárást indíthatnak ellenetek, aminek maximális büntetése 50 000 forint, és az eszköz elkobzása (van, hogy ez nem a helyszínen történik meg).
Ha a jogos védelemmel kapcsolatban kérdésetek van, akkor azt a krav-maga blogon található posztban tegyétek fel.
Vigyázzatok magatokra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)